LAM 2003;13(2):175-6.

ORVOSI NYELV

Víruskérdések...

Már több írásomban is utaltam arra, hogy a vírusok neveinek írásával, a vírusnómenklatúra használatával – a legfinomabban fogalmazva is – nyakig vagyok a ... „gondban”! Ebben persze az sem vigasz, hogy látnom kell, nemcsak nekem vannak problémáim a vírusnevek leírásával: egy-egy szakcikkbe, könyvbe vagy épp egy egyetemi tankönyvbe(!) belekukkolva is világos: teljes a zűrzavar a kérdéskörben.

Nos, bevallom, a téma hallatán csupa olyan ellentmondás, nehézség, kérdés vetődik föl bennem, amelyekre magam nemcsak hogy nem tudok válaszolni, hanem egyenest pánikrohamot kapok.

Hát, ha már segíteni nem tudok a problémakör megoldásában, akkor legalább megpróbálom valamelyest áttekinteni pánikrohamaim legfőbb okait – hangsúlyozom, mindennek célja az, hogy nagy tisztelettel kérjek minden, a szaknyelv iránt kicsit is érdeklődő olvasót, tegye szóvá megjegyzéseit, véleményét, akár a dolog egészéről, akár csak egy-egy részkérdésről: így, együtt, talán sikerül rendet vágni a vírusok között! Fontos még hozzátennem, hogy ez a konkrét „vírusügy” jól demonstrál sok egyéb, az egész orvosi szaknyelvet átitató nyelvi, szaknyelvi, helyesírási témakört. Vágjunk bele hát a dologba!

Az angol szakirodalomban van valamiféle rend, nómenklatúra – rögtön hozzáteszem: internetes barangolásaim közben azért az angolszász nevezéktan következetlenségei, árnyalatnyi ellentmondásai is előbukkantak. Ennek persze az is oka lehet, hogy esetleg nem találtam rá az „igazi” hivatalos nevezéktanra – csak pár példa: „Saccharomyces cerevisiae Ty3 virus”, „Pea enation mosaic virus–1”, „Cryphonectria parasitica mitovirus 1–NB631”, „Leishmania RNA virus 1-1”, „Sulfolobus virus SSV1”. Mindazonáltal leszögezhetjük: ennek az angol szaknómenklatúrának a teljes átvétele igen furcsán festene, ha például az általánosan ismert vírusok neveire gondolok. (Magyarul valóban a „Rubella virus” okozná a magyar a rubeólát, a „Rabies virus” pedig a veszettséget? És a sárgaláz kórokozója magyarul a „Yellow fever virus” lenne?) Nyilván ez így nem teljesen járható út. Az első kérdés tehát az, hogy mennyire, milyen mértékben-arányban célszerű átvenni az angolos vagy egyéb vírusneveket, illetve mennyire s főleg hogyan használjuk a közismert magyar megnevezéseket.

A második probléma ugyanakkor az, hogy egy esetleg magyarosan használt vírusnév esetében milyen ortográfiai elvekhez kössük magunkat. Az „influenza” egy betegség, ám az ezt okozó vírus nevét hogyan írjuk le? Egybe? – „influenzavírus” (jelentéstömörítő szóösszetétel: az „influenzát okozó vírus”, az „influenza vírusa”). Esetleg különírva, főnévi jelzőként tekintsünk az „influenza” szóra („influenza vírus”)?

Mindkét esetben külön gond, hogy a speciesnél magasabb rendszertani kategóriák „neveit” nagybetűvel írjuk – akkor az „influenzát” az „Influenzavírus/Influenza vírus” okozza? Mellesleg fentebb a „neveit” szót sem véletlenül tettem idézőjelek közé: a névtudomány művelői, az onomasztikusok (például Gardiner) nagyjából egyetértenek abban, hogy a rendszertani elnevezések nem tulajdonnév jellegűek – nem ezért írjuk őket nagybetűvel! Ez csak Linnének a genusok kiemelését célzó tipográfiai megfontolásokon alapuló írásmódja miatt alakult így. Éppenséggel dönthetett volna úgy is, hogy ezt a kiemelést egy bekarikázással vagy éppen egy kettős aláhúzással teszi meg. Ez esetben például a vaddisznó tudományos neve ma „sus scrofa” lenne, és nem „Sus scrofa”...

Zavaromat tetézi a kérdés, hogy egyáltalán: a vírusokat végül is élőlénynek tekintjük-é, azazhogy vonatkoznak-e rájuk a linnéi binominális nómenklatúra szabályai. Tapasztalataim szerint a gyakorlatban e logika szerint szokás eljárni, de számomra továbbra is kérdés, hogy mik is azok a fránya vírusok – jó, ha eszünkbe jutnak Richard Dawkins evolúciókutató sajátos meglátásai például az „önző génekkel” kapcsolatban... Ez szakvirológiai állásfoglalás kérdése.

Magam gyakran abban is bizonytalan vagyok, hogy egy-egy vírusnév – ha már egyszer a binominális nómenklatúrarendszerben gondolkodunk – éppen egy genusnak (ez magyarul „nem”, és semmiképpen sem „nemzetség”, ahogy azt általánosságban rosszul használják – a „nemzetség” egészen mást jelent a taxonómiában!) egy speciesnek vagy egy magasabb rendű kategóriának felel-e meg. Ezt jól mutatják az angol rendszertan megnevezései is, ahol például az „Influenza A virus” mind nemként, mind fajként szerepel – így, nagybetűvel az elején és a közepén (mindenféle kötőjelezés nélkül). És akkor mi a helyzet az adott esetben komoly mutációt elszenvedve egész pandemiát (Spanyol-nátha) elindító influenza-kórokozókkal? Ez más faj tudományos szempontból, mint a nem mutáns változat? Vagy csak alfaj? Vagy még az sem? Hány százalékos genomváltozás kell ahhoz, hogy egy vírus esetében új fajról beszéljünk? Vagy egyáltalán: hogyan kell ezt a kérdést megközelíteni? Ehhez nyilván megint csak egy szakvirológus tudna hozzászólni, hogy utána a nómenklatúrában helyesírásilag is állást foglalhassunk.

Bonyolítja a dolgot a valóban a „nevükben” is nevet viselő vírusok megnevezése (az angolnak persze könnyű, csak szépen teszegeti egymás után a szavait, s főleg rövidítéseket csinál mindabból, ami túl hosszú...): Epstein–Barr-vírus vagy Epstein–Barr vírus; Ebola-vírus vagy Ebola vírus (mert, ugye, ez egy folyó...)? Első ránézésre az elsőknek mutatott leírásformák tűnnek helyesnek, ám ha a nómenklatúrarendszer valamely más, indokolható okból elkülöníti a „vírus” szót és a magát a sajátlagos megjelölést reprezentáló írott nyelvi elemet, akkor a következetesség miatt a második okként mutatott, furcsa formákat kéne elfogadnunk.

És mit lehet kezdeni a már említett „rövidítéses” nevekkel? Mikor ajánlatos és mikor nem a használatuk? A fentebbi példánál maradva: azt, hogy EBV (Epstein–Barr-vírus: a „v” a rövidítésben már nagy „V”-vé változott...), minden orvos ismeri. Fura, mert ez magyarul rövidítés lenne, ám az angolban nem tesznek itt pontot, tehát ezt elfogadhatjuk (pontosabban: kénytelenek vagyunk elfogadni) – legalábbis formailag – betűszónak. Toldalékolni, összetételbe vonni lehet: „EBV-vel”, „EBV-ről”, „EBV-fertőzés”. De azért sok elképesztő variációt is lehet találni a magyar nyelvű szakirodalomban: „EBV-sal” és hasonlók. A legrémesebb: „EBV-vírus” – kissé tautologikus... Tehát mindehhez a rövidítések és betű-, illetve mozaikszavak használatát is ismerni kell, mégpedig tudva azt is, hogy a rövidítés maga mit takar, mit jelent.

Visszatérő gond a kötőjelezések, különírások, egybeírások használata az olyan szerkezetekben, amelyek önálló megkülönböztető betűt vagy számot tartalmaznak. Ez a gond nemcsak a vírusok „neveit” kuszálja össze – gondoljunk a számozással kapcsolatban akárcsak az interleukinokra (esetükben ilyes formák teljesen kaotikusan megtalálhatók mindenfelé: „IL 2”, „IL2”, „IL-II”, „IL2”, „IL-2” – vajon melyik a leginkább használandó?) vagy az enzimekre, a receptorokra stb.

Egyszóval: kérdés van sok – csak a logikus felelet a kevés! Hát hogyan tegyünk itt rendet? Tisztelettel várjuk a javaslatokat, ötleteket, tanácsokat!

dr. Grétsy Zsombor