LAM 2001;11(10):647-8.

BESZÁMOLÓ

A Magyar Cardiovascularis és Intervenciós
Radiológiai Társaság II. Kongresszusa

2001. október, Győr

A Magyar Cardiovascularis és Intervenciós Radiológiai Társaság különböző szakterületeken – neuro-, uroradiológia, cardiovascularis, oszteológiai, gastrointestinalis radiológia, intervenciós radioterápia stb. – tevékenykedő orvosokat fog össze. A MACIRT 1998-ban alakult Pécsett, az intervenciós radiológia egyik hazai fellegvárában, s azóta is folyamatosan növekvő taglétszámmal képviseli a szakma és mindenekelőtt a betegek érdekeit. A minimálisan invazív orvosi eljárások világszerte növekvő szerepet kapnak a gyógyításban, hiszen költséghatékonyak, és a betegek is előnyben részesítik őket. Magyarországon részarányuk még méltatlanul alacsony a feltárásos műtétekéhez képest. Európa nagyobbik felén – beleértve ebbe például Törökországot is – azért folyik a verseny, hogy a radiológusok vagy a beavatkozást indikáló klinikusok végezzék-e az intervenciót. Hazánkban egyelőre a finanszírozás megfelelő pontszámaiért kell küzdenünk, valamint azért, hogy a beavatkozásokhoz szélesebb körben férjenek hozzá. A kongresszus programjánál maradva csak két példát emelek ki.

Az élő esetbemutatásokat Péter Mózes és munkatársai tartották a Debreceni Egyetem Radiológiai Klinikájáról. Két, colorectalis daganatban szenvedő beteg májáttéteit kezelték percutan radiofrekvenciás ablatióval. Jelenleg e módszer tekinthető a nem operábilis májmetasztázisok leghatékonyabb kezelésének, hiszen a bőrön át a tumor(ok)ba szúrt elektródák végén keletkező hőenergia teljes daganatnekrózist okoz, anélkül, hogy az ép májszövet károsodna. A betegek jól tűrik a beavatkozást, két ülésben akár négy, 2–5 cm-es metasztázis is kezelhető, a nagyerek közelségében is. Komplex terápiát igénylő esetekben a percutan ablatio kiegészíthető intraarterialis kemoembolizációval, és eredményei jobbak, mint a – legalább olyan költséges és több mellékhatással járó – szisztémás kemoterápiáé. A beavatkozás kellő intervenciós gyakorlattal könnyen elvégezhető, és szükség szerint ismételhető. A módszer tehát számos előnnyel jár, azonban a finanszírozás csaknem teljes hiánya gátat szab alkalmazásának. Az egyszer használatos elektródák körülbelül 250 000 Ft-os költsége miatt a debreceni radiológiai klinika is csak évi 20-25 beteg kezelését tudja vállalni, s Magyarországon évek óta egyedül ők kapnak erre anyagi támogatást. A berendezés költségét bármely megyei intézmény elő tudná teremteni, és kihasználtságuk – hazánk morbiditási adatait ismerve – nem lehetne kérdéses. Ha a hasonlóan drága kemoterápiás szerek országszerte elérhetők, ez a módszer vajon miért szenved hátrányt?

A másik példát a továbbképző kurzusok témáiból meríthetjük. Cseh és német előadók mutatták be a mellkasi és hasi aortaaneurysmák endovascularis kezelésének lehetőségeit. Az ebben a betegségben szenvedők viszonylag idős kora, gyakori komorbiditása számos esetben lehetetlenné teszi a hagyományos sebészi kezelést. A katéteres technikával, akár altatás nélkül is végezhető sztentbeültetéseket világszerte a betegek közel felénél alkalmazzák. E területen lemaradásunk kisebb, és ez főképp Mátyás Lajos érsebész és miskolci munkatársainak érdeme. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházban az elmúlt négy évben 27 sztentgraft hasi aortába ültetetésével sikerült az európai arányt elérni. Az országban egyebütt összesen csupán 15 beteget kezeltek ezzel a kevésbé megterhelő eljárással. Az elmaradás oka ebben az esetben is a pénzhiány, hiszen három másik centrumban is adottak a feltételek. A szakmai érdeklődés is óriási: az előírt két perc helyett több mint félórás kérdésözön követte a miskolciak előadását.

A kongresszus másik kiemelt témája a portalis hypertonia tüneteinek korszerű intervenciós radiológiai kezelésmódja, a transjugularis intrahepaticus portosystemás sönt (TIPS) volt. Európa egyik legnagyobb ezzel foglalkozó centruma Csehországban, Hradec Králové-ban van. Petr Húlek belgyógyász rendkívül didaktikusan ismertette a kórkép tüneteit és hagyományos kezelését, majd Antonin Krajina state-of-art előadása mutatta be a módszer jelenlegi lehetőségeit. Ebben az egy cseh intézetben eddig ötször annyi TIPS készült, mint Magyarországon összesen. Ez az arány hozzávetőleg tükrözi az egyéb intervenciók terén észlelhető lemaradásunkat Csehországhoz képest.

A percutan beavatkozással létrehozott szabályozható átmérőjű sönt két támadásponton hatva javítja a betegek túlélési esélyeit: egyrészt a sönt a portosystemás nyomásgradienst élettanira csökkenti, ezzel mérséklődik a vérzésveszély, csökken az ascites, javul a felszívódás és a hiperkinetikus keringés; másrészt a söntön keresztül embolizálhatók az endoszkópos módszerekkel nem szklerotizálható – például subcardialis – varixok is. [Lázár és munkatársai, LAM 1998;8(10):680-7.]

A felkért előadások sorát Horváth László, a társaság korábbi, alapító elnöke nyitotta. A tartós vascularis katéterezés – intraarterialis kemoterápia – során alkalmazandó thromboemboliás védelem lehetőségeit ismertette. Engloner László ugyancsak az inoperábilis májtumorok transzkatéteres kezelésében elért kiváló eredményeiről számolt be. Battyányi István, a társaság jelenlegi elnöke a tüdőembóliák invazív endovascularis terápiájáról adott átfogó képet. Sajnos, ügyeleti időben, a megfelelő gyorsasággal elérhető angiográfiás személyzet hiányában ezek az életmentő módszerek csak alkalomszerűen érhetők el hazánkban. Hüttl Kálmán egy országszerte meredeken emelkedő számban végzett módszer, az arteria carotis interna szűkületeinek endovascularis kezelésében elért úttörő tapasztalatait foglalta össze. Hazánkban átlagosan 1500 carotisendarterectomiát végeznek évente, de hála a kifinomult eszközöknek, idén már száznál több betegnél történt carotissztent-beültetés is. E módszer kockázata már most sem nagyobb, mint az érsebészeti NASCET és ACAS vizsgálatokban rögzített alacsony szövődményráta. Kezelhetők azok a betegek is, akik sebészileg magas kockázatúak, például ellenoldali carotisocclusio, posztoperatív restenosis, többszörös carotisszűkületek vagy posztirradiációs stenosisok esetén. Szikora István hazánkban egyelőre egyedülálló munkásságáról számolt be: az agyi aneurysmák endovascularis kezeléséről. E területen is több centrumra lenne szükség, hogy az európai átlaghoz felzárkózhassunk. Európában a betegek 30%-át nem nyílt műtéttel, hanem embolizációval gyógyítják. Jelenleg ez az arány Magyarországon 5% alatt mozog, elsősorban a végletesen elavult angiográfiás géppark miatt. Nagy Endre az ambulánsan is végezhető, arteria brachialis punkcióból kivitelezett beavatkozásokról, Fazekas Péter pedig az arteria iliaca rendszer elzáródásai esetén végzett katéteres rekanalizációkról beszélt. Szatmári Ferenc a vena cava filterek alkalmazásának lehetőségeit mutatta be kiváló előadásában.

A tudományos előadásokat örvendetesen magas színvonal jellemezte más témákban is. Ilyenek voltak egyebek mellett az ultrahang-, CT- és MR-vezérelt biopsziák, az uterus myomáinak eredményes nem sebészi kezelése, az epeúti elzáródások percutan kezelése, az arteria iliofemoralis, renalis, supraaorticus és coronarián végzett percutan transluminaris angioplastica, illetve sztentbehelyezés, valamint a neurointervenciós beavatkozások.

Egynél több előadással mindössze hat centrumból érkeztek kollégák, és kevés nem radiológiai témájú előadás hangzott el. A társaság nyitott, örömmel fogadja a társszakmák képviselői által benyújtott munkákat, hiszen valamennyi, minimálisan invazív terápiát végző kolléga érdekképviselete és tudományos fóruma kíván lenni. Ezúton is arra biztatunk minden kollégát, hogy aktívan vegyen részt a MACIRT tevékenységében, amely III. kongresszusát 2003-ban, Szegeden tartja.

dr. Lázár István
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház
Röntgen Intézet, DSA-labor