LAM 2004;14(6):456.

EGY TÖRTÉNETE MINDENKINEK VAN!

Lajos, a szomszédból

Megváltoztassam a nevét? Nem. Ő Lajos. Lajos, aki kedves, szeretnivaló ember; Lajos elviselhetetlen. Nincsenek gátlásai a szomszéddal szemben, sőt, mondhatnám, pláne! Ha a szomszéd történetesen orvos, akkor gyakorolhatja az esküt minden körülmények között: Lajost a jóléthez való jogában nem akadályozhatja meg holmi ünnepnap. De hétköznap sem. Lajos bármikor, bárhol megosztja velem a baját.

Az utóbbi évben megsűrűsödtek gondjai. Volt, hogy az utcán, messziről meglátva kiabálta nekem: „Doktornő, írja fel azt a gyógyszert, az nagyon jó volt! Amit a múltkor, a fehér dobozban, nagy kék betűkkel!” Lassítok. Még mindig a túloldalról, mint egy süketnémának süvíti: „Doktornő, az-a-fe-hér-do-bo-zos-kék-be-tűk-kel-az-na-gyon-jó-volt!” Az utca érdeklődve figyeli a fejleményeket. Ilyen jelenetek gyakoriak kettőnk között.

Lajos régi beteg. Újabb és újabb panaszokkal áll elő, újabb és újabb vizsgálatokat követel.

Ha valamely panasza mögött nem lelünk organikus okot, hamarosan más problémával keres meg. A pszichés eredet lehetőségét minden erejével hárítja. Rosszul érzi magát a bőrében, csak ennyi biztos.

Nemrég este hazafelé jövet az utcán a feleségével találkozom: „Lajos elhagy minket. Pakol, és egy nőhöz költözik, egy részeges rifkéhez!” Pár perccel hazaérkezésem után csöngetnek – Lajos tízéves kisfia az; a lányom szinte öccseként szereti. („Nyilván most csomagol az apja – hadarom sután a lányomnak –, beszélj vele erről, talán könnyebb lesz neki...”) A kisfiú kedvesen köszön, én zavaromban gyáván mosogatásba és a másnapi főzésbe menekülök. Egy óra sem telik el, lányom szól: a kisfiú elment. „Tudod, anya, nem mertem az apja felől kérdezni, ő viszont mindenféle egyéb dologról beszélt... Igaz, hogy közben egyszer csak elkomorult, valamit elkezdett volna mesélni, de nem folytatta. Aztán telefonált, hívta az anyukáját. Aztán már csak annyit mondott, hogy sietnie kell haza.”

Lajos már egy hónapja nem lakik itt. Mostanában nemigen látom a családját sem. A nagymamával futok össze a patikában. Éppen nekik vesz gyógyszert: „Már harmadik alkalommal hányt reggel a gyerek.”

A háziorvos egyelőre nem talált semmit. A fiú kivizsgálása megkezdődött.

Lajos már nem lakik itt. Vajon meggyógyult-e már?

dr. Tóth Beáta