| KIGYÓGYÍT |
|
|
LAM 2001;11 (5): 352
Kezelés: Nifedipin elnyújtott hatású változata (GITS: gastrointestinal transport system) 30 mg/nap, vagy Co-amilozid (hydrochlorothiazid 25 mg + amilorid 2,5 mg) napi egy tabletta. Ha a vérnyomás 20/10 Hgmm-nél kisebb mértékben csökkent, vagy 140/90 Hgmm-nél nem lett alacsonyabb, a dózist megkettőzték, ha ez sem volt elégséges, az addigi kezelést napi 25 mg atenolollal vagy 5 mg enalaprillal egészítették ki, végül negyedik lépcsőként még ehhez bármilyen más vérnyomáscsökkentőt lehetett adni, kalciumcsatorna-blokkoló és diuretikum kivételével.
Kezelt személyek: Hypertoniás férfiak és nők, életkoruk 55-80 év, tenziójuk ³150/95 Hgmm, vagy a szisztolés vérnyomás >160 Hgmm. A hypertonián kívül még legalább egy, további kockázati tényező is volt (hypercholesterinaemia, dohányzás, infarktus a családi anamnézisben 50 éves kor előtt, balkamra-hypertrophia, koszorúér-betegség, balkamra-terhelés jelei az EKG-n vagy perifériás érbetegség). Európa nyolc országában és Izraelben 1994 szeptembere és 1996 júniusa között 703 vizsgálóhelyen 6575 beteget sikerült a vizsgálatba bevonni (nifedipin GITS: 3289, Co-amilozid: 3286). Végül a nifedipincsoportból a megfigyelés harmadik évéig 2058 beteg jutott el, a vizsgálatot 1898 fejezte be, a Co-amilozid-csoportból a harmadik év végén 2288 beteg maradt, a vizsgálat végén pedig 2116.
A vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy összehasonlítsák nagy kockázatú hypertoniás betegeken a nifedipin GITS és az amilorid-hydrochlorothiazid kezelés hatékonyságát a cardiovascularis morbiditásra és mortalitásra.
Vizsgálati terv: Internacionális, multicentrikus, prospektív, kettős vak, randomizált.
Vizsgálati időszak: Három év. A betegek követése 1999. június 30-ig folytatódott.
Eredmények: Elsődleges végpont (cardiovascularis halál, infarktus, keringési elégtelenség, szélütés) a nifedipincsoportban 200 esetben fordult elő (6,3%), a Co-amiloziddal kezeltek között 182 esetben (5,8%), ami 18,2 vs. 16,5 esemény/1000 betegévnek felel meg (relatív kockázat: 1,10, p=0,35). A vérnyomás középértéke 173/99+14/8 Hgmm-ről 138/82+12/7 Hgmm-re mérséklődött. A nifedipincsoportban 8%-kal többen hagyták abba a kezelést bokaduzzadás miatt (725 vs. 518, p<0,0001), a súlyos mellékhatások gyakorisága viszont nagyobb volt az amiloziddal kezeltek körében (880 vs. 796, p=0,02). A mortalitás elsősorban nem vascularis okokból adódott (nifedipin: 176 vs. Co-amilozid 172; p=0,81). Az elsődleges végpontok gyakoriságában a két kezelési mód között szignifikáns eltérés nem volt (nifedipin: 157, Co-amilozid: 147).
Közlemény: Brown MJ, Palmer CR, Castaigne A, de Leeuw PW, Mancia G, Rosenthal T, Ruilope LM. Morbidity and mortality in patients randomised to double-blind treatment with a long-acting calcium-channel blocker or diuretic in the International Nifedipine GITS study: Intervention as a Goal in Hypertension Treatment (INSIGHT). Lancet 2000;356:366-72.
(Kardiológiai Internacionális GYÓgyszervizsgálatok Gyűjteményes Ismeret Tára)