LAM 2004;14(2):138.

MAGYAR TUDOMÁNY A VILÁGBAN

A pyogen májtályog sebészi kezelése

dr. Petri András, dr. Höhn József, dr. Hódi Zoltán, dr. Wolfárd Antal, dr. Balogh Ádám
Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvosi Kar, Sebészeti Klinika
6720 Szeged, Pécsi u. 4.
E-mail: pa@surg.szote.u-szeged.hu

A pyogen májtályog ritka, de ma is változatlanul életveszélyes betegség; halálozása – az utóbbi években az új képalkotó eljárásoknak a diagnosztikában és a kezelésben való bevezetése ellenére – továbbra is magas. A szerzők a klinikájukon 20 év alatt emiatt kezelt betegcsoport eredményeit ismertették. Összesen 56 beteget kezeltek. A jelentős számú adatot két időszak – 1982–1991 és 1991–2001 – tapasztalatainak összevetésével tekintik át.

Az első időszakban a pyogen májtályog miatt kezelt betegek halálozása 18,5% volt, ugyanakkor a második időszakban valamennyi betegük meggyógyult. A két időszak különböző adatainak összevetése lehetőséget nyújtott annak tisztázására, hogy milyen körülményeknek és kezelési módszereknek köszönhető az eredményekben elért kedvező változás.

A tekintélyes nagyságú betegcsoport adatait a következő jellemzők szerint ismertették: a betegek klinikopatológiai sajátosságai, a kórkép etiológiája, a betegséget kiváltó okok, a betegség tünetei, a tályog sajátossága, biokémiai és mikrobiológiai laboratóriumi vizsgálatok, műtéti és gyógyszeres kezelési módszerek, szövődmények és halálozás. E szempontok szerint végezve az elemzést, a két időszak közötti különbségek alapján az eredményeket a következő tényezők befolyásolhatták (a továbbiakban a viszo-nyításban mindig a második időszak adatai szerepelnek):

– a klinikai felvétel alkalmával a betegség rövidebb ideje állt fenn;

– a betegek általános állapota kedvezőbb volt;

– lényegesen kevesebb esetben maradt felderítetlen a betegség eredete;

– pontosabb volt a diagnosztika;

– több Escherichia coli- és Enterobacter aerogenes-fertőzést tapasztaltak.

A betegek ellátásában mindkét időszakban a következő elvi szempontok szerint jártak el: a májtályog diagnózisát a klinikai tünetek, a hasi ultrahangvizsgálat vagy komputerizált tomográfia, vagy mindkettő összevetett eredménye alapján állították fel; ezzel egy időben széles spektrumú antibiotikummal kezelést kezdtek. A pontos mikrobiológiai diagnózishoz a mintát vagy a tályog percutan, ultrahangvezérelt punkciójával, vagy hemokultúra útján nyerték. Amennyiben a májtályog eredete ismeretlen maradt, a diagnózis pontosítása céljából gasztroduodenoszkópiát, illetve endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfiát végeztek. Mi-előtt a lehetséges kezelési módok valamelyikének alkalmazásáról döntöttek volna, az esetekről radiológussal konzultáltak. Csak azokat a betegeket műtötték meg, akiknél nem jött szóba intervencionális radiológiai kezelés, vagy a terápia nem vezetett eredményre, továbbá ha a tályogot létrehozó ok miatt egyidejű epeúti rekonstrukció vált szükségessé.

Mindkét periódusban azonos számú beteget kezeltek az intervencionális radiológiai módszerek valamelyikével. Míg a második periódusban, egy esetet kivéve, nem végeztek májreszekciót, addig a sebészi drenázsok száma duplájára növekedett. A sebészi drenázzsal egy időben végzett epeúti rekonstrukciók száma egyezett a két periódusban. A máj – a vena portae-ba ültetett kanülön keresztül folytatott – antibiotikum-perfúzióját a második időszakban közel 30%-kal ritkábban végezték.

A szerzők szerint lehetőleg tartózkodni kell a máj reszekciós műtéteitől.

Végső következtetésként betegeikkel szerzett tapasztalataik alapján hangsúlyozzák a korai és pontos diagnózis birtokában alkalmazott individuális kezelés fontosságát. Elsőként a tályog ultrahang- vagy CT-vezérléssel végrehajtott drenázskezelését ajánlják, de nyílt sebészi drenázzsal – az adott körülményektől függően – szintén jó eredmények érhetők el. A szerzők szerint lehetőleg tartózkodni kell a máj reszekciós műtéteitől. Amennyiben a tályog ellátásával egy időben epeúti rekonstrukció szükséges, azt ajánlott el is végezni. Törekedni kell arra, hogy mindig a beteg legkisebb megterhelésével járó, de még hatásos kezelést alkalmazzák.