LEVELEZÉS Szubjektív gondolatok az irányított egészségügyi ellátásról dr. Orosz István

Az utóbbi időben az egészségügyi reformok tendenciái közül az irányított egészségügyi ellátás (managed care) iránti érdeklődés növekedését észlelhetjük. Az irányított betegellátás során a beteg teljes ellátásának (alap, járó és kórházi, kuratív és preventív) megszervezését és finanszírozását egyetlen személy vagy intézmény végzi. Az Egyesült Államokban ilyen rendszer már régóta működik, és ez az egészségfenntartó szervezet (Health Maintenance Organisation, HMO) rendszeres járulékfizetés ellenében vállalja az egészségügyi ellátás teljes megszervezését és finanszírozását (1, 2). Magyarországon az OEP által kiírt pályázat hasonló célzattal indult. A kísérlet nem ellátási formához, hanem beteghez rendeli az ellátásra fordítható összeget (hasonlóan a brit modellhez), így nem kényszeríti a szolgáltatót arra, hogy a legjobban finanszírozott ellátási formában és színvonalon gyógyítson. A modellkísérlet célja az is, hogy a családközeli ellátást biztosítsa (3), elsősorban a brit modell alapján. A modellkísérlet a továbbiakban feladatának tekinti, hogy átalakítsa a ma alkalmazott betegutakat, olyan korszerű, költséghatékonyabb ellátások bevezetésével, amelyek bizonyos esetekben kiválthatják a fekvőbeteg-ellátást. Az egészségügyi rendszer változása hazánkban is befolyásolni fogja az orvosok mozgásterét és lehetőségeit a megfelelő minőségű szakmai ellátás nyújtására. A nem megfelelően biztosított betegek egészségügyi ellátása során valószínűleg csak a halaszthatatlan beavatkozásokat fogják elvégezni, definitív ellátás, a prevenció és gondozás lehetőségeinek kihasználása nélkül. Mindezek alapján félő, hogy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférhetőség csökkenése mellett az esélyegyenlőség és a szabad orvosválasztás lehetősége is korlátozódni fog, és ez az egészségügy elfogadott és deklarált alapelveinek sérülését jelenti. Csökkenni fognak az úgynevezett jótékony célú ellátások azokon a területeken, ahol a managed care elterjedtsége nagy lesz (4, 5).

Sok egészségpolitikus egyetért abban, hogy mivel az irányított egészségügyi ellátási terveknek a kialakításakor egy adott népesség egészségi állapotát feltétlenül figyelembe kell venni - nem utolsósorban financiális szempontból -, és ez azt jelentheti, hogy az egészségügyi ellátást és az ÁNTSZ népegészségügyi tevékenysége által nyújtott epidemiológiai lehetőségeket össze kell kapcsolni (6, 7), amely révén megnövekedne a tisztiorvosi szolgálat ilyen irányú tevékenysége és jelentősége is. Hazánkban ugyanis az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat egyik deklarált (1991. évi XI. törvény) feladata olyan népegészségügyi tevékenység végzése is, amelynek során folyamatosan figyelemmel kíséri, értékeli és nyilvánosságra hozza a lakosság egészségi állapotának alakulását, az egészségi állapotot veszélyeztető környezeti, életmódbeli, valamint egyéb tényezőket, és javaslatot tesz ezek megszüntetésére.

Az irányított egészségügyi ellátási tervek alapján nincs lehetőség a szolgáltatók megválasztására. Ezért ez a fajta program az Egyesült Államokban a családorvosok körében sem lett túlzottan népszerű, mivel például a Medicaid-kedvezményezettek részéről a szolgáltatások ellenértéke alacsony, és ezzel szemben a járulékos adminisztratív teher meglehetősen nagy (8-10). A Medicaid ugyanis az egyik legnagyobb egészségbiztosító az USA-ban, közel 41,3 millió embert biztosít, elsősorban az alacsonyabb jövedelműeket (11).

Ezzel egy időben megnövekszik az egészségügyi információk elérhetőségének és használatának jelentősége: az irányított egészségügyi ellátóknak és az ÁNTSZ-nek tevékenységük és teljesítményeik megfelelő dokumentálására és felelősségük kellő alátámasztására lesz szüksége; a betegek pedig egészségükkel kapcsolatos döntéseik meghozatalában fogják igényelni a megfelelő információkat.

Az egészségügyi ellátást nyújtók és az ÁNTSZ szerveinek együttműködése új kapcsolatok kialakítását is sürgetik, amelyek a populációs szintű és a lakosságra orientált intervenciók (egészségnevelés, információk terjesztése és szociális védőhálók kialakítása stb.) megszervezésének és működésének feltételeit is magukba foglalják. Ilyenek lehetnek például az egészségnevelést szolgáló médiakampányok, közösségi egészségügyi központok kialakítása és a közösségi projektek létrehozása.

IRODALOM

1. Orosz É. Az egészségügyi rendszerek és reformtörekvések. Politikai Tanulmányok Intézete, Alapítvány, 1992. p. 99.
2. Forgács I. Az egészségügyi rendszerek elméleti alapjai. In: Népegészségtan. Medicina; 1995.
3. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár pályázati felhívása az irányított betegellátás modellkísérletének elvégzésére. Egészségügyi Közlöny, 1999;5:834.
4. Luft HS. Medicare and managed care. Ann Rev Public Health 1998;19:459-75.
5. Showstack J, Lurie N, Leatherman S, Fisher E, Inui T. Health of the public: the private sector challenge. JAMA 1996;276: 1071-74.
6. Goldberg BW. Managed care and public health departments. Ann Rev Public Health 1998;19:527-37.
7. Schauffer HH, Scutchfield FD. Managed care and public health. Am J Prev Med 1998;14:240-41.
8. Roper WL, Mays GP. The changing managed care-public health interface. JAMA 1998;280:1739-40.
9. Kuttner R. The american health care system - health insurance coverage. N Engl J Med 1999;340:16-25.
10. Rees MK. Managed care or mangled care. N Engl J Med 1993;328: 890-91.
11. Iglehart JK. The american health care system - Medicaid. N Engl J Med 1999;340:40-9.