LAM 2002;12(8):529.

KÖNYVISMERTETŐ

Dr. Kendrey Gábor:
Az orvosi hivatás hazánkban az ezredfordulón

Golden Book Kiadó; 2002

 

Kendrey professzort napjaink orvosgenerációja, tudományos életünk jeles képviselői ismerik, de sokan tisztelik hazánk határain túl is. Az általa publikált 168 tudományos dolgozat, a nyolc könyvrészlet, a több évtizede folytatott oktatói tevékenység, a számos szakmai fórum tisztségviselőjeként kifejtett fáradhatatlan aktivitás jellemzésére a külföldi kollégák (feltehetően) ilyen tömör választ adnának: „Yes, he is a disciplined and dedicated person.” Valóban a hivatásának elkötelezettje, de számos vonatkozásban ennél több is. „Másságának” kifejezésére nehéz mondatokat találni.

A Golden Book Könyvkiadó gondozásában, szép kivitelben, ragyogó tipográfiával ez évben megjelent könyvének sorjázó mondatain keresztül a „szerző” közelébe juthatunk és megismerhetjük a tiszteletet érdemlő szakmai életútját, sikereit, kudarcait, tehát az embert, az individuumot. A munka megszületését azonban elsősorban nem ilyen célok motiválták. A patológusként kemény munkával kövezett orvosi életút, az etalonnak tekinthető „ars poetica” közreadása egy olyan modellt vázol, amelynek megismerése szélesebb körnek is tanulságul szolgálhat. Az emberi, a szakmai és a munkahelyi problémák nem szakmaspecifikusak, tehát bőven meríthetnek követendő tanácsokat, további töprengést kiváltó gondolatokat, információkat mindazok, akik becsületes és szorgalmas munkával törekednek elismerést kivívni és tiszteletet érdemlő szakmai karriert célként kitűzni.

Kendrey Gábor könyve nem sikerkalauz. Szándékai közül idézek: „Szeretném szolgálni az érdeklődőt, hogy bemutassak bizonyos követelményrendszert, amely elengedhetetlen feltétele a jó szakemberré válásnak és egy szakmai közösség eredményes, progresszív vezetésének. A munka szubjektív, hangvétele őszinte, látásmódja egyéni. Megjelennek itt nemcsak szakmai, hanem mindennapi emberi, társadalmi, sőt, politikai kérdések is.”

A könyv 224 oldala összesen 15 fejezetre tagolódik. Dr. Besznyák István és dr. Papp Zoltán professzorok által írt ajánlás, illetve előszó elsősorban arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy „különös” (különösen értékes!) könyvet tart a kezében. „Ilyen jellegű összefoglaló munka hazai szakirodalomban még nem jelent meg. Egy letisztult életút tanulságokba öntött igazságainak, sikereinek és csalódásainak összefoglalása.” „Az ezredfordulón nemzeti válsághelyzet van!” Aki a szerző ezen hátborzongató megállapítását esetleg kétkedéssel fogadja, az nagyon figyelmesen tanulmányozza a könyv 14–38. oldalig terjedő (tömör és tényszerű adatokon nyugvó) megállapításait. Említést érdemel a fejezet néhány alcíme: a nemzeti válság, népességcsökkenés, a beteg népesség, az elszegényedett ország, az emberi kapcsolatok, az értelmiség helyzete.

„Nem lehet csodálkozni azon, hogy az emberek félnek kórházba menni.” S. O. S., mert „ha nem következik be jelentős változás, akkor ez csak egyhez vezethet – a nemzeti létet veszélyeztető kiszolgáltatottsághoz, egy totális harmadik évezredi »eurokonform« rabszolgasághoz.”

A krízishelyzetbe került magyar értelmiség számára a szerző tanulságként fogalmazza meg orvosi hitvallását és munkastílusát. Elsőként a diagnózist vázolja, majd ezt követően elemzi, hogy mi okozza a bajokat (patomechanizmus), és hogyan küszöbölhetők ki a kóroki tényezők (terápiás lehetőségek). Negyedik (talán a legfontosabb) a megelőzés (prevenció) lenne – „ha lehetne?” – zárja le rezignáltan az általa vázolt algoritmust és erre vonatkozóan (sajnos) nem találunk „fejezetreceptet”.

Még a sikeres szakmai életpálya, a hétköznapok mozaikjaiból példaképpé magasodó emberi és morális kvalitások sem szolgáltatnak olyan tényeket, amelyek alapján reményekkel tekinthetnénk évezredünk jövője elé. „Ez így nem maradhat tovább!” – és ez imperativus szól a „foglalkozástól, képzettségtől függetlenül, minden hazáját szerető és azt féltő állampolgárnak, aki felül tud és akar emelkedni a mai hétköznapok sivárságán, és nem kíván csatlakozni a földhözragadt, anyagiságcentrikus, példakép nélküli fogyasztói társadalom birkanyájhadához.”

A könyv gerince – csaknem 200 oldalnyi terjedelemben – a magasra ívelő és színes életanyagot mutatja be olvasmányos (és a célkitűzés elérését segítő) professzori „tegező” stílusban. Az alábbi néhány fejezet címének említése csupán a könyv iránti érdeklődés felkeltését célozza: A pályaválasztás előtti évek, Orvos lettél, A tudományos fokozat megszerzése, A vezetés hétköznapjai, Orvosetikai és morális kérdések, Részvétel a közéletben, Az orvoslás és a politika kapcsolata.

A könyv tartalma és stílusa olyan egységet képez, hogy tanulmányozása lebilincsel, szinte nem lehet letenni. A szerteágazó gondolatok emésztése nyilvánvalóan individuális, de feltehetően az olvasásnál hosszabb időt igényel (érdemel). Kendrey professzor könyvét elsősorban a reményét és példaképeit is vesztő magyar értelmiség figyelmébe ajánlom (főleg a fiatal generáció nyerhet botladozásaihoz támaszt és egyben morális példaképet). A medikusoknak és orvosoknak pedig a kötelező olvasmányaik közé jelölném. Javasolni szeretném továbbá egy-egy „köteles példány” megküldését mindazoknak a „magas rangú személyeknek”, akik napjaink (egészség)politikáját formálják.

dr. Nemesánszky Elemér