|
|
LAM 2001;11 (5): 365-369
Érkezett: 2000. április
14.
Elfogadva: 2000. július 12.
Az ischaemiás colitis többnyire az arteria mesenterica inferior ellátási területének limitált keringési zavara következtében jön létre. Leggyakrabban diffúz arteriosclerosis vagy csökkent balkamra-funkció részjelenségeként alakul ki, de előfordulhat a hasi aorta rekonstrukciós műtéteit követően is. Előfordul fiatal betegeken is kokainabúzus, thrombophylia és vasculitis következményeként. A diagnózis felállításában a kolonoszkópia játssza a fő szerepet. A kezelés tranziens ischaemia esetében konzervatív, a progresszív gangraenás és a colonstricturát okozó formában sebészi. A szerzők 80 éves férfi beteg esetét ismertetik, és áttekintik a kórkép etiológiáját, klinikumát, a diagnosztika klasszikus, valamint új módszereit, illetve a konzervatív kezelés lehetőségeit.
ischaemiás colitis, limitált ischaemia, diagnosztika, terápia
Az ischaemiás colitis idősebb
korban a gastrointestinalis traktus leggyakoribb ischaemiás laesiója
(1-3). Elsőként Boley és munkatársai
mint a colon reverzíbilis vascularis okklúzióját
írták le (4). Patomechanizmusában a csökkent
perfúzió az elsődleges, a gyulladásos jelenségek
másodlagosan alakulnak ki. A kialakult keringési zavar az
esetek döntő többségében az arteria mesenterica
inferior ellátási területét érinti (3).
1. táblázat. A colon
vérellátása, az anasztomózisok és ezek
kritikus pontjai
![]() |
A colon vérellátásának
és anasztomózisrendszerének (1. táblázat)
pontos ismerete igen fontos a keringési zavarok megértésében.
A vénák lefutása az artériákkal azonos,
és sajátságuk, hogy nincsenek billentyűik. Az
ischaemia klinikai manifesztációja függ a kialakulás
módjától, idejétől, helyétől
és egyéb tényezőktől (5):
2. táblázat. A belek
keringési zavarainak felosztása
![]() |
A főágak akut és
teljes okklúziójától az alsóbbrendű
ágak idült ischaemiát okozó szűkületén
keresztül a kiserek szegmentális laesiót kiváltó
betegségéig tehát számos változattal
kell számolnunk. Megjegyzendő, hogy az artériás
és a vénás keringési zavar lefolyása
azonos. A fentiek figyelembevételével az ischaemiás
colitis a belek keringési zavarainak (2. táblázat)
limitált, döntően krónikus lefolyású
csoportjába tartozik, amelynek a klinikai lefolyás alapján
az alábbi típusait különíthetjük el
(3, 6):
Idős betegek esetében leggyakoribb okok az általános arteriosclerosis, a csökkent balkamra-funkció, a renalis insufficientia, egyes gyógyszerek hatása (például digitálisz), obstruáló colontumor, iatrogen ártalom (aortarekonstrukciós műtétek), köszvény stb. A fiataloknál szóba jövő lehetőség a korai arteriosclerosis, vasculitis, coagulopathia, drog ("crack", kokain-, metamfetaminszármazékok), antikoncipiens okozta és egyéb ritka formák (hosszútávfutókon előforduló kórforma, phaeochromocytoma, cytomegalovirus okozta vasculitis) (7-9).
Az ischaemiás colitis tünetei természetesen a súlyosságától és kiterjedésétől függenek, de jellegzetesnek mondható a görcsös hasi fájdalom, a heves székelési inger, a sötét-véres széklet (hasmenés), a hányinger, hányás, puffadás és a gangraenás formában (10%) az akut hasi tünetek. Okkult és heveny vastagbélvérzés esetén is gondolnunk kell rá (10).
A diagnózis felállításában - mint mindig - a jól felvett anamnézis indít el. Segíthetnek az előzményben szereplő ischaemiás szívbetegség, a diffúz arteriosclerosisra utaló adatok. Fiatalabb betegnél rá kell kérdezni a drogfogyasztásra, antikoncipiens szedésére. Fizikális vizsgálattal az enyhe hasi nyomásérzékenység mellett sigmatáji rezisztenciát tapinthatunk (oedemás sigma, tumor?). Rectalis vizsgálatkor a kesztyűujjon véres hámfoszlányok, sötét-véres széklet látható. Az akut hasi katasztrófára utaló jelek - peritonitis, paralyticus ileus - gangraenás, fulmináns lefolyásra utalhatnak. Kellően megalapozott gyanú esetén kolonoszkópia elvégzése szükséges, amelyet óvatosan, kevés levegővel, lehetőség szerint minél rövidebb idő alatt kell végezni. Előnyösebb a CO2-befúvás alkalmazása, mivel az gyorsabban felszívódik és enyhe vasodilatativ hatása is van. Az endoszkópos jelek a következők: erythema, oedema, submucosus bevérzések, elszórt, hosszanti fekélyek legtöbbször az antimesenterialis oldalon, éles szegmentális határvonal (korai jel), nekrózis (progresszió jele), stenosis (késői jel). A vizsgálat tehát segít az ischaemia súlyosságának, kiterjedésének és időtartamának megítélésében. A diagnózis pontossága növelhető biopszia vételével, bár a hisztológiai jelek igen változatosak: mucosa- és submucosaoedema, bevérzések, inflammatio, nekrózis, granulációs szövet, a kiserek thrombosisa, hemosziderinnel telt macrophagok, fibrosis (11, 12). Természetesen az endoszkópia elvégzése kontraindikált progresszív gangraenás, illetve fulmináns formákban. Az irrigoszkópia kevésbé szenzitív és specifikus módszer, amelynek során az érintett bélszakasz éles, tölcsérszerű szűkülettel és vaskos, oedemás fallal különíthető el. A bélfalon "ujjbenyomat" (thumbprinting) látható, amelynek perzisztálása egyéb eltérés mellett szól (lymphoma, gyulladásos bélbetegség, infectiosus colitis, amyloidosis, neoplasma stb.). Az irrigoszkópos vizsgálat előtt mindig végzünk rektoszigmoidoszkópiát. A hasi angiográfia diagnosztikus értéke csekély (nem indikált), mivel az esetek döntő többségében nagyérelzáródás nem áll fenn. A hasi ultrahangvizsgálat során a has áttekintő vizsgálatát és a hasi nagyerek színes Doppler-vizsgálatát végzik (13). Az érintett, vaskos falú bélszakasz az esetek nagy részében ábrázolható. A hasi CT rutinszerűen nem alkalmazott módszer, elvégzésekor azonban a körkörösen és szimmetrikusan megvastagodott bélfal képe alátámaszthatja diagnózisunkat (14). Hyun és munkatársai a 99mTc-HMPAO leukocytaszcintigráfia alkalmazását közlik hasi aorta rekonstrukciós műtétén átesett beteg ischaemiás colitisének diagnosztizálásában (15). A rutin laboratóriumi vizsgálatok (karbamidnitrogén, kreatinin, alkalikus foszfatáz, laktátdehidrogenáz, aszpartátaminotranszferáz, alaninaminotranszferáz, húgysav stb.) eredményei nem specifikusak, de normális vese- és májfunkció esetén valamelyikük markáns emelkedése alarmírozó lehet. Progresszió mellett szól a leukocytosis, a mással nem magyarázható metabolikus acidosis, a thrombocytopenia. Egyes szerzők korai és szenzitív mar-kernek tartják a D-laktát-szint emelkedését (16). A jövő diagnosztikus ígéretei az intraoperatív lézer-Doppler-flowmetria, az intraoperatív fotopletizmográfia és a mucosalis pH-mérés (17-20).
A kórkép elkülönítése
szempontjából szóba jövő legfontosabb
lehetőségek (12):
A terápia a progresszív,
fulmináns lefolyású esetekben és a colonstrictura
kialakulása esetén egyértelműen sebészi.
Az enyhe, rövid ideig tartó tranziens ischaemiával járó
esetek sokszor el sem jutnak a gasztroenterológusig. Igazi nehézséget
a kifejezett klinikai tünetekkel járó, de akut hasi
tüneteket nem mutató ischaemiás colitis kezelési
stratégiájának felállítása jelent.
A fokozott műtéti kockázatú, rossz általános
állapotú beteg esetében mind a korán, mind
a későn elhatározott műtét végzetes
lehet. A leghelyesebb a konzervatív terápia megkezdése,
a szoros obszerváció és a rendszeres sebészi
konzultáció. A konzervatív kezelés fő
elemei: a "bélnyugalom", a volumenpótlás, a cardialis
status kontrollja és korrekciója, széles spektrumú
- anaerob kórokozókra is ható - antibiotikum adása,
a mikrocirkuláció javítása, preventív
dózisban heparin alkalmazása (21). Kísérletes
adatokat közöltek arról, hogy allo-purinol adása
javította patkányok ischaemiás anasztomózisának
gyógyulását (22). A hatást a xantinoxidáz
gátlásával elért csökkent szuper-oxid-anion-produkcióra
és az ezáltal mérséklődött szöveti
károsodásra vezették vissza. Nakai és
munkatársai kísérletes körülmények
között, sikeresen csökkentették az aortarekonstrukciós
műtétet követő colon-ischaemiát 10 ng/ttkg
dózisú PGE1-infúzió intraoperatív és
műtétet követő adásával (23).
Esetismertetés
A 80 éves férfi beteget
egy napja kezdődött, bal oldali felhasi, görcsös
fájdalom, puffadás, ismételt véres székürítés
miatt 1998. január 12-én vettük fel osztályunkra.
Kórelőzményében hypertonia, ischaemiás
szívbetegség, infarctus myocardii, nem inzulindependens diabetes
mellitus és cholecystectomia szerepelt. Az eseményt megelőzően
panaszmentes volt, rendszeres kardiológiai és diabetológiai
ellenőrzés alatt állt. Fizikális státusában
a kisfokú hasi meteorizmuson kívül nem találtunk
eltérést. Rectalis digitális vizsgálattal kissé
megnagyobbodott prostatát észleltünk, ujjal elérhetően
kórosat nem tapintottunk, a kesztyűujjon bordó széklet
látszott. Laboratóriumi eredményei a következők
voltak: hemoglobin: 149 g/l; hematokrit: 0,41; fehérvérsejtszám:
19,0 G/l; thrombocyta: 152 G/l; vércukor: 11,1 mmol/l; szérumnátrium:
133 mmol/l; szérumkálium: 3,3 mmol/l; karbamidnitrogén:
8,8 mmol/l; kreatinin: 119 µmol/l; összbilirubin: 23 µmol/l;
szérumvas: 6 µmol/l; teljes vaskötő kapacitás:
54 µmol/l; ASAT: 18 U/l; ALAT: 12 U/l; LDH: 451 U/l; gamma-GT: 38
U/l; alkalikus foszfatáz: 120 U/l; protrombinaktivitás: 80%.
Hasi ultrahangvizsgálat: status post cholecystectomiam, szegmentális
bélfalvastagodás a sigma proximalis részétől
a flexura lienalisig (falvastagság: 9,5 mm). Meteorisztikus has.
Kolonoszkópia: Az anustól 35 cm-re kezdődően
körülbelül 25 cm hosszan, a lumen beszűkült,
a fala vaskosabb. Ezen a területen a nyálkahártya sanguinál,
helyenként livid, a mélyebb rétegekből cavernosusan
telt vénák tűnnek elő. Többször vettünk
biopsziát. Hisztológia: nem specifikus gyulladásos
jelek, a mucosa és submucosa oedemája. A leletek és
a klinikai kép birtokában ischaemiás colitist véleményeztünk,
és sebésszel konzultálva rövid (36 órás)
obszervációra intézetünk sebészeti osztályának
őrzőjébe helyeztük. Az ott megkezdett konzervatív
terápiát (300 E/ttkg Na-heparin, cefuroxim+metronidazol,
Trental-infúzió, nitrát) visszavételét
követően folytatva a beteg panaszmentessé vált,
széklete normalizálódott. Az emissziót követően
ambulanter hasi CT és kontroll hasi ultrahang történt,
kóros eltérést nem észleltünk. Hat hét
múlva kolonoszkópiát végeztünk, ennek
során ép viszonyokat találtunk.
Megbeszélés
Az ischaemiás colitis elsősorban az idős, általános arteriosclerosisban, cardialis elégtelenségben szenvedők betegsége (1, 3, 20). Hasiaorta-rekonstrukciós műtéten átesett, illetve hasi aneurysma rupturája miatt operált betegek mintegy 0,2-10%-ánál fordul elő (24). Az utóbbi évtizedben e betegcsoport adatait számos nagy tanulmány elemezte, s összegezték a rizikófaktorokat: perioperatív sokk, sürgős műtét, az arteria mesenterica inferior vagy az arteria iliaca interna lekötésének ideje, a sebész ügyessége, a kórház színvonala, a beteg életkora stb. (25-29). Fiatal beteg esetén drog (kokain, metamfetamin) fogyasztása is felmerül (8, 30). ritka, phaeochromocytomához társuló, vesetranszplantáció utáni cytomegalovirus-fertőzés okozta vasculitis következtében kialakuló, kismedencei sugárterápiát követő, sarlósejtes anaemia krízisét kísérő, gyógyszer (major trankvilláns, szteroid) okozta és hosszútávfutókon észlelt eseteket is leírtak (7, 9, 20, 31, 32). A betegek egy csoportjánál az érintett colonszakasztól disztálisan obstruktív tényezőt találhatunk (tumor, diverticulitis, impaktált faeces) (33). Egyes szerzők felvetik a kalcifikáló phlebosclerosis lehetséges kóroki szerepét (34). A patomechanizmusban a perfúziós zavar az elsődleges, amelyet centrális vagy perifériás vérellátási zavar okoz. Az ischaemia súlyosságával és fennállásának időtartamával párhuzamosan alakulnak ki a szöveti károsodás következményei. Az elváltozások leggyakrabban a flexura lienalistól a sigma-rectum határig terjednek. A rectumot ritkán érintik, mivel igen jó a kollaterális vérellátás (10). Bharucha és munkatársai 328 esetet elemeztek és ebből csak tíz betegnél találták a rectumot érintettnek. Ezekben az esetekben súlyos aortoiliacalis sclerosist igazoltak (35). Yamazaki és munkatársai két eset ismertetésén keresztül hívják fel a figyelmet a colonreszekciót követően kialakult ischaemiára; ennek kapcsán kiemelik a colon vérellátásának kritikus pontjai ismeretének fontosságát (36). Másik közleményükben egy sigmareszekció kapcsán kialakult strictura ismertetésével hívják fel a figyelmet a Sudeck-pont jelentőségére (37).
A kórisme a klinikai tünetek értékelése mellett döntően kolonoszkópia vagy szigmoidoszkópia és irrigoszkópia segítségével állítható fel. A kórlefolyást meghatározza a progresszió dinamikája, szövődmény esetleges kialakulása (38, 39). Torres és munkatársai toxikus megacolon kialakulását írják le ischaemiás colitises betegükön, aki a totális colectomiát követően felépült (40).
A szövődményes esetekben a sebészi megoldás elkerülhetetlen, de az utolsó pillanatig mérlegelni kell a konzervatív megoldás esélyét (10). Bemutatott betegünknél a konzervatív terápia mellett a folyamat regrediált, így a fokozott műtéti kockázatú beteg számára a legjobb kimenetel következett be.
Irodalom
Ischemic colitis is mainly caused by the impaired circulation of the inferior mesenteric artery. Most frequently it occurs as part of general arteriosclerotic disease or impaired left ventricular function, but it may also occur after abdominal aortic reconstruction. In connection with cocaine users, thrombophylia and vasculitis can also happen among young patients. Colonoscopy plays the most important role in making the diagnosis. In case of transitional ischemia conservative treatment is recommended, but surgery is needed in the progressive gangrenous form or when stricture in the colon developed. Authors describe the case of an 80-year-old man and discuss the etiology, clinical aspects, classical and up-to-date methods of diagnostics and the possibilities of conservative treatment.
dr. Demeter Pál (correspondent), dr Sike
Róbert, dr. Székely György, dr. Szilvás Ágnes:
Szent János Hospital, 1st Department of Internal Medicine and Gastroenterology;
H-1125 Budapest, Diósárok u. 1.
dr. Kiss Sándor: Szent János Hospital,
Department of Surgery
ischemic colitis, limited ischemia, diagnosis, therapy