A váci Fehérek templomának felújítása során, 1994-ben, a templomtorony külső falán néhány nagyobb repedést fedeztek fel. A vastag, masszív falak egy helyen üregesen kongtak. A téglákat kiütötték, és mögöttük egy kőlépcsőt találtak. A lejárat a templomtorony alatt fekvő, nagy, boltozatos kriptába vezetett. Az altemplom a padlótól a mennyezetig zsúfolásig tele volt egymás tetejére halmozott, gazdagon díszített koporsókkal.

A koporsókra festett évszámok, valamint a később fellelt okmányok bejegyzései szerint a kripta 1674–1838 között élt váci emberek temetkezési helyéül szolgált.

Egy rég elfeledett kripta megtalálása önmagában is szenzáció. A nagy meglepetés azonban csak ez után következett. Az 1994–1995-ben folyt feltárás során a csaknem 200 éve nem bolygatott koporsókból 265, halotti ruhába öltöztetett egyén mumifikálódott holtteste és egy – mintegy 40 személy összekeveredett maradványait tartalmazó – osszárium került elő. A halotti és keresztelési anyakönyvekből és a koporsók felirataiból ismert a betemetettek neve, neme, életkora, némely esetben a halál oka. Adatok vannak a családi kapcsolatokra is. Az elhunytak többsége polgári, kisebb részük egyházi személy volt.

A kriptába temetettek teste természetes úton, minden emberi beavatkozás nélkül konzerválódott. A természetes mumifikálódást a kripta egyedülálló mikroklímája és a temetkezés módja tette lehetővé. Szerencsés pillanatban történt a feltárás, mert az évszázados és nyilvánvalóan alacsony páratartalom (a templom vizesedése miatt) megnőtt, s ez hosszú távon a múmiák elenyészéséhez vezetett volna. A mumifikálódás szempontjából nagyon fontos volt a gyenge, de állandó légmozgás az altemplomot a külvilággal összekötő keskeny szellőzőkürtőn keresztül.

Az elhunytakat többnyire faforgáccsal bélelt fenyőkoporsóba helyezték. A forgács felszívta a testnedveket, ezért a holttestek lassan kiszáradtak. A fenyő terpenoidtartalma megakadályozta a gombák és baktériumok szaporodását, segítve a természetes mumifikálódást.

Eleinte úgy tervezték, hogy a kripta kiürítése után az emberi maradványokat egy közös sírba helyezik. A tudományos világ szerencséjére azonban nem így történt. Az egyedülálló antropológiai leletegyüttes a váci püspökség hozzájárulásával a visszatemetés helyett a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába került. A feltárás során a halotti rítus tárgyait, a koporsókat, a rózsafüzéreket, a kereszteket, a feszületeket és a halotti textíliák maradványait a váci Tragor Ignác Múzeum gyűjteménye őrzi.

Az Embertani Tár 1998-ban – nem sokkal a múmiák feltárása után – költözött a Ludovika téri épület tetőterében kialakított végleges helyére. A múmiák elhelyezésére külön szekrényrendszert alakítottunk ki, ahol a kripta klimatikus viszonyaihoz hasonló körülmények uralkodnak. Az állandó légmozgást lehetővé tévő szekrényekben biztosított a hőmérséklet és a relatív páratartalom állandó műszeres ellenőrzése is.

Az ismeretek kincsesháza