LAM 2005;15(6):481-2.

TUDOMÁNYOS TALLÓZÓ

A gyomoradenoma vagy -dysplasia tartós, követéses vizsgálata
Yamada H, et al. Endoscopy 2004;36:390-6.

A gyomorrák összesített előfordulási gyakorisága világszerte csökkenőben van, bár még így is komoly gondot jelent. A legtöbb eset Helicobacter pylori-fertőzéssel kapcsolatos, és elsődleges megelőzésként ennek a fertőzésnek a kiküszöbölését javasolják. A klinikai orvosok számára gyakorlati problémát jelent, hogy mit tegyenek az olyan, feltehetően rákmegelőző elváltozásokkal, amilyen a dysplasia.

A szerzők in situ hagyott és 3–18 évig (átlagosan 4,7 évig) nyomon követett dysplasiás elváltozások állapotalakulásáról számolnak be. Ezekben az esetekben a beteg kérésére vagy az orvos elhatározásából nem kezelték az elváltozást. Negyvenhárom beteg 48 elváltozását követték endoszkóposan és szövettanilag. Az enyhe dysplasiás 38 elváltozásból 37-nél nem következett be szövettani változás, egy esetben észlelték a dysplasia invazív carcinomává alakulását. A legtöbb elváltozás (84%) változatlan nagyságú maradt, 11% zsugorodott és 5% lett nagyobb. A tíz súlyos dysplasiás elváltozás közül kilenc esetében nem lépett fel szövettani progresszió, míg egyből lett intramucosalis carcinoma. A submucosába vagy azon túl terjedő inváziót nem tapasztaltak.

Annak ellenére, hogy a patológusok között különbség mutatkozott a dysplasia leírását illetően, a tanulság egészében megnyugtatónak látszik az olyan esetekben, ahol az orvos és a beteg a gyomordysplasia progressziójának ellenőrzését választja a sebészi vagy endoszkópos úton történő beavatkozás helyett.

Együnk halat a pitvarfibrilláció megelőzésére?
Mozaffarina D, et al. Circulation 2004;27:110:368-73.

A pitvarfibrilláció megelőzése igen fontos, mert ez a leggyakoribb ritmuszavar, főleg az idősek körében. Néhány vizsgálat eredménye szerint a halfogyasztás csökkentheti a vérnyomást, mérsékelheti a szisztémás gyulladást és javíthatja a bal kamra diasztolés funkcióját, sőt, a hosszú láncú, többszörösen telítetlen omega- 3 zsírsavak antiarrhythmiás hatása révén csökkentheti a halálos kamrai ritmuszavarok kockázatát is.

A vizsgálat szerzői a 4815, idős (legalább 65 éves), pitvarfibrillációban nem szenvedő résztvevő 12 éves követése során szignifikánsan kisebbnek találták a pitvarfibrilláció incidenciáját azok körében, akik a vizsgálat kezdetén hetente legalább öt adag halat fogyasztottak el, mint akiknek a havi fogyasztása nem érte el az egy adagot (19 vs. 33 eset betegévenként). Úgy találták, a hal elkészítési módja nem befolyásolta az eredményeket.

A lehetséges zavaró tényezők szerinti korrekció után azt találták, hogy a vizsgálat kezdetén havonta egy–háromszor halat fogyasztók esetében 24%-kal kisebb a pitvarfibrilláció kockázata, míg a hetente öt vagy több adag halat fogyasztóké 35%-kal kisebb, mint azoké, akik havonta kevesebb mint egy adag halat fogyasztanak.

További vizsgálatokat terveznek az előnyös hatás mechanizmusának tisztázására, és azt is vizsgálni akarják, hogy a már pitvarfibrillációban szenvedő betegek számára is hasznos-e a halfogyasztás növelése.

Az életmód és a gastrooesophagealis reflux betegség: mit mondanak a bizonyítékok?
Nilsson M, et al. Gut 2004;53:1730-5.

Az orvosok továbbra is az életmód megváltoztatását javasolják a gastrooesophagealis reflux betegségben (GERD) szenvedőknek, de ezt az ajánlást nem támasztják alá tudományos bizonyítékok.

Norvég szerzők nagy esetszámú, populáción alapuló, eset-kontrollos, prospektív felmérést végeztek, vizsgálva, hogy a dohányzás, a kávé, az étrendi rost, az alkohol és a tea fogyasztása, az ételek asztal melletti újrasózása, a gyakori testmozgás miként befolyásolják a gastrooesophagealis reflux betegség kialakulásának kockázatát.

A vizsgált tényezők közül a dohányzás – ezen belül annak mértéke és időtartama –, valamint a fokozott sófogyasztás volt az, amely fokozta a GERD kialakulásának kockázatát, ugyanakkor negatív összefüggést mutattak ki a nagy mennyiségű kávé és étrendi rost fogyasztása, a gyakori testmozgás és a refluxos tünetek között. Az alkohol és a tea fogyasztása nem befolyásolta a reflux kockázatát.

A szerzők véleménye szerint a prospektív adatgyűjtés ellenére nem zárható ki a megfigyelésből a torzítás lehetősége, ennek ellenére úgy vélik, hogy a vizsgálat eredménye sokat segíthet az ajánlások újraértékelésében.

A calciopatriol/betamethason-dipropionat kenőccsel és a calciopatriol kenőccsel végzett, napi egyszeri kezelés hatásossága psoriasis vulgarisban
Kragballe K, et al. Br J Dermatol 2004;150:1167-73.

Az enyhe és közepesen súlyos, krónikus, plakkos psoriasisban gyors javulást sikerült elérni calciopatriol és betamethason-dipropionat kombinációjával. A kedvező hatás hátterében a D-vitamin-analóg antiproliferatív és a szteroid gyulladásgátló hatásának kombinációja állt. Arról azonban kevés adat állt rendelkezésre, hogy a kombinációval elért remisszióindukció után hogyan kell kezelni a psoriasist. A szerzők ezt a hiányt kívánták pótolni. Nagy esetszámú, véletlen besorolásos vizsgálatban, három betegcsoportban hasonlították össze a nyolc, illetve 12 hetes kombinált, intermittáló és nem kombinált kezelés hatását.

Nyolchetes kezelés után az egyes csoportokban 73, 68, illetve 64%-kal csökkent a „psoriasis area and severity index” (PASI) pontszáma. Az 1. csoport tagjai esetében kisfokú rosszabbodást tapasztaltak a 8. és 12. hét között, amikor a kombinált kezelésről áttértek a calciopatriolra. Az intermittáló kezelésben részesülő csoportban stabilabb maradt a PASI-pontszám a 8. és 12. hét között, míg a monoterápiában részesülő betegek esetében némi progressziót figyeltek meg ugyanebben az időszakban. Az 1. és 2. csoportban hasonló mellékhatások fordultak elő, a betegek körülbelül 11%-a tapasztalt irritációt a laesiók környékén. Ez az arány jóval nagyobb (22%) volt a calciopatriolcsoportban.

A pulmonalis artériás hipertenzió kezelése: előzetes döntéselemzés
Highland KB, et al. Chest 2003;124(6):2087-92.

Angliában és Walesben részben azért hozták létre a National Pulmonary Hypertension Service-t, mert új gyógyszerek jelentek meg a primer pulmonalis artériás hipertenzió (PAH) kezelésére. A betegség jellemzője a pulmonalis artériás nyomás progresszív emelkedése, ami aztán jobbkamra-elégtelenséghez és halálhoz vezet. Az új terápiás lehetőségek közé tartozik az epoprostenol, a treprostinil és a bosentan. A három szer hatásmechanizmusa, adagolása, költségei és a mellékhatások kockázata teljesen különböző. A választást tovább nehezíti, hogy korábban nem végeztek összehasonlító vizsgálatokat. Az érdekes közlemény szerzői „virtuális” klinikai vizsgálatban összehasonlították a PAH miatt egy évig adott bosentan-, treprostinil- és epoprostenolkezelés várható kimenetelét (túlélés, életminőség) és a költségeket.

A modell szerint a bosentankezelés olcsóbb, és több, minőség szerint korrigált életév nyerhető vele. A treprostinil szignifikánsan drágább, mint az epoprostenol, és nem növeli a minőség szerint korrigált életévek számát. Az eredményeket nem befolyásolta szignifikánsan, ha szükség szerint korrekciót végeztek az átmeneti lehetőségekre, a használhatóságra és az epo-prostenollal szembeni tachyphylaxisra vonatkozóan.

Bár ez a megközelítés nem helyettesíti a valódi öszszehasonlító vizsgálatokat, az eredmények jelzik azokat a fő szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni az új gyógyszerek kiválasztásakor.