| ORVOSI FILOZÓFIA |
|
|
LAM 2000;10 (9): 730-733.
Napjaink orvosainak a legkülönbözőbb
kihívásokkal kell szembenézniük. Elvárják tőlük azt, hogy pontosak legyenek,
mindent szabályosan és precízen csináljanak, mindezt persze úgy, hogy közben
sohasem tévednek. Sokszor szeretnénk, ha az orvosok végső és totális győzelmet
aratnának a halál fölött. Erre azonban még mindig nincs lehetőség. Miért
alakult ez így? Mi az oka annak, hogy a ma orvosától a lehetetlent várják
el?
Jézus, mint kora kiemelkedő alakja - teológiai alapvetés
A legtöbb ember, még a megrögzött ateisták is hallottak már Jézus Krisztusról. Arról a fantasztikus Valakiről, aki magát Isten Fiának tartotta, sok jó dolgot tanított, csodákat tett, betegeken segített. A nem hívők közül is sokan azt tartják, hogy valamiképpen más volt, mint a többi ember.
Keresztyén felfogás szerint nem véletlen ez a másság, hiszen mint Isten Fia, Jézus Krisztus egyszerre volt tökéletes Isten és tökéletes ember. Azzal a küldetéssel jött a világra, hogy minden bűnös ember vétkét magára véve váltságáldozatként szolgáljon Istennek. A bűn eredetének teológiai fejtegetéseire most természetesen nem térhetünk ki, legyen elég annyi, hogy Ádám és Éva vétke óta bűnösként születik az ember erre a világra. Ezt az "eredendő bűnt" szüntette meg Jézus azzal, hogy az ember számára elviselhetetlenül súlyos büntetést (aminek kiváltója az Isten elleni lázadás volt) magára vette. Élő ember nem bírta volna elviselni ezt az ítéletet anélkül, hogy belepusztult volna. Jézusnak, hogy mindenben hasonló legyen hozzánk, emberekhez - kivéve a bűnt -, meg is kellett halnia. A halála utáni harmadik napon azonban feltámadt a halálból, és ezzel bebizonyította, hogy valóban Isten Fia, másrészt ezzel jelzi, hogy a benne hívők is föl fognak támadni Jézushoz hasonlóan az utolsó napon. Jézus minden képessége isteni eredetű, ezzel volt képes betegeken segíteni, és halottakat feltámasztani egyaránt.
Egyes nem keresztyén felfogások szerint Jézus, "az ácsmester fia" egyszerű, de igen okos ember volt, aki a pusztában töltötte élete egy részét. Magányában és töprengései során felismerte, miképpen lehet valakiből jobb ember. Ezt akarta elmagyarázni másoknak, de a legtöbben nem értették, sőt, féltek tőle. Ezért is ölték meg később. Tanítványai azonban továbbvitték tanait, és ezáltal hallhattunk mi is erről a nagyszerű emberről. Egy másik elmélet szerint Jézus tökéletesen megismerte saját magát, képes volt fölszabadítani a minden emberben születése óta benne rejlő erőket. Így tudott amolyan "agykontrollos" mintára szellemi képességeivel gyógyítani. A korabeli szakértők azonban féltékenyek lettek rá, ezért sietve és könyörtelenül megszabadultak tőle. Ez a képesség, amivel Jézus rendelkezett, ma is elérhető, de nem az egyházak segítségével, hanem azokon kívül, önerőből.
Jézus keresztyén felfogás szerint csodákat
tudott tenni, (s több másfajta közelítés szerint is) képes volt betegeket
meggyógyítani: ő volt minden idők legnagyobb orvosa. Jézus gyógyításait
az alábbiakban egy lehetséges keresztyén közelítésben tekintjük át.
Jézus technikája - gyógyítás hit által
Jézus gyógyításai során mindössze egyetlen "eszközt" vetett be a siker érdekében: a hitet, ami magából a meggyógyítandó páciensből fakadt. Ha valaki nem hitt, nem gyógyult meg. Ennek ószövetségi párhuzama például az a jól ismert történet, amikor a zsidó népet a sivatagi vándorlás során hitetlensége miatt Isten mérges kígyókkal bünteti (1). A nép megbánja tetteit, Mózeshez kiáltanak segítségül. Mózes az Istennel való "konzílium" után meghozza a terápiás szer leírását: készíteniük kell egy rézkígyót, és azt egy póznára erősítve fel kell állítani, hogy már messziről is minél többen láthassák. Maga a gyógyítás pedig a következő: ha valaki ránéz a kígyóra és elhiszi, hogy Isten megkegyelmez neki, az életben marad. Aki nem, az meghal. Ennyin múlt a zsidók élete. Aki hitt abban, hogy még a gyilkos kígyóméreg ellenére is életben lehet maradni, az meggyógyult. Aki nem tudott hinni, azon nem segített többé semmi.
Ha figyelmesen olvassuk végig az evangéliumokat,
akkor kétféle gyógyítási leírással találkozhatunk: általánossal és specifikussal.
Általános gyógyítás az, amikor csak ennyit olvasunk: sokak jöttek oda hozzá,
sokakat hoztak el, hogy a közelében legyenek, és hogy meggyógyítsa őket
Jézus (2). A specifikus leírások azok, amelyek konkrét nevekhez, valóságosabb
személyekhez köthető gyógyulási eseteket mondanak el. Az általános leírásokkal
most nem foglalkozunk, a specifikus történetek közül a teljesség igénye
nélkül megemlítjük a vakon született esetét (3), Lázár feltámasztását (4),
és az összekapcsolt kettős gyógyítási elbeszélést, amikor egy 12 éve vérfolyásos
asszony és Jairus lánya egyszerre gyógyulnak meg (5).
A vakon született meggyógyítása
A korabeli fölfogás a betegségekkel kapcsolatosan az volt, hogy a baj maga valami büntetés egy korábban elkövetett vétek miatt. Az eleve vakon született ember esetében azonban átjárhatatlan korlátokba ütközik az okokat kereső elme. Mikor tudott volna vétkezni az a nyomorult, hiszen még nem is élt. Erre alakult ki a "frappáns válasz", miszerint a bűn öröklődik, és ha az adott személy maga nem tehető felelőssé, akkor a hiba eredetét elsősorban a szülőkben kell keresni. Nem véletlen, hogy a tanítványok rögtön ezt kérdezik Jézustól, hogy ki is itt a hibás (2. vers). Jézus az egész szemléletmódot tagadja meg azzal, hogy a betegséget és a bűnt szétválasztja egymástól. Nem a bűn miatt történik a betegség, hanem azért, hogy Isten dicsősége nyilvánvalóvá lehessen (3. vers). Egészen röviden úgy kellene mondanunk, hogy a tanítványok a betegség eredetét keresik; Jézus értelmezése szerint a betegségnek nincs oka. A betegségnek célja van, az, hogy a gyógyulás vagy az azt megelőző szenvedés által az ember megtapasztaljon egyfajta lelki másságot, magába szálljon, gondolkodjon el életén. Ha pedig gyógyulás következik be, tudjon emlékezni a nyomorúság állapotára, és kellemes perceiben jusson eszébe, hogy kinek is köszönheti a bajból való szabadulását. A filozófiai eszmecserét követi a gyógyítás. Jézus ebben a történetben egyéb kellékeket is bevet, de ezek inkább a színpadi jelmezekhez hasonló díszítő, színesítő funkcióval bírnak. Jézus a porba köp. Nyálával sarat csinál és a beteg szemére keni (6. vers). Nem kell komolyan vennünk azt, hogy a sárdarabka attól gyógyító erejűvé vált volna, hogy Jézus ráköpött, vagy hogy az izraeli talaj önmagában csodatevő erejű eszencia lenne. Az egész procedúra a körben álló és árgus szemekkel figyelő emberek miatt történt, akiknek fontos az, hogy tudjanak valamiféle külsőséghez kapcsolódni. Ha Jézus csak annyit tett volna, hogy ránéz a betegre, és az nyomban meggyógyul, nehezebben hittek volna neki. Az embereknek szükségük van valamiféle kapaszkodóra, hogy a felfoghatatlan dolgokat tudják mihez kapcsolni. A beteg szemére kent sárnak lényegében ez az elsődleges jelentése. A másodlagos értelme pedig az, hogy lehetőséget teremt arra, hogy Jézus a gyógyulni vágyó beteget aktív szereplőként vonja be az eseményekbe. Egyszersmind alkalmat nyújt arra is, hogy Jézus mintegy "kipróbálja" a beteg hitét. Elküldi, hogy mossa le szeméről a sarat Siloám tavában, és ha ez megtörtént, akkor látni fog (7. vers). Ne gondoljuk, hogy magának a tónak gyógyító ereje lett volna, mert akkor Jézus egész tömegeket küld nem saját magához, hanem ehhez a tóhoz. Az emberek pedig a tóban találtak volna maguknak valamiféle imádandó bálványt. Akármilyen vízzel le lehetett volna mosni a beteg szemére kent sarat. Az egész folyamat lényege az, hogy maga a beteg induljon el a gyógyulás felé vezető úton, akarjon meggyógyulni. Higgye el, hogy létezik számára szabadulás.
Ehhez is találhatunk megfelelő ószövetségi párhuzamot, mégpedig Elizeus próféta és a szíriai Naámán története (6) kapcsán. Elizeus, mint Illés jogutódja és tanítványa, híres volt arról, hogy Isten szent embereként különféle csodálatos dolgokra képes (7). Naámán, ez a fekélyes betegségtől szenvedő szíriai katonai vezető ember, hitt ezeknek a történeteknek, elhitte azt, hogy létezik számára gyógyulás. El is jött Izraelbe egy sereg szolgájával (2Kir 5:9), de a próféta szinte szóba sem akart állni vele (10. vers). A gyógyulásra való útmutatás igazából ennyi volt: menjen el, és fürödjön meg a Jordán folyó vizében hétszer, akkor elmúlik a baja. Jellemző Naámán haragja, aki valamiféle hókuszpókuszt, varázslást, fölfoghatatlan dolgot várt volna (11-12. versek). Nem is akarta végigcsinálni a feladatot, a szolgái győzték meg (13. vers). A folyóban való hétszeri megfürdésnek természetesen ismét szimbolikus jelentősége van: el kellett hinnie azt, hogy meggyógyulhat, és hogy van kiút a bajából. Amint ezt megteszi, és hetedszerre jön ki a vízből, meggyógyul (14. vers). Elizeus nem érintette meg, nem írt föl receptet; Naámán a hite által gyógyult meg.
A vakon született férfi elmegy a tóhoz,
megmosakszik, és meggyógyul. A történet ezután bonyolult teológiai vitába
torkollik, amely egy sor olyan kérdést vetne föl, amivel most nem foglalkozhatunk;
a tiltottnak számító szombatnapon kivitelezett gyógyítás különös ízt ad
a történetnek. A "jelenet" vége az, amikor Jézus mintegy "legitimálja"
a gyógyítást: meggyőződik a vakon született férfi hitéről (János 9:35-38).
Olyan lépés ez, ami számos másik gyógyítási történetben előkerül. Ez a
záróakkord, ezzel válik a gyógyulás befejezetté. A testi egészséget a lelki
tisztánlátásnak is követnie, kísérnie kell.
A vérfolyásos asszony és Jairus leánya
Az egyik legszebb kettős történet, amit az evangéliumokban olvashatunk. Megfigyelhető benne egyfajta fokozás, ahogy az egyre komolyabb és súlyosabb betegségek egymás után kerülnek elő. Adott az egyik főszereplő, a zsinagóga elöljárója, Jairus. Farizeus volt; legtöbbjük nem hitt Jézus csodatevő képességében és Istentől kapott hatalmában. A zsinagóga vezetője viszont hitt abban, hogy nem a kollégáinak, hanem Jézusnak van igaza. Hite erőt adott ahhoz, hogy vállalja az esetleges kiközösítést; eljön, és megalázza magát Jézus előtt (22. vers). Kéri Jézust, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a kislányát (23. vers). Amint elindulnak, felbukkan a másik kulcsfigura, a gyógyulást már 12 éve kereső vérfolyásos asszony (25. vers). Érdemes megfigyelni, hogy az egyes evangéliumok eltérően nyilatkoznak az asszony bajáról és az addig alkalmazott terápiás eszközökről. Márk evangélista, mint a legrégebbi evangélium szerzője, röviden, orvosi szempontból enyhén ellenségesen közli a száraz tényeket: az asszony minden pénzén orvosokat keresett fel, de ezek nem tudtak segíteni rajta, sőt, még rosszabbul lett, "sok orvostól sokat szenvedett" (8). Lukács, aki felhasználta és átdolgozta Márk anyagát, legjobb ismereteink szerint maga is orvos volt. Feltehetően a szakma védelmében jóval finomabban fogalmaz: "senki nem tudta meggyógyítani" (9). Nem is lehet véletlen egyébként, hogy a legtöbb gyógyulási történetet Lukácsnál olvashatjuk. Az asszony hallott Jézusról, elhitte, hogy van számára gyógyulás. Hite az, ami elvezeti Krisztushoz. Annyira bízik Jézusban, hogy elhiszi: elég csak megérintenie, és nyomban meggyógyul. Számtalanszor csalódott már emberekben, most mégsem fél a kudarctól. Jézust nem földi halandónak tekinti, hanem elismeri isteni tekintélyét. Hite által meg is gyógyult, pontosan az történt, amire számított: nyomban elállt vérének folyása (29. vers). Jézus észrevette, hogy "erő áradt ki belőle" (30. vers). Mintegy a hitet érzi meg a sok hitetlen gyűrűjében. Az asszony előrelép, vállalja tettét. Jézus a már említett legitimáló lépéssel erősíti meg és zárja le a gyógyulás folyamatát: "A te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból" (34. vers).
A folytatásban az akut betegség hírétől
a krónikus baj bemutatásán át eljutunk a legsúlyosabb pontig: Jairus kollégái
érkeznek, és egy rendkívül durva módszerrel tájékoztatják a leánya haláláról
(35. vers). A hitetlenek megérkeznek, jelenlétük és viselkedésük önmagában
is bomlasztó hatású. Jézus azonban megvigasztalja az összeroppanni készülő
zsinagógai vezetőt: "Ne félj, csak higgy!" (36. vers). Hit hiányában Jézus
nem tud, de leginkább nem akar csodát tenni. Azokat a tanítványait viszi
magával, akik hitben talán egy fokozattal a többiek előtt járnak (37. vers).
Megérkeznek Jairus házához, ahol már javában dolgoznak a fizetett siratók.
Akik otthon voltak, jól tudták, hogy Jairus személyesen ment el Jézushoz
segítséget kérni. ők azonban nem hittek abban, hogy létezik gyógyulás,
sőt, hogy Jézusnak hatalma van a halál fölött is. Amikor Jézus azt mondja,
hogy "nem halt meg, csak alszik" a gyerek, akkor kinevetik. Jézus a hitetleneket
kirekeszti a gyógyulás élményéből. Nem engedi be a kíváncsiskodókat a helyszínre.
A kislányt feltámasztja a halálból, megfogja a kezét, és talpra állítja.
Ebben az esetben nem a kislány hite, hanem az apja Jézusba vetett bizalma
a fontos. Természetesen bonyolult fejtegetésekbe merülhetnénk a kislány
korát illetően (akkor született, amikor az imént meggyógyult asszony vérfolyásos
lett), vagy arról, hogy a csodatételt követően miért kell hallgatni, vagy
miért kell a lánykának rögtön enni adni. Ezekre sajnos most nincs lehetőségünk
részletesen kitérni.
Egy ördöngös, a kapernaumi százados szolgája, tíz leprás
Egy esetben egy "ördöngös" beteget hoztak
Jézushoz, akit a tanítványok nem tudtak meggyógyítani (10). Egy másik alkalommal
saját ismerősei nem hitték el, hogy csodákat tud tenni; hitetlenségük miatt
nem tehetett semmit (11). Külön kidolgozható téma lenne a kapernaumi százados
szolgájának meggyógyítása (12). A százados hite olyan nagy volt, hogy el
tudta képzelni: Jézus erejének nincsenek határai. Nem kell, hogy elmenjen
a házába, elég, ha egy szót szól, és a betegség "engedelmeskedik" majd
neki. Jézus erre ezt feleli: "Mondom néktek, ilyen hitet Izraelben sem
találtam" (13). Egy másik történetben tíz leprás kereste Jézus segítségét
(14). Mind meggyógyulnak, de csak egy tér vissza megköszönni a gyógyítást.
Jézus a szokásos formulával erősíti meg a gyógyulást: "A te hited téged
megtartott" (15). Lehetséges, hogy a testi gyógyulást nem vonja vissza,
nem törli el az adományt, amit egyszer már odaadott. A jövőre nézve azonban,
a halálon túli élet szempontjából a hálátlanok nem számíthatnak semmi jóra.
A hithez párosulnia kell a hálának is.
Lelki betegségek: a bűnös asszony, a gutaütött példázata
Jézus lelki betegeket is gyógyított. Erre egy kiváló példa található Lukács evangéliuma 7. részében, amikor egy bűnös nő jön Jézus elé bocsánatért. A lelki gyógyítást is lezárja a már jól ismert formula: "A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!" (16). A testi és lelki szenvedés összefonódásáról olvashatunk akkor, amikor egy gutaütöttet eresztenek le a tetőn át Jézus elé, hogy meggyógyítsa (17). Jézus a kibontakozó vitában azt hangoztatja, hogy a beteg bűneinek megbocsátása (lelki gyógyítás) és a testi bajok orvoslása (testi gyógyítás) elválaszthatatlanul összetartozó szerves egészet képeznek (18).
Irodalom