|
|
|
LAM 2002;12(6-7):420-1.
SZELLEM ÉS KULTÚRA
Corneille visszatér
 |
A kobra szóról feltehetően mindenkinek elsősorban egy mérges kígyó jut az eszébe, ha azonban „c”-vel és csupa nagybetűvel van leírva, akkor már valami egészen más jellegű dologra kell asszociálnunk. Az 1945 utáni modern művészet rajongói nyilván azt is tudják, hogy a COBRA valójában egy mozaikszó, amely három európai főváros, CO(ppenhagen), BR(ussel), illetve A(msterdam) nevének a rövidítéséből keletkezett, s egy 1948 és 1951 között tevékenykedő, dán, belga és holland képzőművészekből és költőkből álló csoport elnevezése volt. Ezeknek az új utakat kereső, folyton kísérletező fiatal művészeknek az alkotásai, amelyekben sajátos módon ötvöződnek a szürrealizmus és az absztrakt-expresszionizmus elemei, felfogásukban sok rokonságot mutatnak a II. világháború utáni magyar művészet megújítóinak, az Európai Iskola egyes képviselőinek a műveivel. A két művészkör törekvései között felfedezhető, olykor kifejezetten szembetűnő hasonlóságok egyébként korántsem voltak véletlenszerűek, legalábbis a COBRA csoport egyik még ma is élő tagja, az immár a modern művészet klasszikusai közé számító holland Corneille esetében nem. Az ifjú Corneille ugyanis 1947-ben, még a COBRA csoport hivatalos megalakítása előtt, több hónapot töltött Magyarországon (Budapesten, illetve Szentendrén), s túlzás nélkül állítható, hogy az itt szerzett élmények és impulzusok meghatározó jelentőségűek voltak egész későbbi pályafutása szempontjából.
 |
De hogy jutott eszébe egy ambiciózus, fiatal holland művésznek, hogy nem sokkal a háború befejeződése után éppen Magyarországra utazzon? Úgy tűnik, mindez egy véletlenszerű találkozásnak volt köszönhető. A történet szerint Corneille éppen egy amszterdami kiállításról szállította hazafelé a festményeit (természetesen biciklin), amikor megszólította egy Hollandiában időző magyar hölgy, Eppinger-Weiss Margit, s arra kérte a festőt, hogy mutassa meg neki a műveit. Corneille készségesen egy híd korlátjának támasztotta festményeit, amelyek annyira felkeltették a gazdag textilgyáros feleségének az érdeklődését, hogy a fiatalembert rögtön meghívta Magyarországra. A hollandok köztudottan szeretnek utazni, s Corneille sem sokáig habozott. 1947 áprilisában érkezett Magyarországra, s egészen szeptemberig itt is maradt. Barátainak írt leveleiből és itt készült munkáiból egyaránt kitűnik, milyen sokféle hatás érte ez alatt a néhány hónap alatt. Magával ragadta Budapest festői szépsége, az olykor még félig romos lakóépületek, vagy az elvadult budai palotakert látványa. Vázlatrajzokat készített többek között a Hősök teréről, egy cigányzenekarról, egy orosz katonáról, illetve egy népviseletbe öltözött asszonyról. Legalább ennyire jelentősek voltak azonban számára a személyes kapcsolatok, mindenekelőtt az Európai Iskola egyik alapító tagjával, Pán Imrével való találkozása, amely aztán szoros és tartós barátsággá fejlődött. Corneille jórészt Pán közvetítésével ismerkedett meg a francia szürrealizmus és a német expresszionizmus irodalmával, akárcsak Kurt Schwitters, Georg Grosz vagy a rá különösen nagy hatást gyakorló Paul Klee, illetve Joan Miro művészetével. A holland festő egyébként több magyar művész, így például Barcsay Jenő, Vajda Lajos vagy Anna Margit alkotásairól is igen nagy elismeréssel nyilatkozott. Úgy tűnik, hogy Corneille és az Európai Iskola tagjai között igen hamar bensőséges kapcsolat alakult ki. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy lényegében ők szervezték meg a fiatal művész első külföldi kiállítását itt, Budapesten, amely 1947. június 15. és 29. között az Üllői út 11-ben volt látható. A tárlatról viszonylag sok ismertető jelent meg a hazai sajtóban, s összességében elmondható, hogy a magyar kritikusok igen pozitívan nyilatkoztak az ígéretes tehetségnek mutatkozó holland fiatalemberről.
 |
 |
Mindez persze ma már történelem, a több mint fél évszázaddal ezelőtti eseményeknek azonban különös aktualitást ad az a tény, hogy az idén nyáron nyolcvanadik évét betöltő, s immár világhírű Corneille ismét Magyarországra látogatott, hogy részt vegyen az életművének keresztmetszetét bemutató kiállítás megnyitóján, a Budapesti Szépművészeti Múzeumban. A tárlat végigvezet bennünket a holland művész pályafutásának szinte minden jelentősebb fázisán. Az amstelveeni Cobra Museum, illetve különféle magángyűjtemények anyagából összeállított változatos műtárgyegyüttesben éppúgy ott találjuk az útkeresés jeleit mutató korai alkotásokat, mint a magyarországi ihletésű művek sorát, a COBRA-korszak gyermekrajzok spontaneitását idéző jellegzetes munkáit, vagy az azt követő évek, évtizedek művészi kísérleteit. A kiállítás külön színfoltját képezik azok a közelmúltban készült festett faszobrok, amelyek az idős mester friss szellemiségéről, újítókészségéről tanúskodnak. Érdemes megjegyezni, hogy a híres holland festő életművét bemutató budapesti tárlat kapcsán nem csupán a kiállítás katalógusát, hanem Claudia Küssel: Corneille: a magyar kaland 1947 című tanulmánykötetét is magyarra fordították, amelyben számos érdekes adalékot találhatunk a fiatal művész és az Európai Iskola kapcsolatáról.
Németh István
A Corneille visszatér címen megrendezett tárlat 2002. szeptember 1-jéig megtekinthető a Szépművészeti Múzeumban