BMJ Magyar Kiadás 2000;4:214-9.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

A krónikus, plakkos psoriasis kezelésében alkalmazott calcipotriol relatív hatékonyságának és tolerálhatóságának módszeres áttekintése

Darren M. Ashcroft, Alain Li Wan Po, Hywel C. Williams, Christopher E. M. Griffiths

 

Összefoglalás

Célkitűzés: A helyileg alkalmazott calcipotriol relatív hatékonyságának és tolerálhatóságának meghatározása a krónikus, plakkos psoriasis enyhe és közepesen súlyos eseteiben.
Módszer: Véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok kvantitatív, módszeres áttekintése.
A vizsgálat alanyai: 6038 plakkos psoriasisban szenvedő beteg, 37 tanulmány alapján.
A vizsgálat fő szempontjai: A psoriasisos területek nagysága és a tünetek súlyossága alapján számított pontértékek százalékos változásának átlagos különbsége. Arányhányadosok, amelyek a vizsgálók, illetve a betegek megítélése szerint a határozott javulást, vagy annál jobb eredményt jellemzik. A mellékhatásokat arányhányadossal, az arányok különbségével, és a minősítéshez szükséges kezelési minimummal jellemeztük.
Eredmények: A calcipotriol legalább olyan hatásosnak bizonyult, mint a közepesen erős lokális kortikoszteroidok, a calcitriol, a rövid időtartamú dithranol-kontaktkezelés, a tacalcitol, a kátrány, és az 5% kátrányt, 2% allantiont és 0,5% hidrokortizont tartalmazó kombináció. A calcipotriol szignifikánsan többször okozott bőrirritációt, mint a közepes erősségű, lokális kortikoszteroidok (a kezelési minimum, amelynél eggyel több esetben már bőrirritáció fordul elő, 10 fő, a 95%-os megbízhatósági tartomány 6–34 fő). A calcipotriol monoterápia során szintén szignifikánsan többször alakult ki bőrirritáció, mint a calcipotriol és egy közepesen erős lokális kortikoszteroid együttes alkalmazásakor (kezelési minimum 6 fő, 4–8 fő). Dithranolterápia esetében viszont a kezelési minimum, amelynél eggyel több esetben már irritáció tapasztalható a bőrjelenség területén vagy környékén, 4 fő (3–5 fő). Rövid időtartamú dithranol-kontaktterápia esetén, átlagosan 23 beteg kezelése vezetett eggyel több esethez a calcipotriolterápiához képest, amikor a kezelést a mellékhatások miatt megszakították.
Következtetések: A calcipotriol hatékony szer az enyhe és a középsúlyos krónikus, plakkos psoriasis kezelésében. Hatékonyabb, mint a calcitriol, a tacalcitol, a kátrány és a rövid időtartamú dithranol-kontaktterápia. Egyedül a nyolchetes, közepes erősségű, lokális kortikoszteroid-kezelés hatékonysága hasonlítható a calcipotrioléhoz. Bár a calcipotriolkezelés több esetben okoz bőrirritációt, mint a lokális kortikoszteroid-készítmények, figyelembe kell venni a kortikoszteroid-kezelés hosszú távú hatásait is. Ritkán kellett bőrirritáció miatt megszakítani a calcipotriol adását. Szükség lenne olyan hosszú távú vizsgálatokra, amelyek a calcipotriol hatását dithranollal vagy lokális kortikoszteroidokkal hasonlítják össze, hogy kiderüljön, a rövid időtartam alatt észlelt kedvező hatások érvényesülnek-e hosszabb távon is a remisszió időtartamában és az életminőség javulásában.

 

Bevezetés

A psoriasis Nagy-Britannia lakosságának 1–2%-át érinti (1, 2). Kezelni számos rendelkezésre álló kezelési lehetőség ellenére is sokszor nehéz, mégpedig a betegség időszakos lefolyása, a különböző terápiás válaszkészség és a mellékhatások miatt. Mivel végleges gyógyulást biztosító terápia nem ismert, a kezelésnek az a célja, hogy a bőrjelenségek olyan kis kiterjedésűek és a tünetek olyan enyhék legyenek, amelyek nem rontják számottevően a beteg életminőségét (3).

Az elmúlt években a calcipotriol (szintetikus D-vitamin-analóg) Nagy-Britanniában a psoriasis kezelésére leggyakrabban felírt készítmények egyike lett. Annak érdekében, hogy felbecsülhessük hasznosságát a psoriasis többi, hagyományos helyi kezelési formáihoz képest, módszeres áttekintést készítettünk azoknak a tanulmányoknak az alapján, amelyek a helyileg alkalmazott calcipotriolt vizsgálták az enyhe és középsúlyos, krónikus, plakkos psoriasis kezelésében.

 

Módszerek

A vizsgálatok kiválasztásának szempontjai

Csak véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatokat vettünk figyelembe. Azokat választottuk ki, amelyekben a krónikus, plakkos psoriasis kezelésére a calcipotriol 0,005%-os krém vagy kenőcs kiszerelését használtak.

A hatékonyság megítélésének fő szempontjai: a határozott javulás vagy még jobb eredmény elérése a betegek benyomása alapján, és a psoriasisos területek nagysága, illetve a tünetek súlyossága alapján számított pontértékeknek a kiindulási értékekhez viszonyított százalékos változása (4). Másodlagos vizsgálati szempont a határozott javulást vagy jobb eredményt mutató betegek aránya, a vizsgálók értékelése alapján. A mellékhatások vizsgálatakor a következőket vettük figyelembe: a bőrjelenség területén vagy környékén kialakult irritáció, az arc- és a fejbőr irritációja, a psoriasis fellángolása és a mellékhatások miatt megszakított kezelések száma.

A vizsgálatok keresésének módszerei

Módszeresen átvizsgáltuk az 1987 és 1999 januárja közötti időszakra vonatkozóan a Medline, az Embase és a Cochrane Library kontrollos vizsgálatokat feldolgozó adatbázisát és a BIDS tárgymutatót, tudományos és technikai közleményekért. A következő kulcsszavakat használtuk: calcipotriol, MC903, Calcipotrien, Dovonex, Daivonex és Psorcutan. A besorolásos, kontrollos vizsgálatokról publikált közlemények irodalomjegyzékét szintén átvizsgáltuk, és kapcsolatba léptünk a calcipotriol gyártójával is. Arról, hogy a vizsgálat beválasztható-e, két szerző döntött, akik egymástól függetlenül válogatták ki az adatokat. Véleménykülönbség esetén egyeztették álláspontjukat. Absztraktokat is bevettünk a vizsgálatba; a hiányzó lényeges adatokat vagy a vizsgálat első szerzőjétől, vagy a gyártótól szereztük meg.

Az áttekintés módszerei

A helyileg alkalmazott kortikoszteroid-készítményeket hatáserősségük alapján a következő módon csoportosítottuk: gyenge (clobetason butyrat 0,05%), közepesen erős (betamethason valerat 0,1%, betamethason dipropionat 0,1%, desoxymethason 0,25%, fluocinoid 0,05%, halobetasol 0,05%) és erős készítmények (clobetasol propionat 0,05%, diflorason diacetat 0,05%).

Az értékelés szempontjai

Binomiális változók – A kezelés hatékonyságát arányhányadossal jellemeztük, amit úgy számítottunk ki, hogy a kezelt csoportból a határozott javulást mutatók arányának számértékét elosztottuk a kontrollcsoportból számított aránnyal. A mellékhatások gyakoriságát egy hasonló módon számított arányhányadossal, az arányok különbségével illetve a kezelési minimum számával fejeztük ki. Az eredményeket a beválasztás szerint elemeztük. Az egyes arányhányadosok és -különbségek alapján a tartományok számításakor minden esetben a Mantel–Haenszel-eljárást alkalmaztuk (5).

Folyamatos változók – Minden egyes vizsgálatra kiszámítottuk az átlagos hatáskülönbséget (di) és a 95%-os megbízhatósági tartományt. Ha az átlag szórása, a szórás, illetve a mintanagyság nem állt rendelkezésre, illetve a közölt adatok alapján utólag sem lehetett kiszámítani, egy összesített, vizsgálatok közötti átlag szórást használtunk, amit olyan vizsgálatok alapján számítottunk, amelyek közölték a variancia értékét (6). A súlyozott, összesített hatáskülönbséghez (d) a súlyfaktort (wi) úgy számítottuk ki, hogy a hatáskülönbségek átlagának szórását négyzetre emeltük, majd utána a reciprokát vettük (mintavételi variancia). Az értéktartományokat és az összesített értékek 95%-os megbízhatósági határait az inverz varianciamódszer szerint számítottuk (7, 8).

A heterogenitás vizsgálatához khi2-tesztet használtunk. Ha a teszt nem mutatott szignifikáns heterogenitást, az összesített hatás számításához a javított hatásmodellt használtuk. Abban az esetben, ha a heterogenitásvizsgálat eredménye p<=0,05 volt, a DerSimon-féle véletlenhatás-modellt alkalmaztuk (7).

 

Eredmények

62 véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatot találtunk. Az elemzésbe 37 vizsgálatot vettünk be, amelyekben összesen 6038 alany vett részt véletlen besorolással (lásd az A táblázatot a BMJ internetes honlapján; irodalmi hivatkozások a honlapon: h1–37). A 25 fennmaradó vizsgálat közül 12-ben olyan vizsgálati eredményeket ismételnek, amelyek már szerepelnek az elemzésben (9–20). További 8 nem felelt meg a beválasztási szempontoknak [nem a tárgyhoz tartozó vizsgálati szempontok miatt (21–24), vagy az egyes hatóanyagok eltérő dózisa vagy alkalmazása miatt (25–27), illetve a fejbőr psoriasisa volt az elemzés tárgya (28)]. Öt további beszámolót nem vettünk figyelembe: ezek közül négy (29–32) olyan absztrakt, amelyeknél nem sikerült összegyűjteni a betegekről az elemzéshez szükséges adatokat, egy esetben pedig a rendelkezésre álló adatok nem voltak megfelelőek az elemzéshez (33). Az adatokat igyekeztünk minden esetben közvetlenül a gyártótól, illetve a vizsgálat első szerzőjétől beszerezni.

 

A lokális calcipotriolkezelés relatív hatékonysága

Placebo – Nyolc placebokontrollos vizsgálatban összesen 1185 beteg vett részt. A hatodik és a nyolcadik héten a felnőttek calcipotriolkezelése hatékonyabb volt, mint a placebo (lásd az ábrát a cikkben, valamint az A és B ábrát a honlapon). A nyolcadik héten a betegek megítélése szerint, a kezelés hatékonyságára jellemző arányhányados az egyik tanulmányban 2,9 volt (95%-os megbízhatósági tartomány 1,7–5,0), a tünetek súlyosságából és a bőrjelenség nagyságából számított pontértékek százalékos változásainak átlagos különbsége 44,1% (27,8%–60,4%) (h5). Gyermekek esetén, egyetlen tanulmány szerint, a calcipotriol nem volt hatásosabb a placebónál (h6).

A különböző kezelési módok közti különbségek átlaga (95%-os megbízhatósági tartomány) a bőrjelenségek nagyságából és a tünetek súlyosságából számított pontértékek százalékos változása alapján
A különböző kezelési módok közti különbségek átlaga (95%-os megbízhatósági tartomány) a bőrjelenségek nagyságából és a tünetek súlyosságából számított pontértékek százalékos változása alapján

Lokális kortikoszteroidok – A hatodik héten a calcipotriollal végzett kezelés szignifikánsan hatékonyabb volt a közepes erősségű kortikoszteroidoknál, de a nyolcadik héten nem. Két vizsgálat alapján, a tünetek súlyosságából és a psoriasisos területek nagyságából számított pontértékek – a kezelés hatására bekövetkezett – százalékos változásainak átlagos különbsége a hatodik héten 6,5% (2,4–10,6%) volt (ábra) (h9, h10). A calcipotriol ugyanolyan hatásosnak bizonyult, mint az erős lokális kortikoszteroidok. Két vizsgálatban a tünetek súlyosságából és a psoriasisos területek nagyságából számított pontértékek – kezelés hatására bekövetkezett – százalékos változásainak átlagos különbsége 10,2% (–0,7–21,1%) volt (h15, h16). A közepes erősségű lokális kortikoszteroidok és a calcipotriol együttes alkalmazása viszont hatékonyabbnak bizonyult, mint a calcipotriol önmagában. Egyetlen vizsgálat eredményei szerint, nyolc hét után a határozott javulás vagy kedvezőbb eredmény arányhányadosa a betegek megítélése alapján 0,8 (0,6–1,0) volt (h37).

Calcipotriol napi egyszeri alkalmazása – Két tanulmányban hasonlították össze a calcipotriol naponta kétszeri, illetve egyszeri alkalmazásának hatását (480 alany) (h22, h37). A psoriasisos terület nagysága és a tünetek súlyossága alapján számított pontértékek szerint, a napi kétszeri alkalmazás hatékonyabbnak bizonyult; a hatásban megjelenő átlagos különbség 5,5% (1,2–9,8%).

A calcitriol és a calcipotriol együttes alkalmazása hatékonyabb, mint a napi kétszeri helyi calcipotriolkezelés (ábra). Egy párhuzamos elrendezésű vizsgálat szerint, a hatodik és a nyolcadik héten a psoriasisos területek és a tünetek súlyossága alapján adott pontszámok változásának átlagos különbsége 34,2% (9,8– 58,7%), illetve 50,9% (30,6–71,2%) volt (h24).

Kátrány – Egyetlen vizsgálat eredménye szerint, a hathetes kezelés után a calcipotriol hatékonyabb, mint a kátrány (h26). Az eredményre vonatkozóan a betegek és a vizsgálók megítélése egybehangzó volt, a határozott javulásra, illetve még kedvezőbb eredményre számított arányhányadosok 5,5% (1,3–22,7%) és 4,3% (1,4–13,7%).

5% kátrány, 2% allantion és 0,5% hidrokortizon keverék – A vizsgálatot 122 betegnél végezték. A vizsgálók általános megítélése alapján a határozott javulás vagy még kedvezőbb eredmény arányhányadosa 1,5% (1,1–2,1%), ami szerint a calcipotriol hatásosabb, mint az 5%-os kőszénkátrány, a 2%-os allantion és a 0,5%-os hidrokortizon keveréke (B ábra a honlapon).

Rövid kontaktkezelés dithranollal – A három alkalommal mért értékek alapján a calcipotriol szignifikánsan hatékonyabb volt, mint a rövid időtartamú dithranol-kontaktkezelés. A betegek általános megítélése szerint, a határozott javulás vagy még kedvezőbb állapot arányhányadosa a 8. héten 1,5 (1,3–1,6); a 12. héten 1,3 (1,0–1,6), ugyanez a vizsgálatot végzők megállapítása szerint 1,6 (1,4–1,8) és 1,2 (1,0–1,5).

Tacalcitol – Egyetlen vizsgálatban a nyolcadik héten mind a betegek, mind a vizsgálók megítélése szerint, a napi kétszer adott calcipotriol hatékonyabb volt, mint a napi egyszeri tacalcitol (h32), mind a két arányhányados 1,4 (1,1–1,8).

UV-B fényterápia és calcipotriol – A psoriasisos területek nagysága és a tünetek súlyosságát mérő pontértékek kivételével a két kezelés hatásossága között nem sikerült statisztikai különbséget kimutatni (lásd az ábrát).

A kezelés megszakítása

Szignifikánsan több beteg maradt ki a placebocsoportból, mint a calcipotriollal kezeltek közül (B táblázat a honlapon). Meglepő viszont, hogy a nagy hatékonyságú lokális kortikoszteroid-készítménnyel kezeltek közül több beteg hagyta abba a kezelést. Legtöbbször (48 esetből 32-szer) a psoriasisos tünetek megszűnése volt az ok. Ezzel szemben a rövid dithranol-kontaktkezelés esetében szignifikánsan nagyobb volt a kiesők aránya, azonban nagyobb volt azoknak az aránya is, akik a mellékhatások miatt szakították meg a kezelést.

Mellékhatások

A leggyakoribb mellékhatások a bőrjelenség területén és környékén megjelenő irritáció, az arc- és fejbőr irritációja, illetve a psoriasis fellángolása voltak. (B táblázat a honlapon). Minden tíz calcipotriollal kezelt betegre eggyel több olyan eset jut, ahol az érintett bőrterületen vagy körülötte irritáció alakul ki, mint ha erős kortikoszteroid-kezelést kaptak volna. Minden hat calcipotriollal kezelt betegre eggyel több bőrirritációval járó eset jut, mint ha calcipotriol mellett enyhe vagy közepes erősségű kortikoszteroiddal is kezelték volna őket.

Ezzel szemben, a rövid dithranol-kontaktkezelés szignifikánsan többször váltott ki irritációt, mint a calcipotriol. Átlagosan négy dithranollal kezelt betegre jut eggyel több, az érintett bőrterületen vagy körülötte kialakult irritáció, mint a calcipotriol kezelés során. Arc-, illetve fejbőr-irritáció viszont ritkábban fordult elő dithranolkezelés során, mint calcipotriol hatására.

Szenzitivitásvizsgálat

A beválasztás szerinti és a vizsgálatok lezárta után végzett elemzések ugyanazt az eredményt hozták. A placebokontrollos vizsgálatok esetében elvégeztük a számításokat úgy is, hogy a csak gyermekekkel foglalkozó tanulmányt (h6) is figyelembe vettük, illetve kihagytuk a napi egyszeri calcipotriolkezelést alkalmazó tanulmányt (h7). Ez azonban nem okozott érdemi különbséget az eredményekben, kivéve, hogy az egyetlen gyermekgyógyászati tanulmány bevonása szignifikánsan megváltoztatta a vizsgálók megítélése szerinti hatékonyság értékét (lásd a táblázatot). Ha kihagytuk azokat a vizsgálatokat, amelyek a testfeleken hasonlították össze a hatást, vagy amelyek a varianciát is felhasználták, az eredmény érdemben nem változott.

A szenzitivitás vizsgálata (95%-os megbízhatósági tartomány) a placebokontrollos vizsgálatok nyolcadik hetében mért adatai alapján

  Arányhányados
  
A kezelt betegekA psoriasisos területek nagysága és a tünetek súlyossága alapján számított pontértékek százalékos változásának átlagos különbségeA betegek önértékelése szerintA vizsgálók értékelése szerint
Felnőttek44,1 (27,8–60,4)2,9 (1,7–5,0)4,7 (3,5–6,4)
Gyermekek10,6 (–10,1–31,3)0,8 (0,5–1,4)1,1 (0,7–1,8)
Összesítve28,0 (–4,8–60,8)1,6 (0,5–5,3)3,6 (1,7–7,6)

 

Megbeszélés

A calcipotriol hatékonynak bizonyult az enyhe és középsúlyos, krónikus, plakkos psoriasis kezelésében. Összefoglalva, a calcipotriol hatékonyabb, mint a calcitriol, a kátrány, valamint a kátrány (5%), az allantoin (2%) és a hidrokortizon (0,5%) kombinációja, a rövid dithranol-kontaktkezelés és a tacalcitol. Hasonló hatása volt a 8 héten át közepesen erős kortikoszteroidokkal végzett helyi kezelésnek.

Benyomások

A naponta egyszer, kombinációban alkalmazott calcipotriol és a közepesen erős, helyi kortikoszteroid hatékonyabb és jobban tolerálható, mint a napi kétszeri calcipotriol kezelés. Ennek egyik magyarázata lehet az, hogy a kortikoszteroidok megakadályozzák a calcipotriol okozta bőrirritációt. Hosszú távú alkalmazás esetén azonban a helyi kortikoszteroid-kezelés mellékhatásokkal járhat: atrophia, striák, teleangiectasiák alakulhatnak ki, és elfedheti a lokális fertőzések tüneteit (3). Az általános hatások sem hagyhatók figyelmen kívül.

A bőrjelenség területén vagy környékén gyakorta alakul ki irritáció, de ritkán szükséges emiatt abbahagyni a calcipotriolkezelést. Ezzel szemben, a rövid dithranol-kontaktkezelés szignifikánsan többször okozott bőrirritációt. Ez a lényeges körülmény vezetett ahhoz, hogy a dithranolterápiát, a statisztika szerint, gyakrabban szakították meg, mint a calcipotriolkezelést. Nem álltak rendelkezésünkre megfelelő adatok ahhoz, hogy megítélhessük, vajon az újabb dithranolkészítmények kevésbé irritáló hatásúak-e, mint az eddigiek.

Vizsgálatunk korlátai

Csupán egyetlen vizsgálat foglalkozott az életminőség kérdésével (h31). Az európai kutatók szívesebben alkalmaztak módosított pontrendszert a psoriasisos terület és a betegség súlyosságának jellemzésére, a hatékonyság fő mércéjeként; míg az Egyesült Államokban folytatott tanulmányokban inkább a vizsgálatot végzőknek a lefolyásról kialakult összbenyomása alapján értékeltek. Korábban javaslatot tettünk arra vonatkozóan, hogy a psoriasissal foglalkozó vizsgálatokban minimálisan milyen vizsgálati mutatókat kellene használni, és felhívtuk a figyelmet a psoriasisos terület és a betegség súlyosságát jelző index alkalmazásának korlátaira is (h34).

Az eredmények között mutatkozó eltérések adódhatnak az alkalmazott készítmények közötti különbségekből, a különböző helyi kortikoszteroidokból, és az eltérő beteganyagból (gyermekek vagy felnőttek). Sajnos, nem találtunk elég vizsgálatot ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket tovább elemezhessük. A calcipotriol azonban a felnőtteknél hatékonyabbnak tűnt, mint gyermekeknél, de ez a megfigyelés még további megerősítéseket igényel.

A jövőben lefolytatandó hatékonysági vizsgálatoknak sokkal hosszabb időtartamot kell felölelniük, mint az eddigi 6-8 hét (például 6 hónapot), így a betegség jellegéből adódó relapszusok és remissziók is számításba vehetők. Lehetséges, hogy a mellékhatások nem mutathatók ki az eddig megjelent, véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok rövid időtartama alatt. A mellékhatásokra vonatkozó kezelési minimumok 4–12 hétre terjedő vizsgálatok eredményeiből származnak. Ezek az eredmények természetesen óvatosan értelmezendők.

 

Következtetések

A véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok összevont eredményei alapján a calcipotriol hatékony és jól tolerálható szer az enyhe és közepesen súlyos, krónikus plakkos psoriasis terápiájában. Bár a bőr irritációja viszonylag gyakori, emiatt csak ritkán szükséges megszakítani a kezelést. A 8 hétig alkalmazott, közepesen erős helyi kortikoszteroid-kezelés ugyanolyan hatékonynak bizonyult, kevesebb rövid távú mellékhatással, mint a calcipotriol. A jövő kutatásainak a calcipotriol és más psoriasisra ható szerek kombinációinak kockázat-haszon arányára kell összpontosítaniuk és foglalkozniuk kell az életminőség és a remissziók kérdésével.

Amit már eddig is tudtunk

A calcipotriol az egyik leggyakrabban rendelt készítmény, de eddig nem készült módszeres összehasonlító felmérés a hatékonyságáról a többi lokális psoriasis elleni szerekkel összehasonlítva.

Milyen új ismeretet ad ez a közlemény?

A calcipotriol hatékony szer az enyhe és a közepesen súlyos psoriasis kezelésében. Hatékonyabbnak bizonyult, mint a calcitriol, a tacalcitol, a kátrány és a rövid dithranol-kontaktterápia, de gyakran okoz bőrirritációt.
A közepesen erős helyi kortikoszteroidok ugyanolyan hatékonyak, mint a calcipotriol, de gondolnunk kell a hosszú távú, szisztémás mellékhatásaik lehetőségére. Az eddigi vizsgálatok általában rövidek voltak, és hosszú távon még bizonyításra szorul a calcipotriol előnyössége az olcsóbb készítményekhez képest, különösen a jobb életminőség és a ritkább relapszusok tekintetében.

 

Az alábbiaknak tartozunk köszönettel a rendelkezésünkre bocsátott információkért és publikálatlan adatokért: Dr. N. K. Veien, Professor J. P. Ortonne, Dr. J. F. Bourke, Professor G. Landi, Dr. L. Cresti és Dr. D. Crippa (Schering), Dr. S. Lovati és Dr. L. Naldi; Mrs I. Müller (Leo Pharmaceutical Products); Mr Q. D. Clarke, Mr P. Menday és Ms C. Michell (Leo Pharmaceuticals), Dr. A. Herxheimer, Dr. T. F. Poyner, Dr. W. Y. Zhang, Dr. R. T. Plott és Dr. S. F. Levy (Dermik Laboratories) és Dr. S. B. Siskin (Bristol-Myers Squibb).
Munkatársak: D. M. Ashcroft és A. L. W. Po tervezte a tanulmányt, irányította az irodalomkutatást, foglalta össze az adatokat, elemezte az eredményeket és írta a közleményt. H. C. Williams és C. E. M. Griffiths részt vett a közlemény megírásában, és elkészítette a bennfoglalat vizsgálatok és eredmények klinikai interpretációját. Alain Li Wan Po és Darren M. Ashcroft jótállnak a közleményért.
Támogatás: A Boots Healthcare kutatási támogatása.
Érdekütközés: D. M. Ashcroft kutatási támogatást kap az E. Merck Pharmaceuticalstól, amely elsőként forgalmazta a tacalcitolt Nagy-Britanniában. A. L. W. Po ösztöndíjat kap a Leo Pharmaceuticalstól (a calcipotriol előállítója) és a Merck Liphától. C. E. M. Griffiths intézete kutatási támogatásban részesül mind a Leótól és az E. Mercktől. C. E. M. Griffiths mindkét cégnek alkalmanként konzultánsa volt.

  1. Rea JN, Newhouse ML, Halil T. Skin disease in Lambeth. A community study of prevalence and use of medical care. Br J Prev Soc Med 1976;30:107-14.
  2. Nevitt GJ, Hutchinson PE. Psoriasis in the community: prevalence, severity and patients’ beliefs and attitudes towards the disease. Br J Dermatol 1996;135:533-7.
  3. Gawkrodger DJ on behalf of the Therapy Guidelines and Audit Subcommittee of the British Association of Dermatologists. Current management of psoriasis. J Dermatol Treat 1997;8:27-55.
  4. Fredriksson T, Pettersson U. Severe psoriasis–oral therapy with a new retinoid. Dermatologica 1978;157:238-44.
  5. Rothman KJ. Modern epidemiology. Boston: Little, Brown;1986:177-233.
  6. Li Wan Po A, Zhang WY. Systematic overview of co-proxamol to assess analgesic effects of addition of dextropropoxyphene to paracetamol. BMJ 1997;315:1565-71.
  7. DerSimonian R, Laird N. Meta-analysis in clinical trials. Control Clin Trials 1986;7:177-88.
  8. Whitehead A, Whitehead J. A general parametric approach to the meta-analysis of randomised clinical trials. Stat Med 1991;10:1665-77.
  9. Wehr R, Gibson J, Epinette W, Pincus S, Chesnut C, Goffe B, et al. The safety of topically applied calcipotriene ointment 0.005% (a vitamin D3 analogue) as measured by blood, urine and bone density analysis in psoriatic patients [abstract]. Skin Pharmacol 1992;5:206-7.
  10. Griffiths WAD. Comparison of calcipotriol ointment and betamethasone ointment in the treatment of psoriasis vulgaris (parallel group). Presented at Daivonex, calcipotriol. A totally new treatment in psoriasis [abstract]. Athens, Greece, 1991.
  11. RT Plott. A double-blind study comparing the efficacy of diflorasone diacetate ointment 0.05% vs calcipotriene ointment 0.05% in the treatment of psoriasis [abstract]. Presented at the 54th annual meeting of the American Academy of Dermatology. Washington, DC;996:P-317.
  12. Bourke JF, Featherstone S, Iqbal SJ, Hutchinson PE. A double-blind comparison of topical calcitriol (3 mg/g) and calcipotriol (50 mg/g) in the treatment of chronic plaque psoriasis vulgaris [abstract]. Br J Dermatol 1995;133(suppl 45):17.
  13. Scarpa C. Calcipotriol: clinical trial versus betamethasone dipropionate + salicylic acid. Acta Derm Venereol (Stockh) 1994;186(suppl):47.
  14. Hutchinson PE, Berth-Jones J, Chalmers RJG, Chu AC, Griffiths WAD, Klaber MR. A comparison of calcipotriol ointment and short contact dithranol in the treatment of chronic plaque psoriasis [abstract]. Br J Dermatol 1992;127(suppl 40):17.
  15. Jurgensen HJ. A comparative study of Dovonex ointment and Dithrocream in treating psoriasis vulgaris [abstract]. Presented at the Dovonex Satellite symposium, 2nd Congress of the European Academy of Dermatology and Venereology. Athens, Greece 1991.
  16. Lehmann P, Kerscher M. Combination phototherapy of psoriasis with calcipotriene and narrow-band (311 nm) UVB [letter]. J Am Acad Dermatol 1997;36:501-2.
  17. Kerscher M, Volkenandt M, Plewig G, Lehmann P. Combination phototherapy of psoriasis with calcipotriol and narrow-band UVB [letter]. Lancet 1993;342:923.
  18. Kerscher M, Lehmann P, Plewig G. Combination phototherapy of psoriasis with calcipotriol and narrow-band UVB-light [abstract]. J Invest Dermatol 1996;1:107.
  19. Austad J. A comparative study of calcipotriol ointment in combination with UVB phototherapy and calcipotriol ointment alone in the treatment of psoriasis vulgaris [abstract]. Presented at the 27th Nordic Dermatology Congress. Finland, 1995.
  20. van de Kerkhof PCM. Calcipotriol cream and concurrent corticosteroids in psoriasis [abstract]. J Eur Acad Dermatol Venereol 1995;5(suppl 1):S184.
  21. Bourke JF, Berth-Jones J, Hutchinson PE. Occlusion enhances the efficacy of topical calcipotriol in the treatment of psoriasis vulgaris. Clin Exp Dermatol 1993;18:504-6.
  22. Berardesca E, Vignoli GP, Farinelli N, Vignini M, Distante F, Rabbiosi G. Non-invasive evaluation of topical calcipotriol versus clobetasol in the treatment of psoriasis. Acta Derm Venereol (Stockh) 1994;74:302-4.
  23. Baadsgaard O, Traulsen J, Roed-Petersen J, Jakobsen HB. Optimal concentration of tacalcitol in once-daily treatment of psoriasis. J Dermatol Treat 1995;6:145-50.
  24. Austad J. Clobetasol propionate followed by calcipotriol is superior to calcipotriol alone in topical treatment of psoriasis [abstract]. Aust J Dermatol 1997;38(suppl 2):45.
  25. Kragballe K, Beck HI, Sřgaard H. Improvement of psoriasis by a topical vitamin D3 analogue (MC903) in a double-blind study. Br J Dermatol 1988;119:223-30.
  26. Staberg B, Roed-Petersen J, Menné T. Efficacy of topical treatment in psoriasis with MC903, a new vitamin D analogue. Acta Derm Venereol (Stockh) 1989;69:147-50.
  27. Schwartzel E, Blum R, Siskin S, Epinette W. A parallel group study evaluating the safety of 30 gram per day dosing of calcipotriene (BMS181161/MC903) ointment and its vehicle in patients with plaque psoriasis [abstract]. Presented at the 54th annual meeting of the American Academy of Dermatology. Washington, DC;1996:P-287.
  28. Köse O. Calcipotriol ointment vs clobetasol solution in scalp psoriasis [letter]. J Dermatol Treat 1997;8:287.
  29. Mallett RB, Coulson IH, Purkis PE, Leigh IM, Holden CA. An immunohistochemical analysis of the changes in the immune infiltrate and keratin expression in psoriasis treated with calcipotriol compared with betamethasone ointment. Br J Dermatol 1990;123:837.
  30. Arevalo A, Vega-Lopez F. Calcipotriol versus coal tar in Mexican patients with psoriasis [abstract]. J Eur Acad Dermatol Venereol 1995;5(suppl 1):S92.
  31. Katz HI, Lindholm JS, Wilde M, Siskin S, Wehr RW, Koeowald M, et al. A pilot, double-blind, bilateral, paired comparison of the efficacy, safety, and atrophogenic potential of calcipotriene ointment 0.005% versus its vehicle in the treatment of plaque psoriasis utilizing clinical evaluations and bioinstrumentation [abstract]. Presented at the 54th annual meeting of the American Academy of Dermatology. Washington, DC;1996:P-293.
  32. Munro CS and study group. Calcipotriol soft cream in treatment of body psoriasis [abstract]. J Invest Dermatol 1996;1:111.
  33. Van der Vleuten CJM, de Jong EMGJ, Rulo EHFC, Gerritsen MP, van de Kerkhof PCM. In-patient treatment with calcipotriol versus dithranol in refractory psoriasis. Eur J Dermatol 1995;5:676-9.
  34. Ashcroft DM, Li Wan Po A, Williams HC, Griffiths CEM. Clinical measures of disease severity and outcome in psoriasis: a critical appraisal of their quality. Br J Dermatol 1999:141:185-91.
    (Elfogadva: 1999. decmber 7.)

Centre for Evidence-Based Pharmacotherapy, School of Life and Health Sciences, Aston University, Birmingham B4 7ET
Darren M. Ashcroft, research lecturer
Alain Li Wan Po, professor of clinical pharmaceutics

Department of Dermatology, Queen’s Medical Centre, Nottingham NG7 2UH
Hywel C. Williams, professor of dermatoepidemiology

Section of Dermatology, University of Manchester, Hope Hospital, Salford M6 8HD
Christopher E. M. Griffiths, professor of dermatology

Correspondence to: A Li Wan Po a.liwanpo@aston.ac.uk

BMJ 2000;320:963-7.

Az eredmények további részletei megtalálhatóak a londoni BMJ angol nyelvű honlapján.