BMJ Magyar Kiadás 2000;4:200-1.

SZERKESZTŐSÉGI KÖZLEMÉNYEK

30 km/órás sebességkorlátozást terveznek Nagy-Britannia lakott területein

Kevesebb gyerek halna meg és a balesetek száma is csökkenne

A közlekedési balesetek egyre növekvő veszélyt jelentenek a szigetországbeli gyermekekre. Nagyobb figyelmet inkább csak a vakáció idején bekövetkező halálesetek keltenek, holott sérülések és halálesetek az egész év folyamán előfordulnak a közutakon. Az európai országok közül Nagy-Britannia az egyik legrosszabb helyen áll a gyalogosan közlekedő gyermekeket érő balesetek statisztikájával: évente 140-en halnak meg így az utakon (1). Kis ideje azonban egy újabb eszköz is rendelkezésre áll a probléma megoldásához: 1999 óta a helyi hatóságoknak módjában áll lakott területeken a sebességhatárt 20 mérföld/ órára (ami nagyjából 30 km/órának felel meg) csökkenteni.

A sebesség a közúti balesetek egyik fő tényezője. A brit közlekedési minisztérium közleménye (2) szerint a túl nagy vagy épp nem megfelelő sebesség évente körülbelül 1200 ember haláláért felelős. Nagy-Britanniában inkább ez, s nem a forgalom növekedése okolható a gyalogosan közlekedő gyermekeket érintő halálesetek számának növekedéséért, szemben más európai országokkal, például Franciaországgal vagy Hollandiával (3). A gépjárművezetők mintegy 70%-a gyorsabban hajt a lakott területeken megengedett 50 km/órás sebességnél (3), és a sérüléssel járó vagy halálos balesetek kétharmada azokon az utakon következik be, ahol a megengedett sebesség 50 km/óra (5).

A gyalogosok halálozási arányának jelenlegi szintje annak ellenére elfogadhatatlan, hogy 1987 és 1997 között 36%-kal csökkent a közúti halálesetek száma. Válaszul a kialakult helyzetre a gyermek- és gyalogosvédő szervezetek felhívást adtak ki, amelyben a jelenlegi 30 mérföld/órás sebességhatár 20-ra (tehát körülbelül 50-ről 30 km/órára) csökkentését sürgetik.

A sebességhatár leszállításával kevesebb a baleset

A gyalogosok biztonságának a sebességhatár 30 km/ órára csökkentésével összefüggő növekedését egyértelmű bizonyítékok támasztják alá. Ha a gépjármű sebessége a balesetkor 50 km/óra, a gyalogos súlyos vagy halálos sérülésének 45% az esélye, de csak 5%, ha a jármű sebessége 30 km/óra (6). Kormányzati felmérések szerint a 30 km/órás határra átállt területeken a közlekedési balesetek száma 60%-kal csökkent, a gyermeket – gyalogosan vagy kerékpárral – érintő balesetek száma pedig 67%-kal, míg a járművek sebessége átlagosan 14,9 km/órával csökkent (7). Arra nem találtak bizonyítékot, hogy a környező utakon növekedett volna a balesetek száma. A helyi társaságok kutatásai is hasonló eredményekre vezettek. Például Havant területén 20 mérföldnyire kiterjedően vezették be a 30 km/órás sebességhatárt, és a közúti balesetek szignifikáns, 40%-os csökkenését észlelték (8).

Vannak jelei, hogy az emberek elfogadhatónak ítélik a sebességhatár leszállítását. Egy televíziós felmérés során a nézők 80%-a helyeselte a 30 km/órás sebességhatár bevezetését London útjain (8). Európa más országaiban is kifejezetten pozitív válaszok születtek. Grazban a belváros legnagyobb részét érintően bevezették a 30 km/órás sebességhatárt, s ezzel nemcsak a súlyos balesetek száma esett közel negyedére, de drámai módon csökkent a zaj- és a porártalom is. Bevezetésekor tíz megkérdezett közül öt sem támogatta a kezdeményezést, de 1999-ben már tízből nyolcan helyeselték (8).

A brit autóklub szakemberei a helyi hatóságok által saját hatáskörükben bevezetett 30 km/órás sebességkorlátozás veszélyeire is felhívták a figyelmet. Az egyesület úgy véli, arról, hogy hol legyenek a korlátozott sebességű zónák, politikai alapon születnek a döntések, s olyan utakat is érintenek, ahol az ilyen mértékű korlátozás elfogadhatatlan. Márpedig az elfogadhatatlanul kis sebességhatár érveik szerint azzal jár, hogy a vezetők idegesebbek és figyelmetlenebbek lesznek, szemüket pedig kevésbé az úton, sokkal inkább a sebességmérőn tartják (9). Ők inkább olyan sebességhatárokat tartanak elfogadhatónak, amelyek „ésszerűek, következetesek, de ami a legfőbb, a közúti biztonság tisztességes és megalapozott elvein alapulnak” (9).

Biztosan veszélyes, ha a balesetek csökkentésének lehetőségét egyedül a sebességhatár mérséklésében látjuk. Egyéb tényezői is vannak az utakon előforduló sérüléseknek és haláleseteknek, többek között az alkohol, a fáradtság, a vezetői jártasság hiánya. A közúti biztonság különösen fontos részét képezi forgalom lassításán túl a vezetők viselkedését javító képzés (5). Ebbe pedig nem csak a járművezetőket, hanem a szülőket és a gyermekeket is be kell vonni.

A bíróságok túlzottan elnézőek

A sebességhatár csökkentésétől önmagában csak korlátozott hatást várhatunk. Az a tény, hogy a járművezetők 70%-a túllépi az 50 km/órás sebességhatárt, jól mutatja, hogy a hatóságok nem túl szigorúak az efféle vétségekkel kapcsolatban (4). A leszállított sebességhatárok sem érnek semmit, ha nem tartják (tartatják) be őket. Márpedig ha a helyi hatóságok körültekintően, átfogó stratégia részeként alkalmazzák a sebességhatár csökkentését, akkor a 30 km/órás korlátozás új lehetőséget kínál az utakon a sérülésekkel járó és a halálos gyermekbalesetek problémájának megoldásához.

Paul Pilkington, trainee public health specialist, South West Region
London School of Hygiene and Tropical Medicine, London WC1E 7HT
(paul.pilkington@lshtm.ac.uk)

BMJ 2000;320:1160.