LAM 2004;14(6):419.

BESZÁMOLÓ

Hepatológiai továbbképző konferencia

2004. május 7.

A Szent László Kórház III. Belgyógyászati Osztályának „Májbetegekért Alapítványa” 2004. május 7-én kilencedik alkalommal rendezte meg a Májnap elnevezésű egynapos konferenciáját a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri Elméleti Tömbjében. A konferencia a májbetegségek gyakorlati diagnosztikus és terápiás kérdéseit, a legújabb ismereteket és a prevenció lehetőségeit foglalta össze a háziorvosok, gasztroenterológusok és minden érdeklődő számára. A rendezvényt a Magyar Gasztroenterológiai Társaság támogatta, és a Semmelweis Egyetem Orvostovábbképző Központja a maximális 10 kreditponttal ismerte el. A hagyományokhoz hűen a részvétel – a szponzoroknak köszönhetően – ezúttal is ingyenes volt. Az aktuális téma és az előadó szaktekintélyek most is számos érdeklődőt vonzottak: közel 300 résztvevő közül 272 kolléga tett tesztvizsgát.

A hepatitis C-vírus-fertőzés kezelésében hazánkban a kezdeti 20%-os gyógyulási arány ma már 60% körül van.

Regöly-Mérey János (Semmelweis Egyetem, III. Számú Sebészeti Klinika) az okkult vérzés kivizsgálási stratégiáját ismertette, ami májbetegek esetében a későbbi életveszélyes vérzéses szövődmények prevencióját segíti. Péter Zoltán (Szent László Kórház) a krónikus májbetegek leggyakoribb halálokával, a masszív gastrointestinalis vérzéssel foglalkozott, a progresszív ellátás terápiás ajánlásában kiemelve az elsődleges ellátás teendőit és jelentőségét. Schuller János (Szent László Kórház) a primer és szekunder prevenció lehetőségeit és eredményeit ismertette, a háziorvos teendőitől a gasztroenterológiai gondozáson át az operatív endoszkópiáig. A vírushepatitis visszatérő téma, az érdeklődést az ismeretek gyors bővülése és a terápiás lehetőségek jelentős fejlődése magyarázza. Nemesánszky Elemér (Budai Irgalmasrendi Kórház) a hepatitis C-vírus-fertőzés kezelésében bekövetkezett szemléletváltozást mutatta be, amely – a bővülő terápiás fegyvertár birtokában – hazánkban is mérhető eredményeket hozott; mintegy 5000 beteg kezelése során a kezdeti 20%-os gyógyulási arány ma már 60% körül van, annak ellenére, hogy a médiában még ma is időnként gyógyíthatatlannak mondják. Telegdy László (Szent László Kórház) a hepatitis B-vírus-fertőzés új kezelési lehetőségeiről beszélt, amely számszerűen ugyan a C-vírusnál kevesebb beteget érint, de a halálozás magasabb, a progresszió gyorsabb, az erős fertőzőképesség és a könnyű terjedés növekvő epidemiológiai probléma. Az új – és a fejlesztés alatt álló újabb – gyógyszerek eddig halálra ítélt betegek életét hosszabbítják meg és javítják az életminőségüket, csökkentik a fertőzőképességet. Werling Klára (Semmelweis Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika) a krónikus C-vírus-infekció kevésbé ismert extrahepaticus manifesztációit ismertette, e téren több, eddig ismeretlen etiológiájú betegség HCV eredetére derült fény, és ezzel új kezelési lehetőségek nyíltak meg. Járay Jenő (Semmelweis Egyetem, Transzplantációs Klinika) a hazai májátültetés helyzetét, eredményeit és nehézségeit ismertette. E téren is jelentős fejlődés tapasztalható: az utóbbi kilenc évben 175 májátültetés történt, ebből 31 az elmúlt évben. A multidiszciplinális teammunka szervezésének javulása és a gazdagodó tapasztalatok révén az egyéves túlélés 87%-ra emelkedett. Számos olyan beteget is gondoznak, akiknek az életminősége 5–9 évvel a transzplantációt követően is kielégítő, ami e végstádiumú májbetegeknél európai szintű eredménynek számít. Ez kevésbé érvényesül a rosszabb prognózisú, recidívára hajlamos, B és C vírus okozta cirrhosis miatti átültetéseknél, de Kóbori László (Semmelweis Egyetem, Transzplantációs Klinika) előadásából kiderült, hogy e téren is javulás tapasztalható az új antivirális kezelési lehetőségek következtében. Mindennapos problémát járt körül Rókusz László (Központi Honvéd Kórház): a vírushepatitis különböző stádiumaiban lévő betegek műtéti teherbíró képességét, ellátásuk aneszteziológiai, infektológiai és etikai vonatkozásait elemezte, számos tévhitet is eloszlatva. Ismertette a nosocomialis és iatrogén infekciók megelőzésének lehetőségeit is. A háziorvosi gyakorlat mindennapos dilemmáját, a minimális enzimemelkedések értékelésének nehézségeit elemezte Makara Mihály. A differenciáldiagnosztika buktatóit tanulságos esetismertetésen keresztül mutatta be.

Reméljük, hogy a 2005 májusára tervezett, jubileumi, 10. Májnap is hasonló érdeklődésre tart majd számot.

dr. Telegdy László
A „Májbetegekért Alapítvány”
kuratóriumának elnöke