| KÖNYVEKRŐL |
|
|
Miniszter úr, igen nagy sajnálattal kell tájékoztatnom Önt arról, hogy azt a millió dollárt, amit Öntől cipővásárlásra kaptunk, mi bal cipők vásárlására fordítottuk. Másik millió dollárra van szükségünk ahhoz, hogy a cipők párját is megvehessük. Valamennyien igen sajnálatosnak tartanánk, ha nem kapnánk meg ezt az összeget - ezzel a szemléletes példával illusztrálja az adminisztratív költségcsökkentési törekvések hatástalanságát ajánlásában a könyv. "Az egészségügyi technológiaelemzés története a fejlett országokban igazi sikertörténet, többek között ennek is köszönhető az a nagyfokú szemléletváltás, amely az egészségügyben az elmúlt két évtizedben bekövetkezett." A magyar nyelvű egészségügyi szakkönyvek piacán eddig ilyen témájú összefoglaló tanulmánykötet nem jelent meg, és bízvást mondható, hogy a magyar egészségügy korszerűsítése, modernizációs deficitjének feldolgozása szempontjából rendkívül aktuális, hiánypótló ez a mű. "Az egészségügyi technológiaelemzés nagyfokú multidiszciplinaritását tükrözi könyvünk is, amikor megkíséreljük igen röviden bemutatni a leggyakrabban használatos módszertant és a legfontosabb szempontokat" - írják a szerzők. Hogyan állapítsuk meg azt, hogy melyik egészségügyi szolgáltatást támasztanak alá tudományos tények/bizonyítékok, és azoknak milyen a minősége? Hogyan keressünk tudományos információkat szisztematikusan? Mit tehetünk, ha az általunk összegyűjtött publikációk ellentmondó eredményeket közölnek? Hogyan mérhetjük az eredményeket? Hogyan rangsoroljuk az egészségügyi szolgáltatásokat? Hogyan készítsük elő a népegészségügyi döntéseket? - ilyen és efféle kérdésekre kaphat választ az olvasó.
A külföldi szakemberek által írt fejezetek a mondanivalót még nyomatékosabbá teszik és hitelesítik; külön erénye a könyvnek, hogy az egyes fejezetek végén a nemzetközi elektronikus adatbankokhoz és könyvtárakhoz való csatlakozást segítő címjegyzék is szerepel.
A bevezetőben, amelyet prof. dr. Egon Jonsson, az Egészségügyi Ellátás Technológiai Elemzésének Svédországi Tanácsának elnöke írt, példákkal is illusztrálva világosan elhelyezi a technológiai elemzést az egészségügy koncepcionális és elméleti rendszerében. Svéd tapasztalatokon keresztül mutatja be a szerző az ETE (Egészségügyi Technológiai Elemzés) szervezetét, működését, eredményeit. A példaként bemutatott értékelések helyenként alapjaiban bírálják a gyógyítás és a betegségmegelőzés ma elfogadott elveit és gyakorlati módszereit, például a hátfájdalom kezelésének bizonyítékokon alapuló megközelítése jelentősen meg kell hogy változtassa a hazai gyakorlatot. Továbbá a szerző szerint az elektív sebészeti műtétek előtti rutinvizsgálatok hasznának elemzése Magyarországon is szükséges lenne - különösen ilyen forráshiányos időkben. Figyelemre méltó állítások vonatkoznak a betegségmegelőzési programok hatásosságára is, és a dohányzás kivételével a szerző erőteljesen megkérdőjelezi több megelőzési program megalapozottságát, úgymint: hypertonia, szív- és érrendszeri betegségek, osteoporosis stb.
Az országos szintű döntéshozó számára, mondhatni, kötelező olvasmány a könyv, mert alapvető és korszerű ismereteket szerezhet belőle és látóköre tágításához is kiváló eszközül szolgál.
Az első fejezet a technológiai elemzés szerepét vizsgálja, bemutatja az egészségügyi ellátás magas költségeinek és a szűkös erőforrásoknak a konfliktusát. Mindezt rendkívül széles körű nemzetközi áttekintés alapján rajzolja az olvasó elé. Ez a megközelítés Magyarországon gyakorlatilag hiányzik, és ezt a kérdéskört az elmúlt évtized konfliktusai igen jól illusztrálják.
A továbbiakban a könyv a technológiai elemzés részletes, szakszerű bemutatásával foglalkozik, kitérve a tudományos bizonyítékok szerepére. A második fejezet tankönyvszerű alapossággal írja le az alapfogalmakat. Az ETE céljait, fontosságát, alkalmazásának lehetőségeit rendszerezve mutatja be, világosan feltárva a technológiai elemzés lépéseit, algoritmusba rendezett formában. Véleményem szerint az elmúlt év (OEP) hatékonysági vitáit ebben a rendszerben kellett volna lefolytatni, ez által kevesebb botrány és feszültség kísérte volna azokat. Természetesen ezeket az ismereteket sürgősen széles körben el kell terjeszteni, meg kell vitatni és be kell illeszteni a magyarországi gyakorlatba.
A következőkben a technológiai elemzés főbb módszereit egy tudományos kézikönyvet meghaladó igényességgel tárgyalja a mű: napjaink nagy vitáit kiváltó módszerei - mint epidemiológia, kettős vak kísérletek, randomizálás, metaanalízis - kerülnek bemutatásra.
A haszon és költség az egészségügyben című fejezet az egészségügyi közgazdasági elemzés leírását, a népegészségügyi döntések megalapozását, a költségelemzés elvi alapjait, fogalmait tárgyalja. A költséganalízis alfejezet rendkívül tömören és kritikusan elemzi a hazai HBCs-rendszer problémáit. Hiányolom, hogy egy halvány utaláson kívül nem tesz javaslatot ("A legkorrektebb eredményt a ...micro-costing-tól várhatjuk, ez a módszer azonban rendkívül költséges és időigényes.") a hazai konfliktushelyzetből kivezető utakra, megoldásokra.
A következőkben az életminőség-költség/hasznosság elemzés részletes ismertetését olvashatjuk, megismerkedhetünk az egészség-nyereség, az életminőség mérési lehetőségeivel. Kézhez kapjuk a leggyakrabban használt indexek számítását, értékelését, interpretálását.
Az élethossznyereség az életminőséggel párosítva olyan irányelv, amit a magyar orvosok tevékenységük vezérfonalaként használhatnak, és ennek a gondolatnak az elterjesztése már az egyetemi és a posztgraduális képzésekben is helyet kell hogy kapjon.
A Cochrane Kollaboráció felépítése, a munkacsoportok feladatai című fejezet a tudományos bizonyítékokon alapuló orvoslás rendszerbe foglalását és terjesztését tárgyalja, továbbá az információs társadalomnak a tudományos ismeretek robbanásszerű bővítésére adott válaszával foglalkozik. Külön kiemelendő a kilencedik fejezet, a technológiai elemzés alkalmazási területeiről. Ezen belül a következő témákkal találkozhatunk: prioritások képzése az egészségügyben, gyógyszerek hatékonysága és költség-hatékonysága (magyar, ausztrál, kanadai példák).
A példatár a hazai döntéshozók számára bizonyíthatja az ETE elméleti és gyakorlati megalapozásának szükségességét és alkalmazásának lehetséges problémáit, amelyeket az oregoni és a holland példák jól illusztrálnak. A gyógyszerekre vonatkozó leírások Magyarországon különösen aktuálisak. Több tanulmányban megegyezik a szerzők véleménye a tekintetben, hogy a külföldi példákat a döntéshozók nem a hazai elemzések elvégeztetésére használták, hanem "ex iuvantibus" a pénzügyi feszültségek csökkentésére.
A tizedik fejezet a prevenció és a klinikum területén mutat be igen tanulságos hazai példákat, elemzésmintákat. Négy hazai példa illusztrálja, hogy szerencsére nem csak fehér foltok találhatók az ETE magyarországi térképén.
A következőkben a tudományos bizonyítékok alkalmazásának problémáit is kritikusan felveti a könyv. Rámutat arra, hogy a beteg egyénnek nyújtott bizonyítható hasznosság mellett figyelembe kell venni az egyén társadalmi, pszichológiai és szociális körülményeit is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az egészségügyi rendszerek belső összefüggéseit és a társadalommal kialakított igen bonyolult kölcsönhatásait sem.
Az utolsó fejezet az allokációs kérdések jogi és etikai vizsgálatát tárja fel.
"Jogi szempontból elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy mit takar a nemzetközi dokumentumokban és a legtöbb európai ország, így Magyarország alkotmányában is megfogalmazott egészséghez (egészségügyi ellátáshoz) való jog... Az egészségügyi jog feladata az is, hogy megfelelő eljárást dolgozzon ki arra nézve, hogy hogyan oszthatók el igazságosan az egészségügyi technológiák."
A fejezetből világossá válik, hogy a hazai szabályozás a rendszerébe, a várólistákban megjelenített szűkösségén kívül, még nem illesztette be az egészségügyi technológiákkal kapcsolatos előírásokat, szabályozásokat és elvárásokat.
A könyvet a leggyakrabban használt szakkifejezések szótára zárja.
A magyar egészségügy koncepcionális szervezeti és gazdálkodási válsága kényszerítő erővel követeli a változtatást. Az elmúlt évtized reform-erőfeszítései jól képzett szakemberek (szakmapolitikai szakértők, menedzserek, szervezők) hiányában a lehetségesnél sokkal kevesebb sikert hoztak. A menedzsment tudományos ismeretanyaga csak napjainkban jut el az olvasókhoz, hála néhány szakértő és kiadó erőfeszítésének.
Reméljük, hogy a politikai és gazdasági döntéshozók is felismerik, hogy az egészségügy reformját bizonyítékokra alapozva kell művelni, és a terület - megalapozva a nemzetközi színvonalú tudományos szakirodalommal - végre a figyelem középpontjába kerül.