BMJ Magyar Kiadás 2001;2:114-6.

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNYEK

„Rázd, ne keverd!” A Martini-koktél antioxidáns hatásának laboratóriumi vizsgálata

C. C. Trevithick, M. M. Chartrand, J. Wahlmann, F. Rahman, M. Hirst, J. R. Trevithick

Összefoglalás

Háttér: A mértékletes szeszesital-fogyasztás csökkenti a cardiovascularis betegségek, a stroke és a cataracta kialakulásának kockázatát, ezért valószínűleg a bennük található alkohol, flavonoidok vagy polifenolok antioxidáns hatása felelős. James Bond, a közismert titkos ügynök Martini-koktélját „rázva, nem keverve” szokta kérni.
Célkitűzés: Mivel a híres titkos ügynöknek sem szürkehályogja nem volt, sem cardiovascularis megbetegedésben nem szenvedett, megvizsgáltuk, hogy a Martini-koktél elkészítésének módja befolyásolja-e az ital antioxidáns kapacitását.
Módszer: Megmértük, hogy a shakelt, valamint a keveréssel készített Martini-koktélok milyen mértékben csökkentik a lumineszcenciát egy olyan oldatban, amelyben hidrogén-peroxid reagál albuminhoz kötött luminollal. A statisztikai elemzéshez Student-féle t-próbát végeztünk.
Eredmények: A Martini-koktél-shake hatásosabban semlegesítette a hidrogén-peroxidot, mint a kevert koktél, és mindkettő hatásosabb volt, mint a gin vagy a vermut önmagában (a hidrogén-peroxid koncentrációját a rázott koktél a kontrollszint 0,072%-ára, a kevert 0,157%-ra, a gin 58,3%-ra és a vermut 1,90%-ra csökkentette). Az eltérés oka nem világos, de valószínűleg nem a koktél reaktív összetevőinek az ital felszínén történő oxidációja okozza, ugyanis kontrollként oxigént, illetve nitrogént buborékoltattunk át a koktélokon, és az így kezelt italok hidrogénsemlegesítő képessége nem különbözött egymástól (0,061%, illetve 0,057%), sem a rázott Martini-koktélétől. Ezen túlmenően előzetes vizsgálatokkal megállapítottuk, hogy a Martini-koktél kevesebb polifenolvegyületet tartalmaz, mint a sauvignon fehérbor vagy a skót whisky (rázott Martini-koktél: 0,056 mmol/l catechin-ekvivalens, kevert koktél: 0,060 mmol/l, bor: 0,592 mmol/l, whisky: 0,575 mmol/l).
Következtetések: A 007-es ügynök rendíthetetlen egészsége minden bizonnyal – legalábbis részben – a bármixerek együttműködésének köszönhető.

Bevezetés

A közismert James Bond, a brit titkosszolgálat fiktív 007-es ügynöke nem csak a személyes és nemzetközi szintű titkos ügyek éleslátású szakértője, hanem valószínűleg az orvostudomány rejtelmeibe is betekintéssel bír. Példának okáért Martini-koktélját kérve rendszeresen odaszólt a bármixernek: „Rázd, ne keverd!” Vajon a híres titkos ügynök egyszerűen ízletesebbnek találja a koktélshake-et, vagy más okból ragaszkodik hozzá?

A mértékletes alkoholfogyasztás csökkenti több időskori betegség, így a cardiovascularis betegségek (1, 2), a stroke (3) és a cataracta (4, 5) fellépésének kockázatát. Feltételezik, hogy ez a jelenség az alkohol (6), a flavonoidok vagy a polifenolok (7) antioxidáns hatásának tulajdonítható, mivel bebizonyosodott, hogy az antioxidáns hatású E-vitamin csökkenti a cardiovascularis betegségek (8, 9) és a cataracta (10) kialakulásának kockázatát.

Módszerek

Martini-koktélokat készítettünk két térfogatrész (6 ml) gin és egy rész (3 ml) vermut összekeverésével. A 9 ml folyadékot 1 percen keresztül erősen összeráztuk – a stílusosság kedvéért egy orvosságosüvegben –, vagy egy 20 ml-es edényben alaposan összekevertük vortex-keverővel. Mindegyik koktélból egy-egy adagot egy lumineszcens reagenshez (11, 12) adtunk, majd standard mennyiségű hidrogén-peroxid hozzáadása után megmértük a létrejövő lumineszcencia erősségét. A Martini-koktél hozzáadása – függetlenül annak elkészítési módjától – a csak hidrogén-peroxiddal mért kontrollérték töredékére csökkentette a reagens lumineszcenciáját. A lumineszcenciaértékek statisztikai elemzését a Microsoft Excel táblázatkezelő program t-próba-funkciójával végeztük. A rázott koktél körülbelül feleakkorára csökkentette a lumineszcenciát, mint a keveréssel készített ital (lásd az 1. táblázatot; p=0,0057). Ez azt jelenti, hogy a kevert Martini-koktél hozzáadása után kétszer annyi hidrogén-peroxid maradt a reagensben, mint a rázással készített koktélnál, tehát a Martini-koktél-shake hatékonyabban semlegesíti a hidrogén-peroxidot, mint a koktél keveréssel elkészített változata.

1. táblázat. A lumineszcencia csökkenése a különböző Martini-koktélok hidrogén-peroxid-tartalmú lumineszcens reagenshez adása után.

Lumineszcencia a kontrollérték százalékában   Elkészítés módja Mintaszám Átlag SH 95%-os MT Szignifikanciaszint (rázott, illetve kevert) Rázás 7 0,072 0,020 0,023–0,121 t=3,418 (szf=11) P=0,0057 Keverés 6 0,157 0,016 0,113–0,201 Levegő buborékoltatása 5 0,061 0,007 0,044–0,077 t=0,126 (szf=8) P=0,904 Nitrogén buborékoltatása 5 0,057 0,030 –0,027–0,140 SH: standard hiba, MT: megbízhatósági tartomány, szf: szabadságfok

A Martini-koktél hozzáadása csökkenti az oldat lumineszcenciáját. A mérést a Lumac Biocounter M2010 (Celsis, Chicago) műszerrel végeztük, hidrogén-peroxidot adva albuminhoz kötött luminolhoz az alábbiak szerint. A reagensek 0,3 ml vizes oldatból és 0,4 ml dimetil-szulfoxidból álltak. A vizes oldat 0,02 ml 10 mg/ml-es koncentrációjú, máshol (11, 12) leírt módon elkészített luminol- és albuminoldatból, illetve 0,07 ml Martini-koktélból vagy kontrollként desztillált vizet tartalmazó 0,11 ml foszfátpufferes sóoldatból állt. A 0,4 ml dimetil-szulfoxid hozzáadása után 0,1 ml 1,0%-os hidrogén-peroxid-oldatot kevertünk a reagenshez (a hidrogén-peroxid koncentrációja a kész oldatban 42 mmol/l lett), majd közvetlenül ezután a kémcsövet a kibocsátott fényt mérő számlálóba helyeztük. Az Excel program Student-féle t-próba-funkciójával meghatároztuk annak valószínűségét, hogy a mintasorozatok lumineszcenciája megegyezik.

Felvetődött, hogy az ital tulajdonságait módosíthatja a reaktív összetevők levegő általi oxidációja az erős rázás közben. Jelen esetben viszont nem ez okozhatja az eltérést, mivel ha rázás vagy keverés helyett egy percen keresztül ugyanannyi levegőt vagy nitrogént buborékoltattunk erőteljesen a koktélokon keresztül, a két eljárás után mért lumineszcenciaértékek nem különböztek szignifikánsan (lásd az 1. táblázatot). Az így kezelt italok lumineszcenciája hasonló a rázott, de nem a kevert koktélokéhoz.

Eredmények

Hogy megállapítsuk, a hatáshoz milyen arányban járulnak hozzá a vermut, illetve a gin összetevői, előzetesen meghatároztuk külön-külön mindkét ital peroxidsemlegesítő képességét. A vermut sokkal hatékonyabb volt, 98,1%-kal csökkentette a lumineszcenciát (standard hiba 0,5%, n=3), míg a gin csak 41,7%-kal (14,1%, n=36). Ebből következik, hogy a Martini-koktél antioxidáns hatásához nagyobb résszel járul hozzá a vermut. De a gin és a vermut keveréke így is hatékonyabb, mint bármelyikük önmagában: a rázott Martini-koktél jelentősen kisebbre csökkentette a reagens lumineszcenciáját (a kontrollérték 0,072%-ára), mint a gin (58,3%) vagy a vermut (1,9%) önmagában. A Martini-koktél hozzáadása után mért lumineszcencia jelentősen kisebb volt, mint ha csak vermutot kevertünk volna a reagenshez.

Mivel a bor és a whisky antioxidáns hatását nagyrészt a bennük található polifenoloknak tulajdonítják (7), meghatároztuk a Martini-koktél polifenoltartalmát Folin-reagens segítségével (7). A 2. táblázatban látható, hogy a Martini-koktél polifenolkoncentrációja, katechin-ekvivalensben mérve, egy nagyságrenddel kisebb, mint a boré vagy a 12 éves skót whiskyé. A rázott és a kevert koktélok polifenoltartalma nem különbözik szignifikánsan.

2. táblázat. A Martini-koktélok polifenol-koncentrációja a fehérboréval és a kevert skót whiskyével összehasonlítva

Koncentráció (katechin-ekvivalensben megadva, mmol/l) Minta Mintaszám Átlag SH 95%-os MT Rázott Martini 8 0,056 0,005 0,044–0,068 Kevert Martini 9 0,060 0,009 0,039–0,081 Sauvignon fehérbor 9 0,592 0,030 0,523–0,661 Skót whisky 9 0,575 0,025 0,517–0,633 20 µl mintát adtunk 980 µl, desztillált vízzel 1:10 hígított Folin-reagenshez, majd 0,5–2,5 órát vártunk az elszíneződés kialakulására és 750 nm-en mértük az oldat abszorpcióját. A minták abszorpcióját egy standard görbéhez hasonlítottuk, melyhez 10–50 µl 1 mmol/l koncentrációjú katechinoldatot adtunk a Folin-reagenshez. A standard görbét három különböző napon is meghatároztuk, ezek R2-értéke 0,9984 és 0,9999 közötti volt.

A Martini-koktél hígítatlanul a 42 mmol/l hidrogén-peroxid által okozott fluoreszcenciát több mint 99,9%-kal képes csökkenteni. Számításaink szerint egy elfogyasztott és felszívódott koktél a szervezetben 210 µmol/l hidrogén-peroxiddal képes reagálni. Korábbi számításaink szerint 5 mmol/l etanol (ilyen vérszint mérhető általában 1-2 pohár szeszes ital elfogyasztása után) 131 µmol/l hidrogén-peroxid semlegesítésére alkalmas (6). A csarnokvíz hidrogén-peroxid-koncentrációja egészségeseknél 14 és 31 µmol/l között alakul (átlag 24 µmol/l, SE 7 µmol/l), cataractában szenvedő betegeknél 82 (155) µmol/l, illetve 198 (88) µmol/l (13). Mind az E-vitamin, mind az alkohol körülbelül felére csökkenti a szürkehályog (4, 5) és az atherosclerosis
(1, 3) kialakulásának kockázatát. A csarnokvízben normálisan is fennálló peroxidkoncentráció valószínűleg a vérplazma peroxidkoncentrációjának függvénye, amelyből a csarnokvíz képződik ultrafiltrációval a sugártestben. A rázott koktél fogyasztása után a vérplazma és a csarnokvíz peroxidkoncentrációja a keveréssel elkészített ital fogyasztása után mérhetőnek a felére csökkenhet.

Megbeszélés

Annak ellenére, hogy nem tisztázott a Martini-koktél-shake kiemelkedő antioxidáns hatékonyságának oka, lehetséges lenne, hogy James Bond jobb antioxidáns hatása miatt kéri Martini-koktéljait rázva (és nem keverve)? Ez esetben természetesen egészségesebb a nagyobb antioxidáns kapacitású ital. Az irodalomban nem találtunk utalást arra, hogy a 007-es ügynök cataractában vagy cardiovascularis betegségben szenvedne, ennél fogva mértékletes alkoholfogyasztónak tekinthetjük. A szerzők nem vizsgálták az olajbogyó hozzájárulását a koktél antioxidáns hatásához.

Közreműködők: C. C. Trevithicktől származik a vizsgálat ötlete és ő végezte a Martini-koktél antioxidáns hatásával kapcsolatos előzetes kutatásokat. F. Rahman és M. M. Chartrand végezték a Student-féle t-próbát az Excel táblázatkezelő programmal, M. M. Chartrand határozta meg az italok fenoltartalmát Folin-reagenssel és ő végezte a statisztikai elemzést. J. Wahlman és F. Rahman, Darin Lawrence, Adrian Lee és Ashley MacDonald segítségével készítették a mini-koktélokat és végezték az antioxidáns hatás mérését luminométerrel. M. Hirst és J. R. Trevithick hangolták össze a vizsgálat menetét, segítettek a statisztikai elemzésben, a kutatócsoport összejövetelei során javasolták bizonyos próbák elvégzését és kontrollok alkalmazását, és ők felelősek a közlemény megírásának nagyobb részéért. C. C. Trevithick és M. M. Chartrand javaslatokat tettek a szöveg egyes részeinek módosítására. J. R. Trevithick és M. Hirst felel az adatok helytállóságáért.
Támogatás: M. Hirst és J. R. Trevithick kivételével mindegyik közreműködő a Work Study, Canada Manpower, Youth Opportunities Unlimited Ontario nyári egyetemének hallgatói, M. Hirst és J. R. Trevithick a Labatt Breweriestől részesült anyagi támogatásban. A gin- és a vermutmintákat a Corby Distilleries bocsátotta rendelkezésünkre.
Érdekütközés: A Labatt Breweriestől kapott kutatási támogatást a laboratóriumi felszerelés egy részére, C. C. Trevithick, M. M. Chartrand, J. Wahlman és J. R. Trevithick költségeinek fedezésére az Association for Research in Vision and Ophthalmology 1999-es konferenciáján, és M. Hirst költségeinek fedezésére a fejlődő országok 1999-es 4. nemzetközi toxikológiai konferenciáján költöttük.

Department of Biochemistry, Faculty of Medicine and Dentistry, University of Western Ontario, London, Ontario, Canada N6A 5C1
C. C. Trevithick, research assistant
M. M. Chartrand, research assistant
J. Wahlman, research assistant
F. Rahman, research assistant
M. Hirst, professor
J. R. Trevithick, professor

Correspondence to:
J. R. Trevithick
trevjohn@julian.uwo.ca

BMJ 1999;319:1600-2.