LAM 2001;11(10):668-9.

HÍREK

NAGYVILÁG

Gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolnak egy brit orvost

Egy walesi kórház urológus főorvosa, az 59 éves John Roberts páciense egészséges veséjét távolította el a beteg helyett. A szerencsétlen beavatkozásra 2000 januárjában került sor, s a beteg öt héttel később meghalt. A rendőrség 18 hónapos vizsgálat után adta át az ügyet az ügyészségnek, s a napokban zajlott az első tárgyalás. Az első újsághírekben még az állt, hogy a műtétet nem is maga Roberts, hanem egy ifjú kollégája végezte. Roberts doktor viszont úgy nyilatkozott, hogy végső soron ő felelős az egész operálócsapat munkájáért, és végtelenül lesújtják a történtek. „Harminc év alatt több mint 30 000 műtétet végeztem, de soha nem történt sem velem, sem a környezetemben hasonló baklövés” – nyilatkozta.

Nagy a forgalma a sydneyi drogcentrumnak

Sydney egyik forgalmas, turisták által is gyakran látogatott pontján olyan központ nyílt, ahol orvosi felügyelet mellett élhetik mindennapjaikat a kábítószeresek. Dr. Ingrid Van Beek, a centrum orvos-igazgatójának beszámolója szerint a nyitás óta eltelt három hónap alatt 841 regisztrált betegük gyűlt össze, akik több mint 3000 kábítószeres injekciót adtak be maguknak orvosi felügyelet mellett. 244 főt irányítottak függőségük miatt szakorvosi központba, elvonókúrára vagy önsegítő csoportokhoz. Gyors segítséget 1192 esetben nyújtottak, ezek között az újraélesztéstől a kötözésig sok minden szerepelt. Túladagolás miatt 36-szor kellett hirtelen beavatkozniuk.

Késleltethető a diabeteses-hypertoniás betegek veseelégtelenségének kialakulása

Nemrég tették közzé a New England Journal of Medicine hasábjain annak a tanulmánynak az eredményeit, amelyben a losartan (Cozaar^©, MSD) hatásait vizsgálták 2-es típusú diabetesben szenvedő, 1523 beteg bevonásával. A gyógyszer vérnyomáscsökkentő hatékonyságát már korábban bizonyították, most vesevédő hatását sikerült: drámai módon csökkenti a vesebetegség progresszióját, és lehetővé teszi, hogy késleltessék a vesepótló kezelés megkezdését.

A losartant (az angiotenzin II-antagonisták első képviselője) a hypertonia kezelésére törzskönyvezték. A szert eddig elsősorban jó tolerálhatósága különböztette meg a többi vérnyomáscsökkentő gyógyszercsoport képviselőitől. A RENAAL (Reduction of Endpoints in Non-Insulin Dependent Diabetes Mellitus with the Angiotensin II Antagonist Losartan) az első vizsgálat, amely bizonyította, hogy a 2-es típusú diabetesben és hypertoniában szenvedő, károsodott vesefunkciójú betegek esetében gyógyszeres kezeléssel hátráltatható a vesebetegség végstádiumának kialakulása. A losartan ugyanis szignifikánsan, 28%-kal csökkentette a végstádiumú vesebetegség kialakulásának kockázatát.

A vesepótló kezelés megkezdését a tanulmány 3,4 éve alatt két évvel sikerült késleltetni.

Dick de Zeeuw, a RENAAL egyik főmunkatársa, a Groningen Egyetem (Hollandia) farmakológiai tanszékének professzora a vizsgálat eredményeinek ismertetésekor hangsúlyozta, milyen nagy jelentőségű a jelenlegi terápiás lehetőségek – dialízis, veseátültetés – mellett, hogy a „vese halála” immár gyógyszeresen is késleltethető. „A betegség lefolyásának efféle befolyásolása valóban jelentős előrelépés” – foglalt állást a professzor e kérdésben.

A vizsgálatban magyar orvosok és betegek is részt vettek. Ábrahám György és Sonkodi Sándor a sajtótájékoztatón hangsúlyozták: a vesepótló kezelés megkezdését a tanulmány 3,4 éve alatt két évvel sikerült késleltetni. Hosszabb távú kezeléssel szerintük ez az eredmény jelentősen növelhető.

Csökken az orvosegyetemekre jelentkezők száma az Egyesült Államokban

Az utóbbi négy évben folyamatosan csökkent az Egyesült Államok 125 orvosegyetemére jelentkező fiatalok száma, holott 1988-tól (27 000 jelentkező) 1996-ig (47 000 jelentkező) folyamatos volt az emelkedés. 2000-ben már csak 37 092 fő kívánt orvosi tanulmányokat folytatni. Az orvosképzés helyzetét felmérő vizsgálatban ennek okai között az orvosok keresetének és szakmai autonómiájának visszaesését, a szakma tekintélyének csökkenését, valamint a túl hosszú képzési időt és a diákhitelek általi jelentős eladósodást említik.

HÍRHÁTTÉR

Módosul a finanszírozási kormányrendelet

Küszöbön a finanszírozási kormányrendelet módosítására. A változásokról dr. Ivády Vilmost, dr. Zongor Gábort és dr. Magyar Leventét kérdeztük.

– Az alkotmány szerint az állam kötelezettsége az egészségügyi ellátás megszervezése és finanszírozása, illetve az erről való gondoskodás. Többek között ennek jegyében készült az önkormányzati törvény. Ez meghatározza az önkormányzatok feladatait és kötelezettségeit, illetve jogait. Az önkormányzat feladata többek között az egészségügyi ellátás biztosítása, amely egyebek mellett a háziorvosi, házi fogorvosi, védőnői és iskola-egészségügyi ellátást jelenti, vagyis az állam az alkotmányos kötelezettségét az önkormányzati törvényen keresztül az önkormányzatok feladatául szabta. Az önkormányzati törvény viszont nagyon „lazán” fogalmazza meg az ezzel kapcsolatos önkormányzati feladatokat, egyedül a felelősséget fogalmazza meg világosan, de arról nincs szó, hogy ezt a felelősséget hogyan, milyen módon érvényesíti. Vagyis az önkormányzatok óriási szabadsággal rendelkeznek a tekintetben, hogyan biztosítsák ennek a feladatnak az ellátását – mondta el elöljáróban Ivády Vilmos az Egészségügyi Minisztérium helyettes államtitkára.

A háziorvosi ellátásban 1992-ben kezdődött el az úgynevezett funkcionális privatizáció, ami valójában annyit jelentett, hogy az önkormányzatok „kiadták” az önkormányzati törvényből rájuk háruló feladatokat, az állami feladat ellátása csak úgy juthat magánkézbe, ha van mögötte egy felelős, mint például az önkormányzat. „Ma ott tartunk, hogy az önkormányzatok ebben a nagy feladatbiztosítási szabadságban nagyon nagy lehetőségekkel rendelkeznek. Az önkormányzatiság egyébként pontosan azt jelenti, hogy a helyi ügyeket helyben kell megoldani, és az állam a lehető legkevésbé gyakoroljon befolyást, ebből pedig az következik, hogy ahány önkormányzat, annyiféle megoldás. Ez viszont az egészségügy területén nem biztos, hogy jó megoldás lenne. Például van olyan kórház, amelynek az éves költsége körülbelül akkora, mint az őt fenntartó önkormányzat költségvetése, és egy rossz döntés esetén az önkormányzat nem tud jótállni a kórház működéséért. Tehát valamilyen szinten szükséges az önkormányzatok működésének szabályozása, és ebből adódnak a folyamatos problémák” – fogalmazott a helyettes államtitkár.

A háziorvosok védelmében
A gondok akkor kezdődtek, amikor 2000 februárjában megszületett az orvosi működtetési jogról szóló úgynevezett praxistörvény. Ez a háziorvosi praxisok privatizációját kívánta elősegíteni úgy, hogy ne sérüljön az önkormányzatok szabadsága. A törvény lényegében felemás eredményt hozott: egyfelől az orvosra bízta azt, hogy értékesíti-e a praxisát, másfelől viszont ez az adásvétel nem rótt kötelezettséget az önkormányzatra. Ennek a problémának a kezelésére, az alapellátás fejlesztésére a szaktárca olyan programot dolgozott ki, amely tiszteletben tartva az önkormányzati törvényt, maximális lehetőséget biztosít a praxisgyakorlás autonómiájára és a privatizáció érvényesülésére. A törvény értelmében az önkormányzat maga választhatja meg, hogy ki lássa el a háziorvosi feladatot, de a tárca véleménye szerint ez csökkenti a praxisgyakorlás autonómiáját. Vagyis egy háziorvos, aki valamely településen praxist alapít, nem lehet abban biztos, hogy két év múlva, öt év múlva is vele szerződik az önkormányzat. Azt el lehet fogadni, hogy az önkormányzat azért kíván szerződést bontani a háziorvossal, mert az szakmai vagy etikai vétséget követett el, vagy mert elvesztette a lakosság bizalmát. A gyakorlatban viszont többször fordul elő az, hogy a lakosság szereti a háziorvost, az önkormányzat mégis szerződést bont, pedig az orvos szeretne tovább praktizálni.

„Úgy gondoljuk, hogy az önkormányzat és a háziorvos közti egyensúly helyreállítása, biztosítása érdekében mi a finanszírozás oldaláról támogatjuk azt a háziorvost, akit az önkormányzat nem szerződtet. Ez abban nyilvánul meg, hogy ha a háziorvosnak van működtetési joga a praxistörvény értelmében, és rendelkezik a lakosság bizalmával (van legalább 1200 felnőtt- vagy 600 gyermekkártyája), akkor ebben az esetben megkaphatná a teljes OEP-finanszírozást. Jelenleg ugyanis a háziorvos nem kapja meg az úgynevezett fix díjat, ha nem köt szerződést az önkormányzattal” – fejtette ki Ivády Vilmos. Ezt a kérdést az egészségügyi tárca kormányrendelet-módosítással kívánja szabályozni.

Az, hogy az önkormányzatok ingyenes vagyonjuttatásban részesültek, fából vaskarika, hiszen nem jótékonysági akció révén kapták a vagyont, hanem feladathoz kötötten.

Az a háziorvos, akivel az önkormányzat szerződést köt, de csak egy jelentéktelen mennyiségű kártyával rendelkezik, nem tud majd megélni a praxisából, tehát az önkormányzatnak havi kiegészítésben kell részesítenie. A tárca álláspontja szerint az ilyen irracionális helyzetben az önkormányzatok jobban meg fogják gondolni a szerződésbontást és az orvosválasztást. Viszont, ha egy háziorvos beruház egy praxisba, és a leadott kártyák alapján ebből meg is tud élni, akkor őt az önkormányzat ne akadályozza meg ebben. A jogszabály-módosítás eredményeképpen csökken a háziorvosok önkormányzatokkal szembeni kiszolgáltatottsága. Ivády Vilmos szerint az önkormányzatok az esetek többségében jól tudnak együttműködni a háziorvossal, és a kormányrendelet-módosításnak nem ez az elsődleges szempontja, hiszen évente körülbelül tíz-húsz ilyen eset fordul elő. Ennek csupán a visszatartó ereje nagy, és az önkormányzatot, amely a lakosság érdekeit képviseli, semmiféle hátrány nem éri.

Bevezetik az eszközhasználati díjat
A kormányrendelet módosításának lényegesebb eleme a vagyontárgyak privatizációjának elősegítése az alapellátásban. A javaslatnak az a lényege, hogy az a háziorvos, aki vállalja, hogy az önkormányzattól átveszi a háziorvosi feladat ellátásához szükséges vagyont, az egészségbiztosítástól úgynevezett privatizációs átalányban részesül, a jelenlegi finanszírozáson felül. Ez a régóta várt amortizációt jelenti. Azért nem nevezik annak, mert ez az átalány nem egyezik meg azzal az összeggel, amit az egészségügyi vállalkozások értékcsökkenés címén leírnak. Az egészségügyi kormányzat az ÁNTSZ minimumfeltételei alapján állapítja meg az átalány összegét. A javaslat szerint a háziorvosok ötvenezer forintot kapnának havonta a gép-műszer biztosításáért és ötvenezret, ha biztosítják az ingatlant és a rendelőt is. Ez az összeg azonban praxisonként változhat – emellett a személygépkocsi-használat költségeit is elismeri. Ennek révén arra szeretnék ösztönözni a háziorvosokat, hogy vásárolják meg az önkormányzati rendelőket és a benne lévő gépeket, műszereket. A privatizációösztönzési program azt is tartalmazza, hogy ha az önkormányzat nem kívánja eladni a rendelőt, de a háziorvos szeretne önálló rendelőt kialakítani, akkor ezt megteheti, és ugyanúgy jogosult lesz az eszközhasználati átalányra. Vagyis a háziorvosnak nem kötelező az önkormányzattól megvásárolnia a rendelőt.

Felmerül az a kérdés, hogy miért nem jár ez a díj az önkormányzatoknak. Ivády szerint ez az önkormányzatoknak azért jó, mert egyrészt a rendelő eladásából árbevételük származik, másrészt megszabadulnak a vagyonfenntartás kötelezettségeitől. Cserébe egy olyan szerződést kell kötni az önkormányzatnak a háziorvossal, hogy az ellátás biztosítására ez a vagyon a jövőben is rendelkezésre áll. Hozzátette, hogy az önkormányzat azért sem kapja meg ezt az átalánydíjat, mert ő a kötelező feladatok ellátására normatívára jogosult, a vállalkozó háziorvos viszont nem férhet hozzá az önkormányzat költségvetéstől kapott pénzéhez, ráadásul az önkormányzatok ingyenes vagyonjuttatásban részesültek a kilencvenes évek elején. A lényeg tehát az, hogy ha a vagyont nem az önkormányzat tartja fenn, akkor a fenntartó részesüljön valamiféle forrásban.

Diszkriminált önkormányzatok?
Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára diszkriminatívnak tartja, hogy az önkormányzatok nem részesülnek eszközhasználati díjban. Azt sem tartja korrekt megoldásnak, hogy ily módon késztetik az önkormányzatokat a váltásra. Az, hogy az önkormányzatok ingyenes vagyonjuttatásban részesültek, Zongor Gábor szerint fából vaskarika, hiszen nem egy jótékonysági akció révén kapták a vagyont az önkormányzatok, hanem feladathoz kötötten. És mi van azokkal az önkormányzatokkal, akik ezt követően létesítettek orvosi rendelőt? – teszi fel a kérdést a főtitkár.

Dr. Magyar Levente, a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetségének elnöke, Jászberény polgármestere kifejtette: el kellett kezdeni ennek a kérdésnek a rendezését, és egyelőre csak azok a háziorvosok kapnak eszközvisszapótlást, akik saját rendelőben látnak el közfeladatokat, tehát területi ellátási kötelezettséggel bírnak. Ebbe beletartozik az a kör is, akiket az önkormányzat közalkalmazottként működtet. Véleménye szerint ez a helyzet azonban nem tartható fenn, mert diszkriminatív, ezért el kell készülni annak a végleges tervnek, amely az amortizációt az egészségügy minden területére bevezeti, s amelynek érintenie kell az önkormányzatokat is, hiszen a fejlesztéseket ezekből a pénzekből fedezik. A feszültséget, amely a kormányrendelet elfogadása esetén keletkezik, Magyar Levente szerint a minisztériumnak és a kamarának kell kezelnie. Ivády Vilmos okfejtésével kapcsolatban a polgármester elmondta, hogy az önkormányzatok az egészségügyi ellátásért nem kapnak normatívát, másodszor pedig az önkormányzatok egy „lerobbant” rendszert kaptak, ingyenesen ugyan, de feladattal terhelten.

deák