LAM 2002;12(9):622.

LEVELEZÉS

Tisztelt Szerkesztőség!

Örömmel olvastam az orvosi nyelv rovatban [LAM 2002;12(6-7):442] dr. Grétsy Zsombornak a gyógyszer- és hatóanyagnevek írásmódját elemző közleményét. A gyógyszerek megnevezése valóban nehézségeket okoz az orvosi szakirodalomban, ezért érdemes egységesíteni a gyakorlatunkat.

A cikk olvasása közben előbb mély egyetértésemet fogalmaztam meg, majd a második hasáb közepétől egyre inkább berzenkedni kezdtem a túlzott magyarítás mellett megfogalmazott érvek ellen. Nagyon szimpatikus ugyanis az elv, hogy könnyítsük meg a saját dolgunkat (és a szakirodalmat olvasó kollégákét), ha már nem kötik meg a kezünket nemzetközi szabályok, de azt javaslom, hogy ne vigyük túlzásba a nevek megváltoztatását (magyarítását, ha úgy tetszik).

Javaslatomat gyakorlati szempontok alapján teszem. A gyakorló orvoskollégák naponta írják fel a gyógyszereket a gyári nevet használva, ezt tehát kénytelenek megtanulni. Nehezebb (és látszólag felesleges) memorizálási feladat a gyári név és a hatóanyag nemzetközi nevének összekapcsolása, de egyes gyógyszercsoportokban a készítmények közötti árkülönbségek miatt ez beépül a napi gyakorlatba. Receptre ma még nem írnak hatóanyagot (lehetséges, hogy hamarosan kénytelenek lesznek), de ha erre lenne szükség, akkor a gyógyszerkönyvi (latin) formát kellene használni. A szakcikkekben a nemzetközi ajánlások miatt kizárólag a nemzetközi hatóanyagnevet használhatjuk, hogy a közlemény ne váljon reklámmá a gyári név használata miatt. (Nagyon egyetértek a jelenlegi szerkesztői gyakorlattal, amely szerint a könnyebb toldalékolhatóság érdekében elhagyjuk az e betűt a nemzetközi név végéről.)

És most jön a berzenkedés: miért tanuljunk meg még egy további írásmódot vagy netán nevet? Az alkohol és a pikrinsav kiváló példák arra, hogyan adtak eleink fantázianevet egyes vegyületeknek, anyagoknak, de a magyar kiejtés elbizonytalanítja az orvost: ezt most hogyan is kell helyesen írni?

Javaslatom tehát az, hogy alapvetően két módon jegyezzük meg a gyógyszerek nevét: az egyik a gyári név, ami a receptre kerül, a másik a nemzetközi név (e betű nélkül, de egyébként angolosan), ez használható cikkíráshoz, irodalomkutatáshoz (és ebből mechanikusan képezhető a gyógyszerkönyvi név).

Javaslatom kizárólag gyógyszernevekre vonatkozik, de hát a xilit, a koleszterin nem is tartozik a tárgykörbe. Fontos kapcsolódó kérdés azonban a gyógyszercsoportok nevének írásmódja. A biszfoszfonátok, sztatinok, béta-blokkolók, nitrátok név az eredeti vegyületek nevéből vagy annak egy részéből származik, mégis azt javaslom, írjuk ezeket magyarosan.

dr. Bula Zoltán, szerkesztő