LAM 2002;12(1):43-44.

BESZÁMOLÓ

A Magyar Mesterséges Táplálási Társaság XII. Kongresszusa

2001. október, Mátraháza

A Magyar Mesterséges Táplálási Társaság évente megrendezett kongresszusa a klinikai táplálást fontosnak tartó szakemberek fóruma. Annak ellenére, hogy ez igazán egy olyan interdiszciplináris terület, ahol kölcsönösen sokat tanulhatunk egymástól (orvos az orvostól, orvos a dietetikustól és fordítva), a Magyar Mesterséges Táplálási Társaság nem tartozik a nagy létszámú kollégiumok közé. Visszatérő, rendszeres résztvevők az intenzív osztályokon dolgozó kollégák, a gasztroenterológusok, a sebészek, a gyermekgyógyászok és a rehabilitációs centrumok dolgozói. E műhely nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő eredményeket tudhat magáénak az akut pancreatitises, a fej-nyak régió tumorában szenvedő betegek és a neurorehabilitációs centrumok enteralis táplálási gyakorlatát illetően.

Jóllehet, az idei rendezvénynek nem volt külföldi előadója, „state of the art lecture” előadása, a színvonal nem maradt el a korábban megszokottól.

Az intenzív osztályok beszámolóit hallgatva mindenki felfrissíthette a napi gyakorlatban sosem nélkülözhető élettani alapismereteket. Összefoglaló, elméleti és napi gyakorlati ismereteket adó előadások foglalkoztak a kritikus állapotú felnőtt és gyermek betegek mesterséges enteralis és parenteralis táplálásával, az anyagcsere mérésének lehetőségével és a betegágy mellett is elvégezhető indirekt kalorimetria módszerével.

Várhatóan évről évre egyre többen találkozunk szervtranszplantáción átesett betegekkel. E betegek tápláltsági állapotát az alapbetegség metabolikus hatásai és a transzplantációval összefüggő tényezők egyaránt negatívan befolyásolhatják. Érdekes előadás hangzott el a csontvelőtranszplantált betegek mesterséges táplálásáról, közel 400, őssejtátültetés kapcsán szerzett tapasztalat alapján. A megfelelő tápláltsági állapot (ami azért is fontos, mert lerövidíti az őssejtek megtapadási idejét) ma leginkább minden egyben (all in one) rendszerű parenteralis táplálással és a bélcsatorna védelme céljából glutamintartalmú tápszer adásával biztosítható.

Sajnálatos módon ismét növekszik a maró anyagok okozta tápcsatorna-sérülések száma. E betegek kezelésének fontos része a megfelelő időben alkalmazott parenteralis és enteralis táplálás is. Az egyik centrumból 150 betegen szerzett tapasztalat alapján kaptunk tájékoztatót, többek között az endoszkópia szerepéről a parenteralis táplálás és a jejunalis tápszonda alkalmazásának időzítéséről. Még a gyakorló endoszkópos kollégák számára is meglepő lehetett, hogy e centrumban szinte azonnal – és szövődmények nélkül – elvégzik az endoszkópos vizsgálatot. Ez több szempontból is komoly jelentőségű: az állapot súlyosságának felmérésében, a további kezelés tervezésében és a jejunalis táplálás megkezdésének (a 4–9. napon) időzítésében.

Számos klinikai kutatásról, megfigyelésről és felmérésről hallhattunk fontos adatokat. Akut pancreatitises betegeken mérve a szabadgyök-produkciót, megállapították, hogy bár a jejunalis táplálás ezt csökkentette, de a betegség korai fázisában így is fellép az oxidatív stressz és tovább tart, mint az akut pancreatitis klinikai tünetei. Vizsgálatra érdemesnek tűnik, hogy befolyásolható-e ez a folyamat antioxidánsok enteralis adagolásával?

Minden orvosi ténykedés célja a betegek életminőségének javítása. Ennek mérésére számos (de sokszor joggal vitatható) kérdőív áll rendelkezésre. Egy gasztroenterológus-sebész munkacsoport felmérése szerint a pancreastumoros beteg életminősége, tápláltsági állapota szignifikánsan jobb szervmegtartó műtétek után, mint a reszekcióval járó beavatkozásokat követően. Pancreatitises betegek antibiotikus kezelésének nemkívánatos következményeként dysbacteriosis léphet fel. A korai jejunalis táplálás előnye többek között a bakteriális transzlokáció gátlása. Hazai és svéd sebészek prospektív felmérése szerint az első 48 órában megkezdett, rostdús tápszerrel és élő Lactobacillus plantarum 299-cel végzett enteralis szondatáplálás esetén csökken a bakteriális infekció, a szeptikus komplikáció és a sebészeti intervenciót igénylő esetek száma.

Az elmúlt években számos közlemény jelent meg az úgynevezett immuntáplálásról. A legtöbb pozitív adatot a glutaminnal (Gln) kiegészített parenteralis készítmények használatáról közölték. Ma még csak kevés adat tekinthető tankönyvi értékűnek, ezért is figyelemre méltóak a hazai megfigyelések. Ígéretesek a gluta-mintartalmú parenteralis készítmény használatának eredményei koraszülötteknél, rövidbél-szindrómás betegeknél, égett és más, intenzív osztályos kezelést igénylő, kritikus állapotú betegek körében. Csontvelő-transzplantáltakon a megfelelő bevitel gyorsítja a neutrofil sejtek megtapadását, csökkenti a vérlemezke-szubsztitúciós igényt és szignifikánsan lerövidíti a kórházi tartózkodást.

A fej-nyak régió tumorában szenvedő betegek percutan endoszkópos gastrostomián (PEG) át végzett táplálása nemcsak a műtét utáni szövődményeket csökkenti, hanem a PEG behelyezésekor a betegek közel 60%-ánál tapasztalt vékonybélboholy-atrófia is jelentősen mérséklődik. A kongresszuson elhangzott felmérés szerint a boholyatrófia szondatáplálást követően csak több hét múlva szűnt meg.

A gastrostomia egy igen ritkán alkalmazott módjáról, az ultrahangvezérelt percutan technikáról, annak indikációiról és nehézségeiről is elhangzott egy beszámoló.

Az alulfinanszírozottság okozta napi nehézségek e fórumon is szóba kerültek. A hazai, HBCS alapú költségelszámolási rendszerben még az enteralis táplálási forma sem bizonyul gazdaságosnak. A parenteralis táplálás pedig csak intenzív osztályos elszámolásban kifizetődő, ezért a beteget át kell oda helyezni. Egy, feltehetőleg otthoni parenteralis táplálással kezelhető „beteg” bemutatása világított rá e terület megoldatlan problematikájára. Bár Kelet-Közép-Európában először hazánkban indult meg – körülbelül két évvel ezelőtt – az otthoni szondatáplálást segítő szolgálat, a százezer lakosra jutó betegek száma jelentősen elmarad az Európa tőlünk nyugatabbra fekvő területein megszokottól.

Crohn-betegek tápláltsági állapotáról, obes gyermekeknél észlelt szénhidrát- és lipoproteinanyagcsere-eltérésekről, valamint általános iskolás gyermekek táplálkozási szokásairól hallhattunk érdekes adatokat. Az utóbbi felmérés szerint az életkor előrehaladtával az étkezési szokások változása kedvezőtlen tendenciát mutat. Főétkezések között gyakori az édességfogyasztás, a legnagyobb volumenű étkezés estére tolódott. A diákok fele azonban rendszeresen fogyaszt rosttartalmú ételeket, zöldséget és gyümölcsöt.

Fiatal kollégák és néhány medikus szinte külön kutatói fórumot alkotott: coeliakiás gyermekek vékonybélmucosáján végzett immunhisztokémiai vizsgálatokról, a nitrogén-monoxid-szintézist bénító L-NAME-nak a patkányok nátrium- és vízforgalmára, vesekeringésére gyakorolt hatásáról hangzottak el előadások.

A tudományos programot követően megismerkedhettünk a környék kultúrájával, a régió nevezetességeivel és a parádfürdői szanatóriummal.

dr. Taller András
Uzsoki Utcai Kórház,
II. Belgyógyászati Osztály, Budapest