SCIENTA MEDICA HUNGARICA Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonata

A szervezet xantinoxidázenzim-aktivitását jelző koffeinmetabolitok aránya klinikailag aktív és tünetmentes coeliakiában. The cafeine metabolic ratio as an index of xanthine oxidase activity in clinically active and silent celiac patients
Boda Márta, Németh Ilona, Boda Domokos
Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Gyermekklinika
6720 Szeged, Korányi fasor 14.
J Pediat Gastroent Nutr 1999;29:546-50.

A xantinoxidáz-enzimrendszer egyike a legfőbb szabadgyök-forrásoknak, amelyek a különböző stresszállapotokban súlyos sejtkárosítást okoznak.  Mivel a bélbolyhokban igen sok xantinoxidáz található, indokoltnak látszott a kifejezett bélboholy-atrófiával járó coeliakia (gluténszenzitív enteropathia) esetén a xantinoxidáz szerepének tanulmányozása. A szerzők azt a noninvazív módszert alkalmazták, hogy koffeinterhelésre (kávé, kóla fogyasztása után) a vizeletben ürülő egyes metabolitok mennyiségének egymáshoz viszonyított arányát mérték azon az alapon, hogy ez az érték a xantinoxidáz-aktivitást számszerűen jelzi.

Huszonkét, ESPGHAN kritériumok szerinti bélbiopszia során szubtotális bélboholyatrófia-lelettel igazolt coeliakiás gyermeket vizsgáltak. Közülük tíz a betegség jellegzetes klinikai tüneteit mutatta (aktív alak), a többi tünetmentes volt ("néma alak"). A vizeletben a koffeinmetabolitokat magas nyomású likvid kromatográfiával határozták meg. A szervezet teljes xantinoxidáz-aktivitását a koffeinmetabolit-indexszel fejezték ki.

Az aktív coeliakiás betegeknél a xantinoxidáz-aktivitás-index értékét számottevően magasabbnak találták, ugyanakkor a betegség tünetmentes formájában ez az érték jelentősen alacsonyabbnak bizonyult, mint az egészséges kontrolloknál.

A kifejezett malabsorptióval, gastrointestinalis tünetekkel és anaemiával járó coeliakiában a xantinoxidáz aktiválódása szerepet játszhat a kórkép patogenezisében. A koffeinpróba eredménye arra utal, hogy a betegség aktív és tünetmentes alakjának patogenezise különböző.

Az átfedő ORF-ek megjelenésének magyarázata specifikus aminosav- és kodonhasználat alapján. Specific amino acid content and codon usage account for the existence of overlapping ORFs
Boldogkői Zsolt, Barta Endre
Semmelweis Egyetem Budapest, Anatómiai Intézet, Neuromorfológiai Csoport
1094 Budapest, Tűzoltó utca 56.
Biosystems 1999;51:95-100.

Ebben a publikációban a szerzők egy új hipotézist mutatnak be az úgynevezett "Nyílt Leolvasási Keretek" (Open Readin Frames; ORFs) antiszensz DNS-szálon való megjelenésének magyarázatára, az élesztő II. kromoszómáját használva modellként. Számítógépes analízis segítségével kimutatták, hogy bizonyos aminosav- és báziseloszlási mintázatok és ezen ORF-ek megjelenése összefügg egymással. Ezen megfigyelések alapján a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a komplementer DNS-szálon megjelenő ORF-ek pusztán statisztikai kuriozitások, minden funkció nélkül. Ez a hipotézis ellentétben áll az eddigi elképzelésekkel. A szerzőknek ez a munkája korábban közölt eredményeik folytatása, ahol kimutatták, hogy egy speciális evolúciós folyamat, amelynek következtében guanin és citozin halmozódik fel, a kodonok 3. pozíciójában ORF-eket eredményez a DNS antiszensz szálán.

A macska subcorticalis látóközpontjai NPY- és VIP-idegelemeinek immuncitokémiai feltérképezése, különös tekintettel a pretectumra és a járulékos látórendszerre. Immunocytochemical mapping of NPY and VIP neuronal elements in the cat subcortical visual nuclei, with special reference to the pretectum and accessory optic system
Borostyánkői Zsolt
Neurobiológiai Kutatócsoport, Anatómiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest
1450 Budapest, Pf. 95.
Anat Embryol 1999;200:495-508.

A tanulmányban a szerzők megvizsgálták a neuropeptid Y- (NPY-) és a vazoaktív intestinalis polipeptid- (VIP-) tartalmú idegelemek eloszlását a macska subcorticalis látóközpontjaiban. A nucleus tracti opticiben (NTO) és a nucleus pretectalis anteriorban (NPA) számos NPY-immunreaktív (ir) neuron fordul elő. A nucleus pretectalis posterior (NPP), a nucleus pretectalis medialis (NPM), a nucleus pretectalis olivaris (NPO), valamint a járulékos látórendszer magjai csak kevés NPY-ir neuront tartalmaznak. Diffúz és erőteljesen varicosus NPY-ir rosthálózat figyelhető meg a colliculus superiorban, a pretectumban és a járulékos látórendszerben. A corpus geniculatum laterale ventralében kiterjedten elágazó NPY-ir rostok láthatóak, míg a dorsalis vizuális thalamicus látómagvak csak kevés NPY-ir rostot tartalmaznak. A VIP-tartalmú sejtek főképpen a járulékos látórendszerben fordulnak elő, és a dorsalis vizuális thalamusban teljesen hiányoznak. A tanulmányozott területeken úgy az NPY-, mint a VIP-sejtek vagy multipolárisak, vagy fusiform alakúak. Az enucleatio nem hatott az NPY- és VIP-idegelemekre sem a colliculus superiorban, sem a pretectumban, míg eredményeképpen a thalamusban az NPY-rostok egy körülírt populációja tűnik el, bizonyítva a rostok retinalis eredetét. Habár részleges átfedés figyelhető meg a pretectum VIP- és NPY-neuronjainak eloszlása között a pretectumban, kolokalizációjuk nem mutatható ki. Ezen megfigyelések alátámasztják a két különböző, szeparált peptiderg (NPY és VIP) neuronpopuláció létezését a pretectumban.

Részletes szövettani vizsgálattal feltárt áttétek az emlőrák axillaris őrszemnyirokcsomójában. Metastases in axilary sentinel lymph nodes in breast cancer as detected by intensive histopathological work-up
Cserni Gábor
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Patológiai Osztály
6000 Kecskemét, Nyíri u. 38.
J Clin Pathol 1999;52:922-4.

Annak ellenére, hogy az őrszemnyirokcsomó-elméletet emlőrákban igazolták, az őrszemnyirokcsomók szövettani vizsgálatának mértéke ellentmondásos. A szerző az őrszemnyirokcsomók részletes szövettani vizsgálatának hasznát elemezte a regionális áttétek kimutatásában.

58, sikeres őrszemnyirokcsomó-biopszia során eltávolított 78 őrszemnyirokcsomót elemeztek sorozatmetszéssel (nyirokcsomónként átlagosan 49 szintet), továbbá citokeratin-, valamint epithelialis membránantigén-immunhisztokémiával. A szerző a részletes vizsgálat eredményeit a központi sík metszlapjának szövettani képével vetette össze.

A központi sík metszlapja a kizárólagosan őrszemnyirokcsomó-pozitív betegek 26 áttétes őrszemnyirokcsomója közül nyolcnál (31%) nem mutatta volna ki az áttéteket. Ez 21 beteg közül hatnál (29%) jelentett volna álnegatív axillarisnyirokcsomó-statust. Két micrometastasist az immunhisztokémiai reakciók tártak fel. Az eredmények amellett szólnak, hogy az őrszemnyirokcsomókat több szinten kell vizsgálni, és ha így is negatívak, akkor immunhisztokémiai vizsgálatuk is indokolt. A sorozatmetszetek akkor is hasznosak lehetnek, ha micrometastasist azonosítanak, hiszen ezek némelyike így nagyobbnak bizonyulhat a mélyebb szinteken.

Az őrszemnyirokcsomók több szinten végzett szövettani vizsgálata és ezek negativitása esetén immunhisztokémiai vizsgálat pontosabb stádiummeghatározást tehet lehetővé, és megnövelheti a nyirokcsomó-pozitív betegek arányát.

Dysphonia csecsemőkorban. Dysphonia in infants
Hirsberg Jenő
Fővárosi Önkormányzat Madarász Utcai Gyermekkórháza
1131 Budapest, Madarász u. 22-24.
Int J Pediatr Otorhinolaryngol 1999;49:293-6.

Mind a mai napig nincs egységes nézet a dysphonia értelmezése terén. Egyesek tünetként értékelik, mások betegségnek tekintik az elváltozást. Vannak, akik a rekedtséggel azonosítják, többen a kommunikációs zavarok közé sorolják. A legtöbb szakember mégis egyetért abban, hogy a dysphonia kifejezés funkcionális hangképzési zavart jelent, és nem szinonimája a rekedtségnek. A szerző szerint is szélesebb szemantikai tartalma van a dysphoniának, mint a rekedtségnek.

A csecsemőkori dysphonia definiálása különösen nehéz, hiszen az újszülöttek fiziológiás fonációja is rendkívül sokszínű. A sírás hangja jellemző az egyénre és a kiváltó tényezőkre (fájdalom, éhség, öröm, diszkomfort), kóros esetben pedig a sírási hangot előidéző elváltozás lokalizációjára és etiológiájára. A normális, szabályos sírási hang általában zörejes, alaphangja 450 Hz. Azonban egészséges csecsemő is produkálhat zörejes, préselt, megtörő vagy rendkívül magas hangokat, de csak rövid ideig, átmenetileg.

A szerző akkor tartja a sírást - akusztikai szempontból - kórosnak, ha a csecsemő egyáltalán nem képez tiszta, szabályos hangot, vagy akkor, ha tartósan fennáll a normálistól eltérő fonáció.

Tágabb értelemben minden hangmegnyilvánulás dysphoniának tekinthető, amely a hang bármely paramétere (hangszín, hangmagasság, hangerő vagy a zörejelemek tekintetében) hosszan tartóan eltér az élettani fonációtól. A szerző 20 ilyen patológiás sírásformát különböztet meg, ezek között leggyakoribb a rekedt sírás (amelyet a hangszalagok gyulladása vagy tumora okoz), az öblös hang (ez légcsőszűkületre jellemző), a sipító, rendkívül magas fonáció (amely a központi idegrendszer károsodására utal), az elnyújtott, mély, nyekergő hangképzés (ez Down-szindrómára patognomikus), a bágyadt, gyenge hang (izombetegségek tünete) és a nyávogó sírás (cri-du-chat-szindrómában).

Szűkebb értelemben csecsemőkori dysphonia alatt olyan patológiás fonációt értünk, amikor kizárható a neurológiai vagy a kromoszómaeltérés, és a gégében sincs kóros elváltozás. Ezek a csecsemők tartósan préselt, zörejes, érdes vagy igen magas hangon sírnak (hiperfunkcionális forma) vagy gyenge, "energiaszegény" hangot adnak (hipofunkcionális forma). A dysphoniás hangképzést a dallam vagy a hangmagasság gyakori hirtelen változásai ("glide", "shift", a hang megtörése vagy bitonalitás), esetleg turbulenciazörejek jellemezhetik. Az ilyen típusú újszülöttkori dysphonia a gége éretlen beidegzésének következtében jön létre, amely lassan javul, majd a legtöbb esetben spontán megszűnik.

A diagnosztikában a korrekt auditív-perceptív megítélés a legfontosabb, valamint (szükség esetén) az endoszkópia. Laringosztroboszkópia csak nagyobb, ötévesnél idősebb gyermekeken végezhető. A röntgeneljárások többnyire nem adnak kielégítő felvilágosítást a fonáció megítélésében. Az akusztikai analízis (különösen a kutatómunkában) olyan elváltozások meghatározásával lehet a segítségünkre, amelyek emberi füllel nem differenciálhatók, például az alaphang és egyes felhangok gyors dallamváltozásai.

A dysphoniás hangok patomechanizmusának tisztázásában a mind újabb diagnosztikus eljárások fejlődése ("brain mapping", mikrolaringosztroboszkópia, akusztikai eljárások komputerizált analízise, molekuláris biológia, enzimkutatás stb.) ígér további eredményeket.

A hisztamin és a hisztaminreceptor-antagonisták befolyásolják az interferon-gamma génexpresszióját és szintézisét perifériás humán vér mononukleáris sejtjeiben és CD19-negatív sejtpopulációkban. Histamine and histamine-receptor antagonists modify gene expression and biosynthesis of interferon-gamma in peripheral human blood mononuclear cells and in CD19-depleted cell sutbsets
Horváth Barbara V., Szalai Csaba, Mándi Yvette, László Valéria, Radvány Zsuzsa, Darvas Zsuzsa, Falus András
Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet
1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.
Immun Lett 1999;70:95-9.

A szerzők humán perifériás vér mononukleáris sejtjeiben (PMBC) és T-sejtben gazdag frakcióiban vizsgálták a bakteriális endotoxin (LPS) indukálta interferon-gamma (IFN-gamma) génexpresszióban és -bioszintézisben bekövetkező változást hisztamin és hisztaminantagonisták hatására.

Azt találták, hogy a hisztamin mind a perifériás vér mononukleáris sejtjeiben, mind a CD19-negatív sejtpopulációkban gátolta az LPS által indukált IFN-gamma-gén expresszióját és a bioszintézist. A H₂-hisztaminreceptor- (HR₂-) antagonista cimetidin és ranitidin mindkét sejtpopulációban felfüggesztette a hisztamin gátlóhatását, míg a H₁-receptor-antagonista triprolidinnek nem volt ilyen hatása. Mindezek azt sugallják, hogy az IFN-g-termelődés gátlása a H₂-receptorok útján valósul meg. A hisztamin gátlóhatásával szemben a cimentidin önmagában (exogén hisztamin hiányában) erős stimulálóként hatott mind az IFN-gamma-mRNS, mind a -fehérje termelődésére, míg ezt a hatást alig látták a szintén H₂-receptor-blokkoló ranitidinnél. A cimetidinnek az IFN-g génre gyakorolt szuperindukciós hatása eltűnt, ha a PMBC-sejtek közül a CD19-pozitív sejteket eltávolították.

Eredményeik arra utalnak, hogy a hisztamin a H₂-receptoron közvetlenül hat a T-lymphocyták IFN-gamma-génexpressziójára; a cimetidin szuperindukciós hatása más sejtek (valószínűleg elsődlegesen B-sejtek) jelenlétét követeli.

A vér antioxidánsainak változása sclerosis multiplexben. Nonenzymatic antioxidants of blood in multiple sclerosis
Karg Eszter, Klivényi Péter, Németh Ilona, Bencsik Krisztina, Pintér Sándor, Vécsei László
Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Gyermekgyógyászati Klinika
6725 Szeged, Korányi fasor 14-15.
Journal of Neurology 1999;246:533-9.

Korábbi megfigyelések felvetették a szabad gyökök szerepét a sclerosis multiplex etiológiájában. A szabad gyökök elleni védelemben az antioxidáns vegyületek fontos szerepet játszanak. A szerzők azt vizsgálták, hogy a sclerosis multiplexben szenvedő betegek vérében a különböző klinikai fázisok, illetve interferonkezelés alatt hogyan változik az antioxidáns vegyületek (glutation, a-tokoferol, retinol, szabad szulfhidrilcsoportok, húgysav), illetve malondialdehid (lipidperoxidációs végtermék) koncentrációja. Exacerbáció alatt a malondialdehid-szint 38%-os, nem szignifikáns emelkedést mutatott. Az oxidált glutationkoncentráció szignifikánsan (p<0,05) megnőtt, a plazma a-tokoferol/koleszterin+triglicerid hányados szignifikánsan csökkent (p<0,01). Az észlelt változások a betegség aktív fázisában fokozott szabadgyök-termelésre és a scavangermolekulák felhasználódására utalnak. A redukált glutation koncentrációja remisszió és exacerbáció alatt is magasabb volt a betegek vérében (p<0,01). Ez az emelkedés feltehetően egy kompenzatorikus mechanizmus, amely megvédi a sejteket a további oxidatív hatásoktól. A b-interferon-kezelés mellett a plazma a-tokoferol-szintje emelkedett (p<0,001), de az a-tokoferol/koleszterin+triglicerid hányados változatlan maradt. A gyógyszer nem okozott egyéb változást a vizsgált paraméterekben.

A neuropeptid P-anyag, a kalcitoningén-relációs peptid és az alfa-melanocyta-stimuláló hormon hatásának vizsgálata az interleukin-8 (IL-8) produkcióra és az IL-8-receptorok kifejeződésére tenyésztett humán keratinocyta-sejtvonalon és dermalis fibroblastokban. Effects of neuropeptides substance P, calcitonin gene-related peptide and alpha-melanocyte stimulating hormone on the IL-8/IL-8 receptor system in a cultured human keratinocyte cel line and dermal fibroblasts
Kiss Mária, Kemény Lajos, Gyulai Roland, Michel Günter, Husz Sándor, Kovács Réka, Dobozy Attila, Ruzicka Thomas
Szegedi Tudományegyetem, Bőrgyógyászati Klinika
6720 Szeged, Korányi fasor 8.
Inflammation 1999;23:357-67.

A bőr gyulladásos folyamatainak modulálásában a neurogén tényezők szerepet játszanak, de a mechanizmus részletei még nem tisztázottak. Mivel a proinflammatorikus hatású interleukin-8 (IL-8) részt vesz egyes bőrgyógyászati kórképek patogenezisében, a szerzők a bőr érző idegvégződéseiből felszabaduló P-anyag és kalcitoningén-relációs peptid (CGRP), valamint az alfa-melanocyta-stimuláló hormon (alfa-MSH) hatását vizsgálták az IL-8/IL-8-receptor-rendszer kifejeződésére egy humán keratinocyta-sejtvonalon (HaCaT) és tenyésztett dermalis fibroblastokon. Konfluens tenyészeteket kezeltek 10^-8 M neuropeptiddel 30 percig. Mosás után 1, 3, 6, 12, 24 óra elteltével izolálták a tenyészetek RNS-tartalmát. Az mRNS-ek kifejeződését reverz transzkripciós PCR-technikával, az IL-8-produkciót a sejtkultúrák felülúszóiban ELISA módszerrel mérték. Kimutatták, hogy keratinocytákon a P-anyag és a CGRP indukálja az IL-8-receptor (CXCR1) mRNS-expresszióját. Ez a kísérleti tény jól alátámasztja azt a megfigyelést, hogy a megnövekedett neuropeptidszint psoriasisban szenvedő betegek tüneteket mutató bőrében fokozott IL-8- és IL-8-receptor-expressziót eredményez. A fibroblastokban az a-MSH hatására bekövetkező fokozott IL-8-termelés pedig kemotaktikus hatásánál fogva szerepet játszhat a gyulladási folyamatokban, és részt vehet a kollagénturnover szabályozásában.

Fokozottan szelektív, daganatellenes hatású, gonadotropin-elválasztást serkentő hormonanalóg konjugátumok. Gonadotropin-releasing hormone analogue conjugates with strong selective antitumor activity
Pályi István, Vincze Borbála, Lovas Sándor, Mező Imre, Pató János, Kálnay Adrienn, Turi Gizella, Gaál Dezső, Mihalik Rudolf, Péter Ilona, Teplán István, Richard F. Murphy
Országos Onkológiai Intézet
1122 Budapest, Ráth György u. 7-9.
Proc Natl Acad Sci USA 1999;96:2361-6.

A GnRH-III, MI-1544 és MI-1892 jelzésű, gonadotropin-elválasztást serkentő hormon- (GnRH-) analógok konjugálása a lizinoldalláncon és a glicin-fenilalanin-leucin-glicin (Gly-Phe-Leu-Gly) (X) "tetrapeptide spacer"-en keresztül a kopolimer poly(N-vinilpirrolidon-ko-maleinsav)-hoz (P) megnövelte az analógok proliferációt csökkentő aktivitását MCF-7 és MDA-MB-231 emlő, PC3 és LNCaP prosztata és Ishikawa endometrium emberi ráksejtvonalakon in vitro, és fokozottabban gátolta az emlőráksejtek xenograftjainak növekedését immundeficiens egerekben. A P-X-1544 és P-X-1892 GnRH-analóg konjugátumokkal kezelt MCF-7 sejtek az apoptózis jellegzetességeit mutatták: citoplazma-vakuolizáció, lekerekedés, apoptózistestek, citoplazma-kitüremlés (bleb formation) és a DNS fragmentálódása. A konjugátumok - ellentétben a szabad GnRH-peptidekkel - gátolták a cdc25-foszfatázt; hatásukra az Ishikawa és PC3 sejtek gátlódtak a sejtciklus G₂/M fázisában, 24 órával a kezelés után, alacsonyabb dózisok esetében, míg 48 óra múlva a G1 fázisban is bekövetkezett kisebb mértékű gátlás. A konjugált peptidek internalizálódtak, ezért a fokozott sejttoxicitás annak tulajdonítható, hogy a konjugálás megvédi a peptideket a proteolízistől, fokozza a peptidek interakcióját a GnRH-receptorokkal és/vagy a konjugált peptid-receptor komplexek internalizációját, ezáltal a kopolimer (P) képes a sejtben kifejteni toxikus hatását, feltehetően a sejtciklus enzimjeinek gátlása útján. A konjugált peptidek fokozott specificitása a szabad peptidhez képest a ráksejtekre gyakorolt direkt antiproliferációs hatásuk tekintetében - de nem a hypophysissel történő interakciót tekintve - a konjugátumok terápiás lehetőségét indikálja.

A szülőktől és a barátoktól kapott társas támogatás megítélése: a serdülőkori rizikó-magatartás előfordulásának melyik az erősebb prediktora? Perceived social support from parents and peers: which is the stronger predictor of adolescent substance use?
Pikó Bettina
Szegedi Tudományegyetem, Pszichiátriai Klinika, Magatartástudományi Csoport,
6722 Szeged, Szentháromság u. 5.
Substance Use and Misuse 2000;35:617-30.

A serdülőkori dohányzást, alkohol- és drogfogyasztást számos tényező befolyásolja, többek között a szülőktől és a barátoktól kapott társas támogatás. Az empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy nem elsősorban a kapott támogatás mértéke, hanem annak megítélése a mérvadó ebben a kapcsolatban. Míg a szülői társas támogatás a legtöbb esetben visszatartó erőt jelent a fiatalok rizikó-magatartásának elterjedésében, a baráti támogatás hatására gyakran a szerek kipróbálásának növekedésével kell számolnunk. Jelen vizsgálatban a szerző azt tűzte ki célul, hogy meghatározza a baráti, valamint az anyai és apai támogatással való elégedettség relatív jelentőségét a szerhasználat előfordulásában. Önkitöltéses kérdőíves módszerrel gyűjtötték az adatokat a szegedi középiskolások körében (n=1039). A logisztikus regresszió eredményei azt mutatják, hogy a legerősebb hatást a szociodemográfiai tényezők jelentették: a korral egyenes arányban nőtt a szerkipróbálás, szintén emelkedett rizikóval kellett számolni a fiúk, valamint a szakközépiskolások és szakmunkásképzősök esetében is. A társas támogatási faktorok közül sem az anyai, sem a baráti támogatás megítélése nem bizonyult erős esélynövelő tényezőnek, az alacsony szintű apai támogatás viszont valamennyi rizikó-magatartási forma gyakoriságát szignifikánsan növelte. A társas támogatás-rizikó-magatartás kapcsolatban az apai társas támogatás tűnik a kritikus tényezőnek a serdülőkori fiatalok számára.

Az aneurizmás csontciszták patogeneziséről angiográfiás, immunhisztokémiai és elektronmikroszkópos vizsgálatok alapján. Anaurysmal bone cyst: its pathogenesis based on angiographic, immunohistochemical and electron microscopic studies
Szendrői Miklós, Arató Gabriella, Ezzati Ali, Hüttl Kálmán, Szavcsur Péter
Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Ortopédiai Klinika
1113 Budapest, Karolina út 27.
Pathol Oncol Res 1998;4:277-81.

Angiográfiás, immunhisztokémiai és elektronmikroszkopikus vizsgálatok alapján a szerzők az aneurizmás csontciszták etiopatogenezisére vonatkozó hipotézisüket ismertetik. A 16 vizsgált aneurizmás csontciszta esetében nem észleltek sem arteriovenosus söntöt, sem egyéb eltérést az artériás oldalon. Egyes esetekben azonban az angiográfia vénás fázisában tág, kanyargós lefutású efferens vénák váltak láthatóvá. A vénás elvezetés akadályozottsága miatt megnő az intracisztikus nyomás és a kis vénák dilatálnak, majd aneurizmás rések képződnek. Ezt támasztja alá az az immunohisztokémiai eredmény is, miszerint az aneurizmás űröket koncentrikusan S-aktin-rostok vették körül. Az aneurizmás űröket nem bélelte folyamatos endothelhám és bazálmembrán, de helyenként endothelialis sejteket és bazálmembrán-maradványokat észleltek. A szerzők szerint úgy tűnik, hogy az aneurizmás csontciszta olyan hemodinamikai zavarnak felel meg, amelyet a csont primer vagy szekunder vénás malformációja okoz.

Oralisan bejutó amfibol azbesztrostok és ben(a)pirén cogenotoxicus hatásának mechanizmusa: a szövetspecifikus hatás vizsgálata üstökös elektroforézissel. On the mechanism of cogenotoxic action between ingested amphibole asbestos fibres and benzo(a)pyrene: Tissue specificity studies using comet assay
Varga Csaba, Horváth Géza, Timbrell Vernon
Debreceni Tudományegyetem, ÁOK, Közegészségtani és Járványtani Intézet
4032 Debrecen, Nagyerdei krt. 98.
Cancer Letters 1999;139:173-6.

Ellentmondó epidemiológiai adatok ismertek azzal kapcsolatban, hogy a daganatgyakoriság emelkedik-e azbesztrosttartalmú ivóvizet fogyasztó populációkban. Az állatkísérletek nem igazolták az oralis expozíció rákkeltő hatását, azonban a rostok viszonylag nagy felülete lehetővé teszi a vízben jelen lévő rákkeltő vegyületek adszorpcióját. Ennek következményeként cogenotoxicus, cocarcinogen hatás léphet fel. A szerzők állatkísérleteikben patkányoknak gyomorszondán át UICC krokidolit és antofillit azbesztrostot, továbbá benzpirén vizes oldatával preparált rostokat adagoltak. HPLC-vel korábban bizonyították, hogy a rostok adszorbeálják a benzpirént a vizes oldatból. A kezelést követő 24. órában a szóba jöhető célszövetekből (hasüregi macrophagok, parietalis peritoneum, vékonybél és cseplesz) preparáltak mintákat. Lúgos közegben mikrogél- (üstökös) elektroforézist végeztek a szövetekből nyert sejteken. Számítógépes képanalízissel értékelték a mikrogélben képződő képleteket. Eredményeik szerint a kezelés hatására a csepleszből és a vékonybélből nyert sejtekben fokozódik a DNS-száltörések kialakulása. A cseplesz sejtjeiben az adszorbeált benzpirén potencírozó hatást fejt ki a száltörések keletkezésére. A peritoneum sejtjeit és a macrophagokat nem érintette a vizsgált korai genotoxikus hatás. A szerzők eredményei alátámasztják az azbeszt cocarcinogenitásának molekuláris modelljét, amely szerint egy időben játszódhat le egy azbesztrost által okozott deletio, illetve a rost felszínén szállított mutagén vegyület indukálta mutáció. Ha ez egy tumorszuppresszor génben játszódik le, ez daganat képződéséhez vezethet.

Epidermalis növekedésifaktor-receptor, szomatosztatin és bcl-2 immunhisztokémiai expressziója emberi hasnyálmirigy-daganatokból származó xenograftokban. Epidermal growth factor receptor, somatostatin and bcl-2 in human pancreatic tumor xenografts. An immunohistochemical study
Zalatnai Attila
Semmelweis Egyetem, Budapest, I. Sz. Patológiai és Kísérletes Rákkutató Intézet, 1085 Budapest, Üllői út 26.
Pathol Oncol Res 1999;5(2):146-51.

A szerző emberi hasnyálmirigy-daganatokból kialakított xenograftok különböző passzázsaiban (5 ductalis adenocarcinoma, 1 leiomyosarcoma, összesen 26 minta) vizsgálta az epidermalis növekedésifaktor-receptor (EGFR), a szomatosztatin és az antiapoptotikus bcl-2 protein immunhisztokémiai expresszióját. Az EGF-receptor kimutathatósága daganatonként változott: három esetben az eredeti expresszió nem változott a sorozatos átoltások során, egy esetben a kezdetben EGFR-negatív tumor pozitívvá vált, míg egy másikban az eredeti EGF-receptor-pozitivitás eltűnt. Szomatosztatint egyik mintában sem tudtak kimutatni. A bcl-2-expresszió a leiomyosarcomában erősen pozitívnak bizonyult, és ezt a tulajdonságát a sorozatos átültetések után is megtartotta. A PZX-5 elnevezésű pancreastumor eredetileg negatívnak bizonyult, azonban egy hónapos szomatosztatinanalóg-kezelés (Sandostatin) után valamennyi tumoros mintában erős bcl-2-pozitivitás mutatkozott; ez arra utal, hogy a szomatosztatinkezelés kapcsán a daganat rezisztenssé vált a programozott sejthalállal szemben.