BESZÁMOLÓ V. Melanoma Világkongresszus (2001. február 28.-március 3., Velence) Oláh Judit

LAM 2001;11 (5): 398-399

A Melanoma Világkongresszus gondolata 1985-ben, Velencében, a WHO Melanoma Program égisze alatt született meg, és sikere nyomán azóta négyévente rendezik meg. Az 1997-ben Sydneyben rendezett gigantikus, közel négyezer résztvevőt számláló fórumot kivéve mindig Velence ad otthont a témában érdekeltek tanácskozásának.

Idén a rendezvény négy napja alatt a tudományos programnak kedvezett a Velencében szokatlan havazás és zuhogó eső is; az 1170 résztvevő kongresszusi aktivitását a karneváli hangulat sem befolyásolta. A téma aktualitását mutatja, hogy a melanoma malignum gyakorisága a fehér lakosságot, azon belül is a fiatalabb generációt érintve, világszerte exponenciálisan nő. A problémakör időnkénti újratárgyalását a technika és a molekuláris biológiai módszerek fejlődése, valamint az alapkutatások eredményeként megjelenő újabb diagnosztikus és terápiás modalitások is indokolják.

A kongresszuson több, párhuzamos szekcióban közel száz meghívott előadó magas szintű előadása hangzott el. A bejelentett tudományos munkák közül 94-et előadás, 265-öt pedig poszter formájában mutattak be. Magyarországot tizenegyen képviseltük, két előadással és négy poszterrel.

A különböző szekciókban részletesen tárgyalták a klinikai, instrumentális, szövettani és molekuláris genetikai módszereken alapuló diagnózis lehetőségeit. A melanoma malignum különböző stádiumaiban javasolt sebészi és gyógyszeres kezelési eljárások és a korábbi terápiás módszerekkel szerzett tapasztalatok ismertetése mellett néhány ígéretes, elsősorban immun- és génterápiás lehetőségről számoltak be.

Gyakorlati szempontból a konferencia igen lényeges pontja volt a melanoma új TNM-osztályozásának elveit ismertető szekció. A változást az indokolja, hogy - 13 rákközpont és kooperatív munkacsoport által kezelt - 17 664 melanomás beteg adatait feldolgozó statisztikai analízissel az eddig használt prognosztikai faktoroknál megfelelőbb, a betegség lefolyásával jobban korreláló tényezőket is találtak.

- A tumorvastagság a törtszámok helyett mm-re egyszerűsödött (T₁<1 mm, T₂: 1-2 mm, T₃: 2-4 mm, T₄:>4 mm).

- A korábban fontosnak tartott inváziós mélység (Clark-beosztás) helyett a primer tumor ulcerációja került a besorolótényezők közé.

- A statisztikai analízisek azt is igazolták, hogy a melanoma kimenetelét illetően a legdöntőbb és legkoraibb prediktor a regionális nyirokcsomók érintettsége. Az új rendszer ezért kimondja, hogy a betegség stádiumbesorolásában a nyirokcsomóstátus patológiai felmérése szükséges. Az érintett nyirokcsomók számának meghatározása mellett prognosztikailag elkülönítik a klinikailag (makrometasztázis), illetve csak patológiai vizsgálattal kimutatható áttéteket (mikrometasztázis). A korábban sokat vitatott preventív és terápiás radikális nyirokcsomó-kiirtás problematikáját oldja fel az úgynevezett őrszem- (sentinel) nyirokcsomó-biopszia bevezetése.

- Az őrszemnyirokcsomó-biopszia jelentősége, hogy
 

• gyakorlott sebész kezében kevés szövődménnyel járó, biztonságos, a beteg számára kis megterheléssel járó beavatkozás;
• pontosabb patológiai stádiummeghatározást tesz lehetővé;
• a terápiás, regionális, radikális lymphadenectomia korán elvégezhető;
• lehetőséget ad a fokozott rizikójú, adjuváns kezelésre szoruló betegek szelektálására;
• megteremti a homogén betegcsoportok kiválasztásának lehetőségét a klinikai gyógyszerkipróbálásokhoz;
• a molekuláris biológiai technikákkal kimutatható, úgynevezett szubmikroszkópos áttétek biológiai jelentőségét a folyamatban lévő randomizált vizsgálatok értékelése tisztázhatja.

- A TNM-beosztás N-kategóriájában külön csoportba került az in transit/satellita áttét fogalma, amely rosszabb prognózist jelent, mint a többszörös nyirokcsomó-érintettség.

Az új rendszerben az M-kategória különbséget tesz a jobb prognózisú távoli bőr-, lágyrész- és nyirokcsomóáttétek, valamint a tüdő és egyéb belső szervek metasztázisai között.

- A másodlagos daganat lokalizációján kívül besorolási faktorként szerepel az emelkedett szérumlaktátdehidrogenáz-szint.

A terápiával foglalkozó előadások alapján megállapítható, hogy a melanoma malignum eredményes kezelésének alapfeltétele még ma is a korai diagnózis és az időben elvégzett sebészi kezelés. Az előrehaladott daganatok esetén a terápiás próbálkozások ellenére is kicsi az előrelépés, ugyanakkor a kezelés költségei a betegség kiterjedésével exponenciálisan növekszenek.

Számos előadás foglalkozott az elsődleges és másodlagos prevenció fontosságával, a szűrőprogramok költséghatékonyságával. A jóléti államokban évtizedek óta szerveznek rendszeres szűrőkampányokat, amelyeknek eredményeképpen a melanoma mortalitása - a betegség gyakoriságának növekedése mellett is - csökkent. Az ausztráliai Queenslandben - a világon itt a legmagasabb a melanoma malignum incidenciája - évente ötmillió ausztrál dollárt költenek másodlagos prevencióra; a költséghatékonysági számítások szerint a festékes daganatok korai diagnózisával 85 millió ausztrál dollárt takarítanak meg a népgazdaság számára.

Az újraszervezett rákregiszter adatai szerint a múlt évben Magyarországon több mint ezer betegnél kórisméztünk újonnan melanoma malignumot, és közel négyszáz, festéksejtes bőrdaganatban szenvedő beteget vesztettünk el. Az elszomorító adatokat figyelembe véve széles körű felvilágosítással, szervezett szűrések bevezetésével tehetünk a legtöbbet a mortalitási adatok javítása és betegeink nagyobb arányú gyógyulása érdekében. Mivel a jelenlegi finanszírozási rendszer a bőrdaganat szűrését nem támogatja, népgazdasági szempontból is hasznos és szükségszerű lenne az anyagi források átcsoportosítása, az elsődleges és másodlagos prevenció financiális feltételeinek javítása!