LAM 2001;12(1):57-9.

ORVOSLÁS ÉS TÁRSADALOM

Tarthatunk-e az orvosbevándorlástól?

Vélemények a státustörvényről

Január elsején lépett hatályba a szomszédos államokban élő magyarokról szóló, tavaly júniusban elfogadott törvény, ismertebb nevén státustörvény, kedvezménytörvény. A törvény szerint a határon túli magyarok engedély alapján foglalkoztathatók, azzal a könnyítéssel, hogy évente összesen három hónap időtartamra a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül kaphatnak munkavállalási engedélyt. A december 22-én aláírt román–magyar egyetértési nyilatkozat értelmében a jogszabály munkavállalási szabályai nemcsak a magyar ajkúakra, hanem az összes román állampolgárra vonatkoznak.

Az egyezmény aláírását követően ismét fellángolt az egyébként is parázsló vita. A kormány képviselői szerint a hatályos jogszabályok megfelelő védelmet nyújtanak a hazaiaknak a külföldi munkavállalókkal szemben. Például egy három évvel ezelőtti jogszabály értelmében megtagadható a munkavállalási engedély attól a külfölditől, aki a hazai átlagnál olcsóbban vállalna munkát. Mikola István egészségügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy a romániai munkavállalók járulékbefizetéseiből a magyar egészségbiztosítási alap még megtakarításokra is szert tehet. A szocialista és szabad demokrata képviselők véleménye ugyanakkor az, hogy a kormány több millió munkavállalót szabadít a magyar munkaerőpiacra, ami önmagában is magával vonja a bérek csökkenését, és sürgetik a státustörvény végrehajtásának felfüggesztését, illetve a munkavállalásra vonatkozó passzus törlését a törvényből.

A határon túli orvosok magyarországi munkavállalásával kapcsolatban megkérdeztünk néhány érintettet: tartanak-e az orvosbevándorlástól, avagy általuk csökkenhet az időnként és csak egy-egy szakágazatra jellemző orvoshiány?

Dr. Falus Ferenc, a fővárosi Nyírő Gyula Kórház novemberben kinevezett főigazgatója szerint a kedvezménytörvény nem befolyásolja a magyar orvosok elhelyezkedését, hiszen számos feltétele van a magyarországi munkavállalásnak, és egyébként is csak három hónapos munkavállalást engedélyez a törvény. „Pár évvel ezelőtt részt vettem egy programban, amely azt vizsgálta, hogy milyen eszközök vannak az orvosok munkanélküliségének kezelésére. Ugyanis azt gondoltuk, hogy az orvosi munka hatékonyságának növekedése munkanélküliséget eredményez. Nem ez történt, ma orvoshiány van Magyarországon. Munkaadóként örülnék annak, ha például ügyelni jönnének a határon túli orvosok. Véleményem szerint a probléma megoldásán a státustörvény nem segít, eddig is sok külföldi orvos jött Magyarországra. Az egészségügy egészére, főleg a nővérkérdésre vonatkoztatva azonban a törvény arcul csapja ezt a kérdést, mert nem lehet majd érvényesíteni azokat a jogos bérigényeket, amelyek a magyarországi javadalmazásnak megfelelően elvárhatók lennének.”

Dr. Török Klárának, a MOK Járóbeteg-csoportja alelnökének véleménye az, hogy az orvosbevándorlás nem újdonság Magyarországon. Mint mondja, tud olyan faluról, ahol a háziorvos, a fogorvos és a gyógyszerész is határainkon túlról érkezett. „Úgy látom, hogy a Romániában, Ukrajnában folyó orvosképzés színvonala alulmarad a magyarországinak, hiszen köztudottan magas színvonalú a hazai képzés, és attól tartok, hogy a bevándorlás következtében csökkenhet az egészségügyi ellátás szakmai színvonala. A külföldi orvosok elhelyezkedésére nézve Magyarországon nincsenek szigorú feltételek, ugyanakkor, ha egy hazánkfia szeretne tőlünk nyugatabbra munkát vállalni, meg kell felelnie a szigorú szakmai követelményeknek. Sem a képzés, sem a követelmény nincs összhangban. Nem a határon túli orvosokat és nővéreket kellene idehozni, akik kevesebb pénzért is elvállalják a munkát, hanem a hazaiakat kellene tisztességesen megfizetni. Az egészségügy problémáját így megoldani maximálisan károsnak tartom.”

Dr. Varga Imre, a Medicina 2000 Poliklinikai és Szakorvosi Szövetség elnöke elsősorban az orvoskiáramlást tartja aggasztónak, például azt, hogy a norvégiai álláslehetőség puszta felvetésére is 800 orvos jelentkezett, főleg szülészek, sebészek, patológusok, aneszteziológusok, radiológusok, vagyis azoknak a szakmáknak a képviselői, amelyek itthon is hiányszakmának számítanak. „A bevándorlással kapcsolatban hangsúlyoznom kell, hogy tisztelet a kivételnek, de az ide érkező kollégák képzettségében vannak bizonyos hiányosságok. Erősen hiányolom azt a szűrőt, a minősítő vizsgát, amely bármelyik külföldi országban megtalálható. Magyarországon, sajnos, bekerülhet a rendszerbe egy felcserképzőt végzett kolléga is, nem beszélve a nyelvismeretéről. Van olyan orvosismerősöm, aki ha konzultálni kíván egy betegről egy külföldről jött kollégával, tolmácsot kell hívnia. Ezt én tragikusnak tartom. Szerintem a magyar engedélyezési mechanizmus túl liberális, és bármennyire is sajnálom a határon túli orvosok szociális helyzetét, szerintem egy korrekt egészségügy a XXI. században ezt a luxust nem engedheti meg magának. A külföldre távozó és a helyükre kerülő határon túli orvosok szakmai tudása nincs egyensúlyban, ugyanakkor nekünk egy közfinanszírozott szolgáltatást kell biztosítanunk.”

Dr. Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára kifejtette: „A státustörvény kettős kérdést vet fel. Az egyik, hogy az ide jövő munkavállalóknak mindenféle egészségügyi szolgáltatást ígér a törvény. Ezzel szemben ambivalensek vagyunk, mert ez egyfelől lehet jó is és rossz is. Tegyük fel, hogy a legális munkavállalók befizetései elvileg meglökhetik a tb-kassza bevételét, ugyanakkor nagyon jól tudjuk, hogy a különféle magyar, főleg állami cégek mennyivel tartoznak a tb-nek. Örülünk annak, ha bármiféle javulás javítani fogja az egészségügy finanszírozottságának helyzetét. A tb-kassza azonban zárt, és ha feltételezzük, hogy ezen nem fognak változtatni, akkor már lesznek gondok, hiszen ha az ellátások száma országosan több ezerrel növekszik, akkor csökkeni fog az ellátásokra jutó összeg, és az »őslakosok« is egy szűkebb ellátásban részesülnek.

A dolog másik része az, hogy a magyar orvosok a jobb megélhetés reményében külföldre távoznak – éppen ma kísértem ki 17 kollégát, akik Svédországban vállalnak munkát. Az a politikusok felelőssége, hogy ha a magyar adófizetők pénzén kiképezik az orvosokat, akkor miért nem tartják is meg őket. Persze lehet, hogy úgy gondolják, majd pótolják őket Ukrajnából és Romániából. Ezek az országok azonban nem EU-tagok, és ha Magyarország azzá válik, akkor csak az EU-tagországokra vonatkozóan egységesülnek a diplomák. Sajnos azt kell mondanom, hogy ezekből az országokból érkező kollégákkal kapcsolatosan szerzett szakmai tapasztalataink nem feltétlenül kedvezőek. Ugyan a törvény csak időszakos munkavállalást engedélyez, de a kamara mindent meg fog tenni, hogy nagyon megnehezítse a nem magyar ajkúak munkavállalását, s ez alatt az összes keleti népet értem. Másfelől, ha a politika úgy gondolja, hogy teljesen mindegy, magyar orvos vagy idegen, afgán, netán indiai látja-e el a beteget, aki természetesen választópolgár is, akkor azt én nagyon szomorúnak tartom.”

Kökény Mihály, a parlament egészségügyi bizottságának szocialista elnöke nem tartja valószínűnek, hogy jelentős számban jönnének orvosok Magyarországra, legfeljebb csak bizonyos területeken és hiányszakmákban, amennyiben megfelelő akkreditált szakképesítéssel rendelkeznek. Hangsúlyozta, hogy az orvosok esetében nem tart tömeges bevándorlástól, véleménye szerint a státustörvény adta lehetőséget nem az orvosok fogják elsősorban kihasználni, és valószínűleg a magyar munkáltatók is nagyon óvatosan fogják kezelni ezt a kérdést. „Nagyobb gondot látok a szakápolói kör esetében, hiszen a külföldi képzés nem egészében felel meg a magyar elvárásoknak. Az pedig már egy másik kérdés, hogy az egészségügyi ellátásra milyen terheket ró majd az általában három hónapra bejövők ellátási szükséglete, mert nyilván egy sokkal rosszabb egészségügyi állapotban lévő populáció jön munkát vállalni, sőt, egyesek kifejezetten azért jönnek, hogy gyógyítassák magukat.” – fejtette ki a bizottság elnöke.

deák