LAM 2001;11(10):675.

SZELLEM ÉS KULTÚRA

Miért épp a kígyó?

A LAM logóján Aszklépiosz szobra látható. Talán nem mindenki tudja, hogy miért tekeredik kígyó Aszklépiosz botjára. A kígyó veszélyes voltát, külső formáját tekintve és abbéli tulajdonsága folytán, hogy hirtelen eltűnik a föld alatt, mindig is izgatta az emberek fantáziáját. Alakja szinte minden kultúrában föllelhető. Mitológiai szimbólumként a kígyó igen gazdag és széles jelentéssel bír. Mágikus tudás birtokosa. A saját farkába harapó kígyó a mindenséget megelevenítő világlelket jelképezi, s magát az idő folyamatát is, így az életfolyamnak és egyszersmind időiségének princípiuma. A Bibliában gonosz, istenellenes szellemként jelenik meg, Mózes azonban Izrael fiairól egy póznára feszített érckígyóval űzte el a veszélyt, így Krisztus előképének is tekintették. A kígyó a legvégső ellentéteket szimbolizálja: életet és halált, jót és rosszat.

Alapaspektusait tekintve a kígyó először is a halottak birodalmának szelleme, földdémonnak számít, a sírnál megjelenő kígyó az antikvitásban magának a halottnak a szellemét jelenti. Mint alvilági szellem, a halottnak a túlvilágon átívelő életteli részét, életprincípiumát, „örök életét” is megjeleníti. Őrzi a feltámadás titkát, képes újjáéleszteni varázsszerével a halottakat. Ezért állata ma is a gyógyítás istenének, Aszklépiosznak, az orvosoknak és gyógyszerészeknek.

Marie-Louise von Franz alapján