LAM 2004;14(1):82-3.

TUDÓSÍTÁS

LAM Klub – A gyógyszerár-támogatás rendszeréről

A LAM Klub témája ez alkalommal a gyógyszerár-támogatás rendszere volt. Jelen voltak az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a Gyógyszerészkamara, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint a gyógyszergyártók és -kereskedők képviselői.

Az estet dr. Bidló Judit, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főosztályvezetője nyitotta meg vitaindító felszólalásával, amelyben ismertette a 2004 januárjától a gyógyszerár-támogatás rendszerében beálló változásokat. Nevezetesen azt, hogy a közgyógyellátásra jogosultak gyógyszereit kizárólag a háziorvos írhatja fel, illetve, hogy konkrét megszorító intézkedéseket is bevezetnek, egyrészt az egészségügyi 90, másrészt az egészségügyi 100 pontos körben. Tájékoztatta arról a jelenlévőket, hogy az egészségügyi 90-es támogatásokra fizetik ki a támogatások közel ötven százalékát, itt teljes felülvizsgálat és valamilyen szintű racionalizálás kezdődött. Kritikusabban merült fel kérdés a 100%-os térítésmentesen hozzáférhető készítményekkel kapcsolatban, ugyanis ez érinti az otthonápolásban használt infúziók és több nagy betegszámot érintő gyógyszerek körét is, például a vérnyomáscsökkentőket. Hangsúlyozta, hogy minden esetben marad hasonló olcsóbb vagy térítésmentes alternatív szer. Az inzulin és az onkológiai készítmények térítésmentesek maradnak. Továbbá változásokra lehet számítani a szociális otthonok gyógyszerfelhasználásának rendszerében is. Beszélt az EU-csatlakozást követő transzparencia direktíva bevezetéséről, amelyben megtalálható az EU ajánlása a gyógyszer-támogatási rendszerre vonatkozóan. Bár e direktíva nem szabja meg, hogy hogyan kell végrehajtani a gyógyszertámogatást. Azt tartja fontosnak, hogy az állam tisztán átlátható támogatási rendszert alkalmazzon, az emberek tudják, hogy mire számíthatnak. Konkrétan a beérkező kérelmek 90 napon belül történő elbírálását határozza meg. A transzparencia direktíva átültetése és bevezetése 2004. nagy feladata lesz. Bizonyos direktívák január 1-jétől életbe lépnek, és lesznek olyanok is, amelyek csak a csatlakozás után. Fölhívta a figyelmet arra, hogy az OEP rendelkezett az áfa-kérdésről is, a gyógyszerek áfájának támogatási részét átvállalja a társadalombiztosítás. Ez ugyanolyan arányban fog megoszlani a tb és a beteg között, mint amilyen arányban a támogatás. Visszaállításra kerül a 30 napos gyógyszerfelírási korlátozás, de az orvosoknak továbbra is megmarad a jogosítványuk, hogy a recepten feltüntessék, ha a beteget hosszabb időre szeretnék ellátni gyógyszerrel. A külön keretes gyógyszerek köre nagyságrendben nem fog változni, a hepatitis kezelésére alkalmas gyógyszerek azonban kikerülnek a keretből. Az OEP főosztályvezetője arra az aggályra, hogy év végén e készítmények (külön keretes) elfogyhatnak, úgy reagált, hogy júniustól júniusig szóló szerződéseik vannak a gyártókkal, így ez elviekben nem történhet meg, ha mégis, akkor az az időarányos, jelentősen nagyobb felhasználási szintnek köszönhető. A hepatitist gyógyító készítmények támogatásában beállt változást azzal indokolta, hogy hihetetlen méretű várólista halmozódott föl a transzfúzió alkalmával nem szűrt vér miatt, s ennek megoldásaként egy másik finanszírozási csoportba tartozik majd, így tudják csak a keretet emelni. Ez annyit jelent, hogy ezentúl a patikában receptre fog hozzájutni a beteg.

Dr. Hamvas József, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium főosztályvezetője hozzátette, hogy mindenki kifogásolja a külön keretet. Az Állami Számvevőszék arra az eredményre jutott, hogy ez a kórházak részére biztosított bújtatott támogatás, vagyis a kórházban kezelt betegeknek járó betegként juttatják a támogatást. Megjegyezte, hogy a külön keretes gyógyszereknél problémát jelent az időszakosan beálló hiány. A résztvevők nem értették, hogy hogyan fordulhat az elő, hogy eltűnnek bizonyos készítmények, majd olcsóbban hozzáférhetők úgynevezett „egyedi importban”. Hamvas József leszögezte, hogy 1998 óta nincs egyedi import. Különleges egészségügyi ellátási érdekből történő behozatal van. Az OEP képviselője e készítmények „eltűnését” azzal indokolta, hogy vannak olyan termékek, amelyek ugyan törzskönyvezve vannak, de nem vonják vissza a törzskönyvüket vagy nem újítják meg az EU-csatlakozásnak megfelelően, a cég egyszerűen leállítja a forgalmazását, esetleg a cég maga megszűnik. Előfordulhat az is, hogy bizonyos készítményeknek nincs hozzáférése Magyarországon, amiatt hogy összesen 5-10 beteg szenved abban a betegségben. Ebben az esetben az OGYI ad ki engedélyeket a behozatalára. Az OEP-nek arra nincs jogosítványa, hogy a gyártókat kötelezzék készítmények törzskönyvezésére, vagy ha már rendelkeznek ilyennel, akkor, hogy forgalmazzák azt. Csupán realizálni tudják, hogy a gyógyszer eddig hozzáférhető volt, ezt követően nem az. Ez finanszírozástechnikai probléma. Egy gyógyszergyártó cég képviseletében felszólaló részletezte az okait annak, hogy miért nem forgalmaznak a gyártók bizonyos gyógyszereket. Egyrészt a törzskönyvezés pénzbe kerül, ami az ő költségük, másrészt előfordulhat, hogy törzskönyvezés után rájön, hogy itthon kis százalékban van csak a készítményre igény, de a legfőbb ok az az, hogy ha nincs rajta támogatás, nem forgalmaz bizonyos termékeket.

Az egyedi elbírálás alapján gyógyszert kapó betegekkel kapcsolatban elmondta Bidló Judit, hogy a továbbiakban nem kaphatnak térítésmentesen gyógyszert, minimális térítésre kerül sor, ez például az immunhiányos betegek esetében nem haladhatja meg a havi 3000 Ft-ot. Nagyon ritka az olyan ország – jegyezte meg –, ahol ennyi a térítésmentes készítmény, pusztán az érték tudatosítása miatt valamilyen hozzájárulást kérnek a betegtől. Többek kifogásolták ezt a hozzáállást, hivatkozva a nevetséges nagyságrendű bevételre és arra, hogy meg kellene vizsgálni, hogy a beteg részéről történő hozzájárulás a minimálbérhez képest hogyan alakul más országokban. Az OEP főosztályvezetője elmondta, hogy külföldön minden gyógyszerre vonatkozik ez a megszorítás, Magyarországon kizárólag az egyedi méltányosságra. Hozzátette, hogy hazánkban 3,7 millió a járulékfizető és az általuk befizetett járulékból a egészségügyi kiadások nyolcvan százalékát lehet finanszírozni.

Többen felvetették azt a kérdést, hogy évek óta bármilyen konszenzusra jutnak egymás között, érdemi változás egyáltalán nem vagy csak nagyon kis mértékben történik, hiszen a politika dönti el, hogy a jövedelemből és a GDP-ből mennyit költenek az egészségügyre. Hivatkoztak egy Angliában hozott törvényre, amely kimondja, hogy öt éven keresztül az egészségügyre fordított kiadásoknak évente 10%-kal kell nőnie.

Az Egészségügyi Minisztérium képviselője elmondta, hogy előkészítés alatt van egy úgynevezett technológiai értékelő központ létrehívása, amelynek a működési szabályainak a kidolgozása folyamatban van. Ez egy orvostechnológiai értékeléssel foglalkozó intézmény lesz, ahol az erőforrások felhasználásának hatékonysága alapján történik majd a finanszírozás megállapítása. Az OEP képviselője felhívta a figyelmet arra, hogy a technológiai értékelés önmagában nem biztos alapja a finanszírozhatóság megállapításának. Abban az esetben igen, amikor azt kell vizsgálniuk, hogy két azonos hatású készítmény közül melyik finanszírozását kezdjék el. Amelyik olcsóbb, az lesz a hatékonyabb. Az még kialakulóban van, hogy finanszírozással, hogyan lehet egyenes arányba állítani a technológiai értékelést.

A technológiai értékelés önmagában nem biztos alapja a finanszírozhatóság megállapításának.

Dr. Kapócs Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője szerint, ennek az intézetnek a létrehozása nem fogja azokat a reményeket beváltani, amelyeket most belevetítenek. Meg kell vizsgálni, hogy a Magyarországon létező nagyon szűk humán erőforrás kapacitását mire használják, mivel az a szakmai réteg, amely ezzel tud foglalkozni egy tucat szakmai értékelésnél többet nem tud elvégezni évente, ha tisztességesen dolgozik. Ha nem dolgozik tisztességesen, akkor állítólag explicit, de torz eredményeket fog produkálni. Elmondta, hogy nem szeretne csodaváró hangulatot az intézettel kapcsolatban, mivel a maximum az, amit majd el tudnak érni, hogy 3-5 év múlva néhány tucat gyógyszer és technológia esetében (lásd műszeres beavatkozás) lesz magyarországi adatunk, aminek alapján az OEP dönthet a finanszírozásról.

Nagy vitát váltott ki a gyógyszerek helyettesíthetőségének kérdése a százszázalékos támogatások felülvizsgálatával kapcsolatban. A jelenlevők megjegyezték, hogy hasonló hatóanyagok esetén sem azonosak a készítmények, és hogy a társadalmi támogatás mértéke nem váltható ki a helyettesítéssel. Fontos, hogy visszakerült az egyenértékűségi követelmény, de ha nem kellő odafigyeléssel történik a rendszer kiterjesztése, az problémákat okozhat. Bármit tehet a jogalkotó, ez mindig az orvos és a beteg gyakorlata lesz. Nem beszélve arról, hogy például egy tíz éve ugyanazt a gyógyszert szedő epilepsziás beteg átállítása más készítményre, veszélyes dolog. Meg kell oldani ezt a speciális méltányossági kérdést, ami a gyógyszerbeállítások során felmerül, de nem a hatóanyag, hanem a betegség támogatási rendszerére vonatkozóan. Fölmerült az is, hogy Nyugaton tendereztetik a gyógyszergyártókat, s aki megnyeri a tendert, az viheti a patikákba a gyógyszerét. Bidló Judit főosztályvezető hozzáfűzte, hogy az OEP célja finanszírozási szempontból az, hogy meghatározott betegcsoportnak, meghatározott indikációban, meghatározott orvoskör által felírtan támogassa a készítményeket, mivel ez esetben tudja a leghatékonyabb forrással a lokációt megvalósítani.

Hasonló hatóanyagok esetén sem azonosak a készítmények, és a társadalmi támogatás mértéke nem váltható ki a helyettesítéssel.

A nemzetközi adatok vizsgálatában a résztvevők arra jutottak, hogy ahol bevezettek bármifajta támogatási rendszert, akár hatóanyag alapút, akár (ami sokkal ritkább) betegségcsoportosat, az első évben – kismértékben ugyan –, de megtorpant a gyógyszerre fordított kiadások növekedésének mértéke, a második évben azonban visszaállt, és gyakorlatilag lineárisan emelkedett. A technológiai értékelés sem hozza meg a végleges megoldást, ezért hosszú távon arra kell felkészülni, hogy a közfinanszírozásból nem lehet minden igényt kielégíteni. A fedezetet biztosítani kell, nem lehet megkerülni az egyénre történő terhelést. A lakosságnak lassan szembesülnie kell azzal, hogy az egészségügynek nincs átlátható támogatási rendszere.

Az OEP képviselője összefoglalásként megállapította, hogy indokolatlan az a félelem, hogy a lakosságnak többet kellene gyógyszerre költenie, hiszen ők azt látják, hogy a lakossági kifizetések jóval a gyógyszerek árszínvonalának növekedése fölött – mennyiségi növekedésben nem volt nagy változás – nőttek. A gyógyszeráremelés nem volt olyan nagymértékű, ami indokolta volna a lakossági kifizetések ilyen mértékű növekedését.

Gyimesi Andrea