Lege Artis Medicinae

Neaton JD, Grimm RH, Prineas RJ, Stamler J, Grandits GA, Elmer PJ, Cutler JA, Flack JM, Schoenberger JA, McDonald R, Lewis CE, Liebson PR for the Treatment of Mild Hypertension Study Research Group: Treatment of Mild Hypertension Study. Final results. JAMA 1993;270:713-24. Liebson PR, Grandits GA, Dianzumba S, Prineas RJ, Grimm RH jr., Neaton JD, Stamler J, for the Treatment of Hypertension Study Research Group: Comparison of five antihypertensive monotherapies and placebo for change in left ventricular mass in patients receiving nutritional-hygienic therapy in the Treatment of Mild Hypertension Study (TOMHS). Circulation 1995;91:698-706.

Kezelés: 1. acebutalol 400 mg/nap, 2. amlodipin 5 mg/nap, 3. chlorthalidon 15 mg/nap, 4. doxazosin, egy hónapig 1 mg/nap, majd 2 mg/nap, 5. enalapril 5 mg/nap. Valamennyi vérnyomáscsökkentőt per os alkalmazták. Amelyik beteg diasztolés vérnyomása három alkalommal meghaladta a 95 Hgmm-es értéket, vagy bármelyik vizit alkalmával 105 Hgmm vagy e fölötti érték volt, kiegészítő kezelést is adtak: a nem diuretikummal kezeltek esetén mindig 15 mg/nap chlorthalidont, a chlorthalidont szedő betegeknek pedig második szerként 2,5 mg enalaprilt alkalmaztak.

Kísérő kezelés: A testsúly csökkentése (–10%), a nátriumbevitel mérséklése 70 mmol/nap adagra, az alkoholfogyasztás csökkentése, a fizikai aktivitás növelése.

Kezelt személyek: Enyhe hypertonia miatt kezelt betegek (kezeletlen esetben a diasztolés vérnyomás 90–99 Hgmm, a korábban már kezelteknél 85–99 Hgmm), életkoruk 45–69 év (átlag: 55 év). A vizsgálatban részt vevő négy intézet négy év alatt 902 beteget sorolt be a tanulmányba, akiknek 62%-a férfi volt.

A vizsgálat célja annak tanulmányozása, hogy milyen a nem gyógyszeres, illetve a nem gyógyszeres+
gyógyszeres kezelés vérnyomáscsökkentő hatékonysága, biztonságossága öt, gyakran adott antihipertenzív gyógyszer alkalmazása esetén.

Vizsgálati terv: Multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebóval kontrollált, párhuzamos csoportok összehasonlítására.

Eredmények: Egy év után a testsúlycsökkenés átlagosan 4,5 kg volt; a vesén keresztül a nátriumürítés 23%-kal mérséklődött, a fizikai aktivitás csaknem kétszeresére nőtt.

A placebocsoportban a vérnyomás csökkenése 10,6±1,0/8,1±0,5 Hgmm volt. A monoterápia a Kezelés pontban szereplő sorrend szerint: 20,1±1,4/13,7±0,7, 17,5±1,1/12,9±0,7, 21,8±1,3/13,1±0,7, 16,1±1,2/12,0±0,7, 17,6±1,2/12,2±0,7 Hgmm értékkel csökkentette a tenziót. Ez a placebóhoz hasonlítva mindegyik esetben szignifikáns (p<0,01). A jelentős klinikai események gyakorisága a placebocsoportban 7,3%, az aktív szerrel kezelt csoportokban 5,1% volt (nem szignifikáns). A cardiovascularis események előfordulási gyakorisága a placebóval kezeltek körében 5,1% volt, az aktív szereket szedők között 3,9% (p=0,42). Az echokardiográfiás vizsgálatot 844 betegnél ismételték meg: a bal kamra tömege 23–34 grammal csökkent; a placebóhoz képest szignifikánsan csak a chlorthalidon mérsékelte ezt a paramétert (p=0,03). A szérumlipidprofilt valamennyi vizsgált szer kedvezően befolyásolta. A plazma összkoleszterin-, LDL-koleszterin- és trigliceridszint-csökkenését a doxazosin adása esetén találták a legkifejezettebbnek.

Négy év után a placebót szedő betegeknek 59%-a, az aktív szerrel kezelteknek 72%-a maradt monoterápián. Ez az érték az amlodipin esetében volt a legkedvezőbb (83%; a placebóhoz viszonyítva 0,01).

Megjegyzés: A vizsgált öt, antihipertenzív készítmény mindegyike a placebóhoz, illetve a nem gyógyszeres beavatkozásokhoz képest jelentős további vérnyomáscsökkenést eredményezett enyhe hypertoniában. A klinikai hatásban az öt készítmény között értékelhető különbséget nem találtak, viszont a lipidprofilt a doxazosin, a bal kamra tömegét a chlorthalidon befolyásolta a legkedvezőbben. Monoterápián sokkal több beteg maradt az aktív szert szedők között, mint a placebocsoportban; a vizsgált készítmények közül ebből a szempontból az amlodipin bizonyult a legjobbnak.