DIABETOLÓGIA A KLINIKAI GYAKORLATBAN A bizonyítékokon alapuló kezelési cél diabetes mellitusban: a normoglykaemia Kerényi Zsuzsa

Huszonöt évvel ezelőtt hazánkban a cukorbetegek anyagcserehelyzetének megítélése (még a szakmailag legmagasabb színvonalú gondozóhelyeken is) hathetenként egyszeri éhomi vagy random laboratóriumi vércukorvizsgálaton és (jó esetben) két frakcióban gyűjtött vizelet cukortartalmának meghatározásán, valamint a beteg közérzetének megítélésén alapult. Ha az egyetlen rendelkezésre álló vércukorérték alacsony volt, néhány egységgel csökkentették, ha magas volt, 2-6 egységgel emelték az inzulin napi adagját.

A korai európai vizsgálatok bizonyító értékű metaanalízise (1) után 1-es típusú cukorbetegségben a Diabetes Control and Complications Trial (DCCT) (2), 2-es típusú diabetesben pedig a UK Prospective Diabetes Study (UKPDS) (3) bizonyította nagyszámú beteg  kellő ideig tartó követésével, hogy a cukorbetegség késői szövődményeinek kockázata egyértelműen csökkenthető a normoglykaemiát közelítő anyagcsere-beállítással.

Jelen válogatásunkban Hosszúfalusi Nóra áttekintően elemzi azokat a patofiziológiai változásokat, amelyek a cukorbeteg szervezetében a hyperglykaemia hatására intracellulárisan végbemennek, és mai tudásunk szerint a diabetes mellitus késői szövődményeinek kialakulásában szerepet játszanak. Az irodalmi adatok útvesztőjéből jól strukturáltan, lényegre törően emeli ki a poliol anyagcsereút, a proteinkináz C, az oxidatív stressz, a korai és késői glikációs termékek, a mitogénaktivált protein- (MAP) kinázok egymásra gyakorolt hatását és szerepét a diabetesspecifikus microangiopathia patomechanizmusában.

Stella Péter és munkatársai 25 év nemzetközi és hazai tapasztalatait összegyűjtve történeti áttekintést adnak a normoglykaemia mint terápiás cél térnyeréséről, jelentőségéről és helytállóságának bizonyítékairól. Végigvezetnek azon az úton, amely hazánkban is megteremtette a cukorbetegek korszerű anyagcsere-gondozásának elméleti és gyakorlati feltételrendszerét és eszköztárát. Az itthon elért eredményeket nemzetközi adatokkal hasonlítják össze, ezzel értékelve a hazai diabetológia harcos, sokszor elkeseredett, de a célokat fel nem adó eddigi útját.

Barkai László a gyermekdiabetológus szemszögéből taglalja a hyperglykaemia hatását a szövődmények kialakulására, részletesen elemezve ezek kezelésének, megelőzésének modern gyakorlati szempontjait.

A korszerű, normoglykaemiára törekvő szénhidrátanyagcsere-vezetés célértékeit a legújabb módszertani ajánlások (European Diabetes Policy Group 1998-99) (4, 5) az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegségben egyaránt <6,5%-os HbA_1c, 4-6 mmol/l-es éhomi és étkezés előtti, valamint 6-8 mmol/l-es étkezés utáni csúcsvércukorértékben jelölik meg. Higgyünk a bizonyítékoknak!

Irodalom

1. Wang PH, Lau J, Chalmers TC. Meta-analysis of effects of intensive blood-glucose control on late complications of type I diabetes. Lancet 1993;341:1306-9.
2. DCCT Research Group. The effect of intensive treatment of diabetes on the development and progression of long-term complications in insulin-dependent diabetes mellitus. N Eng J Med. 1993;329:977-86.
3. UK Prospective Study (UKPDS) Group. Intensive blood-glucose control with sulphonylureas or insulin compared with conventional treatment and risk of complications in patients with type 2 diabetes. Lancet 1998;352:837-53.
4. European Diabetes Policy Group. A desktop guide to type 1 (insulin-dependent) diabetes mellitus. International Diabetes Federation European Region, Brussels, 1998.
5. European Diabetes Policy Group. A desktop guide to type 2 diabetes mellitus. International Diabetes Federation European Region, Brussels, 1998 -1999.