LAM 2001;11(10):651-2.

LEVELEZÉS

A magzati veszélyeztetettségről

Olvastam a LAM 2001. augusztus-szeptemberi számában Boda professzor úr cikkét, amely kiválóan összefoglalja a magzati veszélyeztetettséget, ám saját szakterületem, a toxikológia szempontjából mégis kissé hiányosnak érzem az anyagot.

Az elmúlt nyolc-tíz év újabb kihívása volt – és lesz – hazánkban a kábítószerekkel kapcsolatos egészségkárosodás, amelyről sajnálatosan nem sokat beszélünk. A drogok elterjedése komoly szociológiai és egészségügyi problémát okoz, s erre még nincs felkészülve a hazai egészségügyi ellátórendszer. Osztályomon az elmúlt években jelentősen emelkedett a drogtúladagolásban szenvedők száma, közöttük is elsősorban az intravénás szert használók aránya. Ezeknek a – főleg fiatal – betegeknek 28%-a nő. A hazai statisztikák, ha nem is pontosak teljesen, de következtetések levonhatók belőlük. A betegek 95%-a nem fog lemondani a heroinról, és ha terhes lesz, drogfüggő gyermeket fog szülni.

A természet azonban védekezik, mivel az opiátfüggő leányok 70%-a vagy amenorrhoeás, vagy rendszertelen a vérzése. Ez azonban lehetőséget ad egy „észrevétlen” terhességre is. Eddig csak néhány opiátfüggő gyermekről szereztem tudomást, de ez a bomba is robbanni fog. Az USA-ban a terhes nők 3%-a opiát- vagy metadonfüggő. Sejtve a hazai adatokat, ha csak ezrelékes nagyságrendre becsüljük a kábítószerfüggő és terhes nők számát, évente ez is 50-100, drogfüggő gyermeket jelenthet.

A gyermekvállalás állampolgári jog, ám ezeknél a betegeknél a terhességük vezetése, a szülés és az újszülött kezelése speciális, több szakterületet érintő feladat, így a magzati veszélyeztetettség kategóriájába is beletartozik. Ezeknek a terheseknek a gondozása, a szülés és az újszülött ellátása csak centrumokban képzelhető el, ezért jó lenne, ha az érintett szakmai kollégiumok döntést hoznának erről.

A heroin- és metadonfüggő anyák gyermekei alacsonyabb testsúllyal, kisebb testhosszal és kisebb fejkörfogattal születnek. Egyéves korukra testsúlyuk és -magasságuk, kétéves korukra fejkörfogatuk eléri a normális szintet. A függő anyák gyermekeinek Apgar-értéke mind egy-, mind ötperces korukban 20%-kal kisebb a normális populációénál. Érdekesség, hogy a hialinmembrán-betegség előfordulása jóval ritkább, amelynek feltételezhetően az az oka, hogy az opiát mint enziminduktor fokozza a surfactant termelését, valamint a megvonásban lévő újszülötteknél az első napon respiratorikus alkalózis áll fenn, amely szintén védőfaktor lehet. A hirtelen csecsemőhalál szindróma ötször-tízszer gyakoribb a függő anyák gyermekeinél. Az opiátfüggő anyák gyermekeinek mérsékelten visszamarad a mentális fejlődése is. Több vizsgálat foglalkozott az opiátok teratogén potenciáljával, a függő anyák gyermekei körében mérsékelt emelkedést tapasztaltak. A kancsalság egyértelműen jelentősen nagyobb számban fordul elő függő anyák gyermekeinél (21% versus 2,8–5,3%).

Kokainhasználat esetén nő a spontán abortusz és az abruptio placenta valószínűsége, amelynek oka a placenta és az uterus fokozott kontraktilitása, az emelkedett anyai vérnyomás, a méh csökkent vérátáramlása, a következményes magzati hypoxia. Hasonlóan az opiátfüggőkhöz, a kokainfüggő anyák gyermekeinek is alacsonyabb születéskor a testsúlya, kisebb a testhossza és a fejkörfogata, s körükben gyakrabban fordul elő neurológiai abnormalitás. A hirtelen csecsemőhalál szindrómát a vizsgálatok alapján a kokain lényegesen nem befolyásolja.

A kábítószerek azok közé az önként vállalt veszélyek közé számítanak, amelyeknek használata, ártalmasságuk mellett, még törvénybe is ütközik. Természetesen a kezelésre kerülő betegek adatai nem kerülhetnek ki az egészségügyi ellátórendszerből.

Sajnálatos tény az is, hogy a vénás kábítószertől függők 40%-a hepatitis C-pozitív, és évek kérdése, hogy a HIV-bomba is felrobbanjon ezek között a betegek között, továbbá a nemi úton terjedő betegségek száma is emelkedik körükben.

Lehet, hogy kicsit sok témát említettem, de még így is, felületesen érintve az eredményeket, lényegesnek tartanám, hogy az orvosi szakma jobban felkészüljön erre a komoly kihívásra.

dr. Zacher Gábor

Örömmel értesültem Zacher Gábor doktor hozzászólásáról. Elsőként azért, mivel a gyors reflexió jó előjel arra, hogy további hasonlókra számíthatunk, ami a téma jellegénél és a közlemény célkitűzésénél fogva igen kívánatos. Másrészt üdvözlendő a hozzászóló által kiegészítésre szánt igen aktuális témakör. Az így is hosszú kéziratból számos téma maradt ki, így éppen az addiktológia prototípusa, az alkoholos magzati ártalom is, amelyre mindössze csak egy félmondatos utalás történt. Pedig milyen nagy horderejű, igen széleskörűen tanulmányozott magzati károsodásról van szó. Zacher doktor példaértékű hozzászólásának tartalmával teljes mértékben egyetértek, ami egyébként részletesebb tárgyalást igényel. Úgy tervezem, hogy a beérkezett reflexiókra a választ később, összesítve, hosszabb szerkesztőségi levél formájában adom meg. A most felvetett kérdésre is vissza kívánok térni, azzal a céllal, hogy az ilyen esetekben szükséges állásfoglalásra az irányadó nemzetközi szakirodalmi források alapján javaslatot alakítsak ki.

dr. Boda Domokos