BMJ Magyar Kiadás 2001;2:86-9.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

A csecsemőtáplálás megjelenítése a brit tömegtájékoztatásban: a tápszeres táplálás és a szoptatás ábrázolásának tartalmi elemzése

Lesley Henderson, Jenny Kitzinger, Josephine Green

Összefoglalás

Célkitűzés: Megvizsgálni, hogyan jeleníti meg a brit tömegtájékoztatás a szoptatást és a tápszeres táplálást.
Módszer: Tartalmi elemzés.
A vizsgálat tárgya: Olyan televízióműsorok és újságcikkek 1999 márciusában, amelyekben utalás történt a csecsemőtáplálásra.
A vizsgálat tárgya: A brit tömegtájékoztatás.
Az értékelés fő szempontjai: Vizuális és verbális utalások a szoptatásra és a tápszeres táplálásra az újságokban és a televízióműsorokban.
Eredmények: Összesen 235 utalást találtunk a csecsemőtáplálásra a televíziós vizsgálati mintában és 38-at az újságokban. A tápszeres táplálást gyakrabban érintették, mint a szoptatást, és problémamentesebbnek mutatták be. A tápszeres táplálást az „átlagos” családdal, míg a szoptatást a középosztálybeli nőkkel és hírességekkel társították. Ritkán említették a tápszer egészségi kockázatait és a szoptatás egészségi előnyeit.
Következtetések: A tömegtájékoztatás ritkán közvetít kedvező információt a szoptatásról, jóllehet egészségi szempontból ez a táplálási mód a legelőnyösebb. Az egészségügyi szakembereknek és az irányelvek kidolgozóinak figyelembe kellene venniük a téma tömegtájékoztatásbeli ábrázolásának sajátosságait és azt a kulturális hátteret, amelyben a nők a csecsemőtáplálásról döntenek.

Bevezetés

A tömegtájékoztatás erőteljesen befolyásolja, hogyan látják az emberek az egészséggel kapcsolatos kérdéseket (1). A pánikkeltő egészségügyi témájú újságfőcímeknek mérhető hatása van az emberek viselkedésére, a napi sajtó pedig szerepet játszik abban, hogyan ítélik meg saját kockázatukat, mennyire veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, és miként vélekednek az egészségpolitikáról (2–7). A tömegtájékoztatás nemcsak ismereteket közöl, hanem hozzájárul annak kialakításához és megerősítéséhez is, hogy mit tekintsünk magától értetődőnek, illetve normálisnak.

A szoptatás jótékony hatása kulcsfontosságú mind az anya, mind a csecsemő egészsége szempontjából (8–12). Nagy-Britanniában azonban a szoptatás előfordulási gyakorisága az egyik legkisebb Európában. A szoptatás szintén kevésbé elterjedt bizonyos társadalmi-gazdasági rétegeknél, ami tovább növeli a meglévő egészségügyi egyenlőtlenségeket. A társadalmi-kulturális tényezőkről feltételezik, hogy szerepet játszanak a nők csecsemőtáplálással kapcsolatos döntésében (13, 14), nincsenek azonban arra vonatkozó kutatások, hogy a szoptatás és a tápszeres táplálás hogyan tükröződik a kultúrában. Tanulmányunk e hiány kitöltését célozza. Egy hónapon keresztül szisztematikusan elemeztük a tápszeres táplálás és a szoptatás ábrázolását a brit újságokban és televízióban. Főként azt vizsgáljuk, hogyan jeleníti meg a tömegtájékoztatás a csecsemőtáplálást, esetleg befolyásolva ezzel a nők választását.

Módszerek

Vizsgálati minták

A vizsgálat időpontjaként előzetes tervezés alapján 1999 márciusát választottuk. E hónap folyamán nem voltak sem különösebb kezdeményezések, sem nagyobb újsághírek a csecsemőtáplálással kapcsolatban.

Sajtóminta – Tizenhárom brit országos lapot elemeztünk. Ezek bulvármagazinok, újságok, napilapok, illetve vasárnapi újságok voltak, s a politikai paletta különböző színeit képviselték. Választásunk a következőkre esett: Times, Daily Telegraph, Guardian, Daily Mail, Sun, Mirror, Observer, Mail on Sunday, Sunday Times, News of the World, People, Sunday Telegraph és Sunday Mirror. Március folyamán naponta olvastuk őket, s felvettünk az adatbázisunkba minden olyan szoptatásra vagy tápszeres táplálásra vonatkozó utalást, amely főcímben, szövegben vagy képillusztrációban előfordult.

Televíziós minta – Hogy a lehető legnagyobb eséllyel felfedezzük a csecsemőtáplálásra vonatkozó utalásokat a különféle műsorfajtákban, a megfigyelendő televízióprogramokat két kitétel alapján válogattuk. Először is rögzítettük az összes rendszeres egészségi és gyermeknevelési sorozatot a hónap folyamán, valamint figyeltük a Radio Times műsorjegyzékét, hogy felfedezzünk minden olyan programot, amely az egészség, az orvostudomány, a gyermeknevelés vagy a csecsemők témájával foglalkozik. Az ilyen műsorokat abból a meggondolásból rögzítettük, hogy legnagyobb valószínűséggel ezekben szerepel a csecsemőtáplálás témája. Másodszor pedig olyan programválogatást vettünk fel, amely különböző műsortípusokat képviselt: hírműsort, szappanoperát, orvosdráma-sorozatot és napközi dokumentumműsorokat. A kiválasztás úgy zajlott, hogy előre válogattunk konkrét példákat ilyen programokból, a hónap folyamán rögzítettük és megtekintettük azok minden epizódját vagy kiadását. Szintén felvettük és elemeztük a kiválasztott műsorok alatt bemutatott valamennyi reklámot.

Kódolás és elemzés

A tömegtájékoztatási vizsgálati mintákat számítógépes kódolásos rendszerrel mennyiségileg elemeztük, ezzel a szoptatás és tápszeres táplálás ábrázolásának gyakoriságát kívántuk meghatározni, valamint megállapítani, hol szerepeltek ezek. A mintákon belül a szoptatásra vagy tápszeres táplálásra vonatkozó minden utalást kódoltunk a táplálás módja szerint (szoptatás vagy tápszeres), az utalás típusa szerint (vizuális vagy verbális), valamint a műsor típusa szerint, amelyben megjelent. Minden esetben kódoltunk annak rögzítése céljából is, hogy voltak-e nehézségek az adott táplálási módszerrel, mik voltak azok, s javasoltak-e megoldást.

A minőségi elemzéssel azt kívántuk megállapítani, hogy a csecsemőtáplálás milyen tartalmi és szövegkörnyezetben, milyen megfogalmazásban fordult elő. Így megvizsgáltuk, hogyan jellemezték az anyát (például megfigyeltük a társadalmi hovatartozásra utaló jelzést), valamint, hogy milyen nyelvi és képi ábrázolás társult az egyes táplálási módokhoz.

Eredmények

A televíziós vizsgálati mintában 235 vizuális és verbális utalást találtunk a szoptatásra vagy tápszeres táplálásra. A legtöbbet az egészségi és a gyermeknevelési műsorokban fedeztük fel, ezt követték az orvosdrámák, a szappanoperák, a napközben vetített dokumentumműsorok, a műsorközi reklámok, végül a hírműsorok és a dokumentumfilmek (1. táblázat).

1. táblázat. A szoptatásra és a tápszeres táplálásra vonatkozó utalások száma a különböző műsortípusokban

Műsorok száma Utalás a csecsemőtáplálásra* Műsortípus Elemzett Utalás a táplálásra Tápszeres Szoptatás Összesen Egészségi és gyermeknevelési 26 23 142 2 144 Orvosdráma és szappanopera 64 8 39 29 68 Hírműsor és dokumentumfilm 37 1 1 0 1 Dokumentumműsor** 23 3 9 10 19 Műsorközi reklám 1246 2 3 0 3 Összesen 1396 37 194 41 235 *Vizuális, verbális vagy mindkettő. **Nem főműsoridőben

A sajtómintában 38 utalást találtunk a szoptatásra vagy a tápszeres táplálásra 37 különböző kiadványban. A legtöbb a napi bulvármagazinokban jelent meg (19 utalás). További tíz a napilapokban, hat a vasárnapi újságokban és három a vasárnapi bulvármagazinokban fordult elő.

A csecsemőtáplálás ábrázolása a televízióban

A csecsemőtáplálás televíziós bemutatásának elemzése szembeötlő jellegzetességekre és komoly hiányosságokra világított rá (2. táblázat). Először is: szoptatást alig mutattak. Csupán egyetlen jelenetet fedeztünk föl, melyben egy babát éppen a mellre helyeztek (Brookside, 4-es csatorna, március 13.), további kilenc jelenetben láttunk mellpumpát (nem használat közben). A tápszer elkészítése és a cumisüveges etetés 170 jelenetben szerepelt. Másodszor: a szoptatásra leggyakrabban verbálisan utaltak (a vizuális utalásokat 3:1 arányban megelőzve), míg a tápszeres táplálásra leginkább vizuálisan (a verbális utalásokat 7:1 arányban megelőzve). Az üvegből táplált baba a televízióban akár háttérjelenet is lehetett, a szoptatáshoz azonban általában megjegyzést fűztek. Harmadszor: a szoptatást legtöbbször fiktív zsánerjelenetekben ábrázolták. A vizsgált időszak alatt három szappanopera bevezető képsoraiban szerepelt (EastEnders, BBC1, Coronation Street, ITV és Brookside, 4-es csatorna).

2. táblázat. A szoptatásra és a tápszeres táplálásra vonatkozó vizuális és verbális utalások száma a különböző műsortípusokban

Utalás a szoptatásra Utalás a tápszeres táplálásra Műsortípus Vizuális Verbális Vizuális Verbális Egészségi és gyermeknevelési 0 2 127 15 Orvosdráma és szappanopera 10 19 30 9 Hírműsor és dokumentumfilm 0 0 1 0 Dokumentumműsor* 0 10 9 0 Műsorközi reklám 0 0 3 0 Összesen 10 31 170 24 *Nem főműsoridőben

Minőségi elemzésünk azt mutatta, hogy a fiktív zsánerjelenetekben ábrázolt szoptatás nemcsak társadalmi témájú cselekmény, hanem humoros megvilágításba helyezi a meztelenség, a kínos helyzet és a mell szexualitásának témáját. A Coronation Street egyik epizódjában (március 14.) például egy kiszolgálónő (akinek láthatóan szivárgott a melle) megkérdezte a megrökönyödött férfivendégtől, vajon látszik-e, hogy a melltartója ki van tömve vécépapírral. Negyedszer: a tápszeres táplálás – a szoptatással ellentétben – minden műsortípusban szerepelt. A reklámokban mutatott cumisüveges táplálás például azt jelezte, hogy a férfiak aktívan részt vesznek a gyermekgondozásban. Két hirdetésben volt látható tápszert készítő, illetve csecsemőt cumisüvegből etető férfi (az egyik whiskyt, a másik kábeltelevíziós ajánlatokat reklámozott). Végül: a szoptatással kapcsolatos utalások sokszor mutattak rá esetleges problémákra, míg a tápszeres táplálással kapcsolatban ritkán említettek nehézségeket. A televíziós mintában csak egyetlen utalás történt a tápszeres táplálás esetleges nehézségeire (a cumisüveg sterilizálásának időt rabló voltára, Liverpool Mums, 5-ös csatorna, március 15.). Ezzel szemben 27 esetben tértek ki a szoptatás problémáira: a mastitisre, a tejpangásra, a fájdalmas bimbóra, a szopós csecsemő otthagyásának gyakorlati és érzelmi nehézségeire (Liverpool Mums, március 11., ER, 4-es csatorna, március 17., This Morning, ITV, március 18. és Brookside, március 13).

A téma televíziós említése során csupán egyetlen – indirekt – utalás akadt a tápszeres táplálás esetleges egészségi kockázataira (egy gyermekgyógyász megkérdezte, hogy a beteg gyermeket tápszerrel táplálják-e, amivel azt sejteti, hogy esetleg hozzájárulhatott a betegséghez; ER, március 17.). A szoptatás egészségi előnyeire nem találtunk nyílt utalást.

A csecsemőtáplálás ábrázolása a sajtóban

A sajtómintában a szoptatásra vonatkozó legtöbb utalás (a 38 közül 35) csak érintőleges megjegyzés volt más témákról szóló riportokban, rovatokban, vezető cikkekben. A legtöbb utalás (a 35-ből 15) a nehézségekre vonatkozott, s többségük (a 15-ből 9) nem szolgált megoldási javaslattal. A szoptatást úgy jellemezték, hogy a nőt „két lábon járó étekké” redukálja (Daily Telegraph, március 13.), és kárhoztatták az alvásmegszakításokért, a fájdalmas mellbimbóért, a hízásért, a petyhüdt emlőért. Ezzel szemben a tápszeres táplálással kapcsolatosan semmilyen esetleges nehézségre nem utaltak.

Három leírásban azonban a szoptatás teljes egészében kellemes tapasztalatként szerepel. Egy asszony például így nyilatkozott: „Ruby születése után egy hónappal már újra dolgoztam. Felpakoltam a gyereket, így tudtam szoptatni, s velem lehetett egész idő alatt” (Daily Mail, március 1.). A pozitív élmény mindhárom esetben az anya független munkakörülményeivel volt kapcsolatos, de ezt nem fejtették ki a cikkekben. Használták viszont a szoptatást a társadalmi hovatartozás jelzésére. Egy márkás babaárucikkeket bemutató újságcikkben például megjegyezték, hogy „ha ezt az előkét lehányja a gyerek, a folt csupán kézzel passzírozott friss zöldség vagy anyatej lehet, ez olyan biztos, mint ahogy a szülei a legjobb feltételekkel kapnak hitelt a bankban” (Guardian, március 29.).

Nem bukkantunk szoptatást ábrázoló képre, ám egy spermiumadományozásról szóló cikket cumisüvegből táplálkozó csecsemővel illusztráltak (Sun, március 19.). A kép babát akart ábrázolni általában, nem pedig a csecsemőtáplálást valamilyen konkrét szemszögből. Úgy tűnik, a cumisüveges táplálás a csecsemőlét szimbólumává vált.

Csupán egy utalást találtunk a tápszer lehetséges egészségügyi kockázataira, mégpedig egy adott gyártmányban genetikailag módosított összetevőivel kapcsolatban (Daily Mail, március 11.). Ezzel szemben két esetben is megemlítették futólag, hogy az anyatejjel bizonyos gyógyszerek átvihetők, egy újság pedig éhenhalt szoptatott csecsemőről számolt be. Ez utóbbi cikkben idézték az „anyatej-elégtelenségi szindróma” szakértőjét, aki kijelentette, hogy „ez bárkivel megtörténhet” (The Guardian, március 16.). Az egész sajtómintában nem találtunk nyílt utalást a szoptatás kedvező egészségi hatásaira.

A tömegtájékoztatás azt sugallja, hogy a szoptatás nehézségekkel jár, komikus és zavarba ejtő, a középosztálybeli nőkre és a hírességekre jellemző. Ezzel szemben a tápszeres táplálás társadalmilag elfogadott, szembetűnő jelenség, problémamentes, és az „átlagos” családra jellemző. A szoptatás egészségi előnyei és a tápszeres táplálás kockázatai nagyrészt hiányoztak a napi tömegtájékoztatásból.

Megbeszélés

A tömegtájékoztatás nem segíti elő a szoptatás pozitív képének kialakítását, noha ez a csecsemőtáplálási mód egészségi szempontból a legkedvezőbb. Természetesen lehet, hogy a tömegtájékoztatás azt tükrözi, ami nyilvánosan látható – sokan nem szoptatnak a nyilvánosság előtt –, és azzal, hogy a figyelmet a nehézségekre irányítja, felkészítheti a nőket a szoptatás valóságára. Az ilyen korlátozott ábrázolás azonban hozzájárulhat, hogy állandósul a felfogás: a nyilvánosság előtt nem illik szoptatni. Elősegítheti az olyan vélekedések fennmaradását is, miszerint a szoptatás nehézkes dolog, könnyen kudarcba fulladhat, vagy hogy csak bizonyos típusú nők választják. Bár egyesek azzal érvelnek, hogy olyan kultúrában élünk, amely szinte kötelezővé teszi a szoptatást, úgy látszik, nem ez a helyzet, legalábbis, a tömegtájékoztatás alapján. Épp ellenkezőleg, úgy tűnik, szabványos lett a tápszeres táplálás, és úgy ábrázolják, mint a nyilvánvaló választási lehetőséget.

Mi a tömegtájékoztatás csecsemőtáplálással kapcsolatos elemzését csak egy hónapra vonatkoztatva végeztük, de hasznosnak bizonyulhat a szoptatás és a tápszeres táplálás ábrázolásának összehasonlítása hosszabb idő távlatában is. Így összehasonlítást tehetnénk a napi tudósítások és a speciális kezdeményezések között (például szoptatási kampányhét). Érdemes lenne kiterjeszteni a mintavételt a gyermekműsorokra, hogy a fiatalokhoz eljutó üzeneteket is tanulmányozhassuk. Ha megvizsgálnánk a tömegtájékoztatásban dolgozók döntési folyamatát, könnyebben megérthetnénk, mi az akadálya a szoptatás bemutatásának, s felfedhetnénk mely területeken kell beavatkozni. A későbbi kampányokban és intézkedésekben hasznosíthatnák egy olyan tanulmány eredményeit, amely azzal foglalkozna, hogyan reagálnak a nők a tömegtájékoztatásban bemutatottakra. Fontos, hogy a klinikusok, egészségnevelők és az irányelvek kidolgozói ismerjék a téma tömegtájékoztatásbeli ábrázolásának sajátosságait, valamint az összetett kulturális hátteret, amelyben a nők a csecsemőtáplálásról döntenek. A tömegtájékoztatás valószínűleg mélyrehatóan befolyásolja, miként döntenek a nők csecsemőjük táplálásáról, ez pedig kihat a következő generáció egészségére is.

Amit már eddig is tudtunk Úgy gondoljuk, társadalmi-kulturális tényezők is szerepet játszanak a nők csecsemőtáplálásra vonatkozó döntésében. Eddig senki sem vizsgálta, hogyan ábrázolja a csecsemőtáplálást a brit tömegtájékoztatás. Milyen új ismeretet ad ez a közlemény? A szoptatást és a tápszeres táplálást nagyon eltérően ábrázolja a tömegtájékoztatás. A tápszeres táplálást gyakrabban mutatják, mint a szoptatást, és problémamentesebbnek tüntetik fel. A tápszeres táplálást az „átlagos” családokkal hozzák összefüggésbe, míg a szoptatást a középosztálybeli nőkkel és a hírességekkel. Az egészségügyi szakembereknek és az irányelvek kidolgozóinak figyelembe kellene venniük a téma tömegtájékoztatásbeli ábrázolásának sajátosságait és azt a kulturális hátteret, amelyben a nők a csecsemőtáplálásról döntenek.

Közreműködők: L. Henderson, a kutatási téma vezetője részt vett a tanulmány céljának megfogalmazásában, az adatok összegyűjtésében és elemzésében, valamint a kézirat megírásában. J. Kitzinger részt vett a tanulmány céljának megfogalmazásában, az adatok elemzésében, valamint a kézirat megírásában. J. Green részt vett a tanulmány céljának megfogalmazásában és szaktanácsadást nyújtott a csecsemőtáplálásról. Serena Patterson és Yvonne Wayne segédkezett a televízióműsorok kódolásában. L. Henderson és J. Kitzinger vállalja a felelősséget a leírtakért.
Támogatás: „A csecsemőtáplálás a tömegtájékoztatásban: az ábrázolási mód és a befolyás elemzése” című tanulmányt az Economic and Social Research Council támogatta (R000222785. sz. pályázat).
Érdekütközés: nem volt.

Centre for Media and Communications Research, Department of Human Sciences, Brunel University, London UB8 3PH
Lesley Henderson, senior research fellow
Jenny Kitzinger, reader

Mother and Infant Research Unit, University of Leeds, Leeds LS2 9LN
Josephine Green, senior lecturer

Correspondence to:
L. Henderson
lesley.henderson@brunel.ac.uk

BMJ 2000;321:1196-8.