LAM 2004;14(6):453.

LEVELEZÉS

Egy orvosper kapcsán

Az, hogy a LAM 2003;13(8):694-696. oldalon a Jogi esetek rovatában ismertetett orvosperben az alperes egyáltalán joggal elmarasztalható volt-e, egyedül abból a szempontból vitatható, hogy a szóban forgó kolléga mulasztott-e vagy tévedett. Ez attól függ, hogy a szakma képviselői szerint a terhesség laboratóriumi próbával való kizárása klimaktérium táji havi vérzés kimaradása esetén, a gyógyszerrendelés során minden esetben kötelező-e és minden esetben meg is történik-e? Az pedig, hogy az orvos azt követően, hogy az adott esetben, az ilyen panaszokkal jelentkező betegének Limovan, majd Mikrofollin és Norcolut gyógyszereket rendelt, gondatlanul járt volna el, már nem állítható. Az említett esetleírásból kiderül, hogy az orvos gyógyszerrendelés előtt belső vizsgálatot, kezelés közben pedig fizikális és ultrahang-ellenőrzést végzett. Ekkor derült ki a nyolchetes ikerterhesség. A felperes életkorára tekintettel kromoszómavizsgálat és AFP-meghatározás történt. Mivel az utóbbi értéke magas volt, összesen tíz(!) alkalommal ultrahang-ellenőrzést végeztek, és az ekkor észlelt rendellenességre utaló jelek alapján, a további tisztázás érdekében, felsőbb fokú szakintézetbe utalták. Itt, további többszörös ultrahangkontroll ellenére, csak a terhesség vége felé mutatták ki mindkét magzaton a nyitott gerincfejlődési rendellenességet. Az ekkor császármetszéssel világra hozott gyermekeken a betegség fennállása igazolódott, majd ennek következtében mindkét gyermek meghalt.

Az eddig mondottak értelmében az orvosnak az adott eset ellátásában való mulasztása vitatható. Fontosabb ennél az a kérdés, hogy a megszületett gyermekek fejlődési rendellenessége lehetett-e a terhesség elején adott gyógyszereknek a következménye. A felperes kezdeményezésére lefolytatott perben a bíróság az orvost azon az alapon marasztalta el, hogy a terhesség alatt adott hormonkészítmények teratogén hatása okozhatta a magzatok fejlődési rendellenességét. Ehhez az állásfoglaláshoz a bíróságnak az a körülmény szolgált alapul, hogy a ma is érvényes gyógyszer-tájékoztatók szerint a Limovan, illetve a Mikrofollin nagyobb adagban fejlődési rendellenességet okozhat, ezért a kezelés megkezdése előtt a terhességet ki kell zárni. Ugyanakkor a bizonyítékok hiányát maga a bíróság is elismerte, kijelentve, hogy az adott esetben a gyógyszernek a magzatok károsodásában való szerepe nem bizonyítható. Mégis úgy foglalt állást, hogy „jogi értelemben(!) mindenképpen megállapítható az alperes terhére olyan ok, amely az adott rendellenességet okozhatta”.

Újabb fordulat a témában az, hogy az adott esetben a felperesnek adott gyógyszereknek teratogén hatása évtizedekkel ezelőtti feltételezéseken alapult, amit soha nem bizonyítottak. Azóta a szerek fő hatóanyagára, az ethinylestradiolra vonatkozóan bizonyító értékű irodalmi adatok állnak rendelkezésre, amelyek alapján állítható, hogy nem teratogén. Ezt megkeresésemre válaszlevelükben a Mikrofollint forgalmazó gyógyszergyár szakemberei is megerősítették, megállapítva, hogy az adott szernek ilyen hatásával az ajánlott humán dózisban számolni nem kell.

A felperesnek adott gyógyszerek teratogén hatása évtizedekkel ezelőtti feltételezéseken alapult, amit soha nem bizonyítottak.

A téma első részét lezárva megállapítható, hogy az orvos ugyan tévedett, de a történések ismeretében ezt követően vitathatatlanul kellő gondossággal járt el. A tévesen indikált, de a magzatok károsítása szempontjából veszélytelen szerekkel történt kezelés és a bekövetkezett fejlődési rendellenesség szerencsétlen koincidencia, a két körülmény között oki kapcsolat nincs. Esetleges perújrafelvétellel eldönthető volna, hogy a konkrét esetben az orvos mulasztott-e vagy tévedett. Az a megállapítás azonban, hogy az ismertetett kezelés okozta volna a magzatok károsodását, kizárható.

Elvi és esetleges precedens értékénél fogva nagyobb jelentőségű az abban való állásfoglalás, hogy – orvosi szakmai és orvostudományi kérdésben – lehetséges-e tisztán jogi alapon dönteni. Ebben talán a két szakterület felsőbb szintű testületei (orvosi vonalon a kamara vagy az Egészségügyi Tudományos Tanács, bírói szempontból analóg testületek képviselői) foglalhatnak állást.

Még fontosabb feladat, hogy a gyógyszerek esetleges magzati ártalma tekintetében az eddigi gyakorlat teljes revíziójára van szükség. Változatlanul fontos az egyes szakbizottságoknak a gyakorlat számára szolgáló irányadó állásfoglalása, de emellett az egyes szerek ilyen jellegű megítélésében, akárcsak a gyógyításban, itt is szinte naprakészen érvényesülnie kell a tudományos kutatás bizonyítékokon alapuló legújabb eredményeinek. Az adott eset példája illusztrálja, hogy milyen tarthatatlan következményei vannak annak, ha a gyógyszerek magzatkárosító hatásának veszélyét eltúlozzák. Még ha általános jelleggel érvényes is az a szabály, hogy a terhesek gyógykezelése alapos megfontolást igényel, az esetek túlnyomó többségében teljesen megalapozatlan az a jelenlegi gyakorlat, hogy a gyógyszerek megfelelő mértékben történő alkalmazását is tiltják a terhességben. Alig van olyan gyógyszer, amelynek tájékoztatójában ne szerepelne ellenjavallatként a terhesség. Még több kár származik abból, hogy a különböző vade mecumokban, hivatalos jellegű kiadványokban szakmailag megalapozatlanul a magzatra károsítónak, azaz X kategóriásnak minősítenek gyógyszereket. Hogy sokszor milyen felületesen járnak el az erre vonatkozó veszély megadásában, megítélhető abból is, hogy az X kategóriába sorolás rövid indoklásában nemegyszer azt olvashatjuk, hogy „nincs adat”, de az is képtelenség, hogy valamilyen, a kora terhesség idején alkalmazandó szert azért minősítenek ellenjavalltnak, mert a gyógyszer átmegy az anyatejbe. Az ebből származó legnagyobb baj az, hogy ilyen okból sok esetben orvosi indikáció alapján, valójában tévesen, terhességmegszakítás történik. A fenti példa szerint pedig orvosperekben az állásfoglalásokat betű szerint értelmezve hozhatnak döntéseket. A valóságban ugyanakkor e téren, az intenzív kutatás eredményeként, rendkívül gyors haladás tapasztalható, amelyre az jellemző, hogy a legtöbb esetben korábban magzatkárosítónak tartott szerekről bizonyító tények alapján kimondható, hogy nem teratogének. Jelen esetben, még ha a feladat megoldása nem is könnyű, az orvos-gyógyszerész szakmai tudományos testületek, továbbá etikai vonatkozások folytán a kamarák illetékesek minél előbb eljárni.

dr. Boda Domokos