![]() |
![]() |
![]() |
LAM 2001;12(1):51.
SZERKESZTŐSÉGI KÖZLEMÉNYEK
A rezidens orvosok munkaidejét szabályozó európai irányelvek
Több orvosra és jobb szervezésre lesz szükség, hogy megfeleljünk a törvénynek
A brit állami egészségügyben (NHS) és más európai egészségügyi rendszerekben 2001. augusztus 1-jétől a kezdő orvosok nem lesznek többé kizárva a munkaidőre vonatkozó európai irányelvek rendelkezéseiből1. Munkaidejüket törvény fogja korlátozni, először heti 58 órára, majd 2009-től 48 órára. Ehhez még alapvetőbb változásokra van szükség a brit állami egészségügyi rendszerben, mint amit eddig tapasztaltunk a kórházi képzés alatt álló fiatal orvosok kedvezőbb munkakörülményei vonatkozásában.
A munkaidőre vonatkozó eredeti irányelvek 1993-ban emelkedtek törvényerőre, de ebből kihagyták a szakvizsga előtt álló orvosokat, valamint a közúti, vasúti, légi, tengeri és belföldi vízi forgalomban dolgozókat. Az akkori brit kormány kifogásolta az irányelveknek mint egészségügyi és biztonsági törvénynek az érvényességét, de 1996-ban az Európai Legfelsőbb Bíróság megerősítette azt2. Rengeteg bizonyíték szól amellett, hogy az alváshiány, a kevés alvás, és az erőltetett, természetellenes napi ritmus kognitív és motoros károsodáshoz, balesethez és tévedéshez vezet3-5. Az orvosok sem védettek az ilyen hatásokkal szemben6, 7.
Az Európa Tanács és az Európai Parlament mindig azt akarta, hogy a fenti szabályozásból kihagyott dolgozókra is terjesszék ki az irányelvek rendelkezéseit, és 2000 augusztusában módosították az eredeti irányelveket8, olyan napi időbeosztást hoztak létre, amely rájuk is vonatkozik.
A szakvizsga előtt álló orvosok számára átmenetileg heti átlag 58 órára korlátozzák a munkaidőt 2004. augusztus 1-jétől; 2007 augusztusától 56 órára, majd 2009-től 48 órára. Bizonyos körülmények között az országok kormányai a végső célként megjelölt, 48 órás munkaidő bevezetésére legfeljebb három év halasztást kérhetnek.
Kezdetben azt feltételezték, hogy a munka meghatározása hasonló lesz ahhoz, amit a kezdő orvosok munkaidejéről szóló 1991-es új megállapodás tartalmazott9. Ebben a megállapodásban a brit orvosgyakornokok munkaidejét 72 óra készenlétre és 48 órás tényleges munkaidőre korlátozták; a tényleges munkavégzést úgy határozták meg, mint a munkaköri kötelezettségek végzésével, így a betegfelvétellel, vizsgálatok végzésével, kezeléssel töltött időt, ami nem tartalmazta a kórházban vagy máshol töltött pihenőidőt. Az Európai Legfelsőbb Bíróság egy újabb rendelkezése azonban a munkahelyen töltött teljes időt munkaidőnek minősíti10. Így a brit gyakornokok számára a kórházi rezidensként töltött készenléti idő átlagosan legfeljebb 58 óra lesz hetente, ami 19%-kal kevesebb a jelenlegi 72 óránál.
Az irányelvekben számos más szabály is szigorúbb, mint az 1991-es új megállapodásban foglaltak. Tartalmazza, hogy minden 24 órás időszak alatt legyen 11 óra folyamatos pihenési idő, és 24 óránként legfeljebb nyolcórás lehet a munkaidő az éjszaka dolgozók esetében. Nemcsak a brit állami egészségügyben, hanem több európai egészségügyi rendszerben is drámai változtatásokat kell végrehajtani, hogy megfeleljenek ezeknek a szabályoknak.
A fiatal orvosok, az érdekképviseletek és az állami egészségügy menedzserei is aggódnak a változtatások hatásai miatt. A szakvizsga előtt állók attól félnek, hogy képzésük nem lesz kielégítő. Az igazgatók amiatt aggódnak, hogyan fogják biztosítani az ellátást, amelynek terhét nagyrészt a fiatal orvosok viselik annak ellenére, hogy a kormány elkötelezte magát, hogy szakorvosi szolgáltatást hoznak létre a brit állami egészségügy keretein belül11.
A brit szakmai kollégiumok 1991-ben elfogadták, hogy új munkaformák alkalmazásával kielégítő képzést lehetne nyújtani 56 munkaóra alatt, így részleges és több műszakkal10. Az új posztgraduális orvosképzési tervezetek áttekintése12 után elmondható, hogy az 1991-es új megállapodás bevezetése óta, és a Calman-beszámoló szerint végrehajtott csökkentett képzési idővel összefüggően, a szakorvosjelöltek és a friss szakorvosok klinikai szaktudása nem ad aggodalomra okot13. Ha a szándék és a befektetés adott, a képzésen lehet javítani és az orvosok munkaideje csökkenthető. Mindenesetre több orvosra, a szolgáltatások jobb megszervezésére, és jobb képzési lehetőségekre lesz szükség annak érdekében, hogy a szükséges szakorvosok száma nőjön. Biztosítanunk kell, hogy a törvénynek megfelelően minden területen elég orvos legyen ügyeleti készenlétben, és garantálnunk kell, hogy a kezdő orvosok képzése és ellenőrzése kielégítő legyen. Az 1991-es új megállapodással ellentétben a munkaidőre vonatkozó európai irányelvek (European Working Time Directive) nem úriemberek közötti megállapodás. Egészségügyi és biztonsági törvény, és kevesebb mint 1000 napunk van, hogy előírásainak megfeleljünk.
Trevor Pickersgill chairperson, junior doctors committee
BMA House, London WC1H 9JP (pickersgill@ntlworld.com)
BMJ 2001;323:1266.