| KÉPZŐMŰVÉSZETI ROVAT |
|
|
LAM 2001;11 (1): 84-89.
Ha megnézzük, hogy kikhez
fordultak a hajdani egyiptomi emberek egészségügyi panaszaikkal
- a fennmaradt források tükrében -, első pillanatban
meglepő kép tárul elénk. A Kr. e. VIII. században
írt Odüsszeiában például ez olvasható:
"... hol a termő föld
az ilyenben
legdúsabb: sok a hasznos
fű ott és sok a gyilkos;
és aki ott él, mind
bölcs orvos a földilakók közt,
mert az egész nép
Paiéóntól származik ottan."
(Odüsszeia, IV., 229-232, Devecseri Gábor fordítása)
A Kr. e. 450 körül Egyiptomban járt Hérodotosznál viszont azt találjuk:
"Az orvosi tudomány úgy
van náluk felosztva, hogy minden orvos csak egy betegséget
gyógyít, és nem többet. Így minden hely
orvosokkal van tele; vannak orvosok, akik a szemet gyógyítják,
mások a fejet, mások a fogat, mások az altesti bajokat,
és mások a belső betegségeket."
(Hérodotosz, II. 84.)
A Kr. e. I. században Egyiptomba látogató Diodorosz Szikulosz pedig csak általánosságban beszél az orvosokról, specializáció nélkül, és megjegyzi, hogy az ő korában katonai expedíciókon és vidéken állami pénzen élő orvosok végezték a betegellátást, a régi idők írásban rögzített hagyományai alapján - ellenkező esetben ugyanis az orvosokat halálos büntetéssel sújthatták (Diodorosz, I. 82). A kezelések hagyományos jellege ugyan az orvosi szakterületek klasszikus felosztását feltételezi, az újítások elleni szankció azonban a változtatások egyre erősödő igényét is jelzi, ami valószínűleg az országba betelepedett görög orvosok tevékenysége nyomán lépett fel, és a hagyományos egyiptomi - szakmai és laikus - körökben is komoly ellenérzésbe ütközhetett. A görög orvoslás szemlélete ugyanis alapjában véve más volt, mint az egyiptomi. Tovább fokozhatta még az ellenállást az alexandriai orvosi iskola működése is, amely némely vonatkozásban még a görögöket is megbotránkoztatta (vivisectio, autopsia). Ám nagyrészt éppen ennek az iskolának a tevékenysége volt az, amelynek alapján a későbbi századokban feltételezték, hogy az egyiptomi orvosok anatómiai ismereteiket boncolással szerezték - nevezetesen a halottak bebalzsamozásakor.
Valóban, a papok egy csoportja
a balzsamozáskor a belső szerveket kivette és konzerválta.
Az orvosi papiruszok alapján ugyanakkor megállapítható,
hogy a szervezet belső felépítését elméleti
következtetések alapján képzelték el,
és az egyes testrészeket jelölő szavak végén
található jelentést meghatározó jelek
rendszerint állati szerveket ábrázolnak. Az orvosok
és balzsamozó papok közti kapcsolat hiányát
tükrözik az írásos emlékek is: a Nagy
Sándor hódítása előtti időszakból
fennmaradt, orvosokat említő szövegekből kiderül,
hogy az egyiptomi orvosok soha nem végezték a balzsamozó
papok feladatát. Sőt, csak egy esetben mutatható ki,
hogy balzsamozó pap nagyapának orvos (szunu) lett volna az
unokája. A két munkakör csak a Ptolemaiosz-kortól
kapcsolódott jobban egymáshoz, amikor már a személyazonosság
is kimutatható. Korábban szervezetileg is teljesen elkülönültek
egymástól, egyik a templomi hierarchia alsó fokán
állt, a másik az állami adminisztráció
részét alkotta. A felhalmozódott tudásanyag
azonban - amennyiben lejegyzésre került - mindkét csoport
számára elérhető volt az Élet Házának
a könyvtárában, ahol egyebek mellett mind a papok, mind
a hivatalos orvosok képzése folyt.
Az orvosi hierarchia és
tagolódás
 Nofer sírtáblája, I.E.S. Edwards, Lord Dufferin's Excavations at Deir el-Bahri; IEA 51, 1951. |
Az orvos szó az egyiptomi nyelvben valószínűleg "szunu"-nak hangzott. A fáraók korából körülbelül 150-en ismertek (1). Az Újbirodalom korában élt Nofer halotti sztéléjén például a következőképpen írt orvosi tevékenységéről: "...Valóban kiváló írnok vagyok, ügyes szunu, aki ismeri a recepteket, amelyeknek sokféle haszna van, olyan ember, aki megvizsgálta a testek betegségeit..." Az orvosi hierarchiában különböző helyeket töltöttek be. Az egyszerű orvosokon kívül tudunk wer-szunu-ról, ahol a wer "nagy" szó értelmezése alapján "főorvos", az "orvosok főnöke" rangokra lehet gondolni, de elképzelhetőnek tartják, hogy az "orvosok nagyja" a magyar "méltóságos úr"-ban szereplő megtisztelő értékkel rendelkezett, amelyet a tiszteletre méltó, nagy tudású doktorok a hierarchiától független társadalmi megkülönböztetésként használhattak. Valószínűleg minden esetet egyedileg kell elbírálni. A leideni orvosi papiruszon (I. 37) például az olvasható, hogy: "Megkeresem a wer-szunu-t, és ő elkészíti az orvosságot". Itt egyértelműen a "nagy orvos" saját, orvosi tevékenységéről hallunk. Más esetben, például Eb. 188b: "Készíts gyógyfüvekből olyan titkos szert, amilyent a szunu orvosok készítenek: pah szerit növény, datolyamag, összekeverni, víz fölött áttörni, az emberrel négy napig itatni, hogy kiürítsd a hasát" - egyszerű szunu végzi ezt. Az előbbi esetben tehát semmi biztosíték nincs arra, hogy főnöki rangban állt az illető, lehet hogy csak tapasztalatát, ügyességét kívánták megtisztelni a "wer" szóval. A berlini orvosi papiruszban ellenben egyértelműen alá- és fölérendeltségi viszonyról van szó, amikor az orvosi tevékenységet végző "az isten szavának írnoka, az ügyes szunuk nagyja, Netyer-hotepu pecsételte le" (Bln 163a) az iratot. Udzsahorresznet szoborfeliratán viszont arról értesülünk, hogy azt az embert, aki azelőtt a palota elöljárója volt, III. Pszammetik (vesztes) hajóhadának a parancsnoka, a dzsadzsat tanács írnokainak a felügyelője, vagyis az orvosi tevékenységet még messziről sem végző Udzsahorresznetet Dareiosz perzsa király Egyiptom meghódítása után wer-szunuvá nevezte ki: "Dareiosz király Őfelsége, éljen örökké, megparancsolta nekem, hogy menjek Egyiptomba, amíg Őfelsége Elámban van, mert ő volt minden idegen ország királya, és Egyiptom nagy uralkodója, hogy helyreállítsam az Élet Házának orvoslással kapcsolatos intézményeit, romjaikból. Az idegenek országról országra vittek engem, biztonságban Egyiptomig, annak megfelelően, ahogy a Két Ország Ura parancsolta. Végrehajtottam Őfelsége rendelkezését. Elláttam őket rangos személyzettel, és nem volt köztük szegény ember fia. Adtam nekik a tanult emberekhez illő gondoskodást, hogy munkájukban ne szenvedjenek hiányt. Őfelsége megparancsolta, hogy lássák el őket minden szükségessel, hogy minden munkájukat el tudják végezni. Elláttam őket mindazzal, amire szükségük lehet mesterségükben, és minden szerszámmal, amit az írások jeleznek, éppen úgy, mint annak előtte volt. Azért tette ezt Őfelsége, mert ismerte ennek a mesterségnek a hasznosságát, hogy életet hozzon vissza a betegbe, és hogy valamennyi templom összes istenének a nevét, az összes áldozataikat, az összes ünnepüket megőrizze örökre."
Hasonlóképpen pusztán adminisztratív és/vagy orvosi szaktudással rendelkező személyek lehettek a rangban efölött álló szehedzs - "inspektor"; imi-ra - "elöljáró"; kheref - "mester, parancsnok"; amelyek szintén előfordulnak a szunu szavakhoz kapcsolódva. Találunk még szemszu orvosokat is, akik szó szerint "idősebb, senior" orvosok.
Az orvosok civil ellátáshoz kapcsolódó tevékenységi köre is többféle volt. Az állami adminisztráció részét képezték a fáraó, illetve királyi ház orvosai, a telepeseket kezelő, a temetői munkásokat ellátó vagy a hadsereg expedícióit kísérő orvosok, valamint a hut-ankh, és a per-n-udzsa-ban dolgozó orvosok. E két utóbbi hely jelentése "az élet palotája", illetve "az egészség háza". Az előbbi a források alapján eredetileg a fáraó ebédlője, majd a helyiséghez kötött mindennapi tevékenységek színhelye volt, később azonban a gyógyítás helyévé vált. Utóbbiról feltételezik, hogy eredetileg öltöző, a rituális tisztálkodás céljait szolgáló helyiség volt, de neve alapján lehetséges, hogy gyógyító tevékenység is fűződött hozzá. Valószínűleg orvosi tevékenység folyt abban a házban is, amelyet "az egészség-váza palota-elöljárója a házban" címben találunk. Emellett tudunk még a templomokban tevékenykedő szunu orvosokról is, akik rendszerint valamilyen papi funkciót is betöltöttek.
Hérodotoszt látszik igazolni
az orvosi szakma egy másik fajta tagolódása, amely
testrészekre, illetve fizikai jelenségekre koncentrált.
Ennek alapján külön szakterületet alkotott a szemészet,
a has, illetve test kezelése, a végbélpanaszok orvoslása,
a fogászat s végül a "nedzsnedzset"-ben (jelentése
ismeretlen) levő, nedveket tolmácsoló és a
titkos mesterséget tolmácsoló orvosok tevékenysége.
Úgy tűnik, hogy a fáraókori szakosodott orvosok
legtöbbje az Óbirodalom korára keltezhető, csak
néhány későbbre, mégpedig a késői
korra. Ghalioungui ennek alapján feltételezi, hogy
a szakosodás csak az óbirodalmi orvosi gyakorlatra jellemző,
amikor az egyes testrészeket istenekhez rendelték, és
ebből következően nem látták az összefüggést
közöttük. Amikor tehát az egyiptomiak orvosi ismeretei
bővültek, felfedezték a közöttük kialakult
összefüggéseket, a szakterületek különválasztása
értelmetlenné vált, tehát az orvosok is egységesen
látták el tevékenységüket, a specializálódás
szükségszerűen megszűnt. A késői
korban az egyiptomiak nagy tisztelettel tekintettek vissza országuk
fénykorára, egyes, korábban jól bevált
intézményeket újból meghonosítottak,
ezzel is megkísérelve azt, hogy az ország egykori
nagyságát visszaállítsák. Ennek a tendenciának
egyik megnyilvánulása a régi címek visszatérése
- többek között orvosi téren is. A magyarázattal
kapcsolatban csupán az jelenti a gondot, hogy a testrészek
szerinti tagolás szinte valamennyi orvosi papiruszban megtalálható,
tehát nem kifejezetten óbirodalmi, majd késői
kori jelenség. Másrészről a sebészeti
papirusz néven ismert Smith-papirusz, amely a 18. dinasztia
korából maradt fenn, feltételezések szerint
az óbirodalmi 4. dinasztia idejében íródott.
Az ott talált diagnózisok ugyan testrészek szerint
vannak csoportosítva, ám az istenek alárendeltségének,
különállóságának nyomát sem
tartalmazzák.
Gyógyító
istenek és papjaik
 Szahmet. Amulett a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből |
 Szelket. Amulett a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből |
 Hórusz. Amulett a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből |
Az istenek és az emberi test
viszonyának értelmezésében minden valószínűség
szerint nem végletekben gondolkoztak az egyiptomiak (2). Egész
történelmük során kimutatható, hogy bár
a racionális okokat is számításba vették,
a betegségeket az istenvilággal is kapcsolatba hozták.
"...Thot a vezérlője (tudniillik a betegnek), ő
adja, hogy beszéljen az írás. Ő készíti
a receptgyűjteményeket, ő adja az értelmet az
őt követő tudósoknak, orvosoknak, hogy meggyógyítsák
azt, akinél az isten (tudniillik Thot) azt kívánja,
hogy életben tartsa őt" (Ebers-papirusz 1., Kákosy
László fordítása) (3). Éppen ez
ad magyarázatot számos, gyógyító tevékenységet
végző pap tevékenységére. Az orvos papok
egy része szintén specializálódott, és
az ő tevékenységükben éppúgy megtalálható
a manuális elem, mint a szunuknál, ahogy például
Ahanakht grafittija említi, aki Szahmet papja volt: "Az igazság
csarnokának az írnoka, Ahanakht. Szahmet uab papja vagyok,
képzett és ügyes az ő szövetségében,
aki kezét az emberre teszi, amikor megismeri (tudniillik a betegséget),
aki igen ügyes a vizsgálatban, és olyan, aki ismeri
a bikákat" (vagyis az állatokat is ellátta betegség
esetén). Szahmet istennő uab ("tiszta") papjai főként
a járványok, év végi betegségek orvoslói
voltak. Ezekről ugyanis úgy vélték, hogy Szahmet
démonai okozták, logikus volt tehát, hogy a démonok
parancsnokaihoz fordultak visszahívásuk, vagyis a betegek
meggyógyulása érdekében.
 |
A kígyómarás, skorpiócsípés gyógyítása (4) a Kherep Szelket vagy khet-Szelket, a skorpió alakú Szelket istennő papjának a területe volt. "Azon orvosságok gyűjteményének a kezdete, amelyek minden kígyó, minden skorpió, minden pók és minden féreg mérgét kiűzik, és amely a Kherep Szelket kezében van, hogy kiűzze az összes kígyót és lepecsételje a szájukat" - határozta meg feladatukat a brooklyni múzeum papirusza (5). Ebben számos kígyófaj leírása, marásuk felismerésének a módja és ellenszere található meg, amennyiben akkoriban ismert volt. Sok értékes adatot tartalmaznak róluk a kairói múzeumban látható Dzsedhór gyógyító szobrának a feliratai is (6). A térdelő alak lába előtt kis medencét alakítottak ki, amelyben a gyógyvíz állt. Ekörül, a talapzaton és magán Dzsedhór alakján is olyan szövegek olvashatók, amelyek részben magáról az állító személyéről és célkitűzéséről szólnak:
"... Egész életemben
arra törekedtem, hogy az istenek akaratának engedelmeskedjek,
hogy kezem tevékenységével életben tartsam
az embereket. Ezt a szobrot pedig olyan írásokkal borítottam,
amelyeket olyan írásokból másoltam, amelyek
a Kherep Szelket munkájára vonatkoznak, azért, hogy
... gyógyítsa az embereket és állatokat a hím
és nőstény kígyók mérgétől,
és minden csúszómászótól",
részben Szelket istennő papjának a munkájáról
szólnak, aki az itt következő részletben magát
Hórusz istennel azonosította, a megmart embert pedig Ré
napistennel: "... Ré mögé helyeztem kezem, rajta
van kezem az élet, üdv, egészség jelével.
Megvizsgáltam minden sebét. Enyhítettem minden gondját
... Elvittem a gonosz Apophiszt, amely elterjedt egész testében.
Ré felemelkedett ... Ez a szenvedő ember felállt,
meggyógyult anyjáért. Milyen szép volt, szebb,
mint annak előtte. A méregnek nem lesz hatalma felette ...
Az istennő többé nem okoz szenvedést neki ...
Én vagyok Hórusz, a nagy, az orvos, aki megbékíti
az isteneket. A méreg halott...", valamint számos varázsigét
tartalmaznak, amelyeket a gyógyításhoz feltétlenül
szükségesnek tartottak.
 Imhotep bronzszobra a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből |
Szemészeti kérdésekben
a különböző formákban tisztelt Hórusz
hem-netyer (istenszolga) papjaihoz lehetett fordulni, fogamzás
érdekében gyakran mentek Háthor vagy a késői
kortól Imhotep templomába (7). Valószínűleg
különlegesen nehéz esetekben hívták a varázslás,
Heka isten hem-netyer papjait segítségül.
Úgy tűnik azonban, hogy alapjában véve bármely
isten papjához lehetett gyógyító kéréssel
menni, hiszen valamennyi isten tehetett az arra rászoruló
érdekében. Az uab és hem-netyer papokon
kívül különösen a kheri-heb (felolvasó)
papok nyújthattak segítséget a papiruszokon található
utasítások, receptek és főképp ráolvasások
segítségével.
Varázslók,
bábák
 Ahanakht és Herisefnakht grafittije (IF. Nunn, Ancient Egyptian Medicine, London, 1996. 129. o.) |
A fennmaradt számos varázspapirusz alapján azonban az is biztos, hogy nemcsak papok, sőt szunuk végeztek gyógyító jellegű ráolvasást, hanem nagyszámú, tőlük független varázsló is. Egyiptomi nevük hekau - "a varázsláshoz tartozó", és szau, a szó tövét értelmezve "amulettember". Az előbbiek egyik főnöke, Herisefnakht, a fenti Ahanakhttal, a Szahmet pappal együtt szerepel például egy sivatagi expedíció grafittiján, és valószínűleg ilyen középbirodalmi szau sírját találta meg a múlt század végén Quibell a Ramesszeum területén. A koporsó mellett egy kis láda darabjai hevertek, amely a "Ramesszeum-papiruszokat" (vallási, irodalmi szövegek, ráolvasások, orvosi papiruszok) tartalmazta, valamint számos varázstárgyat: elefántcsont szobor, bronzureusz, paróka, apotropaikon (varázskés), elefántcsont csattogtató, varázspálca, fajanszmacska, majom, uborkamodell, miniatűr csészék, fekvő női szobrocskák, gyöngyök és amulettek.
A varázslók egy része biztosan tudott írni, hiszen máshogy nem maradhatott volna fenn annyi varázsszöveg, és olvasni, különben nem forgatták volna az orvosi szövegeket, mint az Ebers papirusz 854a (99,2-5) bekezdése sejteti: "Edények vannak (az emberben) teste minden helyére. Ami ezeket illeti: ha bármely szunu orvos, bármely Szahmet pap, bármely varázsló két kezét vagy két ujját a fejére, a halántékára, a kezeire, az jb-szív helyére, a két karra vagy a két lábra teszi, akkor ez a hati-szív mérése. Mert annak edényei testének minden helyére (elvezetnek). Ez az eset: az beszél a teste minden helyén az edényekben."
A varázsigékben megfogható szövegromlások azonban arról is tanúskodnak, hogy jelentős szájhagyománnyal lehet számolni. Ezeknek az orvos varázslóknak a működése leginkább a század eleji Egyiptomban is leírt módon képzelhető el: a varázslók maguk is a falvakban laktak, és amikor valaki gondban volt, felkereste őket. A kérés jellegétől függően és saját gyakorlatának megfelelően ellenlépésekbe kezdett: kapcsolatba lépett az őt segítő másvilági erőkkel, kiderítette a feltételezhető okokat - gyakran valamely lény haragját, kívánságát -, hatni kívánt rájuk, majd közölte az érintettekkel - még mindig transzban - a tennivalókat és a várható eredményt. Sikertelen kísérlet esetén újabb szeánszra került sor.
Elképzelhető, hogy a varázslók egy része is specializálódott valamely betegségre, mint az a modern felső-egyiptomi kuruzsló is, akinek a munkájáról a következő leírás maradt fenn: "Amikor az egyik faluban piacnapon elmentem a piacra, észrevettem, hogy nem messze a vásárlók és vevők tömegétől ült egy ember. Amint közeledtem hozzá, láttam, hogy nagyon beteg, gyulladt szemű gyerekeket vittek hozzá a mamák. Ahogy megvizsgálta a gyerekek szemét, annyit mondott: »Igen, az van nekik«, és a földön előtte ülő anyát megkérte, hogy tartsa a gyermeket arccal lefelé. Aztán egyik kezét a gyermek fejének a hátára helyezte, a másikkal pedig finoman megdörzsölte a szemét. Szinte rögtön számos apró hernyó hullott a földre, ahol magam is láttam, amint mocorognak. Egymás után mindegyik gyerekkel így tett, rendszerint ugyanilyen eredménnyel. Nem is egyszer láttam, amint kivette a hernyókat a gyerekek szeméből, és egyszer sem fedeztem fel csalást. Egyik barátom mondta, hogy ő is hasonlóképpen rejtélyesnek találta a dolgot. Meg kell még említsem, hogy miközben a gyerekek szemét dörzsölte, a Korán első fejezetét, a FatiHeh-et ismételgette." (8)
Ismeretes számos olyan orvosi tevékenység is, amely bár speciális ismereteket igényel, mégsem tartozott az ókori Egyiptomban az orvosi gyakorlat körébe. Talán az egyik legfontosabb terület a bábák munkája. Egyetlen orvosi papirusz nem tesz említést róluk, pedig tudjuk, hogy a szüléseknél segédkeztek. Az Óbirodalom idejében játszódó Westcar-papirusz egyik történetében három istennő látta el ezt a feladatot Ruddzsedet szülésekor (9). Mindegyiküknek meghatározott tevékenységük volt, amelyet bizonyára nemcsak ennek a történetnek a kedvéért találtak ki. Azon a néhány ábrázoláson, amelyek szülést jelenítenek meg, szintén legalább ketten segítenek (10).
Egy másik gyakori orvosi feladat
a férfiak körülmetélése volt. Bár
nem volt kötelező jellegű, a lakosság viszonylag
nagy része keresztülment ezen a műtéten. Egy óbirodalmi
felirat alapján feltételezték, hogy a hem-ka
(halotti) papok végezték el a beavatkozást, de az
utóbbi időben némi kétség merült
fel ezzel kapcsolatban (11). Akárki is végezte, orvosi és
varázspapiruszokban nem említik ezt a műveletet. Nagy
valószínűséggel vagy annyira természetes
volt, hogy írnoki körökben nem tartották feljegyzésre
érdemesnek, vagy a nem írástudó réteg
egyik képviselője rutinszerűen végrehajtott
tevékenysége lehetett. Néprajzi párhuzamok
inkább ez utóbbi felé mutatnak (12).
Házi praktikák
Gyógyítani azonban nemcsak
szakemberek gyógyítottak, hanem minden ember végzett
ilyen tevékenységet, éppúgy, mint napjainkban.
Ma sem szalad senki minden aprósággal orvoshoz, a kisebb
bajokat először házilag próbálja megszüntetni
- pedig lényegesen több az orvos, természetgyógyász,
gyógyulást ígérő közösség,
mint az ókori Egyiptomban valaha is lehetett. Az Odüsszeiában
tett megjegyzés talán éppen ilyen jellegű, vagyis
a környező világban általánosan bevett
otthoni orvosi ellátáshoz viszonyítva emeli ki a házilagos
gyógyítás magas színvonalát. Ebben nagy
szerepet játszhattak a különféle kenőcsök,
krémek, parfümök, amelyek nemcsak szépítőszerek
voltak, hanem egyúttal gyógynövénykivonatok,
orvosságok is, mint például a fekete szemhéjfesték,
a meszdemet, amely fertőtlenítőszert is tartalmazott.
Emellett például otthon az anyák maguk is végeztek
gyógyító-megelőző tevékenységet
- gyakorlati és mágikus módszerekkel egyaránt.
Ezt a tevékenységet jól szemlélteti az újbirodalmi
Anya és Gyermeke papirusz, ahol a receptek elkészítője,
az újszülött és anyja megbetegedése, halála
ellen írt mágikus ráolvasások végzője,
az amulettek elkészítője gyakran éppen az anya
személye, mint például a 16. cikkely esetében:
"Távozz (halott), ki jössz
a sötétségben te, ki besurransz, orrod hátul,
arcod megfordítva! Kudarc ér abban, amiért jöttél!
Távozz (halott nő), ki jössz a sötétségben
te, ki besurransz, orrod hátul, arcod megfordítva! Kudarc
ér abban, amiért jöttél! Talán azért
jöttél, hogy megcsókold a gyermekem? Nem engedem, hogy
megcsókold őt! Talán azért jöttél,
hogy elcsitítsd? Talán azért jöttél, hogy
benne kárt tégy? Nem engedem, hogy kárt tégy
benne! Talán azért jöttél, hogy elragadd? Nem
engedem, hogy elragadd őt tőlem! Védszert készítettem
számára ellened, afai növényből, melynek
ereje nagy, hagymából, melynek ereje tereád ártalmas,
mézből, mely az embereknek édes, ámde keserű
azoknak, »akik amott vannak«, abdzsu-hal szennyéből
... aha-hal hátából ..." (3) (Kákosy László
fordítása)
Irodalom