BMJ Magyar Kiadás 2001;2:67-8.

SZERKESZTŐSÉGI KÖZLEMÉNYEK

Árvíz és egészség

Az áradással járó veszélyek nem minden esetben nyilvánvalóak

Anglia és Wales területén 2000 őszén olyan hatalmas árvíz pusztított, amelyhez hasonlót az elmúlt 50 évben nem tapasztaltak az ott élők. November első hetének végére több mint 3000 otthont öntött el a víz, a közlekedés összeomlott, helyenként az ivóvízkészlet is fertőződött és egy kórházat ki kellett üríteni (1).

Az összes természeti katasztrófa 40%-át az árvíz teszi ki, és a természeti csapások következtében elhunytak közel fele a víz áldozata (2). Az árvíz a fejlődő és trópusi területeken pusztít leggyakrabban, ahol jelentős hatással van a közegészségügyre, és ahol gyakran magasra rúg a kitelepítettek és a halálesetek száma. Az árvíz okozta halálesetek és sérülések nemcsak a csapás közvetlen következményei, számukat befolyásolja a közösség szociális, gazdasági és egészségi állapota, valamint a helyi fertőző betegségek is. Megfigyelték, hogy a fejlődő országokban az árvíz levonulása után megnövekedett a hasmenéses megbetegedések száma (beleértve a kolerát és a vérhast is), és nagyobb számban léptek fel légúti fertőző betegségek, hepatitis A és E, hastífusz, leptospirosis és rovarcsípés útján terjedő fertőzések (3, 4). Mindehhez hozzájárult a hiányos táplálkozás is, mivel az élelmiszer-tartalékok kimerültek, és problémák adódtak a segélyszállítmányokkal is.

Az Egyesült Államokban a természeti csapások közül az árvíz szedi a legtöbb áldozatot. Nagyon sok a fulladásos halál (2, 5). Különösen a nagy esőzések után bekövetkező áradás veszélyes, mert gyorsan emelkedő vízszinttel jár. Számtalan esetben lelték halálukat autósok az áradatban, amikor megpróbáltak kocsijukkal átkelni a hömpölygő víztömegen. Más, halálhoz vagy súlyos sérüléshez vezető tényezők a lehűlés, az áramütés, az égési sérülések és a szén-monoxid-mérgezés, mivel gyakori a benzinmotoros áramfejlesztők és szivattyúk használata rosszul szellőző helyiségekben (5).

A fejlett országokban az árvíz okozta rövid távú morbiditás sérüléseket és betegségeket eredményez. Észak-Karolinában, 1999-ben, az árvízzel kapcsolatos baleseti sérülések száma folyamatosan emelkedett, és akkor érte el tetőpontját, amikor az emberek a katasztrófa után néhány héttel hazatértek házaikba, hogy elvégezzék a szükséges javításokat (adatokat nem közöltek). Az árvízkárosultak nagyobb valószínűséggel jelennek meg a sürgősségi osztályon bőrkiütés vagy asthmás roham miatt, és gyakrabban veszik igénybe az ambulanciákat dialízis céljából, gyógyszerkészleteik pótlása vagy oxigénpalackjuk feltöltése végett (5). Bár a gastroenteritis és a légúti fertőzések néhány csoportját az árvízzel hozzák összefüggésbe, a fejlett országokban ezek száma általában kisebb, és gyakran összefüggésbe hozható azzal, hogy a házaikból kitelepített embereket csak zsúfolt szállásokon tudják elhelyezni (3, 5). Járványok kitörésére nem kell számítani, ennek ellenére az emberek nagyon aggódnak amiatt, hogy esetleg elkaphatnak valamilyen fertőző betegséget, ha érintkezésbe kerülnek a kiáradt vízzel, vagy bármilyen tárggyal, amelyet tönkretett az áradás. Gyakran keringenek járvány kitöréséről szóló rémhírek a lakosság köreiben (6).

Csak kevés adat áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy vajon milyen hatással van az árvíz hosszú távon a közegészségre. Olyan emberek körében végeztek eset-kontroll vizsgálatot, akiket a bristoli árvíz idején kitelepítettek otthonaikból. A vizsgálat kimutatta, hogy ebben a csoportban az árvizet követő évben nagyobb volt az orvosi rendelőben tett látogatások, kórházi beutalások és halálesetek száma, mint azoknak a körében, akiket az árvíz nem érintett (7). Semmilyen betegség vagy kór nem tehető felelőssé ezért a jelenségért. Egy ausztráliai vizsgálat nem talált különbséget mortalitás tekintetében azok között, akiket érintett az árvíz, és azok között, akiket nem, de a kutatás kimutatta, hogy az első csoport tagjai gyakrabban fordultak orvoshoz (8). Valószínűleg mindkét esetben a megnövekedett lelki teher lehetett ennek az oka.

Az árvízkárosultak gyakran rettegnek amiatt, hogy hosszú távon is fennállhat a fertőzés lehetősége, mert otthonaikban a takarítás után is maradhattak gombák, mérgező anyagok. Sajnos nincsenek olyan adatok a birtokunkban, amelyek alapján ezt az összefüggést érdemben megítélhetnénk.

A betegségeknél vagy sérüléseknél sokkal fontosabbak lehetnek az árvízzel kapcsolatos pszichológiai problémák. A legtöbb ember számára a lelki trauma nem szűnik meg az ár levonulásával. A javítások, a takarítás, a biztosítóval való alkudozás nagyon megterhelő lehet. Ha hiányzik a megfelelő támogatás a helyreállítás időszakában, az további feszültséget okoz. Az Egyesült Államokban végzett felmérések azt mutatják, hogy a jobb szociális támogatás biztosítása jelentősen csökkentheti a betegség jelentette terhet a természeti katasztrófa után (9). Az árvízkárosultak gyakran számolnak be depresszióról és elszigeteltség érzéséről (10). Emellett a kilakoltatás, a vagyontárgyak elvesztése alááshatja a valahová tartozás és az önazonosság érzését (11). Előfordulhatnak viselkedésbeli változások is. Például az 1998-as angliai húsvéti áradás után az emberek félelmükben naponta ellenőrizték a folyó vízszintjét (10). Egy hosszmetszeti tanulmány kimutatta, hogy azoknak az embereknek a 15-20%-a, akik túléltek valamilyen természeti katasztrófát, poszttraumás stresszbetegség jeleit mutatja (12).

Az orvostársadalomnak és a közegészségügynek fel kell készülnie arra, hogy kielégítse az angliai és walesi árvízkárosultak igényeit, és ugyanezt kell tennie minden hasonló esetben a jövőben is. A lakosságot figyelmeztetni kell arra, milyen veszélyes gépkocsival átkelni az elárasztott utakon, tanácsokat kell adni nekik arra vonatkozóan, hogyan előzhetik meg a baleseteket, a víznek való kiszolgáltatottságot vagy a későbbi fertőzést. A csapvizet fel kell forralni vagy klórozni kell, ha a vízszolgáltató erre szólítja fel a lakosságot vagy ha a saját vízkészlet fertőződött. Árvíz idején fokozott figyelmet kell fordítani a felmerülő betegségekre és informálni kell a lakosság széles körét, hogy elkerüljük a fertőzések és járványok kitöréséről szóló rémhírek elterjedését. A legfontosabb azonban, hogy az egészségügyieknek tisztában kell lenniük a ténnyel: az árvizet átélt emberek fokozottan igénylik az orvosi és a lelki segítséget, és ez az állapot a katasztrófa után hónapokig, esetleg évekig elhúzódhat. Ezt néha nem könnyű belátni, pedig az egészségügyieknek tudniuk kell: az árvíz nem csak közvetlen módon terheli munkájukat és eszközeiket, hanem közvetetten is.

Christopher A. Ohl, assistant professor of medicine
Section on Infectious Diseases, Wake Forest University School of Medicine, Winston-Salem, NC 27157-1042, USA (cohl@wfubmc.edu)

Sue Tapsell, research fellow
Flood Hazard Research Centre, Middlesex University, Enfield EN3 4SF (s.tapsell@mdx.ac.uk)

BMJ 2000;321:1167-8.