LAM 2001;12(1):68.

SZELLEM ÉS KULTÚRA

Mérföldkövek: A tíz legnagyobb orvosi felfedezés

„Egyikünk negyvenhat, másikunk hatvanhat esztendőt töltött az orvoslás tanulmányozásával, gyakorlásával és tanításával. Mindkettőnknek eredményekben gazdag, évtizedes kutatómunka áll a hátunk mögött. Több mint ötszáz szakcikket és fél tucat könyvet jelentettünk meg. Miután tehát ketten együtt száztíz évet fordítottunk az orvostudományra, úgy véljük, hellyel-közzel ismerjük e tudomány legjelesebb művelőit, s ki tudjuk választani a tíz legkiemelkedőbb felfedezőt.” – írják Meyer Friedman és Gerald W. Friedland könyvük bevezetőjében. Az orvostudomány tíz nagy mérföldkövének kiválasztása ugyancsak nem volt könnyű feladvány – ez önmagában többfordulós kutatómunkát, elemzést igényelt. Nagyjából ötezerre tehető a nyugati orvoslás nagy felfedezése, s ebből kellett kirostálniuk a száz, majd a huszonöt, végül a tíz legjelentősebbet. Végső listájukat bemutatták három, orvosi könyvekkel foglalkozó antikváriusnak, akiknek anyagi létalapja, hogy kellően tájékozottak legyenek a felfedezések terén. Ezek után további lelkes és tudós orvoskollégák tesztelték az eredményeket, akik maguk is ritka és értékes orvosi kiadványok – többek között ősnyomtatványok – gyűjtői. További körök is következtek a Stanford Egyetem munkatársaival. Hogy ne csigázzuk tovább olvasóink kíváncsiságát, íme az egyhangú vélemény, melyik az a tíz legnagyobb vívmány, amely alapvetően meghatározta a nyugati orvoslást. A fejezetcímek tükrében a következők: Andreas Vesalius és az anatómia fejlődése; William Harvey és a vérkeringés; Antonij van Leeuwenhoek és a baktériumok; Edward Jenner és a védőoltások; Crawford Long és a sebészeti érzéstelenítés, ; Wilhelm Röntgen és a röntgensugár; Ross Harrison és a szövettenyésztés; Nyikolaj Anyicskov és a koleszterin; Alexander Fleming és az antibiotikumok; Maurice Wilkins és a DNS.

A tíz legnagyobb felfedezés története után a szerzők kiválasztják – s erre a döntésre ösztönzik az olvasót is – az első helyezettet. William Harvey az, aki a vérkeringést és a szívműködést leírta, s így a mai élettan alapját rakta le, s aki a kísérlet fogalmával adott mederbe terelte a nyugati orvoslást. Ross Harrison, Nyikolaj Anyicskov és Maurice Wilkins neve talán nem ismert még a művelt nagyközönség előtt sem. Leeuwenhoekről pedig csupán annyit szoktak tudni, hogy valami dolga volt a mikroszkóppal...

Ebből a remek könyvből a szerzők „örömteli fáradozásának” eredményeképpen megtudható nemcsak az, milyen kerülőutakon, előzmények után jutottak e neves emberek az örömteli felfedezéshez, s annak milyen tudomány- és kultúrtörténeti jelentősége van, de a nyomdokaikban járók és a folyamatot kiteljesítő kutatók munkásságát is megismerhetjük. Kézhez kapunk továbbá tíz remek portrét és lebilincselően kalandos életrajzot.

„Mindketten szinte azonnal tudtuk, hogy Jenner az, akinek társaságában a legjobban éreznénk magunkat. Ha velünk vakációzott volna, és észreveszi, hogy unjuk hallgatni csodálatos feketehimlő-kísérleteinek elbeszélését, a koszorúér-betegségre fordítja a szót, vagy kedves mestere, John Hunter szeretetre méltó és kevésbé szeretetre méltó különcségeivel mulattat minket. Aztán, ha mindebbe belefáradunk, az angol énekesmadarak vándorlásáról értekezik... talán verseket szaval, majd egy perc múltán szépséges akkordokkal bájol el bennünket, amelyeket hegedűjéből és fuvolájából csal elő... Ó, igen, kitűnően éreztük volna magunkat Edward Jenner társaságában!”

A szerzők véleménye szerint e tíz felfedező közül egy sem volt lángész, és munkásságuk nem mérhető sem Mozart, sem Shakespeare vagy Geothe alkotásához, mégis, kellő időben, kellő felkészültséggel a kellő helyen álltak, nyitott kíváncsisággal és értelemmel: mint az igaz orvosok.

Nagy Zsuzsa

Meyer Friedman, Gerald W. Friedland: A tíz legnagyobb orvosi felfedezés
Fordította: Béresi Csilla
Kossuth Kiadó, Budapest 2001
222 oldal, ISBN 963 09 42437
Ára: 2500 Ft.