TUDÓSÍTÁS Az orvosok piaci szereplők Nagy András László

A napilapok is beszámoltak róla, hogy megszületett a határozat abban az eljárásban, amelyet bejelentések nyomán a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa folytatott le a MOK ellen a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmának megsértése miatt. A hivatalhoz még 1996-ban benyújtott panaszok sérelmesnek és az 1996. évi LVII. törvény 11. paragrafusába ütközőnek tartották a kamara etikai statútumának az orvosi hirdetések korlátozását és az ajánlott áraktól lefelé való eltérés szankcionálását előíró passzusait.

A határozat megállapítja, hogy a MOK 1998. július 1-jétől hatályos Etikai Kódexének az orvosi hirdetések tilalmára vonatkozó 131-137. pontjai, valamint az orvosi díjtételekre vonatkozó 140. pontjának "az ajánlott összeg alatti díjért munkát vállalni etikai vétség" szövegű fordulata a gazdasági verseny korlátozásának tilalmába ütközik. A Versenytanács az Etikai Kódex 131-137. pontjába foglalt "megállapodást" mentesítette a tilalom alól, ugyanakkor a 140. pont első fordulatának alkalmazását haladéktalanul megtiltotta, és a MOK-ra egymillió forint bírságot rótt ki.

Az 1999. december 2-i keltezésű határozattal szemben a MOK felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Fővárosi Bíróság elé.

Ennyi a hír, amely önmagában is fontos és érdekes. Valójában fontosabbak és érdekesebbek azok az orvoslással kapcsolatos gazdaság- és jogfilozófiai kérdések, amelyeket az eljárás során meg kellett fogalmazni, majd az igencsak fogós kérdésekre választ is kellett találni.

Piacon az orvosi szolgáltatás

Az eljárás során a MOK jogi képviselője kifejtette álláspontját, amely szerint a versenyhivatal illetéktelen, ugyanis a MOK tevékenysége nem eshet a 1996. évi LVII., a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény hatálya alá. A MOK nem az orvosi vállalkozások köztestülete, amit az is bizonyít, hogy csak természetes személy lehet a tagja. Üzleti tevékenységet nem folytat, tagjai esetleges piaci tevékenységére befolyással nem rendelkezik. Amikor az orvosokra nézve kötelező etikai normákat állapít meg, azt nem az orvosokra, mint piaci szereplőkre vonatkoztatva teszi.

A MOK az eljárás során kérte azt is, amennyiben a versenyhivatal úgy találná, az idézett törvényhely a fentiek ellenére is vonatkozik a MOK-ra, akkor állapítsa meg, hogy a kifogásolt etikai rendelkezések nem sértik azt. Az orvosok tevékenysége - érvelt a MOK jogi képviselője - az áruk és szolgáltatások piacán nem hasonlítható össze semmilyen más áruval vagy szolgáltatással. Ebből következik, az orvosok nem lehetnek versenyben a piacon található más árukkal vagy szolgáltatásokkal, csakis egymással. Tekintettel arra, hogy az etikai szabályok, így a kifogásolt hirdetési szabályok is valamennyi orvosra vonatkoznak, azok betartása nem eredményezhet egyikük számára sem hátrányt, nem jelentenek sem pozitív, sem negatív diszkriminációt.

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa határozata indokolásában elismeri ugyan, hogy az orvosi tevékenység rendkívül sokrétű, szakmailag tagolt és azt a legváltozatosabb szervezeti formákban nyújtják, valóban nehezen hasonlítható más szolgáltatásokhoz, mégis megállapítja, hogy egyvalamiben mégis hasonló, mégpedig abban, hogy a tevékenységet végzők között a fogyasztók szabadon választhatnak. A választás szempontjai pedig egyértelműen piaciak: ismertség, minőség és ár. Hozzáteszik, ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy a "fogyasztást" többnyire az egészségbiztosító finanszírozza az összegyűjtött járulékokból. A lényeg: az egyes orvosok - függetlenül attól, hogy vállalkozók vagy közalkalmazottak - olyan terepen dolgoznak, amely összes specialitása ellenére alá van vetve a kereslet és kínálat általános törvényeinek, a piaci szereplők értékítéleteinek.

Az eljárás során megfogalmazott definíció szerint: az érintett árupiac az orvosi tevékenység, mint szigorú szakmai szabályoknak alávetett, de a kínálat-kereslet keretei között nyújtott szolgáltatás.

Hat-e a piacra a MOK etikai szabályozása?

Az egyéni vállalkozó orvosok nem vállalkozói, hanem kizárólag orvosi minőségükben tagjai a Magyar Orvosi Kamarának. Ebből következik, hogy a tagjaira vonatkozó előírás sem a tagok gazdasági jellegű tevékenységét koordinálja (netán támogatja másokkal szemben), hanem az orvosokkal szembeni általános elvárásokat kívánja megfogalmazni, illetve ezeknek etikai szabályok segítségével érvényt szerezni - érvelt a kamara jogásza.

A határozat indokolása elöljáróban leszögezi, az orvosi tevékenység sajátosságai indokolttá tehetik a különlegesen szigorú és részletes szakmai és etikai önszabályozást. A cél azonban ez esetben sem szentesítheti az eszközt: az önszabályozás csak a megfelelő és elegendő eszközt használhatja fel.

Meddig terjedhet az önszabályozás?

A gazdasági jogászok megállapítják, hogy a piacon tevékenykedő vállalkozások által - akár törvényi felhatalmazással, akár a nélkül - alapított, vállalkozói tevékenységet önállóan nem végző egyesületek döntései, illetve szabályzatai hatnak tagjaik piaci magatartására, így közvetve vagy közvetlenül befolyásolják a szabad piaci viszonyokat. Ez a befolyásolás esetenként lehet okszerűtlen, a versenyt kizáró vagy torzító korlátozás. A fentiek értelmében a MOK döntései vállalkozók köztestülete döntéseinek minősülnek, más szóval: az egyesületet alkotó vállalkozások megállapodásainak. A Tptv. pedig éppen ezt tiltja meg 11. paragrafusában. (Tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, köztestületének, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése - együtt: megállapodása -, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.) Ez a tilalom különösen vonatkozik a vételi vagy eladási árak (minimális díjtételek), valamint az egyéb üzleti feltételek (hirdetések) meghatározására.

A határozat leszögezi: a MOK etikai statútuma minden vonatkozásában legitim, annak megalkotására a MOK-nak oka is, törvényi felhatalmazása is van.

A beteg mint fogyasztó

Az indokolás hivatkozik a Versenytanács egy korábbi határozatára, amelyben kifejtette, hogy a piacgazdaság akkor működik megfelelően, ha a gazdasági, társadalmi környezet biztosítja, a piac résztvevői pedig tiszteletben tartják egymás döntési szabadságát. Eszerint összeegyeztethetetlen a piacgazdaság alapelveivel - és sérti a közérdeket - minden olyan megállapodás, összehangolt magatartás, amelynek célja vagy hatása a versenytársak közötti szabad verseny vagy a fogyasztók önálló választási képességének, lehetőségének indokolatlan korlátozása.

A piac alapkövetelménye a meglévő források hatékony felhasználása és a legalacsonyabb árak és a legmagasabb minőség nyújtása. Ezt az alapkövetelményt - így a versenyhivatal - nem homályosíthatja el az orvosi tevékenység különleges biztonságához fűződő közérdek sem. Ahhoz, hogy a fogyasztó ésszerű döntést hozhasson, megfelelő információt kell számára biztosítani.

A Gazdasági Versenyhivatal feladata, hogy az okszerű korlátozásoktól mentes versenypályát folyamatosan karbantartsa. Az eddigiekből az következik, hogy a versenyhivatal illetékes elbírálni a testületi döntések versenyjogi hatását.

Reklámkorlátozás hatása a versenyre

Az eljárás alá vont MOK kifejtette, indokolt az orvosi hirdetések terjedelmének korlátozása, ugyanis a hagyományok szerint a betegek nem hirdetések, hanem tájékozódás alapján választanak orvost. A betegek és az orvosok egyaránt elfogadják, hogy a feltűnő orvosi hirdetéseket a közvélemény ízléstelennek találná és a sarlatánsággal, a kuruzslással azonosítaná őket. A kamara érvelése szerint éppen a "túl jól sikerült orvosi hirdetés" torzítaná a piac működését, ugyanis előfordulhatna, hogy nem a végzett munka, nem a betegekkel való bánásmód döntene a piacon való érvényesülésről, hanem a reklám minősége. A hirdetés továbbá alááshatja a szakmai tekintélyen alapuló orvos-beteg bizalmi viszonyt, és alkalmas a fogyasztó megtévesztésére, mivel az orvosi tevékenység minősége nehezen megítélhető "a fogyasztás előtt". Nem kizárható az sem, hogy a hirdetések hatására különféle orvosi szolgáltatások iránt mesterséges, nemkívánatos, a közjót sértő kereslet keletkezne. Mindez indokolja, hogy a MOK etikai statútuma csak azt engedi, hogy az orvos visszafogott, nem feltűnő módon tájékoztassa a hozzá fordulni szándékozókat arról, hogyan, hol és mikor érhetik őt el. Az etikai statútum szabályozása összecseng a hatályos egészségügyi törvény előírásaival, illetve az eljárás megkezdésekor még hatályos 1972/II-es törvénnyel.

A Versenytanács abból indult ki, hogy a hirdetés/reklám célja egy termék vagy szolgáltatás eladásának aktív módon való előmozdítása. A keresleti oldal szempontjai alapján háromfajta nagyobb termékcsoportot sorolt fel: olyan áru, amelynek minősége már a vásárlás előtt ellenőrizhető, olyan áru, amelynek minősége ugyancsak a vásárlás előtt, de csakis kipróbálás után ellenőrizhető, és végül a bizalmi áruk köre, amelyeknek minőségét csak a vásárlás után, "magas kutatási költségen" lehet ellenőrizni. A kínálat hirdetésének minderre és az érintett áruk felcserélhetőségére és helyettesíthetőségére is tekintettel kell lennie.

Az orvosi tevékenység "fogyasztója" sok bizonytalansággal kerül szembe, hiszen maga nem tudja eldönteni, milyen természetű a betegsége, ezáltal milyen orvosi körből válogathat. Ráadásul a "munka" minőségét sem előzőleg, sem utólag nem tudja megítélni. Az orvosi tevékenység tehát olyan bizalmi áru, amelyre jellemző a fogyasztó "magas kutatási költsége".

A versenyhivatal az orvosi szolgáltatások piacát olyan hiánypiacnak tekinti, amelyben az orvost semmi sem kényszeríti arra, hogy csökkentse árait vagy hatékonyabb szolgáltatást nyújtson. A hirdetési verseny - az árversenyhez hasonlóan - a piac nélkülözhetetlen, infrastrukturális eleme, a fogyasztó számára kedvező ár elérésének eszköze. A szereplők megegyezésén alapuló hirdetés önkorlátozása tehát jogsértő, így tiltott, mert a résztvevők számára a versenyt, a fogyasztók számára pedig a hozzáférhetőséget korlátozza.

A Tptv. ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a Gazdasági Versenyhivatal mentesítheti a tiltás alól azt a megállapodást, amely hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, feltéve, hogy az a szükséges mértéket nem haladja meg. A kamara etikai szabályozása - az orvosi tevékenység hirdetésének korlátozása ilyennek minősül - ezért a törvényi tilalom alól mentesült.

Árverseny

Az eddig csak igen szűk területen, a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatások körében alkalmazott minimumárakról a kamara jogi képviselője kifejtette, azok nem gyakorolhatnak torzító hatást a piacra, nem akadályozzák a gazdasági versenyt, ezzel szemben a közérdeket szolgálják azzal, hogy megakadályozzák, hogy az orvos alacsonyabb áron nyújtson szolgáltatást, mint amilyenen azt még megfelelő színvonalon lehet nyújtani. Egyébként pedig a MOK nem önkényesen, hanem egy kormányrendelet alapján állapította meg a minimális foglalkozás-egészségügyi árakat. A minőség megóvásán túl, az etikai szabályozás szándéka az egyéni vállalkozások és a pályakezdők pályára lépési lehetőségének biztosítása. Ez utóbbi érvet a jogász azzal támasztotta alá, hogy az ajánlott áraknak csak a közpénzekből jól-rosszul felszerelt, már régóta a piacon működő nagyobb gyógyintézetek tudnak "alámenni", és ezzel lehetetlenné teszik a kisebb vállalkozások és a pályakezdők piacra lépését.

A versenyhivatal a fenti érvelést elutasító, elmarasztaló határozatának indokolását annak leszögezésével vezeti be, hogy az árverseny a legfontosabb gazdasági versenyforma. Jelentősége, hogy az árakat a lehetséges legalacsonyabb szinten tartja, így előnyös a fogyasztó számára. A kötelezően alkalmazandó legalacsonyabb ár kikötése azonban alkalmat teremt arra, hogy egy vállalkozás a költségekre érzéketlenül, a lehetségesnél magasabb áron, a fogyasztóktól a választás lehetőségét megvonva végezze tevékenységét. A Versenytanács álláspontja szerint a minimális szolgáltatási ár meghatározása már csírájában megfojthatja a versenyt, különösen egy annyira heterogén szolgáltatás piacán, mint az orvosi szolgáltatás. A versenybírák meggyőződése, hogy az új szereplők piacra lépését nem az árak rögzítése, hanem a tisztességes verseny követelményeinek betartása teszi lehetővé. Ha rövid távon nem, de hosszabb távon biztos, hogy a fogyasztók az ésszerűen alakított árak alapján  meg tudják majd ítélni a szolgáltatás várható színvonalát. A minimálárak meghatározását tehát a Versenytanács nem találta sem indokoltnak, sem a szabadpiaci verseny kívánalmaival összeegyeztethetőnek, ezért a jogsértést megállapította és a tilalom alóli mentesítéstől eltekintett.

Felülvizsgálati kérelem

A fellebbezéssel egyenértékű kérelemben a MOK jogtanácsosa kifejti, hogy a Versenytanácsnak észlelnie kellett volna, hogy a kifogásolt "megállapodás" csekély jelentőségénél fogva nem alkalmas a gazdasági verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására, különösen azért, mert a MOK elnökségének döntése alapján eddig csak egy szűk szakterületen vezették be, és eljárást mindössze egyetlen esetben folytattak le, amely enyhe etikai büntetéssel zárult. A fellebbezés azt is megemlíti, hogy több nyugat-európai ország orvosi kamarája széles körben, elfogadottan alkalmazza a kötelező minimálárakat.

Mindezek alapján a MOK kérte a Fővárosi Bíróságot, hogy az aránytalanul nagy összegű bírságot törölje vagy lényegesen mérsékelje.