LAM 2004;14(2):143.

HISTÓRIA

Kassowitz Max, a gyermekgyógyász

A rachitis igen súlyos betegség volt a XIX. században, nem ismerték a kór okát, sem a kezelését, és a csontrendszer elváltozásai krónikus torzulásokat okoztak a gyermekeknél. Kassowitz Max (1842–1913) a szerencsés véletlen folytán elsőként gyógyította a rachitises gyermekeket – Bécsben.

Szegény szabó fia volt, a család Pozsonyban élt. Érettségi után a bécsi egyetemre íratkozott be, és ott is promoveált 1863-ban.

Gyakorlati kiképzését az Allgemeines Krankenhaus különböző osztályain nyerte el, ahol hat évet töltött.

1869-től az I. Öffentliches Kinderkrankeninstitutban kezdte el munkásságát mint az aradi származású Politzer Lipót professzor asszisztense, és 1908-ban, nyugalomba vonulása idején ott is fejezte be klinikai pályafutását.

A Kinderkrankeninstitut az egyetemi poliklinika mintájára épült, azonban csupán gyermekek kezelésére szolgált. 1881-ben ő lett Politzer professzor örököse az igazgatói székben. Kassowitz vezetése idején virágkorát élte az intézet: 1879-ben 2910 gyermek fordult meg itt, az évszázad végén ez a szám tízszeresére emelkedett. Nyolc kezelési teremben fiatal kutatók egész nemzedéke dolgozott: köztük két pediáter, dermatológus, sebész, belgyógyász, neurológus és orr-fül-gégész. A nevek között szerepelt Sigmund Freud is, az ideggyógyász. Kassowitz a II. bécsi iskola egyik nagy jelentőségű képviselője volt, 1885-ben magántanár lett és 1901-ben kinevezték a pediátria rendkívüli tanárává. Kutatta a modern pediátria aktuális problémáit, részt vett a nyilvános vitákban, gazdag irodalmi tevékenységet fejtett ki, jelentős biológiai és filozófiai könyveket írt, de legérdekesebb a rachitisre vonatkozó munkássága volt.

A nevek között szerepelt Sigmund Freud is, az ideggyógyász.

A század közepén egy heidelbergi sebész, Adolf Weber arról a megfigyeléséről számolt be, hogy kis mennyiségű foszfor adagolása útján a fejlődő állatok csontrendszere töményebb lesz. Ez a tapasztalat keltette fel Kassowitz érdeklődését, és ezután kezdte el a rachitises csont szövettani vizsgálatát a vágújhelyi születésű Stricker Salamon patológiai laboratóriumában. A mikroszkópos vizsgálat eredményét 1877-ben közölte Über periostale Knorpelbildung und Aphophisenwachstum címen. Kassowitz elmélete szerint a rachitis gyulladásos folyamat, aminek következtében fokozódik a fiziológiás vascularisatio és a kalcium felszívódása. Mindezek megakadályozására szolgálna szerinte a foszfor. Három kötetben ismertette teóriáját a rachitis patológiájáról, amit röntgenképekkel támasztott alá. A munka címe Die normale Ossifikation und die Erkrankungen des Knochensystems bei Rachitis und hereditärer Syphilis volt. Előzőleg fiatal nyulakon vizsgálta a foszfor hatását, és végül 0,5 mg foszforral elkezdte a gyermekek kezelését. Ilyen kis mennyiségű foszforhoz jó oldószer kellett, s ehhez a halolajat találta a legmegfelelőbbnek. Később csukamájolajat használt erre a célra, s annak gazdag D-vitamin-tartalma csodás hatású volt. Miután a gyermekek meggyógyultak, Kassowitz világhírre tett szert.

Miután a gyermekek meggyógyultak, Kassowitz világhírre tett szert.

Schick Béla, a híres, magyar születésű gyermekgyógyász a bécsi iskoláról szóló megemlékezéseiben arról írt, hogy a fiatal mamák csak Kassowitz rendelőjében vették a gyógyszert, mivel azt tartották a legjobbnak.

Negyven év telt el, amíg K. Huldschinsky felfedezte a D-vitamint és azután a foszfor nélküli Lebertranja lett a mindennapos gyógyszer a világon. Tanítójának, Politzer Lipótnak útját követte, amikor füzetet adott ki 1892-ben Vorlesungen über Kinderkrankheiten im Alter der Zahnung címmel. Ebben hadat üzen mindazoknak, akik azt állították, hogy egyes betegségek okai a fogzásban rejlenek. A gastrointestinalis zavarok és a csecsemők táplálkozása igen jelentős kérdések voltak akkoriban. Kassowitz azt tartotta, hogy a tehéntej egyedüli hátránya az, hogy úgymond nem az anya melléből folyik. Tehát a sterilitás hiányában látta a bajok forrását.

Nagy jelentőségű munkát fejtett ki, amikor 1902-ben ismertette a myxodema, a Down-kór és a mikromilia klinikai és röntgenképét. A századforduló idején harcot indított az alkoholizmus ellen. Berlinben tette közzé az Alkoholizmus im Kindesalter című füzetet. Ugyancsak akkoriban jelent meg hatalmas munkája Allgemeine Biologie néven. 1907-ben érkezett el a hivatalos nyugdíjazás kora, de Kassowitz tovább dolgozott és írt. Metabolismus und Immunität című munkájában összegzi a korszak ismereteit erről a témáról. 1910-ben tankönyvet ad ki Praktische Kinderheilkunde címen, amelyben gazdag gyakorlati tudását tárja az olvasók elé. Öregségére egyre többet foglalkoztatják a filozófiai problémák, ezekről értekezik Az élet, majd A világ című dolgozataiban.

Kassowitz rendkívül sokoldalú egyéniség volt, aki eredeti és önálló maradt gondolkodásában. Az utókor nem mindig igazolta téziseit. Sokban tévedett. Például gyanakodva fogadta a diphteriaszérumot, és Kaposival együtt azt állította, hogy a variola és a varicella egyazon betegségnek a különböző formája.

A kortársai nagyra becsülték és igen értékelték személyét és munkásságát. 1912-ben, a hetvenedik születésnapjára ünnepi kiadványban köszöntötték. A következő esztendőben hunyt el.

Clemens von Pirquet gyönyörű megemlékezésében kiemeli emberi vonásait, eredeti kutatótehetségét, a dialektikus vitatkozót és a humanista eszmékért küzdő gyermekorvost. „Igazi zseni volt” – írta róla Pirquet.

dr. Alexander Emed
Izrael