|
|
|
BMJ Magyar Kiadás 2000;4:205-8.
HÍREK
Az ENSZ szerint az afrikai fiatalok fele AIDS-ben fog meghalni
Scott Gottlieb, New York
Az AIDS a serdülők felének korai halálát fogja okozni a betegség által legsúlyosabban sújtott dél-afrikai országokban, ami precedens nélküli aránytalanságokhoz fog vezetni a népesség kor szerinti megoszlásában – áll az UNAIDS, az ENSZ HIV-AIDS elleni kampányának beszámolójában.
A demográfiai előrejelzések szerint a botswanai 15 éves korosztály kétharmada fog AIDS-ben meghalni, mielőtt elérné az 50 éves kort. Bár a világon egyértelműen ez a legrosszabb mutató, a kutatók azt jósolják, hogy minden olyan országban, ahol a felnőtt lakosság 15%-a már fertőzött, a jelenleg serdülők legalább 35%-át fogja az AIDS elpusztítani. A legtöbb szubszaharai országban az AIDS-járvány már érezhetően kikezdte a gazdasági fejlődést, az oktatást és a gyermekkori túlélést – amelyek mind alapvető mutatói egy ország egészségügyi állapotának – írják a közleményben.
A betegség végső csapása a régióra valószínűleg sokkal súlyosabb lesz annál, ami ma nyilvánvaló, vélik a beszámoló szerzői. „A demográfiai hatások egyre rosszabbá fognak válni a következő években, még akkor is, ha valamilyen csoda folytán hirtelen megszűnik a HIV-fertőzés” – mondta Peter Piot, az UNAIDS vezetője. „Véleményem szerint csak a kezdetén vagyunk annak a tényleges hatásnak, amit az AIDS jelent a társadalmak számára.”
A beszámoló szerint jelenleg világszerte 34,3 millió HIV-fertőzött él, ebből 1,3 millió a 15 évesnél fiatalabb gyermek. Körülbelül 5,4 millióan a múlt év folyamán fertőződtek.
 |
Tavaly 2,8 millióan haltak meg AIDS-ben; a betegség felismerése óta eltelt 20 évben összesen 19 millió embert pusztított el a betegség. Körülbelül 13,2 millió gyermek, döntő többségük afrikai, legalább egyik szülőjét elvesztette a betegség miatt.
Az egyébként rémisztő képben van néhány sikertörténet is. Ugandában az erőteljes prevenciós kampányok és az óvszerek használatának eredményeként az infekciós ráta az 1990-es évek elején csúcsot döntő 14%-ról 8%-ra esett.
Annak ellenére, hogy kezdetben tartottak a járvány ázsiai kiterjeszkedésétől, a fertőződés itt általánosságban alacsony szinten maradt. Thaiföldön sikerült megfékezni a heteroszexuálisok körében terjedő járványt, azonban a vírus gyorsan terjed a közös tűhasználat és a homoszexuális férfiak védekezés nélküli nemi kapcsolata révén.
Ezen országok némelyikében az erőteljes kampánnyal sikerült meglassítani a járvány terjedését. A beszámolóban ugyanakkor arra is rámutattak, hogy ehhez a politikai akarat erőteljes növekedésére is szükség van.
Az érdeklődők további részleteket találnak az alábbi címen: 
www.unaids.org vagy a BMJ honlapján a News Extra rovatban.
Betegbesorolási gondok a tüdőrákvizsgálatban
Susan Mayor, London
A besorolásra alkalmas betegek majdnem háromnegyede lemondta a részvételt a nem kissejtes tüdőrák egyik kemoterápiás vizsgálatában, jelentik egy júliusban közölt brit vizsgálat szerzői, akik azt találták, hogy a mellékhatásoktól való félelem képezte a visszalépés legfőbb okát.
A nagy tüdőtanulmány (big lung trial, BLT) célja a nem kissejtes tüdőrák kemoterápiás kezelésének hatékonyságvizsgálata volt. A vezető kutató, Stephen Spiro, a londoni University College Hospital tüdőgyógyász professzora így kommentálta az esetet: „Korábbi vizsgálatok eredményei szerint a standard kezelés kemoterápiás kiegészítésével valamennyire növelni lehet a túlélést. Mindenesetre még mindig vannak jelentős bizonytalanságok. A nagy tüdőtanulmány célja a kemoterápia előnyeinek és hátrányainak tisztázása volt.”
A vizsgálat során 688 beteget azonosítottak, akiknek nem kissejtes tüdőrákját újonnan diagnosztizálták két nagy londoni kórházban 1995 novembere és 1998 júliusa között. A betegeket prospektív módszerekkel követték, hogy beléptek-e a vizsgálatba vagy sem, és ha nem, akkor miért nem.
A betegek több mint fele nem bizonyult megfelelő vizsgálati alanynak, mivel általános állapotuk miatt a kemoterápia ellenjavallt volt, vagy mert olyan központokban kezelték őket, amelyek nem vettek részt a vizsgálatban.
A 253 potenciálisan alkalmas betegből csak 63-an (25%) egyeztek bele a véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatban való részvételbe, és további négy beteg egy másik vizsgálat alanya lett (Thorax 2000;55:463-5.).
A tüdőrákvizsgálatok besorolási aránya Nagy-Britanniában 5% alatt van, a nagy tüdőtanulmányban elért 9%-kal ezt sikerült felülmúlni. „A vizsgálatnak azonban nagyon széles besorolási kritériumai voltak, és szakcentrumokban folyt, ezért reméltük, hogy ennél jobb eredményeink lesznek” – mondta Spiro professzor.
Azon betegek majdnem egyharmada, akik nem kívántak részt venni a vizsgálatban, arra hivatkoztak, hogy nem akarnak kemoterápiában részesülni. „Úgy tűnik, hogy a betegeknek előítéleteik vannak a kemoterápiával szemben. A kemoterápiát sokan súlyos mellékhatásokkal kapcsolják öszsze, pedig ebben a tüdőtanulmányban csak három kemoterápiás sorozatot terveztünk, ami sokkal kevésbé toxikus, mint a más betegségekben végzett több, hosszú távú kezelés” – csodálkozott Spiro professzor. „Ezek az eredmények meg sem közelítik azokat a korábbi adatokat, amelyek szerint a betegek hajlandóak elfogadni a fokozottabb toxicitást a gyógyulás lehetőségének fejében.”
A vizsgálat alacsony besorolási aránya is jelzi, hogy miért lehet csak olyan lassan választ találni a rákos betegségek kezelésében felmerülő kérdésekre.
Inkább a lombikbébi, mint a fertilitásfokozó gyógyszerek
Scott Gottlieb, New York
A többes terhességeket vizsgáló egyik új tanulmány szerzői azt ajánlják, hogy az ovuláció hiánya miatt kialakuló infertilitást kezelő orvosok a jövőben inkább csak az in vitro fertilizációra hagyatkozzanak (N Engl J Med 2000;343:2-7.).
Arra hivatkoznak, hogy az infertilitás kezelésében alkalmazott ovulációindukció kockázata nem elhanyagolható a nem kívánt többes születésekre, és az ovariumstimuláló gyógyszerek kisebb dózisa csökkenti a gyermek megszületésének valószínűségét, ezért a megoldás az in vitro fertilizációban keresendő.
A kutatók 1494 nőnél vizsgálták az ovulációindukciót, ami gonadotropinok alkalmazását jelenti a petesejtek kilökődésének elősegítésére; a vizsgálat helyszíne a Center for Human Reproduction (Chicago, Illinois) volt. A kezelések eredményeként 314 esetben egy gyermek, valamint 88 kettős iker, 22 hármas iker, 10 négyes iker, 5 ötös iker és 2 hatos iker született.
A vizsgálat alatt az orvosok ellenőrizték a petesejtek kilökésére stimulált folliculusok számát és a szérumösztradiol-koncentrációt. Azt találták, hogy minél több a stimulált folliculus és minél magasabb az ösztradiolkoncentráció, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy többes terhesség alakul ki. Az eredmények szerint a kettőnél több magzatos ikerterhesség kockázata szignifikánsan magasabb volt azoknál a nőknél, akiknek a szérum ösztradiol-csúcskoncentrációja 1385 pg/ml vagy nagyobb volt.
Az orvosok általában megpróbálják csökkenteni az úgynevezett kettőnél több magzatos többes terhességek kockázatát azáltal, hogy a nők petefészkének ultrahangvizsgálatával keresik a nagy tüszőket és mérik a szérum ösztradiolszintjét, amit a petesejtek termelnek az érés folyamán. Amennyiben a jelek arra utalnak, hogy egyszerre több petesejt indult érésnek, a nőnek azt tanácsolják, hogy hagyja ki a következő injekciót, és várjon még egy ciklust.
Ebben a vizsgálatban a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy az ultrahangvizsgálatok tulajdonképpen haszontalanok voltak.
A vizsgálatban a gonadotropinok adagjának csökkentésével csökkent a többes szülések esélye, de a sikeres megtermékenyülések aránya is csökkent.
A kutatók e helyett azt tanácsolták, hogy az orvosok kizárólag az in vitro fertilizációra hagyatkozzanak.
 |
Nagy-Britannia nem mindig kullogott más fejlett országok mögött az országos jólléthez képest az egészségügyre fordított költségek tekintetében, amint azt a grafikon mutatja. A hazai össztermékből az egészségügyi költségek (ami nem tartalmazza a betegek befizetéseit) aránya Nagy-Britanniában az elmúlt évtizedben az egyik legkisebb, körülbelül 5,7% maradt, ami erős ellentétben áll a 60-as években követett szemlélettel, amikor Nagy-Britanniába jóval több forrást csoportosítottak az egészségügybe, mint más országokban. A grafikont a Compendium of Health Statistics legutolsó számából vettük át, amelyet ez év júliusában jelentetett meg a brit egészségügyi gazdasági iroda. Megrendelhető az iroda internetoldalán (www.ohe.org), ára 300 font.
Két halálos áldozata van az írországi kanyarójárványnak
Doug Payne, Dublin
Az Ír Köztársaságban hét éve nem volt ilyen súlyos kanyarójárvány, ami a morbilli, mumps és rubeóla (MMR) ellen oltottak kis aránya miatt alakult ki. Az MMR-védőoltás lefedettsége ma alig 80%-os.
Az Ír Országos Betegségfelmérő Központ adatai szerint ebben az évben több mint 1220 kanyarós esetet jelentettek be, az 1999-ben jelentett 148 esettel szemben; Dublin északi részében két gyermek veszette életét a betegség következtében. A hivatalos beszámoló a www.ndsc.ie/ című honlapon tekinthető meg.
A központ munkatársai szerint a betegség Dublinból az ország egyéb területeire is terjedni kezdett. Az egészségügyi szervezetek kampányoltás elindítását tervezik az ősszel.
A bejelentett esetek a legmagasabb számot érték el 1993 óta, abban az évben ugyanis 4328 megbetegedést jegyeztek fel. Az ország regionális egészségügyi szervezetei közül egyik sem számolt be arról, hogy az oltottak aránya elérte volna az ajánlott 95%-ot. A védőoltás felvételének átlagos aránya 76%, a legalacsonyabb 68% és a legmagasabb 86%. Egész Nagy-Britanniára vonatkozóan a felvétel 86%-os.
A betegségfelmérő központ legutóbbi jelentésében azt sugallják, hogy az oltottak kis száma a szülők feledékenységének, az érdektelenségnek és a mellékhatások miatti félelemnek tulajdoníthatók. A központ munkatársai nem tudják azonban, hogy a védőoltások arányának csökkenését az 1998-as, Lancetben megjelent közlemény adatai befolyásolják-e, amely közleményben azt sugallták, hogy az MMR-vakcina és az autizmus között összefüggés van (1998; 351:637-41.). A központ csak nemrég kezdte el begyűjteni az országos védőoltás-felvétellel kapcsolatos adatokat, az 1999 előtti időkről nincsenek adatai.
A Lancetben megjelent cikket teszik felelőssé Nagy-Britanniában a védőoltás-felvétel 90,4%-ról 87,6%-ra való csökkenése miatt.
Az ír szülőket bizonyára a Best-eset is befolyásolta. A brit Legfelsőbb Bíróság 1992-ben úgy döntött, hogy Kenneth Best, aki ma súlyos agykárosodással éli életét, azért betegedett meg, mert toxikus sorozatból származó pertussisvakcinával oltották be.
A szigetsejt-terápia sikere a vártnál is nagyobb
Scott Gottlieb, New York
A szigetsejt-átültetés, amellyel az 1-es típusú diabetes tüneteinek enyhülésére, sőt bizonyos esetekben a beteg gyógyulására számítottunk, még a vártnál is sikeresebb, amint azt egy nemrég zárult vizsgálatban megállapították. A módszer további fejlődésének azonban valószínűleg határt szab a fő szigetsejtforrás, vagyis a hasnyálmirigy korlátozott hozzáférhetősége.
Korábban a szigetsejt-terápia sikeraránya meglehetősen kicsi volt, valószínűleg az immunszuppresszív szerek béta-sejtekre gyakorolt toxikus hatása miatt. E vizsgálat során azonban mind a hét 1-es típusú diabetesben szenvedő betegnél normalizálódott a glikált hemoglobin értéke a követés átlagosan 11,9 hónapja alatt. A betegek az allogén szigetsejteket a vena portae-n keresztül, injektálva kapták. A különbség a korábbi próbálkozásokhoz képest az volt, hogy míg eddig glükokortikoidokat alkalmaztak az immunszuppresszióhoz, most sirolimus, tacrolimus és daclizumab kombinációját kapták a betegek (New England Journal of Medicine 2000;343: 230-8).
Épp a meglehetősen alacsony sikerarány volt az oka, hogy a szigetsejt-terápiát sokáig kevésbé ígéretesnek tartották a teljes pancreas beültetésénél. Míg az előbbivel 8% körüli, az utóbbival 80-90% körüli arányban értek el sikereket.
Az Egyesült Államokban több mint 16 millió cukorbeteg él, ez a betegség foglalja ott el a halálokok listáján a hatodik helyet. Transzplantációra (e fogalomba beletartozik a szigetsejt-terápia is) jelenleg csak az 1-es (inzulindependens) típusban szenvedők számíthatnak. Ha azonban a szigetsejt-terápia széles körben hozzáférhetővé válna, a transzplantációs kezelés lehetőségét kiterjeszthetnék a 2-es típusú diabetesben szenvedő betegekre is.
A szigetsejt-terápia alkalmazásával kapcsolatos egyik gond, hogy a béta-sejt-forrásként a donor szerv csak akkor használható fel, ha már egyértelmű, hogy teljes szervként nem tudják transzplantálni. Szigetsejtforrásként viszont 12 órán belül fel kell használni a szervet, így a döntés elhúzódása azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a donor szervet teljesen elveszítik.
Ezt a késlekedést a 2000 szeptemberében induló újabb vizsgálat, az Edmonton-protokoll 10 vizsgálati központjában is szem előtt tartják. Augusztus elején Clinton elnök nevezte meg azt a 10 központot (hatot az Egyesült Államokban, hármat Európában, egyet, az edmontonit, Kanadában), ahol a nemrég lezárult vizsgálat eredményeinek reprodukálását igyekeznek majd megvalósítani. Ennek során már nem 7, hanem 40 inzulindependens diabetesben szenvedő, 18– 65 éves beteg részesül majd szigetsejt-terápiában.
A betegek bevonásának feltétele az 1-es típusú diabetes legalább ötéves fennállása, továbbá az alábbi körülmények közül egy: nehezen fenntartható egyensúly, hypoglykaemiás epizódok (legalább egy az előző 18 hónap során), progresszív szövődmények, az intenzifikált inzulinterápia sikertelensége.
A New England Journal of Medicine-ben megjelent közlemény első szerzője, dr. James Shapiro (professor of surgery, University of Alberta, Edmonton, Kanada) véleménye szerint a korábbi, sokszor sikertelenül végződő vizsgálatok alapján arra kell gondolniuk, hogy a szteroid károsította a bejuttatott szigetsejteket.
Az eljárás egyik lehetséges gátja természetesen a donor szervek hiánya. S ha találnak is elegendő szervet, a kutatók aggódnak a finanszírozás kérdései miatt. Mint Shapiro professzor elmondta, 22 000 dollárba kerül egyetlen pancreas alkalmassá tétele az eljáráshoz. És akkor a beavatkozás költségeiről még nem is beszéltünk.
Németország újjászervezi a transzplantációs szolgálatot
Annette Tuffs, Heidelberg
Németországban újjászervezik a transzplantációs szolgálatot, különválasztva azokat a szervezeteket, amelyek a szerveket begyűjtik, amelyek az elosztást és amelyek a transzplantációt végzik. Az új rendszer létrehozatalának az a célja, hogy átláthatóbbá váljon, és ily módon mind az egészségügyben dolgozók, mind a német polgárok bizalma növekedjen a szervdonációval kapcsolatban.
A szolgálat szerkezetének alapjait az 1997-es transzplantációs törvényben fektették le, de több mint két évre volt szükség ahhoz, hogy megegyezés szülessen a részletes rendelkezések kérdéseiben, amelyek ez év júliusában léptek hatályba.
1984 óta a Deutsche Stiftung Organtransplantation (németországi szervátültetési alapítvány) hatáskörébe tartozó koordináló intézmények a transzplantációs centrumokban székeltek, és mind a szervgyűjtésben, mind az elosztásban részt vettek. A jövőben a szervezet elsősorban a szervek begyűjtésére fog összpontosítani, országos független szervgyűjtő ügynökségként. A szervezet központja Frankfurt mellett van, és hét iroda felel a szervgyűjtés regionális megszervezéséért, szoros együttműködésben a donor kórházakkal és a transzplantációs centrumokkal.
Az új rendelkezések mellett az 50 németországi transzplantációs centrum szerepe a várólistákra, a transzplantációra és a beavatkozások utáni ellátás biztosítására való összpontosítás lesz.
Ezeket a változásokat júliusban életbe lépő két rendelet hatályosítja. A megállapodások egyik oldalról a Deutsche Stiftung Organtransplantation és a holland Eurotransplant alapítvány, másik oldalról pedig a német egészségügyi szövetség, a német kórházszövetség és az egészségbiztosítók között jöttek létre.
A német transzplantációs törvény kötelezi a kórházakat a potenciális donorok bejelentésére. Ennek ellenére számolni kell azzal, hogy a donorok jelentős részének bejelentését így is elmulasztják majd.
A kettős spirál után a boldogság nyomában
A Nobel-díjas James Watson mai gondolatairól Clare Thompson és Abi Berger készített vázlatot.
Míg a biológusok világának többi része izgatottan várta a humán genom szekvenciameghatározásának bejelentését, addig James Watson, a DNS kettős hélix szerkezetének egyik felfedezője és a genom projekt egyik eredeti kezdeményezője új rögeszméjével, a boldogság felkutatásával volt elfoglalva.
Egy ilyen ezoterikus cél túl banálisnak tűnhet olyasvalakitől, aki, miután 18 éves korában leérettségizett, 19 évesen az Indiana University diákja lett, és a következő hat évet azzal töltötte, hogy megpróbálta megérteni a gént (25 évesen ismerte fel a DNS szerkezetét, 34 évesen kapta érte a Nobel-díjat). Watson ugyanazzal az odaadással és elsöprő stílussal esett neki ennek a témának, mint ami a Kettős spirál című könyvét jellemzi, ami egyébként minden idők egyik legolvasottabb tudományos műve, és amit a Random House Modern Library irodalmi bizottsága az évszázad 100 legfontosabb könyve között a hetedik helyre sorolt.
Watson új elméletét ez év júniusában, a londoni University College Hospitalben tartott előadásán tárta fel. Legújabb elmélete a bőrpigmentációért és a hajszínért felelős melanocytastimuláló hormon körül forog.
 |
A téma két éve keltette fel érdeklődését, amikor egy taxisofőrrel beszélgetett az arizonai Tucsonban. A taxisofőr részmunkaidős kutató volt, aki a melanocytastimuláló hormon termelődésfokozásának hatásait vizsgálta egereken, és munkacsoportjának aktuális célja az volt, hogy szintetikus „természetes” barnaságot váltsanak ki (az adott anyagot „melanotan”-nak neveznék). A melanotannak azonban úgy tűnt, hogy vannak mellékhatásai, károsak vagy kedvezőek, ami attól függ, hogy milyen szempontból nézzük. A munkacsoport egyik tagja beadta magának a hormont, ami nyolc és fél órán át tartó erekciót váltott ki nála.
Watson érdeklődését ez nagyon felkeltette, mivel angol és ír szülő gyermekeként nagyon fehér a bőre, és feje búbján van egy basalsejtes carcinoma, amit háromhavonta el kell távolítani. A melanotan tehát hasznos lenne számára függetlenül az erekciótól. A hormon pontos működése iránt azonban a mellékhatás tette igazán kíváncsivá. Lehetséges, hogy ez a hormon tehető felelőssé a boldogság bizonyos mozzanataiért? Ez lenne a „latin szeretők” titka, ezzel lenne magyarázható, hogy a britek miért vándorolnak nyáron Spanyolországba? Megmagyarázza-e, hogy a skandinávok miért élvezik annyira a nudizmust?
|
Lehetséges, hogy a New York-i bűnözés visszaesése azzal függ össze, hogy az Egyesült Államokban egyre több a kövér ember? |
Nem csoda, hogy a hallgatóság felkapta a fejét erre az okoskodásra. Watson azonban, akinek 25 éves kora óta nem kell bizonyítania, soha nem tért el a fiatalkorában felvállalt maximalizmustól, már fiatal kora óta vallja: még mindig jobb megbántani valakit, mint kerülgetni az igazságot.
Barnuláskor a melanocytastimuláló hormon egy G-proteinnel működő receptorhoz kapcsolódik (ennek mutációja fehér bőrt, míg kettős mutációja jellegzetesen vöröses-szőke hajszínt eredményez). A hormon több más receptorhoz is kötődik, ezek egyike, a humán melanocortinreceptor-4 a gyógyszergyártók egyik fő célpontja, mivel megszünteti az étvágyat. A receptor a hypothalamuson keresztül fejti ki hatását, ahol a pro-opiomelanocortin nevű neuropeptid termelődik, ami szintén étvágycsökkenést okoz, ugyanakkor a leptin ellenőrzése alatt áll. Sajnálatos módon azonban, bár az étvágycsökkentés ötlete kiváló volt, a mechanizmus megint csak fokozza a szexuális aktivitást. Vennék, mint a cukrot – tűnődött Watson –, de a gyártónak néhány perre is számítania kellene.
Ezen eredmények hatására egyéb lehetséges mechanizmusokon kezdett gondolkodni. Ha az ember túlsúlyos, szervezete valószínűleg több leptint és melanocytastimuláló hormont termel, és így szexuálisan aktívabbá válhat. Lehetséges, hogy „ez a magyarázata reneszánsz festményeken látható, szexualitással asszociált »teltkarcsú« nők ábrázolásának?” Továbbmenvén, a melanocytastimuláló hormon, amikor lebomlik, képes stimulálni a béta-endorfin koncentrációját. A hangulati állapot a belső endorfinok ellenőrzése alatt áll, ezért lehet, hogy a kövérek több endorfint termelnek? Vajon ez a magyarázata annak, hogy a Mikulás vidám és kövér? És ez az, amiért a szupermodellek boldogtalanok, és kábítószerekhez folyamodnak belső endorfinjaik stimulálásáért?
Lehetséges, hogy a New York-i bűnözés visszaesése azzal függ össze, hogy az Egyesült Államokban egyre több a kövér ember?
A hallgatóságból valaki megjegyezte, hogy a melanocytastimuláló hormon hatásai sokkal bonyolultabbak, mint ahogy azt Watson elképzeli, aki kényelemből megfeledkezett a neurotranszmitter szerotoninról, és éppen csak megemlítette a dopamint. De, amint azt Martin Raff, a University College (London) biológiaprofesszora megjegyezte, Watsonban megvan az a képesség, hogy bölcsen előre lássa a világ alakulását – mégpedig jóval előre. Utalt itt A Passion for DNS című könyvében található tanulmányra, amelyben Watson már 20 évvel azelőtt megjósolta a klónozás lehetőségét, mielőtt Dolly megalkotója egyáltalán megálmodta.
Mindenestre, ha Watson boldogságelmélete beteljesül, utolsó diája, amelyen a Julius Caesarból idézett, megszólaltathat egy-két vészharangot. Shakespeare Caesarja azt mondja:
„Tedd, hogy kövér nép foglaljon körül,
És síkfejű, s kik éjjel alszanak.
E Cassius ott sovány, éhes szinű;
Sokat tünődik s ily ember veszélyes.”
(Vörösmarty Mihály fordítása)
Az idézet azonban egyéb gondolatokat is felvethet. James Watson 72 évesen még mindig sovány, sokat dolgozik, és bírálói szerint még mindig túl sokat gondolkodik.
Hírek röviden
 |