BMJ Magyar Kiadás 2001;2:80.

HÍREK • Magyarországon történt

Bővül a „Tartsa jó karban” program

Munkatársunktól

Március 14-én tartották a Magyar Tudományos Akadémián azt a konferenciát, amelynek célja az 1999-es indítása óta az orvosok és a betegek körében népszerűvé vált Tartsa jó karban program előrelépésének bemutatása volt. A résztvevők megismerkedhettek a TensioCare interaktív számítástechnikai rendszerrel, amelyről decemberben is hallhattunk már a Magyar Hypertonia Társaság hagyományos kongresszusán.

A programról azt kell tudni, hogy lényege az orvos-beteg együttműködés és a magasvérnyomás-betegségben szenvedők kezelésének javítása. Mint arról lapunkban már beszámoltunk (2000. 2. szám, 79. oldal), az eredmények nagyon imponálóak: a programban részt vevő orvosok és betegek együttes munkájának köszönhetően hat hónap alatt a 6940 beteg több mint 50%-ának normalizálódott, 40,8%-ának pedig jelentősen csökkent a vérnyomása. Az orvosok megállapítása szerint a betegek együttműködési készsége jelentősen javult.

A fejlesztés fő iránya mégis az együttműködési készség további javítása. A technikai háttérként szolgáló TensioCare rendszer telefonos összeköttetést biztosít a beteg és a központ között, ahol a betegek vérnyomásmérési adatait feldolgozzák és értékelik. A modern technológia alkalmazásától azt várják, hogy növeli a program hatékonyságát – folyamatossá válik ugyanis a monitorozás, és az értékelés is, ami a program beindulásakor még a beteg és az orvos személyes találkozásakor történt.

A beteg tehát egy olyan készüléket kap, amely egyrészt figyelmezteti a mérés aktuálissá válására és gyógyszerbevétel esedékességére, másrészt képes telefonvonalon továbbítani a mérés eredményét a központba. A beteg biztonságban érezheti magát, otthoni környezetében mérheti a vérnyomását, ugyanakkor folyamatos kapcsolatot tarthat fenn az orvossal. Az orvos pedig pontos képet kaphat a beteg állapotáról, és rugalmasan alakíthatja a kezelést.

A becslések szerint körülbelül 1 400 000 a betegségéről nem tudó és így nem is kezelt hypertoniás beteg. Ha e szám csökkentéséhez a program hozzájárul, nagy előrelépést jelent, viszont évente körülbelül 70 000 ember hal meg Magyarországon szív- és érrendszeri betegség miatt, amelyben a hypertonia jelentős kockázati tényező.

A programot egy gyógyszergyár hívta életre és tartja életben, nekik köszönhető, hogy 2001 márciusától ezer orvos és húszezer beteg ingyen jut hozzá a vérnyomás-monitorozó rendszerhez. Lapunk kérdésére a gyógyszergyár szakemberei megerősítették: a kormányzat legújabb rendelete nem veszélyezteti a program létét, hiszen itt nincs arról szó, hogy az orvosok ajándékot kapnának. A készüléket a Magyar Hypertonia Társaságon keresztül munkaeszközként kapják a kollégák, a betegek pedig kölcsön.

A SZERKESZTŐ AGGÁLYAI A Tartsa jó karban program nem véletlenül kap helyet másodszor is lapunkban, hiszen egyike azon pozitív kezdeményezéseknek, amelyek jó célért és komoly ráfordítással zajlanak, ezenkívül nem halnak el néhány hónap elteltével. A fejlesztésről nem számoltunk be a decemberi első bemutatója után, most azonban, hogy valóban elindult, mi is üdvözöljük. Kétségtelen, hogy számos előnye van, és remélem, néhány hónap múlva beszámolhatunk az első sikeres tapasztalatokról. Aggályt kelt azonban bennem, hogy elidegenedő világunkban nem távolítja-e inkább el egymástól a beteget és az orvost egy ilyen távrendszer. A beteg, aki részt vehet benne, ráadásul eleve jó közreműködő kell, hogy legyen, hiszen el kell sajátítania a műszer használatát (nem hiszem, hogy az idősekhez igazán közel áll az ilyesmi), és el kell fogadnia, hogy telefonon módosítják a kezelését. Vajon ma, amikor amúgy is egyre inkább háttérbe szorul a beteg alapos fizikális vizsgálata, jót tesz, ha arra szoktatnak minket, hogy elég egy telefon is? Bizonyos, válogatott esetekben biztosan veszélytelen a dolog, de ha az igazi cél értelmében országosan szeretné az ötletgazda és a programhoz a nevét adó Hypertonia Társaság csökkenteni a magasvérnyomás-betegségben szenvedők számát, biztosan nem csak a válogatott betegekre kell(ene) koncentrálniuk. Varga Zoltán dr.

Országos Rezidens Fórum, 2001

Kern Dávid, Hollandi Erzsébet, BMJ Magyar Kiadás

A március 24-én a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri épületében megrendezett Országos Rezidens Fórum célja a két éve folyó rezidensképzés rendszerének értékelése és a képzésben felmerülő problémák, hiányosságok megbeszélése volt az eddigi tapasztalatok alapján.

A felvételi rendszer kidolgozása 2002 őszére várható, tehát először a 2001–2002-es tanévben végzőknek kell majd felvételizniük. Az idén bekapcsolódó rezidenseknek még nem kell felvételi vizsgát tenniük, és az érvényes keretszámokat minden szakterületre vonatkozóan megtalálják az Egészségügyi Közlöny márciusi számában.

Aki a diploma megszerzése után nem akar azonnal jelentkezni a rezidensképzésre, a diploma elévüléséig bármikor térítésmentesen bekapcsolódhat a képzésbe. A képzés elkezdése után azt 6 hónapnál hosszabb időre megszakítani még külföldi tanulmányút miatt sem lehet. A rezidensképzést nem lehet a jövőben sem együtt végezni a PhD-képzéssel.

Lehetőség van a szakirány-változtatásra, mivel az egyes szakok törzsképzési gyakorlatai átfedik egymást. Azonban második szakvizsga szerzésekor abban az esetben, ha annak törzsképzési programja különbözik az első szakvizsga alapképzésétől, újra el kell végezni a törzsképzést is, és a második szakvizsga már költségtérítéses.

Mikola István egészségügyi miniszter cáfolta, hogy vissza kellene fizetni a rezidensképzés költségeit, ha valaki teljes pályaelhagyóként végleg kilép a képzésből. Ígéretet tett arra, hogy meg fogja vizsgálni a külföldiek szakképzési lehetőségeit, hogy ők is bekapcsolódhassanak a magyar rendszerbe.

Jelenleg egy rezidens bruttó alapbére 55 800 Ft/hó + 21 800 Ft/hó egyéb juttatás. A rezidensi bérek emelése csak az orvosbérek rendezésével együtt jön szóba, amire a miniszter legkorábban 2003-ban lát lehetőséget.

Mikola István elmondta, hogy ma az egészségügyben a legkomolyabb motivációs rendszer a paraszolvencia, és csak új motivációval lehetne fellépni ellene. A rezidensképzés mielőbb megoldandó hibája, hogy jelenleg torlódás van a képzésben, általános jelenség a rezidensek „folyosókon való üldögélése”. A képzés sok helyen színvonaltalan, a rezidens nem tud önálló gyógyító tevékenységet folytatni. Ennek megoldása a rezidens-tutor arány szabályozása, valamint a rezidensek, a tutorok és a képzési helyek motiváltsága lenne. Szükséges lenne a hatékony minőségbiztosítás megvalósítása, mely biztosítja a kellő szakmai tartalmat, amelynek részét képezi a tutorok és a képzőhelyek értékelése a rezidensek által, valamint a rezidens minősítése a tutor által. Az előszerződéssel kapcsolatban is több probléma felmerült, ugyanis a járóbeteg-ellátó és a gondozó intézetek nem köthetnek előszerződést rezidenssel.