SCIENTA MEDICA HUNGARICA Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonata

A globus pallidus elektromos ingerlésével kiváltott cardiorespiratoricus válaszok jellemzése macskán. Characterization of the cardiorespiratory responses to electrical stimulation of the globus pallidus in cat
Ángyán Lajos, Ángyán Zoltán
Pécsi Orvostudományi Egyetem, Élettani Intézet
7643 Pécs, Szigeti út 12.
Physiol Behav 1999;66(1):53-8.

A szerzők tanulmányukban a macska globus pallidusának elektromos ingerlésével kiváltott cardiorespiratoricus válaszok jellemzését tűzték ki célul. A globus pallidusának ingerlésének hatására a szabadon mozgó macskában emelkedett az artériás vérnyomás (BP), a szívfrekvencia (HR) és a légzésszám (RR). Tíz másodperc hosszúságú ingerléseket végeztek. Két egymást követő ingerlés között legalább 60 másodperc szünetet tartottak. Ingerként derékszögű impulzusokat alkalmaztak (100 Hz, 0,3 msec impulzusszélesség). Az inger erősségét a kiváltott somatomotoros hatások alapján állapították meg: az első észrevehető hatást (általában orofacialis rángásokat) kiváltó ingerintenzitást tekintették küszöbnek, a tónusos-clonusos végtagmozgásokat, illetve törzsdöntést okozó ingerlést közepesnek, s a locomotiót eredményező ingerlést erősnek. Ennek alapján összehasonlíthatók a különböző állatokon végzett ingerlések hatásai. Minél nagyobb ingererősséget alkalmaztak, annál nagyobb cardiorespiratoricus válaszokat kaptak. Azonban a globus pallidus különböző területeinek az ingerlése eltérő változásokat okozott. A külső szegmentum (Gpe) ingerlésekor az ingerlés kikapcsolásáig folyamatosan emelkedtek a vizsgált működések (BP, HR, RR). Ezzel szemben a belső szegmentum (Gpi) ingerlése összetett választ váltott ki. Az ingerlés bekapcsolásakor a diasztolés vérnyomás gyorsabban emelkedett, mint a szisztolés, következésképpen csökkent a pulzusnyomás. Két-három másodperc múlva azonban a diasztolés nyomás csökkent, ezért növekedett a pulzusnyomás. Ezzel egyidejűleg a szívfrekvencia az ingerlés előtti érték alá csökkent. Néhány esetben lassult a légzés is. Az alfa-receptorok fentolaminos blokádja, valamint az ingerelt területek kainsavval végzett laesiója után az ingerlés szignifikánsan kisebb vérnyomás-emelkedést okozott. Adataikból a szerzők arra következtettek, hogy a globus pallidus szerepet játszik a cardiorespiratoricus működéseknek a somatomotoros aktivitáshoz való alkalmazkodásában.

Látogatás egy közép-európai fogorvosképző intézményben: szervezési tapasztalatok és eredmények. Process and outcome of a visitation to a Central-European dental school
Bánóczy Jolán, Ray Kenneth
Semmelweis Egyetem, Orálbiológiai Tanszék
1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.
Eur J Dent Educ 1998;2:58-64.

Az Európai Tanács Fogorvosképzési Tanácsadó Bizottsága (Advisory Committee on the Training of Dental Practitioners) 1986-ban létrehozott egy rendszert az európai fogorvosképző intézmények oktatásának összehasonlítására, és a fogorvosok képzésével kapcsolatban standard követelmények felállítására. Kidolgoztak egy önértékelő kérdőívet, amely számos kérdést tartalmazott a fogorvosi curriculum óraszámával, elmélet/gyakorlat arányával, oktató-hallgató aránnyal, felszereltséggel és költségvetéssel kapcsolatban. Ezt a kérdőívet az értékelni kívánt intézmény kitöltötte; ezt a mintegy öt, európai unióbeli egyetemi vezető oktatóból álló bizottság 3-4 napos látogatása követte. A bizottság előre elkészített protokoll szerint meglátogatta az összes oktatóklinikát, beszélgettek az egyetem rektorával, a fogorvoskari dékánnal, a professzorokkal és a hallgatókkal. A látogatásról készített írásos jelentést a helyi egyetem jóváhagyása után felterjesztették a bruxelles-i EU-bizottságnak.

Néhány EU-országban tett látogatás után, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karának kérésére, 1994 szeptemberében, az önértékelő kérdőív kitöltése után, négytagú bizottság látogatott Budapesten. A háromnapos felmérő látogatás eredményeit, amellyel a budapesti fogorvostudományi kar vezetői egyetértettek, írásos jelentésben rögzítették. A jelentés a budapesti fogorvosképzés tartamát (5 év) és az óraszámot (4910 óra) az európai standardokkal megegyezőnek minősítette. Az oktatott alaptudományi tárgyak óraszáma - főleg az anatómiáé - jóval magasabb, mint az európai átlag, ezek csökkentését javasolták. Ezzel szemben hiányolták a preventív fogászat és oralis tárgyak (oralis patológia, oralis mikrobiológia) kellő súlyát, és néhány új, önálló tárgy (oralis diagnosztika, oralis medicina, gnathologia) bevezetését javasolták. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Kara 1996-ban (az anatómiai óraszám csökkentésének kivételével) a jelentésben foglaltakat és a lépcsőzetesen bevezetendő curriculumreformot elfogadta.

Összegezve az EU-bizottság látogatásának tapasztalatait, ezek a meglátogatott kar számára igen hasznosnak bizonyultak, és megkönnyítik az új, európai standardokkal harmonizáló curriculum létrehozását. Másrészt, a többi európai ország számára is hasznot hozhat a látogatás a fogorvosképzés konvergenciájának mielőbbi elérésében.

A szülőanyák allopurinolkezelésével terápiás vérszint érhető el a megszületett újszülötteknél. Treatment of mothers with allopurinol produce therapeutic blood levels in newborns
Boda Domokos, Németh Ilona, Kiss Pál, Orvos Hajnalka
Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvos-és Gyógyszerésztudományi Centrum, Általános Orosi Kar, Gyermekklinika
6720 Szeged, Korányi fasor 14.
Prenat Neonat Med 1999;4:130-4.

Számos kísérletes és klinikai vizsgálat igazolta, hogy a xantinoxidáz-bénító allopurinol mérsékli, illetve kivédi többek között az idegrendszert érő hipoxiás-reperfúziós károsodást, de csak preventív jellegű kezelés esetén, amire azonban klinikai körülmények között ritkán adódik lehetőség. A jelenlegi tanulmányban arra a kérdésre keresték a választ, hogy állatkísérletben a vemhesség utolsó napjaiban az anyaállatoknak, továbbá humán vizsgálatokban a szülőanyáknak közvetlenül az újszülött világra jövetele előtt adott allopurinol átjut-e a placentán, és ilyen módon az újszülöttben terápiás allopurinol-vérszint érhető-e el anélkül, hogy ez zavarná a szülés folyamatát.

Randomizált vizsgálatokban az anyakocákat a vemhesség utolsó 4-8 napján allopurinolkezelésben részesítették. Humán vizsgálatokban koraszülő és időre szülő anyák a vajúdás alatt egyetlen allopurinoladagot vettek be.

Mind állatokon, mind embernél a szülés folyamata és a postnatalis események a kontroll- és a kezelt csoportban azonos módon, szokásosan zajlottak le. Az allopurinol akadálytalan placentaris átjutása következtében a kezelt anyák újszülötteinél terápiás vérszinteket mértek. A gyógyszer hatásának bizonyítékaként a kezelt anyák újszülöttjeinek vérhúgysavszintje számottevően alacsonyabbnak bizonyult a kontrollokéhoz viszonyítva.

A szülőanyáknak adott allopurinol átjutása a placentán lehetőséget nyújt ahhoz, hogy szülési akadály esetén idejében elkezdhessék a születendő gyermek agyi hipoxiás reperfúziós károsodásának kivédése érdekében a kezelést.

A 3-6 nyirokcsomó mintavételén alapuló axillaris staging megbízhatósága emlőrákban. The reliability of sampling 3 to 6 nodes for staging breast cancer
Cserni Gábor
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza,
Patológiai Osztály
6000 Kecskemét, Nyíri út 38.
J Clin Pathol 1999;52:681-3.

A közleményben azt vizsgálta a szerző, hogy emlőrákok esetén megbízható kvalitatív (pozitív-negatív) axillaris nyirokcsomóstatus határozható-e meg korlátozott számú nyirokcsomó szövettani vizsgálata alapján.

499, pN1 vagy pN0 kategóriába sorolt, 1991 és 1996 között operált, tapintható emlőrákos beteg axillaris nyirokcsomóinak disszekciós anyaga került ismételt szövettani vizsgálatra. A szerző a nyirokcsomókat becsült méretük és nyirok-, illetve daganatszövet-tartalmuk alapján csökkenő sorrendbe rendezte. Ezt követően a nyirokcsomókat mikroszkóppal vizsgálták. 265 axillában azonosítottak áttétes nyirokcsomót.

A 3-6 legnagyobb vagy legtömörebb nyirokcsomó eltávolításán alapuló axillaris mintavétel megbízható alternatív megoldásként jön szóba tapintható emlőrákok stádiummeghatározásánál. Az eredmények szerint revízióra szorul az az általános nézet, amely szerint legalább tíz nyirokcsomó vizsgálata szükséges a pN₀-kategória adekvát meghatározásához.

Új, emberi Dirofilaria-fertőzések Magyarországon. New human Dirofilarioses in Hungary
Elek Gábor, Minik Károly, Pajor László, Parlagi Gyula, Varga István, Vetési Ferenc, Zombori János
Budapesti MÁV (Közlekedési) Kórház, Patológiai Osztály
1062 Budapest, Podmaniczky u. 111.
Path Oncol Res 2000;6:141-5.

A Dirofilariosis egyfajta fonalféreg-fertőzés. A Dirofilaria repens az óvilági, meleg (mediterrán) éghajlaton élő kutyák (és macskák) bőr alatti szövetében élősködő féreg, amelyet a szúnyog (Culex) terjeszt. A szúnyogcsípéssel alkalomszerűen fertőződhet az ember is; a kialakuló helyi gyulladás oka felderítetlen maradhat, mert a sebész, bőrgyógyász, urológus, szemész, sőt patológus ezt a parazitát nem ismeri eléggé. Az angol szakkönyvek nem tárgyalják részletesen, mivel angol nyelvterületen, Amerikában nem vagy alig fordul elő. Az elmúlt száz év során 1998-ig csak hat ilyen kórleírás ismert a magyar irodalomban, a fertőzés körülményei tisztázatlanok maradtak.

Az utóbbi két évben az ország különböző vidékein már hat megbetegedést  találtak embereknél, közülük öt fertőzést subcutan, egyet pedig belső szervekben. Két beteg Olaszországban fertőződhetett turistaúton, a másik négy azonban Magyarországon, mert ők soha nem jártak külföldön. A közlemény a féreg szövettani azonosításának jeleit tárgyalja hat megbetegedés kapcsán (testátmérő, a felszíni kutikulaváz vastagsága, formája és száma stb.). Állatorvosi vonatkozások találhatók Széll és munkatársai cikkében (Magy Áo Lapja 2000;137:105-7.).

Részlegesen reverzíbilis radiogen myelopathia: a gerincvelő elhúzódó, fokozott metabolikus aktivitásának bizonyítása PET-módszerrel. Radiation myelopathy with partial functional recovery: PET evidence of long-term increased metabolic activity of the spinal cord
Ésik Olga, Emri Miklós, Csornai Mária, Kásler Miklós, Gődény Mária, Trón Lajos
Országos Onkológiai Intézet,
1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9.
J Neurol Sci 1999;163:39-43.

Egy papillaris pajzsmirigyrákban szenvedő beteg nyaki gerincvelőszakasza numerikus hiba következtében a poszt-operatív besugárzás során 165 Gy₂ biológiailag effektív dózist kapott. Inkomplett nyaki harántlaesio alakult ki, amelyet nyolc év óta tartó fokozatos klinikai javulás követett. A kórlefolyás 6-8. évében elvégzett pozitronemissziós tomográfiás vizsgálatok a besugárzott gerincvelőszakaszon fokozott ¹⁸fluoro-dezoxi-glükóz-felvételt és fokozott ¹⁵O-perfúziót mutattak, ugyanakkor a ¹¹C-metionin-akkumuláció elhanyagolhatónak bizonyult. A fokozott metabolizmus és perfúzió, illetve az emelkedett proteinszintézis hiánya azzal magyarázható, hogy a demyelinisalt axonokon a vezetés a nátriumcsatornák denzitásának fokozódása révén állhatott helyre, s az akciós potenciálok ily módon történő továbbítása igen energiaigényes folyamat.

A depresszív tünetek szűrése stroke után Kelet-Magyarországon. Screening for depressive symptoms among post-stroke outpatients in Eastern Hungary
Gesztelyi Rudolf, Fekete István, Kellermann Mónika, Csiba László, Bereczki Dániel
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Neurológiai Klinika
4032 Debrecen, Nagyerdei krt. 98.
Journ of Ger Psych and Neur 1999;12:194-9.

A depresszív tünetek súlyosságának felmérésére irányuló keresztmetszeti vizsgálatban egy tízhetes periódus során a cerebrovascularis szakrendelésen megjelenő minden olyan beteg részt vett, aki stroke utáni kontrollvizsgálatra jelentkezett. A 143 betegből 119 felelt meg a bevételi kritériumoknak. A depresszív tünetek szűrésére a 13 kérdéses Beck-skálát alkalmazták. A Beck-skálán a betegek 53%-a legalább 5, 26%-a legalább 10, 11%-a legalább 15 pontot ért el. A depresszív tünetek súlyossága nem függött a nemtől, az életkortól, a stroke óta eltelt időtől vagy a stroke lokalizációjától. A szűrővizsgálat időpontjában a kifejezett depresszív tünetek miatt szenvedők legtöbbje nem részesült antidepresszív kezelésben.

Egy egyszerű PCR-heteroduplex-szűrő módszer kidolgozása a katalázgén mutációjának kimutatására magyarországi katalázhiányos egyéneknél. A simple PCR-hetero-duplex screening method for detection of a common mutation of the catalase gene in Hungary
Góth László, Gorzsás A., Kalmár T.
Debreceni Egyetem, OEC,
Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet,
4012 Debrecen, Pf. 40.
Clin Chem 2000;46:1199-200.

A Magyarországon elsőként detektált tizenkét hypocatalasaemiás család (Góth L., Eaton J.W. Lancet 2000;356:1820) csökkent katalázaktivitásáért felelős mutáció kimutatására a szerzők egy egyszerű szűrőmódszert javasoltak. A genomiális DNS 2. exonját PCR-reakcióval amplifikálják, a terméket heteroduplexszé alakítják, majd poliakrilamid gélelektroforézissel a termékeket elválasztják, és a DNS-sávokat ezüstözéssel teszik láthatóvá.

A 12 hypocatalasaemiás család közül három család minden hypocatalasaemiás tagjánál heteroduplex DNS-polimorfizmust tudtak kimutatni a négy sávból (vad-vad,  mutáns-mutáns homoduplexek és vad-mutáns, mutáns-vad heteroduplexek). Ezen családok normocatalasaemiás tagjainál, a többi család hypocatalasaemiás és normocatalasaemiás tagjainál, valamint 625 normocatalasaemiás kontrollnál a heteroduplexeket nem tudták kimutatni.

A heteroduplexért  a 2. exon 138-as helyén egy GA-beékelődés a felelős. Ez a beékelődés a GA-duplexek számát négyről ötre növeli és frameshift-mutáció révén a 133-as aminosavnál (4. exon) egy TGA STOP kodont generál. Az így keletkezett trunkált protein felelős a katalázenzim csökkent aktivitásáért.

Az agyi sérülések után a fehérállomány astrocytáiban (a szürkeállománnyal ellentétben) plektin-immunopozitivitás észlelhető. Plectin immunopositivity appears in the astrocytes in the white matter but not in the gray matter after stab wounds
Kálmán Mihály, Szabó Adrienn
Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet-és Fejlődéstani Intézet,
1094 Budapest, Tűzoltó 58.
Brain Research 2001;857:291-4.

Az elmúlt három évtizedben hatalmas adatmennyiség halmozódott fel az astroglia intermedier filamentumait alkotó fehérjéről, a GFAP-ről (glial fibrillary acidic protein, magyarul savas gliarostfehérje, de ez az elnevezés nem terjedt el). Azonban kevés tanulmány foglalkozik funkcionális jelentőségével, a más sejtvázalkotókkal, sejtmembránnal, sejtorganellumokkal való kapcsolatával. A plektin egyike az intermedier filamentumokkal asszociált proteineknek (IFAP), amelyeket egyebek között a GFAP-hoz kapcsoltan is kimutattak. A plektinnek szerepet tulajdonítanak a citoszkeleton és a sejtmembrán közti kapcsolatban, és ennek révén a sejteket más sejtekkel, illetve a sejt közötti állománnyal összekötő struktúrák (desmosoma, adhaesiós plakkok) kialakításában; ezek a központi idegrendszeri sérüléseket követő gliareakciók során is szerepet játszhatnak, például a sérült felszínen kialakuló új gliomeningealis határfelület (membrana limitans gliae secundaria) esetében. A szerzők felnőtt patkányok agykérgét ért szúrt sérülést követően fénymikroszkópos immunhisztokémiai reakcióval vizsgálták a plektin eloszlását, összehasonlítva a GFAP, illetve a vimentin eloszlásával, három, hét, tíz nappal a sérülés után. A sértetlen kéregben nem találtak - s a kéreg alatti fehérállományban is alig - immunpozitív sejteket, viszont a sérülés körül a fehérállományban számos plektin-immunopozitív sejtet észleltek; ezeknek az alakja mutatta, hogy astrocyták, míg a kéregben továbbra sem találtak ilyen sejteket. Mint azt a szerzők korábbi kísérleteik és az irodalmi adatok alapján is várták, a GFAP és a vimentin immunfestése esetében a kéregben is nagyszámú astrocytát észleltek. Az eredmények nem támasztják alá a plektin szerepét a sérülés utáni új gliomeningealis kapcsolat kialakításában, viszont arra utalnak, hogy az astrocyták reakciójának mechanizmusa eltérő a szürke-, illetve a fehérállományban. A szerzők megemlítik, hogy a GFAP termelésében genetikailag gátolt (knock-out) patkányokban a fehérállomány szerkezetében keletkeztek zavarok, a szürkeállomány szerkezetében viszont nem.

A hepaticus génexpresszió változásának vizsgálata különböző májregenerációs modellekben. Studies on hepatic gene expression in different liver regenerative models
Nagy Péter, Bisgaard Hanne Cathrine, Schnur János, Thorgeirsson Snorri
Semmelweis Egyetem, I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet,
1085 Budapest, Üllői út 26.
Biochem Biophys Res Comm 2000;272:591-5.

A parciális hepatectomiát követő májsejtosztódás talán a legtöbbet tanulmányozott nem daganatos, in vivo sejtproli-ferációs modell. Ezeknek a vizsgálatoknak az elsődleges célja a sejtosztódás szabályozásának jobb megértése. A szerzők azt vizsgálták, hogyan változik a különböző, növekedést szabályozó gének expressziója patkányok májában, parciális hepatectomiát követően. Kísérleteiket három különböző kísérleti modellben végezték: normális, dexametazonnal előkezelt és hypophysectomisalt állatokban.

A normálállatokhoz viszonyítva a dexametazon-előkezelés 6 órával, a hypophysectomia 18 órával késleltette a DNS-szintézist. A TGF-alfa mRNS-expressziója a DNS-szintézissel együtt eltolódott; a c-myc, c-fos, c-jun, HGF, TGF-béta1, IL-Ibéta termelődésében hasonló késést nem észleltek. Ez az eredmény arra utal, hogy a májban termelt TGF-alfa - szemben a többi vizsgált génnel - szerepet játszhat a hepatectomiát követő regeneratív hyperplasia időzítésében.

Egy irradiált beteg oropharyngocutan fistulájának zárása. Esetismertetés. Closure of an oropharyngocutaneous fistula in an irradiated patient. A case report
Olasz Lajos, Kwashie Francis, Németh Árpád
Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Fogászati és Szájsebészeti Klinika
7624 Pécs, Dischka Győző u. 5.
Int J Oral Maxillofac Surg 1999;28:364-5.

Az orofacialis régióban, radioterápiát követő műtétek után gyakran alakul ki oropharyngealis fistula, amelynek sebészi megoldása elég nehéz feladat. A szerzők betegük kapcsán beszámolnak arról, hogy a fistula zárását kettős lebennyel végezték, amelyek közül a belsőt a fistula környezetéből, a nyakról preparálták, bebuktatták és suturázták. Külső lebenyként a m. sternocleidomastoideust és a platysmát tartalmazó musculocutan Owens-lebeny általuk módosított formáját alkalmazták. Az elért jó esztétikai eredmény és a problémamentes gyógyulás alapján a módszer további alkalmazását javasolják.

A glutation redox rendszer retinopathia prematurorum esetén. Glutathione status in retinopathy of prematurity
Papp Andrea, Németh Ilona, Karg Eszter, Papp Eszter
Szegedi Tudományegyetem, Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum, Általános Orvosi Kar, Szemészeti Klinika
6720 Szeged, Korányi fasor 14.
Free Rad Biol Med 1999;27:738-43.

A retinopathia prematurorum (ROP) az éretlen, még nem vascularisalt retina betegsége, amely érújdonképződéssel jár és vaksághoz vezet. Az ötvenes években a betegség a kontrollálatlan oxigénkezelés jellegzetes mellékhatásaként lépett fel a legéretlenebb koraszülötteknél. Ma is ez a betegség a gyermekkori vakság legfőbb oka, annak ellenére, hogy szigorúan kontrollálják az oxigén adását. A modern újszülöttintenzív osztályokon ugyanis egyre nagyobb számban maradnak életben igen alacsony születési súlyú koraszülöttek. A krioterápia alkalmazása fontossá tette a biokémiai szűrővizsgálatokat, amelyekkel korán felismerhető a reaktív oxigénmetabolitok iránti fokozott érzékenység. A szerzők ebben a közleményben a vörösvérsejt glutation redox rendszer állapotát vizsgálták különböző (hathetes-hatéves) életkorú, retinopathia prematurorumos betegeknél (n=50); gesztációs koruk 28,7±1,3 hét, születési súlyuk 1210±313 g volt. Aktív retinopathia prematurorum klinikai jelei 12 betegen mutatkoztak, ők három hónaposnál fiatalabbak voltak a vizsgálat idején. Harmincnyolc beteget a születés után lezajlott retinopathia prematurorum következtében kialakult szemészeti maradványtünetek miatt gondoztak. Kontrollcsoportként hasonló életkorú és születési súlyú (n=56) betegek adatai szerepelnek. A biokémiai vizsgálatokat teljes vérből, majd in vitro oxidatív stressz alkalmazása után végezték. Az aktív betegség klinikai tünetei jelenlétében mérték a legalacsonyabb redukáltglutation- (GSH-) értéket, a legmagasabb oxidáltglutation- (GSSG-) koncentrációt, és az in vitro alkalmazott oxidatív stressz következtében a legnagyobb csökkenést a GSH-koncentrációban. Előzetes retinopathia prematurorum miatt gondozott betegeknél az oxidált glutation visszaalakulása SHG-vé kisebb mértékű volt, mint a kontrollbetegeknél. A retinopathia prematurorumos betegeknél az oxidatív hemolízis iránti fokozott érzékenység összefügghet a vörösvérsejt legfontosabb antioxidáns anyaga, a GSH oxidációjával. A glutation redox rendszer állapota, a GSSG-GSH redox arány mérése alkalmas módszer lehet koraszülöttekben az aktív retinopathia prematurorum szűrésére.

Az intraarterialis citosztatikus preoperatív kezelés és a preoperatív sugárkezelés összehasonlítása. Prospektív, randomizált vizsgálatok nyelv- és szájfenék-carcinomák esetében. Intra-arterial preoperative cytostatic treatment versus preoperative irradiation - a prospective, randomized study of lingual and sublingual carcinomas
Szabó György, Joachim Kreidler, Karl Hollmann, Kovács Ádám, Németh György, Németh Zsolt, Tóth-Bagi Zoltán, Barabás József
Semmelweis Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika
1085 Budapest, Mária u. 52.
Cancer 1999;86:8:1381-6.

A fej-nyak daganatok preoperatív intraarterialis kemoterápiája évtizedek óta elfogadott eljárás, ugyanígy a preoperatív irradiáció is. Sajnálatos módon a két módszert többször szembeállították egymással anélkül, hogy objektív, randomizált vizsgálatot végeztek volna.

Az ellentmondás feloldására a szerzők válogatott betegcsoportnál multicentrikus, randomizált, prospektív vizsgálatot végeztek annak eldöntése céljából, hogy a túlélés és a posztoperatív életminőség szempontjából melyik módszer illeszthető be jobban a komplex tumorterápiába.

131, T₂N_×M₀-T₄M_×M₀ stádiumban lévő, operábilis sublingualis vagy nyelv squamouse cell carcinomában szenvedő beteget az első klinikai és radiológiai vizsgálatok után véletlenszerűen soroltak be úgy, hogy az egyik csoport műtét előtt az arteria carotis externába helyezett állandó katéteren keresztül Cisplatin/Epirubicin kemoterápiában (összdózisban 200 mg Cisplatin, 120 mg Epirubicin), a betegek másik csoportja pedig sugárkezelésben (45 Gray) részesült. Ezt követően radikális műtéten (nyakdisszekció, tumoreltávolítás, rekonstrukció) estek át, majd öt évig rendszeresen megfigyelték a betegeket.

Öt év múlva a 131 beteg közül 95-öt tudtak a protokoll szerint követni, az ő adataikat tudták csak megfelelően összehasonlítani. A 95 beteg közül 47-nél preoperatív kemoterápiát, 48-nál irradiációt végeztek. A 47, kemoterápiában részesült beteg közül öt év után 18 beteg, a 48 irradiált beteg közül 15 él tumormentesen. A kemoterápiás csoportból valamivel többen haltak meg recidíva vagy regionális metasztázis miatt, mint az irradiált csoportból (23/20). Az egyéb halálokok között meg kell említeni a második carcinomát, amely az irradiált csoportban háromszor nagyobb arányban fordult elő, mint a kemoterápiás csoportban (9/3). Túlélés tekintetében az arányok tehát nagyjából azonosak.

A posztoperatív életminőség tekintetében a kemoterápiás csoport mutatott kedvezőbb képet: részben a kisebb fokú szájszárazság miatt, részben amiatt, hogy a későbbiekben funkcionális és plasztikai okokból (csontpótlás, arckontúrjavítás stb.) kevesebb másodlagos műtétre szorultak.

A preoperatív intraarterialis kemoterápia és a preoperatív radioterápia hosszú távú túlélési eredményei csaknem azonosak. A posztoperatív életminőség tekintetében az intraarterialis kemoterápia csoportjába tartozó betegek kissé kedvezőbb helyzetbe kerültek. A fenti megállapításokat a szerzők amiatt tartják hangsúlyozottan fontosnak, mert szájüregi daganatok esetében nem ismert hasonló jellegű, randomizált vizsgálat.