|
|
|
BMJ Magyar Kiadás 2000;6:333-6.
HÍREK
Egyre hatékonyabb az emlőrákszűrés Nagy-Britanniában
Annabel Ferriman, BMJ
Növekszik a brit emlőrákszűrő-program hatékonysága, szenzitivitása és specificitása. A szűrőprogramról készített éves jelentés szerint a terv az, hogy javuljon a rákos esetek felismerése és a kis méretű (15 mm-nél kisebb átmérőjű) rosszindulatú elváltozások kimutatása, és közben kevesebb felesleges biopsziát végezzenek. A szűrésre behívott nők megjelenési aránya szintén javult, a 1,7 milliónak háromnegyede jött el a vizsgálatra.
A teljesítménynövekedést a szűrést végzők hozzáértésének javulásával, a röntgenfilm denzitásának változásával (aminek eredményeként élesebb, jobb minőségű felvételek készülnek) és a kétirányú mammográfia bevezetésével magyarázzák, amit az első szűrésen részt vevő nők esetén végeznek.
A BMJ egyik szeptemberi számában közölt vizsgálatban (2000: 321:665-9) úgy becsülték, hogy a szűrés közvetlen következményének (tehát nem a jobb terápiás lehetőségeknek) tulajdonítható mortalitáscsökkenés 1998-ban Angliában és Walesben 6,4% volt. A szűrésből eredő mortalitáscsökkenés azonban nem olyan gyors, mint ahogy azt egy korábbi beszámolóban jósolták: 1987-ben azt remélték, hogy a 2000. évre 25%-os lesz a mortalitáscsökkenés.
 |
Dr. Roger Blanks, az Institute of Cancer Research rákszűrés-értékelő egységének tagja – az említett vizsgálat egyik szerzője – a mortalitás vártnál lassúbb csökkenésének hátterét próbálta megvilágítani: „Az országos statisztikai adatok lassabban változnak egy hatás következtében, mint amit véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok alapján várnánk; ennek oka a hatás felhígulása, amit a már diagnosztizált emlőrákos nők száma okoz” – mondta.
|
A brit emlőrákszűrő program adatai
|
A szűrés 1995-ig ráadásul nem fedte le Nagy-Britannia egész területét, és idő kellett a szűrésben szerzett szakértelem csiszolódásához is. A 65 éves és idősebb, szűrésben részt vett nők száma 1998–99-ben ismét növekedett, részben annak köszönhetően, hogy ezt a korosztályt külön tervek alapján szűrték, részben pedig azért, mert egyre többen ismerik fel a szűrés jelentőségét.
Az egyes évekre vonatkozó adatok megtalálhatók a Recent News szekcióban az alábbi címen: 
www.cancerscreening.nhs.uk
A nagy mennyiségű paracetamolfogyasztás összefüggésben állhat az asthmával
Tudor Toma, London
A paracetamolkészítmények nagy forgalma magyarázhatja, hogy miért nagyobb az angol nyelvterületeken az asthma és az egyéb allergiás megbetegedések prevalenciája, mint máshol.
Dr. Seif Shaheen és munkatársai, a londoni King’s College munkatársai azt írják a Thorax-ban közölt vizsgálatukban (2000; 55:266-70), hogy felnőtteknél összefüggés van az asthma és a paracetamolfogyasztás között. A feltételezés alapján a kutatócsoport ökológiai analízist végzett annak tisztázására, hogy az asthma – és más allergiás betegségek, így az ekzema és a rhinitis – gyakrabban előfordul-e azokban az országokban, ahol több paracetamolt adnak el.
A kutatók azt találták, hogy az angol nyelvterületen (Nagy-Britanniában, Írországban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Új-Zélandon), ahol az allergiás betegségek előfordulási gyakorisága a világon az elsők között van, a paracetamolfogyasztás is az első helyek egyikén áll. A vizsgálat eredményeit a European Respiratory Journal (2000;16:1-7) novemberi számában közölték.
A paracetamol forgalmát és az atópiás betegségekkel való összefüggéseit 36 országban vizsgálták meg világszerte. Az asthma prevalenciája a serdülőknél átlagosan fél százalékkal nőtt az egy főre számított paracetamolfogyasztás 1 grammos növekedésével párhuzamosan. Az összefüggést nem lehetett magyarázni a vizsgált országok gazdasági fejlettsége közti különbséggel.
Az összefüggést az magyarázhatja, hogy a paracetamol csökkenti az antioxidáns glutathion mennyiségét az immunsejtekben, károsítva ezáltal a protektív antioxidáns hatásokat, és elősegítve a TH2 alapú allergiás gyulladást.
Több farmakológus vitatja azonban az asthma és a paracetamol közötti összefüggés valósságát. A Thoraxban megjelent közleményre reagáló írásában dr. Gee Yen Shin, a londoni Guy’s and St. Thomas’ Trust belgyógyászati toxikológiai osztályának munkatársa azt állítja, hogy „a glutathionhipotézis biológiai szempontból valószínűtlen, és véleményünk szerint az asthmás betegeknek nem kellene azt tanácsolnunk, hogy ne szedjenek paracetamolt” (Thorax 2000;55:882).
Dr. Shaheen szerint új in vitro vizsgálatok eredményei azt sugallják, hogy klinikailag jelentős paracetamoldózisok esetén előfordulhat glutathiondepléció. „Mindenesetre szeretnénk hangsúlyozni, hogy legfrissebb eredményeinket óvatosan kell kezelni, és az okozati összefüggés döntő bizonyítékát csak intervenciós vizsgálatokból származtathatjuk” – tette hozzá.
Új citokinkezelés gyulladásos bélbetegségben
Abi Berger, BMJ
Citokineket termelő baktériumok válhatnak a gyulladásos bélbetegség (inflamatoy bowel disease, IBD) terápiájának eszközeivé, amennyiben az egereken végzett kutatások eredményeit embereken is sikerül megismételni.
Belga kutatók olyan nem patogén baktériumot hoztak létre, ami egy gyulladásgátló citokint, a gyulladásos colitist enyhítő interleukin 10-et termel. A genetikailag módosított baktérium képes túlélni a gyomorsav hatását, így a citokin közvetlenül a vastagbélbe, a gyulladásban lévő területre juttatható. Ily módon kis dózisban és szisztémás mellékhatások nélkül fejtheti ki hatását a hatóanyag (Science 2000;289:1352-4).
A dr. Lothar Steidler, a Ghent University és a Flanders Interuniversity Institute for Biotechnology molekuláris biológusa vezette kutatócsoport a Lactococcus lactis baktériumot 1995 óta használja citokintermelésre. „Ezeket a nem kolonizáló baktériumokat évszázadokon keresztül használták a tejiparban, és biztonságosak az emberre nézve” – állítja dr. Steidler. A baktériumtörzs akkor keltette fel a kutatók érdeklődését, amikor felfedezték, hogy az egyéb bakteriális expressziós rendszerekkel ellentétben az L. lactis nem pusztul el közvetlenül azután, hogy a citokin felszabadult. Ezért gondolták azt, hogy az L. lactis megfelelő „eszköze” lehet annak, hogy a citokineket közvetlenül a gyulladás helyére juttassák. Emberben a gyulladásos bélbetegség nagy dózisú inravénás interleukin 10 hatására reagál, a hatóanyag orálisan azonban nem alkalmazható, mivel a gyomorsav hatására tönkremegy. Dr. Steidler azt feltételezte, hogy egy orális szállítórendszerrel, ami képes hatékonyan átjutni a gyomron, lehetővé válna a kezelés, és így a szükséges interleukin 10 dózisa, valamint a szisztémás mellékhatások kockázata is csökkenthető lenne.
 |
Dr. Steidler és munkatársai ezután genetikailag módosították az L. lactist, hogy az interleukin 10-et termeljen. Majd kialakították a gyulladásos bélbetegség két különböző egérmodelljét. Az első modellben a krónikus colitist úgy váltották ki, hogy az egereket heteken át nátrium-dextránszulfáttal etették.
A rekombináns baktériumok az egerek gyomrában túlélték a savas környezetet, és a colonban interleukin 10-et termeltek. A colitis súlyossága a felére csökkent.
A második egérkísérletben kiiktatták az interleukin 10 saját génjét. Ennek következtében az egereknél életük első 8 hetében spontán gyulladásos bélbetegség alakult ki. Amikor a kutatócsoport ezeknek az egereknek háromhetes korukban genetikailag módosított L. lactist adott, a colitis nem fejlődött ki.
Az interleukin 10 szérumkoncentrációját annak ellenére sem találták magasnak, hogy a vastagbél-nyálkahártya gyulladásos sejtjeiben megfelelő koncentrációban volt jelen.
A humán vizsgálatok megkezdése előtt azonban két technikai nehézséget meg kell még oldani. A humán interleukin 10 enyhén különbözik a rágcsálók interleukin 10-étől, ezért az L. lactis genetikai állományát újra módosítani kell. A másik akadályt az jelenti, hogy az emberi epe erősebb az egerek epéjénél, és valószínűleg elpusztítja a gyomron és a patkóbélen áthaladó baktériumokat. Az L. lactis burkolt formáját kell létrehoznunk, magyarázza dr. Steidler.
Dr. Fergus Shanahan, az írországi Cork University Hospital munkatársa szerint az eredményeknek nagy a jelentősége: „felveti a genetikailag módosított táplálékok terápiás alkalmazásának kérdését. Tulajdonképpen innen már csak egy lépés a vakcinák hasonló módszerrel történő alkalmazása.”
Sok óvszer fogy Angliában
Zosia Kmietowicz, London
Az elmúlt 25 év során Angliában hatszorosára nőtt azok száma, akik a fogamzásgátlási módszerként az óvszert választják. A családtervezési szaktanácsadáson megjelentek közül azok aránya, akik az óvszeres fogamzásgátlást preferálják, az 1975-ös 6%-ról 1999– 2000-re 36%-ra nőtt – derült ki az NHS felméréséből.
Ezzel párhuzamosan az orális fogamzásgátlók forgalma folyamatosan csökken: 1975-ben a fogamzásgátlás valamilyen formáját alkalmazó nők 70%-a szavazott a tablettákra, míg 1999–2000-ben arányuk 43%-ra csökkent. A felmérésből kiderült, hogy a 16–19 évesek korosztályán kívül az orális fogamzásgátlók népszerűsége az 1995-ös „tablettafrász” óta nem érte el régi fényét. A „esemény utáni” tabletták használata 10%-kal nőtt az elmúlt év folyamán; 1999–2000-ben 240 000 receptet írtak fel, szemben a tíz évvel ezelőtti 38 000-rel.
 |
A fiatalabb nőknél a sürgősségi fogamzásgátló módszerek alkalmazása 17%-kal nőtt 1998 és 1999–2000 között, mondta Margaret Jones, a Brook Advisory Centres ügyvezetője. Bár ennek hatására csökkenhetne a serdülők terhességi aránya, az adatok arra utalnak, hogy sokan egyáltalán nem védekeznek, ami a nemi úton terjedő betegségek előfordulási arányának növekedésében is tükröződik.
Spanyolországban van a legtöbb szervdonor
Annabel Ferriman, BMJ
A transzplantációra alkalmas kadaverszervek összegyűjtésében Spanyolország a legsikeresebb európai állam – derült ki az Európa Tanács kimutatásából.
A múlt év folyamán 1 millió lakosra számolva a spanyoloknak 33,6 szervet sikerült megmenteni, míg Nagy-Britanniában és Németországban csak 13, Franciaországban pedig 16 szerv volt az eredmény. A spanyolok sikere negyvenszerese a sort záró Törökországénak (0,9), és a második helyen álló Ausztriához (26) képest is nagy az előnyük.
A brit orvoskamara ez év júniusában kampányt indított a donorszervek számának növelésére. Képviselői szerint Spanyolország sikere abban rejlik, hogy 1989-ben megalapították az országos transzplantációs szervezetet. „Ezzel lefektették az országos transzplantációs koordinációs rendszer alapjait. Az ország 17 régiójában, továbbá kórházanként egy-egy koordinátor dolgozik” – írják a Szervadományozás a XXI. században című jelentésben.
 |
Az 1990-es években Dél-Ausztráliában is a spanyol rendszer mintájára rendezkedtek be, és 1999-ben a donorok aránya 1 millió lakosra számolva 19,6 főre nőtt, szemben az országos 8,6-es átlaggal.
A brit sebészek szakmai társasága 1999 januárjában javasolta, hogy Nagy-Britanniában hozzák létre az országos transzplantációs szolgálatot annak érdekében, hogy a szervadományozás országos, és ne helyi érdekeltségű legyen. Javaslatukat az orvoskamara támogatta, de a brit transzplantációs szolgálat működésének áttekintése után elutasította.
Egy október végén publikált felmérés adatai egyébként azt mutatják, hogy a britek többsége (57%-a) a feltételezett beleegyezés rendszerét támogatja, aminek az a lényege, hogy eleve feltételezik a donorszándékot, hacsak az illető ellenkező álláspontját nem regisztráltatta egy országos számítógépes adatbázisban.
Parkinson-kór permetezőszerektől?
Abi Berger, BMJ
Összefüggést találtak az egyik elterjedt rovarirtó szer, a rotenon és a Parkinson-kór kialakulása között. A betegség okát a legtöbb esetben nem sikerül kideríteni, de epidemiológiai vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a környezetben lévő toxikus anyagokkal – ilyenek például a rovarirtók – való tartós érintkezés felelőssé tehető a dopaminerg neuronok pusztulásáért. Dr. Tim Greenmyre és munkatársai, az atlantai Emory University neurológiaosztályának dolgozói kimutatták, hogy patkányokban a rotenon több hetes intravénás alkalmazása kiváltja a Parkinson-betegség főbb tüneteit (Nature Neuroscience 2000;3:1301-6).
 |
A kórszövettani vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a Parkinson-kórt a mitokondriumok károsodása indítja el. A betegség állatkísérletes modellezésére korábban az MPTP-modell vált be a leginkább, amelynek során egereket és majmokat 1,2,3,6-tetrahidro-piridinnel (MPTP) kezeltek, és ennek hatására a betegség nagyon jellemző tünetei jelentkeztek. Az MPTP toxicitása annak köszönhető, hogy MPP+-nak nevezett bomlásterméke gátolja az egyik mitokondriális enzimet. A kutatócsoport azért döntött a rotenon vizsgálata mellett, mivel ismeretes, hogy ez a szer is ugyanazt a mitokondriális enzimet blokkolja. A vizsgálat eredményei még nem bizonyítják, hogy a rotenon Parkinson-betegséget okozna emberekben, de támogatja azt a feltételezést, miszerint a peszticidek hozzájárulhatnak a betegségben látott agyszövetpusztuláshoz.
Újabb eredmények a kalciumantagonistákról
Deborah Josefson, San Francisco
A kalciumantagonisták az olcsóbb vérnyomáscsökkentők mögé szorultak a magasvérnyomás-betegség cardiovascularis következményeinek megelőzésében – derült ki az Európai Kardiológus Társaság Amsterdamban tartott gyűlésén bemutatott metaanalízis eredményeiből.
A kutatás az észak-carolinai Wake Forest University School of Medicine, a seattle-i University of Washington és a New York-i Albert Einstein College of Medicine kutatói együttes munkájának eredménye. Kilenc véletlen besorolásos, kontrollos klinikai vizsgálat eredményeit elemezték, amelyekben a hosszú hatástartamú kalciumantagonistákat más vérnyomáscsökkentő gyógyszercsoportokkal, így vizelethajtókkal, béta-blokkolókkal és ACE-gátlókkal hasonlították össze.
Összesen 27 743 beteg adatait dolgozták fel, ami majdnem 120 000 betegévnyi kezelést jelent. A betegek közül 12 699-en közepes vagy tartós hatású kalciumantagonistát szedtek, míg 15 044 beteg vizelethajtóból, béta-blokkolóból, clonidiból vagy ACE-gátlóból álló kezelésben részesült.
Bár a kalciumantagonisták ugyanolyan hatékonynak bizonyultak a vérnyomás csökkentésében, mint a többi antihipertenzív csoport, nem nyújtották ugyanazt a protektív hatást a szívroham és a szívelégtelenség megelőzésében, mint az olcsóbb vérnyomáscsökkentők.
Összességében 700-nál több szívelégtelenség, 1000-nél több szívinfarktus, 1200 stroke és több mint 3200 összetett cardiovascularis esemény fordult elő a vizsgálati csoportban. Mindent összevetve a vizsgálatokba besorolt betegekből 3200-an haltak meg a vizsgálatok tartama alatt.
Dr. Marco Pahor, a Wake Forest University munkatársa, a vizsgálat vezető kutatója szerint: „Az eredmények figyelemre méltóan következetesek az egyes vizsgálatok között. A kalciumantagonistákkal kezelt betegek csoportjában a szívroham kockázata 27%-kal, a szívelégtelenség kockázata 26%-kal, és a súlyos cardiovascularis történések kockázata 11%-kal magasabb volt. Nem volt különbség a stroke és az összmortalitás arányában, és az egyes vizsgált kalciumantagonisták közötti különbségekre utaló bizonyítékot nem találtunk.”
A kutatók úgy gondolták, hogy a kalciumantagonistákat ennek ellenére nem lehet károsnak nyilvánítani, és kiemelték, hogy ez a gyógyszercsoport a placebónál hatékonyabban csökkenti a magas vérnyomást, ami önmagában is a cardiovascularis szövődmények kifejlődésének kockázati tényezője.
A vizsgálat eredményei további bizonyítékot jelentenek ahhoz, hogy a kalciumantagonisták kissé lemaradnak a vérnyomáscsökkentők versenyében. Több vizsgálatban kimutatták, hogy bizonyos válogatott alcsoportokban nem olyan hatékonyak – például a cukorbetegségben és a szisztolés hypertoniában szenvedő idősebb betegek körében (New England Journal of Medicine 1999;340: 677-84). Egy másik vizsgálatban azt találták, hogy a kalciumantagonisták alulmaradnak a hydrochlorothiazidhoz képest a stroke megelőzésében (JAMA 1996;276: 7785-91).
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a kalciumantagonisták akár 15-ször drágábbak is lehetnek más vérnyomáscsökkentőknél, így például a vízhajtóknál, amelyeknek havi adagja alig 1 dollár. A brit orvosok egyelőre az ár szerint nem tesznek különbséget a szerek között, gyakran választják a drágábbakat.
A brit orvoskamara elismeri az akupunktúrát
Mark Silvert, BMJ
Az akupunktúrának többek számára elérhetővé kell válnia az NHS keretein belül, és a családorvosoknak bizonyos módszertani képzésben kellene részesülniük – ezt a következtetést vonták le a British Medical Association (BMA) egyik vizsgálata után. Az akupunktúrás kezelések hatásosnak bizonyultak a hát- és fogfájás, a hányinger és hányás vagy épp a migrén kezelésében – derült ki a BMA képzési testületének két évig tartó vizsgálatából.
Az akupunktúra egyike a komplementer medicina leggyakrabban igénybe vett módszereinek. A beszámoló szerint a múlt év során közel 5 millióan kerestek fel komplementer vagy alternatív módszereket alkalmazó terapeutát.
Dr. Richard Halvorsen családorvos, a brit orvosi akupunktúrás orvosok társaságának szóvivője így fogadta a jelentést: „A jelentés teljes irányváltást jelent abban, ahogy az egészségügy eddig a kiegészítő terápiákat szemlélte.” A vizsgálatot 1998-ban engedélyezték „az akupunktúra tudományos alapjainak és hatékonyságának, továbbá a képzés minőségének és a módszert gyakorlók alkalmassági követelményeinek tisztázására”. A vizsgálat során áttekintették az akupunktúrával kapcsolatos szakirodalmat, a legújabb kutatási eredményeket, és megvizsgálták biztonságosságát, kitérve a módszer káros hatásaira is.
A vizsgálat eredményei szerint az akupunktúra szövődményrátája „viszonylag alacsony”. A szövődmények általában három csoportba – fizikális sérülés, fertőzés, egyéb káros hatás – sorolhatóak. A fizikális sérülések nagy része elkerülhető lenne, ha az akupunktúrás kezelést végző egyén alapos anatómiai és élettani képzésben részesülne, különös hangsúlyt helyezve a legfontosabb belső szervek helyzetére és a testfelszíntől való mélységére. A fertőzések komoly kockázati tényezőjét képezi az elégtelen vagy helytelen sterilizálás. A professzionális akupunktúrások
testületei ezt elismerik, és ez tükröződik a praktizáláshoz szükséges követelményeikben – írják a jelentésben.
A fertőzések átvitele elkerülhető lenne, ha minden terapeuta kizárólag steril, egyszer használatos tűt alkalmazna a sterilizálást igénylő tűk helyett. További káros hatásokat jelentenek az olyan kevésbé súlyos események, mint a tű kihúzásakor fellépő vérzés vagy a sebzések. A brit családorvosok körében végzett felmérésből, amely a vizsgálat részét képezte, kiderült, hogy a családorvosok majdnem fele szervezett meg akupunktúrás kezelést betegeik számára, és 58%-uk küldte betegét a valamilyen komplementer vagy alternatív gyógyászati rendelésre. A BMA felhívást intézett egy olyan országos adatbázis elkészítésére, amely tartalmazza az egészségügyi képzésben részesült és az egészségügyileg nem képzett akupunktúrások adatait, és egy olyan országos felmérő rendszer felállítását, amelyen keresztül a nemkívánatos hatásokat be lehet jelenteni.
Dr. Vivian Nathanson, a BMA egészségpolitikai vezetője szerint „még több színvonalas vizsgálatra van szükség az akupunktúra hatékonyságával kapcsolatban. Az akupunktúra elterjedtebb alkalmazása több millió fontot takarítana meg a brit állami egészségügynek.” Hozzátette azonban, hogy meg kell egyezni a minimális képzési követelményekről, ami kötelező lenne minden akupunktúrát gyakorlatot folytató számára.
A BMA képviselőinek reményei szerint a következő lépés az lesz, hogy a National Institute for Clinical Excellence is elismeri az akupunktúra értékét, és támogatni fogja, hogy a brit állami egészségügyben elismert és támogatott módszerré válhat.
A vizsgálat (angol nyelven) elolvasható a BMA internetes honlapján (www.bma.org.uk). A közlemény címe: Acupuncture: Efficacy, Safety and Practice.
Hírek röviden