LAM 2002;12(8):462.

TUDOMÁNYOS TALLÓZÓ

Az apai életkor és a schizophrenia kockázata
Archives of General Psychiatry 2001;58(4):361-7.

Számos betegséget hoznak kapcsolatba az előrehaladott apai életkorral, például a sporadikusan előforduló achondrodysplasiát, az Apert-szindrómát, néhány születési rendellenességet. Minderre talán a spermatogoniumok folytonos osztódó természete adhat magyarázatot. A spermatogoniumok, ahogy öregszenek, egyre több mutációt hordozhatnak. Pubertás előtt évente 36-szor, azt követően több mint 20-szor osztódhatnak, ez 40 éves korra több mint 600 osztódást eredményez. Ezzel ellentétben a női ivarsejtek valószínűleg mindössze 24-szer osztódnak, s ezen osztódások többsége még a magzati élet idejére esik. Több mint fél évszázada vetették fel először, hogy a schizophrenia és a férfi ivarsejtvonalban keletkező új mutáció között kapcsolat állhat fenn, de a feltételezés a közelmúltig nem talált támogatókra. A legújabb adatok azonban alátámasztják ezt a hipotézist. A szerzők a schizophrenia kockázatát és annak az előrehaladott apai életkorral való összefüggését tanulmányozták populációszintű kohorszvizsgálatukban, a Jeruzsálemben, 1964–1976 között született, csaknem 90 000 egyén körében. Az apai életkor – a zavaró tényezők kizárása után – határozott és szignifikáns prediktornak bizonyult a schizophrenia vonatkozásában, viszont más pszichiátriai megbetegedés esetében nem. A relatív kockázat az apa életkorával nőtt, maximumát 50 éves életkor felett elérve, amikor a 25 évesnél fiatalabbakhoz képest háromszorosra emelkedett. A vizsgált kohorszban a nőkre ugyanez nem bizonyult érvényesnek. Az eredmények, ha igazolódnak, számos következménnyel járhatnak. Befolyásolhatják a schizophrenia kialakulásában szerepet játszó gének kutatását, előmozdíthatják a sporadikus és a familiaris esetek jobb elkülönítését, és a nagyszülői életkor hatásai relevánssá válhatnak. A rokonságban a schizophrenia mellett az attól független, de az apai életkorral szintén kapcsolatban álló, más betegségek ugyancsak kimutathatók lehetnek.

Az „exstasy” károsítja a kognitív funkciót
Psychological Medicine 2001;31(4)647-58.

Az exstasy, a 3,4-metiléndioxi-metamphetamin (MDMA) széles körben alkalmazott tiltott szer, jól ismertek pszichológiai hatásai és az alkalmazását kísérő szubjektív hangulatváltozások. Állatkísérletekben jelentős károsodásokat okozott; egyre több adat utal arra, hogy károsítja az ember kognitív működését. A szerzők a kognitív vizsgálatok során a verbális IQ-ra, a verbális memóriára, a visuospatialis memóriára, a munkamemóriára és a végrehajtó funkcióra koncentráltak.

Az összesen 80 vizsgálati alany közül az exstasyt rendszeresen fogyasztók többször fogyasztottak kannabiszt is, mint az exstasyt nem fogyasztók. Az exstasyt nem fogyasztók szignifikánsan jobb eredményt értek el a verbális memória, az azonnali és a késleltetett szövegvisszamondás terén, mint a rendszeres és az absztinens fogyasztók. Nem észleltek szignifikáns különbséget a visuospatialis és a munkamemória terén. A visszamondásra kapott pontszámok különbözőségét az utolsó fogyasztás óta eltelt idő és a teljes exstasyexpozíció befolyásolta. Ez egyaránt utal akut hatásra, amely két-három hét alatt szűnik meg, és a teljes elfogyasztott mennyiséggel összefüggő tartós hatásra.

A vizsgálat legfontosabb hátránya, hogy a drogfogyasztást bevallás alapján ítélték meg, nem igazolták objektíven. Nem próbálták kizárni az eredményeket esetleg befolyásoló egyéb tényezőket, például a hangulati állapotot. E hiányosságok ellenére az eredmények további bizonyítékkal szolgálnak az exstasy akut és tartós káros hatása mellett.

Kényszerevés: gyakoriság és pszichopatológiai jellemzők az elhízott emberek körében
Psychiatry Research 2000;94(2):131-8.

Az újabb vizsgálatok szerint a kényszerevés a túlsúlyos emberek jelentős részénél probléma lehet. A kényszerevés jelentősége nagy, mivel súlyos obesitassal, stresszel és pszichopatológiai következményekkel jár, a testtömegcsökkentő kezelések pedig sikertelenek.

Ebben a tanulmányban a kényszerevés, továbbá az evészavarspektrum tüneteit kívánták felbecsülni. Kezelést kereső, >30 ttkg/m² feletti testtömegindexű 66 beteg vett részt a hat hónapos periódusban. A betegeknél általános pszichiátriai felmérést végeztek, majd a szerzők által kibővített interjút készítettek az egész evészavarspektrum tüneteinek felbecsülésére, s a betegek kitöltöttek egy evészavar-kérdőívet is.

A 66 betegből egynél szerepelt az anamnézisben bulimia nervosa, három beteg pedig szabálytalan időközökben extrém testtömegcsökkentő módszerekhez folyamodott. A falási zavarban korábban és jelenleg szenvedő betegcsoport nem különbözött egymástól demográfiai paramétereiben, sem az obesitas életkori kezdete, a testtömegindex és a táplálkozási módszerek jellemzőiben. Legtöbbjük a falások előtt kezdte a diétázást, a falás átlagosan 29 éves korban jelentkezett először.

A kényszeres evészavarban szenvedő, legnagyobb testtömegű betegeket minden vagy semmi típusú hozzáállás jellemezte az étkezés szempontjából, valamint erősen visszafogott evés. Az aktuálisan érintett betegeket a legsúlyosabb evészavar-tünetegyüttes jellemezte. Akiket ez a betegség egész életükben sújtott, azoknál súlyos fokú általános pszichopatológiai tüneteket és evészavarra jellemző speciális tüneteket egyaránt észleltek.

Az adatok azt mutatják, hogy a kényszeres evészavarban többször fordul elő a testtel kapcsolatos elégedetlenség, ami ugyanakkor nem feltétlenül érvényes obes betegekre, tehát a saját testtel kapcsolatos elégedetlenség nem vezethető vissza pusztán a túlsúlyosságra. A vizsgálat ráirányítja a figyelmet az evészavarok kognitív jellegzetességeire falási zavarban. Ilyen a testtömeg és a test alakjának túlzott fontossága az önértékelésben, a stresszel terhelt kapcsolatok, továbbá a kóros törekvés a soványságra. A zavar felismerése és kezelése egyformán fontos a sikeres testtömeg-csökkentési stratégiák befolyásolásában.

A humán papillomavírus etiológiai szerepe fej-nyak laphámrák egy alcsoportjában
Current Opinion in Oncology 2001;13(3):183-8.

Gyűlnek az epidemiológiai és molekuláris vizsgálatokból származó bizonyítékok a humán papillomavírus (HPV) és a fej-nyak laphámrák kapcsolatára vonatkozóan. Különösen a HPV-pozitív tonsillacarcinoma jelenik meg mint sajátos betegség. Az USA-ban összegyűjtött bizonyítékok szerint a dohányzás visszaszorulása ellenére a tonsillacarcinoma gyakorisága különösen növekszik, s nem magyarázható kizárólag a tonsillectomiák csökkenő számával; ez az emelkedő tendencia arra utal, hogy fontos szerepet játszhatnak egyéb epidemiológiai tényezők is, mint a HPV-fertozés. Azt is kimutatták, hogy a humán immundeficiencia-vírussal fertőzött férfiaknak és olyan egyéneknek, akiknek HPV-vel kapcsolatos anogenitalis carcinoma szerepel az anamnézisében, nagyobb a kockázata tonsillarákra.

Világszerte számos esetben mutattak ki HPV-DNS-t daganatokban, és gyűlnek a bizonyítékok a HPV patogenezisben játszott szerepe mellett. A közlemény végső következtetése szerint prospektív szeroepidemiológiai vizsgálat szükséges annak bizonyításához, hogy a HPV-expozíció megelőzi a fej-nyak laphámrák kialakulását.