BMJ Magyar Kiadás 2001;3:181.

NÉZŐPONT

Tudomány és a média

Az egészségügyi ellátásnak is van „terméke”, a gyógyult beteg, akinek az ellátással való elégedettségét az is befolyásolja, hogy milyen környezetben történt meg vele. Milyen volt a szoba, ahol feküdt, milyen volt a folyosó illata, milyen volt a fürdőszobai csempe színe? A hazai gyakorlatot ismerve erre a kérdésre nem nehéz válaszolni: a kórházban, a rendelőintézetben az „orvosnál” minden fehér (ugye ismerős a gyermekek fehér köpenyesektől való félelme?), legfeljebb zöld, esetleg, különleges esetben kék. De soha nem piros, sárga, narancssárga vagy bíborvörös. A fehér uralja tehát az egészségügyet...

Hunya Éva. A „szentségtörés” – Színek a kórházban. Egészségügyi menedzsment, 2001. 2. szám.

Itt (a fővárosi Szent László kórház speciálisan kialakított két egyágyas kórtermében – a szerk.) minden tökéletes, ám ha az országban egyszerre kettőnél többen betegednének meg valamilyen veszélyes vírustól, őket már csak az osztály gyengén felszerelt kórtermeiben tudnák kezelni, miközben nem lehetne szavatolni sem az orvosok, sem az ápolók biztonságát. A nővérek most azt mondják: ők még a szuperbiztonságos kórtermekbe sem hajlandóak bemenni, nemhogy annak a veszélyével együtt dolgozni, hogy bármikor elkaphatnak valamilyen halálos kórt – az ötvenezer forintos fizetésért. Amúgy is csak négyen vannak: ha valamelyikük megbetegszik, nincs kit a három műszakba beosztani.

Akták. RTL-klub, 2001. jún. 17.

Az Iskolakultúra legfrissebb számában a Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény Értékelési Központja az utóbbi évek legmegrázóbb adatsorát tette közzé arról, hogyan is áll a magyar felnőtt lakosság olvasási kultúrája... Harmadik világbeli ország nem szerepelt a vizsgálatban... Nos, a prózai szövegek megértésében Magyarország a sor végén kullog Chile, Lengyelország, Portugália és Szlovénia társaságában. A magyar felnőtt lakosság harmadáról elmondható, hogy szinte képtelen megérteni, amit olvas, nekik még az is nehézséget okozna, hogy szakácskönyvből főzzenek ebédet, egy televízió használati utasításáról már nem is beszélve... Jómagam inkább Svédországra függeszteném tekintetemet, ahol az alig írók-olvasók aránya mindössze 7% (szemben a magyar 33%-kal), magas szinten pedig 32% használja ezt az eszközt (szemben a magyar 3%-kal). Svédországot megközelítő jó teljesítményt mutat még Dánia, Hollandia, Finnország és Norvégia.

Andor Mihály. Leszakadó ország. Népszabadság, 2001. máj. 29.

Ne higgyék, hogy tudat nélkül nem lehet szenvedni. A beteg vonaglik, tépkedi magából kifele a tűket, menekül az orvosi kéz, a műszerek elől. Mint egy haldokló állat. Csak azt nem kötik az ágyhoz.

Az életet akármeddig fenn lehet tartani gépekkel. Agy nem is kell hozzá. Kötelezhető valaki erre? Ember az a valami, ami a kórházi lepedőből, gépekből kilóg? Soha többé nem ismeri meg szeretteit, nem örül a napsütésnek és a rántott húsnak, nem sértődik meg, ha Kovács úr helyett Kovács bácsinak szólítják, nem bosszankodik, ha csirizes a főzelék, mert enni se fog soha többé. Ha már meg kell halni, csak agyhalált ne! Visszaélés a tudománnyal, a természettel, az emberi méltósággal.

Kartal Zsuzsa. Eu? Népszabadság, 2001. ápr. 30.

Az ápolónők nemzetközi napján az első világi ápolónő, Florence Nightingale születésének évfordulóját ünneplik szombaton világszerte. A fővárosi Szent János Kórház ápolási igazgatója, Somogyvári Zoltánné ennek kapcsán arról beszél: ezen a napon igyekeznek elfeledkezni a szakma nehézségeiről. ... Célunk annak deklarálása, hogy az ápolás rangja azonos az orvosláséval. Hatalmas előrelépés, hogy 2000 szeptemberében Pécsett megindult az egyetemi ápolóképzés, ahova kizárólag diplomás ápolók jelentkezhetnek. Ezzel remélhetőleg pozitívan változik a szakma megítélése.

Ty. K. Ápolónők nemzetközi napján. Népszabadság, 2001. máj. 12.