|
|
|
LAM 2001;11(10):642-3.
KLINIKAI ÉRDEKESSÉGEK
Vékonybélileus ritka etiológiával
dr. Sugár István, dr. Ondrejka Pál, dr. István Gábor
Semmelweis Egyetem, ÁOK, II. Sz. Sebészeti Klinika
Bemutatott esetünk érdekességét és tanulságait a vékonybél-elzáródás műtétje során feltáruló kóroki háttér adja.
Esetismertetés
A 76 éves nőbeteget passzázszavarra utaló panaszok miatt vették fel 2001 augusztusában a fővárosi kórház sebészeti osztályára. Gondos, mindenre kiterjedő vizsgálattal – amelyhez a kettős kontrasztos vékonybélvizsgálat is hozzátartozott – megállapították, hogy a konzekvens panaszok hátterében a vékonybél középső harmadában jelentős lumenszűkületet okozó tumor (polypus?) áll, amely felett – a felvételen jól látható – tágabb, alatta pedig lényegesen karcsúbb a bél (1. ábra). A tervezett műtét előkészítése során keringés-összeomlással, átmeneti légzésleállással járó tüdőembólia alakult ki, ezért – a vitális paraméterek rendezése és a szállíthatóság feltételeinek megteremtése után – a beteg azonnali áthelyezését kérték az Országos Kardiológiai Intézetbe. Állapota stabilizálódott, a gastrointestinalis probléma azonban továbbra is fennállt, ezért a beteget műtéti megoldás céljából klinikánkra helyezték. Miután folyékony-pépes étrend, folyamatosan adott laxatívumok mellett a passzázs rendezhetőnek tűnt, az igen nagy műtéti kockázatra tekintettel – az aneszteziológus javaslatával egyetértve – magunk is indokoltnak tartottuk a műtét átmeneti halasztását, ezért áthelyeztük betegünket a Semmelweis Egyetem III. Sz. Belklinikájára. Stabilnak mondható általános állapot mellett, nyolc nappal az áthelyezést követően komplett mechanikus vékonybélileus alakult ki, ezért a beteget vitális indikáció alapján, sürgősséggel megoperáltuk.
 |
A műtét során a szabad hasüregben a vékonybél középső harmadában bélkonglomerátumot találtunk, amelynek centrumában tumoros képletet tapintottunk. A szívósan összetapadt beleket nem lehetett szétválasztani, ezért a konglomerátumba torkolló és az onnét elvezető kacsoknál elvégeztük a reszekciót, és a bélcsatorna folytonosságát végálló anasztomózissal állítottuk helyre.
Felvágva a preparátumot, a több helyütt sipolyozó, helyenként necroticus foltokkal tarkított vékonybelekből egy 30 mm átmérőjű, gömb alakú uborka került elő (2. ábra).
 |
A műtét utáni időszak eseménytelenül zajlott, nyolc nappal a műtét után a beteget visszahelyeztük a belgyógyászatra, ahonnan tíz nap múlva gyógyultan távozott. A szövettani kórisme: Ileus mechanicus intestini tenuis. Necrosis parietis intestini tenuis et abscessus acutus multiplex mesenterii. Corpus alienum intestini tenuis.
Megbeszélés
A tápcsatornába kerülő idegen testek perforációt, vérzést, fistulaképződést, ileust okozhatnak. Leginkább veszélyeztetettek a kisgyermekek, az alkoholisták, a pszichopaták, a demensek. Egyes anatómiai régiók prediszponálnak a szövődmények kialakulására: a duodenojejunalis átmenet, a Treitz-szalag alatti terület, a Meckel-diverticulum tájéka, az ileocoecalis átmenet a Bauhin-billentyűvel, valamint a hosszú és kanyargós sigmabél.
Ha az idegen testeket csoportosítani kívánjuk, beszélhetünk növényi eredetűekről (fitobezoár), amelyeknél további rizikófaktort jelent a korábbi gyomor- vagy bélműtét, vagy hiányos fogazat okozta felületes rágás. Ismert a tejtermékekből összeálló laktobezoár, amely főleg a szoptatós korú gyermekekre jelent veszélyt. Raritásként jelenthet problémát – elsősorban elmebetegeknél – a geophagia (homok, szemét), litophagia (kő, kavics), trichophagia (haj, köröm), coprophagia (faeces), amely az elfogyasztott anyag emészthetetlensége vagy térfogata miatt okoz gondot (1, 2).
A szellemileg teljesen intakt, korának megfelelő általános állapotú betegnél a műtéti lelet ismeretében sem sikerült az anamnézisben olyan adatot feltárni, amely a jelentős nagyságú idegen test (táplálék) elfogyasztására vonatkozhatott.
Esetünkből levonható néhány tanulság:
– Mindenféle szenzáció nélkül, véletlenül is elfogyasztható extrém méretű táplálék.
– Az idegen testre a bélfal ráfeszült a megakadás helyén, majd decubitálódott, elhalt és perforált. A környező szervek (belek, cseplesz) révén azonban a folyamat úgy elhatárolódott, hogy semmiféle akut esemény (perforációra utaló klinikai jel, peritonitis stb.) nem alakult ki.
– Viszonylag rövid idővel a súlyos tüdőembólia után kényszerültünk műtétre, amit a beteg jól viselt, gyorsan gyógyult, és visszahelyezését a belgyógyászati osztályra kizárólag végleges gyógyszeres beállítása indokolta.
Köszönetnyilvánítás
Köszönetünket fejezzük ki dr. Kónya Mariann-nak (Szent László Kórház, Radiológiai Osztály), hogy a radiológiai felvételt rendelkezésünkre bocsátotta.
Irodalom