LAM 2002;12(9):615-6.

KÖNYVISMERTETŐ

Halmos Tamás, Jermendy György:
Diabetes mellitus

Ismét megjelent a diabetes mellitusról szóló kézikönyv, a Magyar Diabetes Társaság meghatározó személyiségeinek – Halmos Tamás és Jermendy György – szerkesztésében, átdolgozott és kibővített formában, immár 44 szerző közreműködésével, a Medicina Kiadó gondozásában. Ez a formailag és tartalmilag nagyszerű munka a hazai diabetológia igen jelentős eredménye; meghatározó, korszerű ismereteket nyújt nemcsak a belgyógyász diabetológusoknak, de más társszakmák képviselőinek és a háziorvosoknak egyaránt.

A 2000 szeptemberéig leadott kéziratok napjainkban is az újdonság erejével hatnak; szerepelnek a könyvben többek között a WHO 1990-es új, nagy jelentőségű irányelvei és változtatásai. Különösen aktuális ez a kiadás: a 2-es típusú diabetes mellitus kockázati szerepe extrém módon felértékelődött azt követően, hogy Haffner és munkatársai az 1998-ban befejezett hosszú távú vizsgálatukban kimutatták, hogy a diabetes mellitus fennállása egy lezajlott infarktus kockázatával egyenlő. Ezt követően a cukorbetegség az összes kezelési irányelvben az ischaemiás szívbetegséggel ekvivalenssé vált. A diabeteses beteg dyslipidaemiáját vagy hypertoniáját ugyanolyan korán és agresszíven kell kezelni, mint egy infarktusos beteg esetében. Egyértelműen megfogalmazzák, hogy a szövődmények megelőzése céljából előre kell hozni a gyógyszeres kezelést, a terápiás sikertelenség vezérelte változtatás helyett a kezelési céltartomány elérésére és meghatározására irányuló stratégiakövetés szükséges (failure oriented helyett target oriented).

A könyv már tartalmazza az új diagnosztikus irányelveket az emelkedett éhomi vércukorról (impaired fasting glucose, IFG: 6,1–6,9 mmol/l) és a cukorbetegségnek az éhomi minta alapú megközelítéséről (>=7,0 mmol/l).

Nagy jelentőségű, hogy a könyvben mind több fejezetben foglalkoznak a metabolikus szindrómával – a klinikai négyes fogat tagjai: elhízás, hypertonia, glükózintolerancia, dyslipidaemia –, amely a hátterében feltételezett inzulinrezisztenciával és a b-sejtek bizonyos fokú szekrétoros hibájával a diabetestől nem választható el; ahogy a könyvben írják: a „2-es típusú cukorbetegségben szenvedők egy szélesebb tünetegyüttesbe, a metabolikus szindrómába tartoznak”. Az időközben megjelent – a Magyar Diabetes Társaság által kezdeményezett – hazai ajánlásban a glükózintolerancia/inzulinrezisztencia fennállása alapfeltétel a diagnózishoz. Bár a WHO még nem vállalkozott a definíciók egységesítésére, így az amerikai ajánlásban (ATP III, „ötből három”) diabetes mellitus nélkül is fennállhat metabolikus szindróma.

A 800 oldalas kitűnő könyvből még hosszan sorolhatnám azokat az újdonságokat, amikre érdemes felhívni a figyelmet. A teljesség igénye nélkül utalunk a citokinekkel, a TNF-rendszerrel, a leptinnel, a PAI 1-gyel kapcsolatos új tudományos eredményekre, a gesztációs diabetes mellitusra mint a metabolikus szindróma előfutárára, a macro- és microangiopathiáknak a vércukor- vagy HbA_1c-értékekhez kapcsolható megjelenítésére, benne az IGT kategória atherogenitására, a diabeteses betegek hypertoniája esetén a 130/85 Hgmm-es célérték bevezetésére. A diabeteses dyslipidaemia kezelésében előtérbe került az LDL-koleszterin-szint csökkentése és a statinkezelés prioritása a célértékek eléréséhez és a biztonságos kezeléshez. Meghatározó jelentőségű a diabeteses beteg diétájának és a glykaemiás indexeknek a figyelembevétele.

A szerzők utalnak olyan biztató új vizsgálatokra, amelyekben arra várnak választ, befolyásolható-e a diabetesincidencia – mint ahogy azt azóta már az életmóddal, metforminnal és akarbózzal kapcsolatban sikerült is bizonyítani.

Új gyógyszeres lehetőségekről is olvashatunk, például az inzulinérzékenységet fokozó szerek közül az úgynevezett glitazonokról, vagy a posztprandiális hyperglykaemiát megelőző repaglinid, nateglinidről, vagy a 2-es típusú diabetesben új kezelési formát jelentő humán inzulinanalógok forgalomba kerüléséről.

A könyv végére is olyan fontos fejezetek jutottak, mint a Minőségbiztosítás vagy a legújabb evidence based medicine jellegű tanulmányok. Szívesen láttam volna még a Magyar Diabetes Társaság diabetológus orvosa minősítést elnyertek névsorát is.

Hazánkban a diabetológia szakmai és szervezeti irányelvei a legjobban kidolgozottak. A diabetes mellitust már szélesebb folyamat, a metabolikus szindróma keretében értelmezik.

A könyv kitűnő segítséget nyújt nemcsak a diabetológusoknak, hanem a társszakmák érdeklődő képviselői számára is.

dr. Pados Gyula  

Medicina Kiadó
848 oldal
ISBN 963-242-750-5
6400 Ft