LAM 2002;12(3):181.

TUDOMÁNYOS TALLÓZÓ

A szérum alfa-fetoprotein a hepatocellularis carcinoma kórismézésében krónikus májbetegségben szenvedőknél
Journal of Hepatology 2001;34(4):570-75.

Az alfa-fetoprotein-meghatározást gyakran javasolják a hepatocellularis carcinoma ellenőrző vizsgálatára, jóllehet érzékenysége csekély, mivel sok hepatocellularis carcinoma nem termel alfa-fetoproteint. Az eset-kontrollos tanulmányban 170, krónikus májbetegségben szenvedő kontrollszemélyt és 170, hepatocellularis carcinomában szenvedő beteget vizsgáltak. A hepatocellularis carcinoma három különböző prevalenciája (5%, 10%, 20%) esetében kiszámolták a szenzitivitást, a specificitást és a pozitív, negatív prediktív értéket. A vizsgálatban a kontrollok illesztésének alapja a betegek HBsAg- és antihepatitis C-vírus-statusa volt. A 20 ng/ml-nél alacsonyabb alfa-fetoprotein-szint negatív prediktív értéke csekély volt. Kis prevalenciát feltételezve a pozitív prediktív érték mindössze 25%, vagyis négy beteg közül három felesleges vizsgálatoknak vetné alá magát.

A szerzők az alfa-fetoprotein ellenőrző vizsgálatának elhagyása mellett foglalnak állást. Az alfa-fetoproteint igazoló vizsgálatként alkalmazva azonban azt tapasztalták, hogy a 100 ng/ml feletti koncentráció nagyon specifikus. Végül, bár megerősítésre szorul, az emelkedett alfa-fetoprotein-szint érzékenyebbnek bizonyult a nem vírusfertőzött egyéneknél. Érdemes volna átgondolni az alfa-fetoprotein-meghatározással kapcsolatos gyakorlatot.

A krónikus irradiációs proctitis sikeres és tartós kezelése antioxidáns hatású E- és C-vitaminnal
American Journal of Gastroenterology 2001;96(4):1080-84.

Az irradiációs proctitis – a beteget olykor teljesen megnyomorító – tüneteinek kezelésére sokféle módszert alkalmaznak, változó sikerrel; például lokálisan formalint és legújabban argonsugarat.

Ebben a vizsgálatban tíz – korábban prostatacarcinoma miatt irradiációs kezelésben részesült – férfi és tíz, nőgyógyászati malignomák miatt kezelt nőbeteg vett részt, akiknél az endoszkópia az irradiációs proctitis típusos elváltozásait mutatta ki. Valamennyien rectalis vérzésről, fájdalomról, hasmenésről és sürgető székelési ingerről panaszkodtak – legalább hat hónapon át – a medence besugárzását követően 1–36 évvel, és nem reagáltak az orális vagy lokális 5-aminoszalicilsav- vagy szteroidkezelésre.

A kezelés kizárólag a vény nélkül kapható 500 mg-os C-vitamin és a 400 IU-s E-vitamin napi háromszori adásából állt. Az értékelést a kezelés megkezdése után minimum négy héttel (majd egy évvel) telefoninterjúk alkalmazásával, valamint négy-hat hetes kezelés utáni klinikai felülvizsgálat segítségével végezték. Értékelték a tünetek gyakoriságát és súlyosságát (tüneti pontszámban összegezve), valamint az életvitelre gyakorolt hatást.

A (csak hat betegnél fennálló) rectalis fájdalom kivételével a tüneti pontszám kifejezett szignifikáns csökkenését tapasztalták, a javulás alig két hét elteltével kezdődött. A telefonos értékelés és a klinikai vizsgálat során adott tüneti beszámoló eredményei egyeztek, az életminőség-pontszám szignifikánsan javult. A 20 beteg közül tíz egy év elteltével is folytatta a kezelést, mindannyian tartós javulásról számoltak be. Az egyszerű, olcsó és mellékhatásmentes vitaminkezelés biztató eredményeinek megerősítéséhez kettős vak, placebokontrollos vizsgálat szükséges.

Életveszélyes angiooedema szisztémás lupus erythematosusban
Lupus 2001;10(4):304-8.

A közleményben három fiatal felnőtt esetét ismertetik, akik a szisztémás lupus erythematosus súlyos szervkárosító formájában szenvedtek, és légúti fertőzés kapcsán hirtelen arc- és gégeduzzanat alakult ki náluk. Mindegyikük intubációra vagy sürgős tracheostomiára és mesterséges lélegeztetésre szorult.

A szerzők felhívják a figyelmat arra, hogy SLE-ben életveszélyes angiooedema alakulhat ki aktív betegség és egyidejű fertőzés esetén. Az angiooedema hátterében számos mechanizmus állhat, például a C1-észteráz-inhibitor öröklött vagy szerzett deficienciája vagy funkciózavara, továbbá a C2-deficiencia heterozigóta formája. A betegeknél nem vizsgálták a C2-észteráz-inhibitor szintjét vagy működését, de a szerzők szerint az angiooedema szerzett formája állhatott fenn, mivel a C4-szint a kezelés hatására normalizálódott, és a családi anamnézisben nem szerepelt angiooedema.

A mátrix metalloproteináz-1 és a bőr öregedése dohányosok esetében
Lancet 2001;357(9260):935-6.

A dohányzás öregíti a bőrt; a közölt vizsgálat eredményei szerint ezt a hatást a mátrix metalloproteináz-1 (MMP-1) indukciója mediálja. Az MMP-k a bőr kollagénjét és az extracelluláris mátrix egyéb molekuláit bontó fehérjék. A metalloproteináz-1 szöveti inhibitora (TIMP-1) gátolja az MMP proteolitikus aktivitását. A dohányosok farbőréből vett mintában mérték az MMP-1 eredetű mRNS mennyiségét, és összehasonlították a nem dohányzó kontrollcsoportban mért értékkel. A dohányosok bőrében szignifikánsan több MMP-1-et találtak, mint a nem dohányzókéban, de a két csoportban azonosnak találták a szöveti inhibitor mennyiségét. Az MMP-ket az UV-fény indukálja. A bőr fény és dohányzás okozta öregedését legalább részben a MMP-1 mediálhatja.