LAM 2002;12(9):594.

HOGYAN MŰKÖDIK?

Csontsűrűségmérés

 

  • A csontsűrűség mérésekor (oszteodenzitometria, ODM) a csontokon áthaladó röntgensugár energiájának egy része elnyelődik, ami pedig áthatol a testen, azt az érzékelők felfogják. Minél sűrűbbek a csontok (a nagyobb ásványianyag-tartalom miatt), annál nagyobb energia nyelődik el, és annál kevesebb energiát fognak fel az érzékelők.

  • Az egy pixelre (képpontok) jutó sugárzási energia érzékelése után „területi denzitássá” konvertálódik, aminek mértékegysége g/cm2. A területre jutó pixelek száma összeadódik, ezt követően minden pixelre jutó csontmennyiség kerül kiszámításra. Így számítható ki a kérdéses csont denzitása.

    A femur proximális részének csontsűrűsége
    A femur proximális részének csontsűrűsége

  • A csontsűrűség értékeit kifejezhetjük g/cm2-ben, vagy átalakíthatjuk az életkornak megfelelő átlagos női (vagy férfi) csúcscsonttömeghez viszonyított értékekké. Ezek képezik az úgynevezett T- és Z-értéket (scores), és a következő képlet alapján számolhatók ki:

    T-score = beteg csontsűrűsége – népesség kornak megfelelő csontsűrűsége
    népesség csúcscsontsűrűségének standard deviációja (SD)

    Z-score = beteg csontsűrűsége – népesség kornak megfelelő csontsűrűsége
    népesség kornak megfelelő csontsűrűségének SD-ja

  • Nőknél az ágyéki gerinc csontsűrűsége a negyedik évtizedben éri el a maximumot. Csontritkulás állapítható meg, ha a T-érték -2,5 alatt van a WHO kritériumainak megfelelően (1994)1. A Z-értéket a kezelés hosszú távú követésére lehet alkalmazni.

  • Az átlagos csontsűrűség kalibrációját gyakran a femur felső részének vizsgálatain alapuló, NHANES nevezetű adatbázisra alapozzák2.

    A diagramon a femurnyak csontsűrűségértékei láthatók, a népesség átlagával, és +2 és –2 standard deviációval.
    A diagramon a femurnyak csontsűrűségértékei láthatók, a népesség átlagával, és +2 és –2 standard deviációval.

  • A legalapvetőbb csontsűrűségméréshez a betegnek körülbelül 2 percen át kell a vizsgálóasztalon feküdnie meztelenül vagy könnyű ruházatban, fém ékszerek nélkül. A köldökékszerek gondot okozhatnak, mivel az LIV. csigolyára vetülhetnek, ami a mérés gyakori helye.

     

  • Az újabb csontsűrűségmérők két különböző energiájú röntgensugarat alkalmaznak (kettős röntgensugár-abszorpciometria), ennek sugárterhelése elérheti egy mellkasfelvétel terhelését. Az egész csontrendszer vizsgálata esetén a sugárzásnak kitett nagyobb testfelület miatt nagyobb sugárdózis éri a szervezetet (egy mellkasfelvétel terhelésének körülbelül 1,5-szerese). A kétféle energiájú sugárnyaláb lehetővé teszi a lágy részek által elnyelt sugárzás felbecslését a csontokétól szétválasztva.

     

  • A röntgensugarak anteroposzterior vagy fordított irányban haladnak, a készülék tulajdonságainak megfelelően. A készüléket működtető személyt kevés szórt sugárzás éri, de a gyorsabb, széttartó sugárnyalábot kibocsátó készülékek esetében a szórt sugárzás mennyisége nagyobb. A széttartó és a párhuzamos nyalábbal működő készülékekkel oldalirányból pásztázható a beteg, ami a lumbalis csigolyák mérésénél előnyös.

  • Idősebb betegeknél, akiknél az alsó bordák az LII. csigolyát, a csípőlapátok az LIV. csigolyát takarják, az LIII. csigolya lehet az egyetlen, amit laterális beállításban vizsgálni lehet.

    Csontsűrűségméréssel diagnosztizált ligamentum longitudinale posterius meszesedéssel járó spondylitis ankylotica. A diagnózist később gerinc és sacroiliacalis ízületről készült röntgenfelvételekkel is alátámasztották.
    Csontsűrűségméréssel diagnosztizált ligamentum longitudinale posterius meszesedéssel járó spondylitis ankylotica. A diagnózist később gerinc és sacroiliacalis ízületről készült röntgenfelvételekkel is alátámasztották.

  • A combcsont vizsgálatánál leggyakrabban alkalmazott mérési módszert „teljes felső femurvizsgálatként” ismerjük. Ez a módszer nagyon könnyen megismételhető, és magában foglalja a femurnyakat, a trochanterrégiót és az intertrochantericus részt.

  • A femurvizsgálat során a beteg a hátán fekszik, öregujjai összeérnek, és sarkai között 23 cm távolság van.

  • A gerinc vizsgálata során a beteg a hátán fekszik, térde egy támaszték fölött derékszögben van behajlítva, hogy az ágyéki lordosis kiegyenesedjen. A vizsgálóasztal maximális teherbírása 136 kg.

  • A jövő készülékeivel egy vizsgálat eredményeit egyenesen át lehet küldeni a vizsgálat helyszínéről a klinikushoz, aki meghatározza a további diagnosztikai és terápiás teendőket.

    Abi Berger, science editor, BMJ

     

    Irodalom

    1. Kanis JA, Melton LJ 3rd, Christiansen C, Johnston CC, Khaltaev N. The diagnosis of osteoporosis. J Bone Miner Res 1994;9:1137-41
    2. Looker AC, Wahner HW, Dunn WL, Calvo MS, Harris TB, Heyse SP, et al. Updated data on proximal femur bone mineral levels of US adults. Osteoporos Int 1998;8:468-89.

    BMJ 2002;325:484.