BMJ Magyar Kiadás 2000;4:209-14.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

A hónaljban és a végbélben mért hőmérséklet összehasonlítása gyermekeknél és fiataloknál: szisztematikus áttekintés

Jean V. Craig, Gillian A. Lancaster, Paula R. Williamson, Rosalind L. Smyth

Összefoglalás

Célkitűzés: Értékelni, hogy a hónaljban mért testhőmérséklet mennyire egyezik meg a végbélben mérttel a gyermekek és a fiatalok esetében.
Módszer: A hónaljban (a teszthelyen) és a végbélben (a referenciahelyen) valamennyi betegnél azonos típusú eszközzel mért hőmérsékletet összehasonlító vizsgálatok szisztematikus áttekintése. Az alkalmazott eszközök higanyos vagy elektronikus hőmérők, vagy benn maradó termoelemszondák voltak.
Az áttekintett vizsgálatok: 40 vizsgálat, amely 5528 gyermekre és fiatalra vonatkozott (születéstől 18 éves korig).
A kiválogatott adatok: Az axillaris és a rectalis hőmérséklet-mérési eredmények különbségei.
Eredmények: 20 vizsgálat [n=3201 (58%) résztvevő] adatai voltak elégségesek a metaanalízishez. Az átlagkülönbség és a minta szórása így is jelentősen heterogén volt a különböző eszközöket alkalmazó csoportokon és a korcsoportokon belül. Az átlagos hőmérséklet-különbség (rectalis mínusz axillaris) összesítve (random hatások mellett) 0,25 °C (95%-os egyezési határ: -0,15 °C és 0,65 °C között) volt a higanyos hőmérők, és 0,85 °C (-0,19 °C és 1,9 °C) az elektronikus hőmérők esetében. Ugyanez az újszülötteknél 0,17 °C (-0,15 °C és 0,50 °C között), a nagyobb gyermekeknél 0,92 °C (-0,15 °C és 1,98 °C között) volt.
Következtetések: Az axillaris és a rectalis mérési eredmények közötti különbség igen változó volt a vizsgálatokban, akár higanyos, akár elektronikus hőmérővel végezték a mérést. Ennek jelentősége van olyan klinikai körülmények között, ahol a hőmérsékletet pontosan kell mérni.

Bevezetés

A szülők és a klinikusok döntését befolyásolja, ha a gyermeknek láza van. A szülők határozott lépéseket tehetnek a lázcsillapítás érdekében, és általában orvoshoz fordulnak (1), a klinikusok vizsgálatokat és beavatkozásokat végezhetnek, lázcsillapítókat, fizikális hűtést, antibiotikumokat alkalmaznak, vagy kórházba utalják a beteget (2). Gyermekek esetében nehézséget okozhat a lázmérés, különösen, ha nem hajlandók együttműködni vagy nyugtalanok. A rectalis hőmérsékletmérést gyakran előnyben részesítik más módszerekkel szemben, de vannak gyermekek, akik utálják, és szülők, akik nem szívesen alkalmazzák (2). A hónalj biztonságos és jobban elfogadható hely a hőmérőzéshez, de kérdéses, hogy elég pontos-e (3, 4). Ebből kiindulva módszeresen áttekintettük, mennyire egyezik meg a hónaljban és a végbélben mért hőmérséklet.

Módszerek

Keresési stratégia

A vizsgálatokat J. V. Craig kereste ki elektronikus úton a Medline (1966-1999. október) a CINAHL (1982- 1999. augusztus), a British Nursing Index (1999. június), a Cochrane Library 1999. 3. kiadás) és a Royal College of Nursing folyóiratainak (1985-1999) adatbázisából. A nem publikált vizsgálatokat a National Research Register (1999. 2. kiadás), az előadás-kivonatokat a BIDS index to Scientific and Technological Proceedings (1982-1999) alapján gyűjtöttük össze.

A beválasztás szempontjai

Két bíráló (J. V. Craig és C. Lees) az előre meghatározott szempontok szerint egymástól függetlenül döntött a vizsgálatok alkalmasságáról. A beválasztott vizsgálatok jellemzői: módszer-összehasonlító vizsgálatok, amelyekben a hónaljban (a teszthelyen) mért hőmérsékletet a rectumban (a referenciahelyen) mért hőmérséklettel hasonlították össze ugyanazon egyéneknél; a vizsgált gyermekek életkora újszülöttkortól 18 éves korig terjedt; a testhőmérsékletet higanyos vagy elektronikus hőmérővel vagy termoelemszondával mérték.

Kizártuk a hypothermiás (35,0 °C-nál alacsonyabb rectalis hőmérsékletű) és a koraszülött (a 37. gesztációs hét előtt világra jött) gyermekeket, az olyan vizsgálatokat, amelyekben a két mérési helyen eltérő eszközöket alkalmaztak, és azokat, amelyekben rectalis hőmérőzéskor a higanyos hőmérőt három percnél rövidebb idő után olvasták le (egyes szerzőkkel felvettük a kapcsolatot, hogy tisztázzuk a hőmérőzés időtartamát) (5, 6).

Adatgyűjtés és a minőség értékelése

Két bíráló (J. V. Craig és C. Lees) egymástól függetlenül értékelte a vizsgálatok módszertani minőségét. Mivel a módszer-összehasonlító vizsgálatok módszertani minőségének értékeléséhez nincs elfogadott pontozási rendszer, egy korábban publikált, a diagnosztikai próbák értékeléséhez kidolgozott ellenőrzőlistát módosítottunk erre a célra (keret) (7). Kezdetben volt némi nézeteltérés, amit sikerült megbeszéléssel elsimítani. Két bíráló (J. V. Craig és G. A. Lancaster) egymástól függetlenül gyűjtötte ki az adatokat. Ahol a kimeneteli célpont adatai nem álltak rendelkezésre, megkértük a szerzőket, hogy adják meg a hónaljban és a végbélben mért hőmérsékletek különbségének szórását és átlagát, ha erre nem volt lehetőség, akkor a név nélküli adatsort. Ha a kimeneteli célpont adatai hiányoztak, de a cikkben szerepelt a két mérési helyen mért hőmérsékletek átlaga és szórása a korrelációs együtthatóval együtt, akkor ezek alapján kiszámoltuk a különbségek átlagát és szórását. A korrelációs együtthatót számos vizsgálatban nem adták meg, így megbecsültük a hasonló vizsgálatok alapján.

A módszer-összehasonlító vizsgálatok módszertani minősége; az értékelés kritériumai és alapja (7)* Kalibrálták-e a hőmérőket?† A használatban lévő hőmérőkről kiderült, hogy pontatlanságuk mértéke legalább 0,1 °C (4, 6). Megadták-e a hőmérőzés időtartamát?† A higanyos hőmérőket idő előtt leolvasva alábecsüljük a testhőmérsékletet. A méréseket egyidejűleg, vagy közvetlenül egymás után végezték?† Ha a két mérés között sok idő telik el, akkor az eredmények különbözősége potenciálisan az aktuális testhőmérséklet megváltozásának tulajdonítható. A tényleges mérést és a referenciamérést egymástól függetlenül (vakon) végezték-e? A második mérés előtt nem történt semmilyen beavatkozás? (A kezelési paradoxon elkerülése) Valamennyi gyermeknél elvégezték-e a második mérést, függetlenül az első eredményétől? (A bizonyítási hiba elkerülése) *A kritériumok minősítése: igen, nem, vagy nem megállapítható. †A hőmérsékletmérésre jellemző kiegészítő kritériumok.

Az adatok elemzése

Mindegyik vizsgálat esetében kiszámoltuk a 95%-os egyezési határ alsó és felső értékét (8). Ha a különbségek szórását más hasonló vizsgálat korrelációs együtthatója segítségével becsültük meg, az érzékenység vizsgálatát e vizsgálatok bevonásával és kizárásával is elvégeztük. A véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok metaanalízisénél az érdeklődés a kezelés viszonylagos hatásának összesített értékelésére irányul. A módszer-összehasonlító vizsgálatok esetében a szisztematikus hiba (torzítás) és a véletlen hiba (az egyezőségi határok) áll a középpontban. A torzítás összesített értékeléséhez a szokásos Mantel-Haenszel-féle súlyozott megközelítést alkalmaztuk az átlagkülönbség egyes vizsgálatokban történt becslésének összesítéséhez. Az egyezési határok összesített értékeléséhez először megállapítottuk az egyéni különbségek szórásának összesített értékelését, majd ezt kombináltuk az átlagkülönbség összesített értékelésével. Eleve azt feltételeztük, hogy a hőmérő típusa, a higanyos hőmérők mérési ideje a hónaljban és az életkor egyaránt a heterogenitás forrásai, és ezek alapján végeztünk alcsoport-analízist. Az átlagkülönbségek homogenitását és a különbségek szórását a vizsgálatokban a nagy mintáknál alkalmazott standard próbákkal értékeltük (9). Jelentős residualis heterogenitás esetében a random hatásokat figyelembe vevő megközelítéssel számoltuk ki az átlagos különbség összesített értékeléseit és az egyéni különbségek szórását (9). E becslések kombinációja lehetővé tette az egyezési határok összesített becslését a random hatások módszerével. A technika ismertetése máshol található (P. R. Williamson, személyes közlés).

Eredmények

A vizsgálatok és a módszertani minőség leírása

Összességében 5528 gyermek és fiatal adatait tartalmazó, 40 módszer-összehasonlító vizsgálatot ismertető, 37 (34 angol nyelvű) közlemény bizonyult alkalmasnak. A vizsgálat bevonásáról 6 esetben támadt vitát megbeszéléssel rendeztük. Három vizsgálat két közleményben is szerepelt (10-15). Három cikket úgy tekintettünk, mintha mindegyik két vizsgálat lenne, mivel vagy két különböző célpopulációt vontak be, és ezek eredményeit külön-külön ismertették (16, 17), vagy két különböző mérőeszközt használtak ugyanazoknál a gyermekeknél (18). A vizsgálatok leírása és a módszertani minőség jellemzői a táblázatban láthatók. A bírálók közötti, hét vizsgálat részleteivel kapcsolatos nézeteltérést sikerült megvitatni.

Az analízisbe bevont vizsgálatok összefoglalása

Szerzők Betegek száma Életkor (átlag) Populáció Kalibrálás Rectalis hőmérő, mérésidő, mélység Hónaljhőmérő (mérésidő) Mérés A mérések közötti beavatkozás Higanyos versus higanyos hőmérő Akinbami és Sowunmi 1991 (h1) 104 0-48 óra Újszülöttek az újszülöttosztályon Nem Higanyos, leolvasás az egyensúlyi helyzet elérésekor (>7 perc), 2-3 cm Higanyos, leolvasás az egyensúlyi helyzet elérésekor (>7 perc) Egyidejűleg Nem volt Bliss-Holtz 1989 (h2) 120 12-48 óra Melegítőpárnán fekvő csecsemők Igen Higanyos, leolvasás az egyensúlyi helyzet elérésekor (3-5 perc), 2,5 cm Higanyos, leolvasás az egyensúlyi helyzet elérésekor (1-7 perc) Egymás után Nem volt Eoff et al 1974 (h3) 30 1-9 nap (3,5 nap) Újszülöttek az újszülöttosztályon Nincs adat Higanyos, leolvasás az 5. percben, 1,5 cm Higanyos, leolvasás az 5. percben Egymás után Nem volt Eoff és Joyce 1981 (h4) 50 1-6 év Kórházban ápolt gyermekek Nincs adat Higanyos, leolvasás a 3. percben, mélységről nincs adat Higanyos, leolvasás az 5. percben Egymás után Nem volt Haddock et al 1986 (h5) 31 24-72 óra Újszülöttek Nem Higanyos, leolvasás az egyensúlyi helyzet elérésekor (1-5 perc), 2 cm Higanyos, leolvasás az egyensúlyi helyzet elérésekor (3-12 perc) Egymás után Nem volt Khan et al 1990 (h6) 30 0-28 nap (59 óra) Újszülöttek az újszülöttosztályon Nem Higanyos, leolvasás az egyensúlyi helyzet elérésekor (1-5 perc), 2 cm Higanyos, leolvasás az egyensúlyi helyzet elérésekor (1-5 perc) Egyidejűleg Nem volt Kunnel et al 1988 (h7)* 99 1-4 nap Újszülöttek az újszülöttosztályon Igen Higanyos, leolvasás optimális hőmérsékleten 15 perc után, 2 cm Higanyos, leolvasás optimális hőmérsékleten 15 perc után Egyidejűleg Nem volt Mayfield et al 1984 (h8)* 99 1-10 nap (4 nap) Újszülöttek az újszülöttosztályon Igen Higanyos, leolvasás az egyensúlyi helyzet elérésekor (1-10 perc), 2 cm Higanyos, leolvasás az egyensúlyi helyzet elérésekor (2-10 perc) Egyidejűleg Nem volt Morley et al 1992 (h9) 937 0-6 hónap Csecsemők otthon és kórházban (11% lázas) Nincs adat Higanyos, leolvasás >=1 perc vagy az egyensúlyi helyzet elérésekor, 3 cm Higanyos, leolvasás >=3 perc Nincs adat Nincs adat Schiffman 1982 (h10) 46 1 nap (3 óra és 43 perc) Újszülöttek az újszülöttosztályon Igen Higanyos (10 perc), a mélységről nincs adat Higanyos, leolvasás a 10. percben Egymás után Nem volt Elektronikus versus elektronikus hőmérő Barrus 1983 (h11) 50 2-6 év Gyermekosztályon fekvő betegek Igen Elektronikus, a mérés módszeréről és mélységéről nincs adat Elektronikus, a módszerről nincs adat Egymás után Nem volt Cusson et al 1997 (h12) 63 >1 óra Újszülöttek az újszülöttosztályon (22% inkubátorban, 32% melegítőpárnán) Igen Elektronikus, prediktív módszer, 2,5 cm Elektronikus, prediktív módszer Egymás után Nem volt Eoff et al 1974 (h3) 30 1-9 nap (3,5 nap) Újszülöttek az újszülöttosztályon Nincs adat Elektronikus teletermométer, a mélységről nincs adat (5 perc) Elektronikus teletermométer, leolvasás az 5. Percben Egymás után Nem volt Jones et al 1993 (h13) 573 beteg, 203 egészséges <5 év mindkét csoportban Beteg gyermekek az ambulancián (31% lázas), egészséges gyermekek otthon Nincs adat Mindkét csoportban: elektronikus, a módszerről nincs adat, 2,3 cm Mindkét csoportban elektronikus, a módszerről nincs adat Mindkét csoportban: egyidejűleg Egyik csoportban sem volt Martyn et al 1988 (h14)* 70 1-5 év (33,2 hónap) Klinikán fekvő, jól lévő gyermekek (31% lázas) Igen Elektronikus, a módszerről és a mélységről nincs adat Elektronikus, a módszerről nincs adat Egymás után Nem volt Muma et al 1991 (h15) 224 <3 év (12,4 hónap) Baleseti osztályon fekvő csecsemők és gyermekek (39% lázas) Igen Elektronikus, a módszerről és a mélységről nincs adat Elektronikus, a módszerről nincs adat Egymás után Nincs adat Ogren 1990 (h16) 61 0-14 év, többségében <3 év Baleseti osztályon ápolt gyermekek (61% lázas) Nem Elektronikus, leolvasás a hangjelzéskor, a módszerről és a mélységről nincs adat Elektronikus, leolvasás a hangjelzéskor, a módszerről nincs adat Nincs adat Nincs adat Shann and Mackenzie 1996 (h17) 100 0-14 év Kórházban ápolt gyermekek Igen Elektronikus, leolvasás 1 perc után, a módszerről nincs adat, 2, 3, 4 cm (az életkor szerint) Elektronikus, leolvasás egy perc után, a módszerről nincs adat Egymás után Nem volt Weisse et al 1991 (h18) 311 0-48 hónap Bennfekvő és ambuláns betegek (21% lázas) Igen Elektronikus, leolvasás hangjelzéskor, a módszerről nincs adat, 2-3 cm Elektronikus, leolvasás hangjelzéskor, a módszerről nincs adat Egymás után Nincs adat *A hőmérséklet-különbségek szórását becsléssel állapítottuk meg.

A vizsgált adatokat a közleményekből vagy a szerzőktől gyűjtöttük össze, vagy 16 vizsgálat [2870 (52%) résztvevő] esetében kiszámoltuk. Négy vizsgálatnál [331 (6%)] magunk értékeltük a mérési eredmények különbségeinek szórását (lásd a táblázat). Az analízis és a következtetések azonosak voltak e vizsgálatok adatainak bevonásával és a nélkül, és szerepelnek az eredményekben.

A hónaljban mért hőmérsékletek átlaga mindig alacsonyabb volt, mint a rectalis hőmérsékleteké. Szignifikáns volt a különbségek átlagainak heterogenitása az egyes mérőeszközcsoportokon belül (higanyos hőmérő: khi²=1305, szabadságfok (szf)=9, p<0,0001; elektronikus hőmérő: khi²=959, szf=9, p<0,0001). A szórás heterogenitása is szignifikánsnak bizonyult az eszközcsoportokon belül (higanyos: khi²=943, szf=9, p<0,0001; elektronikus: khi²=519, szf=9, p<0,0001). A különbségek (rectalis mínusz axillaris hőmérséklet) összesített átlaga (véletlen hatások) higanyos hőmérők esetében 0,25 °C (95%-os egyezőségi határ: -0,15 °C és 0,65 °C között), elektronikus hőmérők esetében 0,85 °C (-0,19 °C és 1,9 °C között) volt (1. ábra). A higanyos hőmérővel végzett vizsgálatokat sorba állítottuk a hőmérőzési idő szerint (a leghosszabbtól a legrövidebb idő felé haladva), és arra az eredményre jutottunk, hogy a mérés annál pontosabb volt, minél hosszabb mérési időt alkalmaztak.

1. ábra. Átlagos hőmérséklet-különbség (rectalis mínusz axillaris hőmérséklet) és 95%-os egyezési határok a mérőeszköz szerinti bontásban

Az újszülöttek adatait elkülönítettük a többi gyermekétől (2. ábra). A különbségek átlaga szignifikáns heterogenitást mutatott a csoportokon belül (újszülöttek: khi²=269, szf=9, p<0,0001; nagyobb gyermekek és fiatalok: khi²=548, szf=9, p<0,0001). Ugyancsak szignifikánsan heterogén volt a szórás az egyes korcsoportokon belül (újszülöttek: khi²=111, szf=9, p<0,0001; nagyobb gyermekek és fiatalok: khi²=169, szf=9, p<0,0001). A különbségek (rectalis mínusz axillaris hőmérséklet) összesített átlaga az újszülöttek esetében 0,17 °C (-0,15 °C és 0,50 °C között), a nagyobb gyermekek és fiatalok esetében 0,92 °C (-0,15 °C és 1,98 °C között) volt.

2. ábra. Átlagos hőmérséklet-különbség (rectalis mínusz axillaris hőmérséklet) és 95%-os egyezési határok életkor szerint

A hiányos adatokat tartalmazó, egyébként alkalmas 20 tanulmány (lásd az A táblázatot a BMJ internetes honlapján) közül kilencben újszülötteket (higanyos hőmérővel 4, elektronikus hőmérővel 4, tartós termoelemszondával egy vizsgálatban), tizenegyben nagyobb gyermekeket és fiatalokat vizsgáltak (higanyos hőmérővel 3, elektronikus hőmérővel 5, termoelemszondával 3 esetben).

Megbeszélés

A hónaljban és a végbélben mért hőmérsékletek között jelentős átlagkülönbségeket és széles egyezési határokat észleltünk. A beteg gyermekek és fiatalok helyzetének értékelésekor fontos a lázas állapot meghatározása. Bizonyos klinikai szituációk és betegcsoportok esetében szükség van a testhőmérséklet pontos mérésére. Neutropeniás betegeknél az antibiotikum-kezelés megkezdéséről a pontos hőmérsékletmérés alapján dönthetünk (19). Újszülötteknél a semleges testhőmérséklet biztosításához fontos a pontos hőmérsékletmérés (20). Úgy tartják, hogy a rectalis hőmérsékletet megállapíthatjuk, ha az axillában mért értékhez hozzáadunk 1 °C-ot. Az átlagkülönbségek jelentős eltérései azt sugallják, hogy ez nem igaz.

Általánosságban elmondható, hogy keskenyebbek voltak az egyezőségi határok, ha a hőmérsékletet higanyos hőmérővel mérték, ha a mérési idő hosszabb volt, és ha újszülötteknél végezték a mérést. Kor szerinti további vizsgálatra nem volt mód, mert sok vizsgálatban csak az életkori határértékeket közölték. Az újszülöttekkel foglalkozó vizsgálatok közül mindössze kettőben használtak elektronikus hőmérőt. Az egyik keskeny egyezőségi határt igazolt (21). A másik, széles egyezőségi határt kimutató vizsgálat volt az egyetlen, amelyet az 1980-as évek előtt tettek közzé, és amelyben eltérő eszközt, teletermométert alkalmaztak (18). A nagyobb gyermekeket és fiatalokat vizsgáló 10 tanulmány közül nyolcban használtak elektronikus hőmérőt. Emiatt nem hasonlíthattuk össze a higanyos és az elektronikus hőmérőket. Jóllehet újszülöttek esetében kevésbé térnek el az eredmények, ha a hőmérőzést hosszabb ideig végzik, ezt nehéz megvalósítani. A pontosságot befolyásolhatja, hogy a kisgyermekek kevésbé hajlandók együttműködni, ha a lázmérés tovább tart.

Módszertani felülvizsgálat

Annak ellenére, hogy érzékeny keresési stratégiát alkalmaztunk, lehetséges, hogy nem találtunk meg jelentős, nem közölt bizonyítékokat. A módszer-összehasonlító vizsgálatok publikációs torzítására vonatkozó tapasztalati tények hiánya miatt nem tudhatjuk, hogy ez mennyiben befolyásolta saját eredményeinket (P. R. Williamson megjegyzése).

A legtöbb vizsgálatban résztvevőnként egy helyen egy mérést végeztek. Az egyezés hiányát talán az okozhatta, hogy a mérés ismétlése mindegyik helyen nehézkes. Nem volt módunk vizsgálni az adott helyen belüli variabilitást, hogy megállapíthassuk mennyiben tér el a különböző mérési helyek közötti variabilitástól, mivel ismételt mérési adatokat nem közöltek és az individuális betegadatok nem álltak rendelkezésre. A 20 vizsgálatból hatban adták meg a saját definíciójuk szerint lázas gyermekek számát (lásd a táblázatot), de egyetlen vizsgálatban sem közölték elkülönítve az adatokat, amelyek lehetővé tették volna külön a lázas gyermekek analízisét. Nem találtunk bizonyítékot arra nézve, hogy a szisztematikus vagy a véletlen hiba a hőmérséklet szintje szerint változott.

A tanulmányozott vizsgálatokban alkalmazott módszerek

Eredményeinket az elsődleges vizsgálatok módszertani hiányosságai befolyásolhatták. A bizonyítási torzítást nehéz volt értékelni, mivel a résztvevők kiválasztását nem mindig írták le világosan. A vizsgálatokba sokféle helyszínről, a gyermekek éppen elérhető vagy véletlenszerűen adódó csoportját vonták be. Hét vizsgálatban adtak meg speciális kizáró okokat a klinikai körülmények alapján. A többi vizsgálatban nem határozták meg a kizárás kritériumait. Bizonyítási torzításnak vettük, ha a résztvevőket hőmérsékletmérés alapján választották ki. Ez egyetlen vizsgálatban sem volt nyilvánvaló. Az eredmények alcsoportokra osztása és a faktorok egyváltozós vizsgálata nem szolgáltatott bizonyítékot a minőségi kritériumok bármilyen hatására (lásd a keretben), de mindegyik alcsoportban kevés vizsgálat szerepelt.

A referenciastandard és a teszt független mérésével egyik vizsgálatban sem próbálkoztak (22). A besorolás titkosságának biztosítása lényeges módszertani kérdés, különösen akkor, ha a mérés időtartamát a mérést végző személy szabja meg. Ez akkor fordulhat elő, ha higanyos hőmérőt alkalmaznak, illetve ha az elektronikus hőmérőt nem előre meghatározott módon, hanem a kezelő megfigyelése alapján olvassák le. A két mérést egymás után végző egyes vizsgálatokban és az egyidejűleg mérő vizsgálatokban (azonos típusú) különböző mérőeszközöket használtak a két mérőhelyen. A kalibráció tehát még új hőmérők alkalmazása esetén is fontos (23). Tíz közleményben nem szóltak a hőmérők adatgyűjtés előtti kalibrálásának részleteiről.

A hőmérőt az egyensúlyi helyzet elérése előtt leolvasva, alábecsüljük a hőmérsékletet (24), ami újabb gondot okozhat, ha a mérés tartamát a mérést végző határozza meg. A higanyos hőmérőt alkalmazó 10 vizsgálat közül hatban közöltek részleteket az egyensúlyi helyzet eléréséről. Az elektronikus hőmérők vizsgálatai esetében 10 közül kettőben ismertetik a mérés módját és a tartamát. További két vizsgálatban akkor olvasták le az elektronikus hőmérőt, amikor hangjelzést adott, ami arra utal, hogy előre meghatározott módszert alkalmaztak. Hét vizsgálatban nem említik, hogy rectalis hőmérőzéskor mennyire mélyen vezették be a hőmérőt. Az egymás utáni mérések esetében nem mindig közölték, hogy mennyi idő telt el a két mérés között. Minél hosszabb idő telik el a két hőmérőzés között, annál valószínűbb, hogy változik a testhőmérséklet, ami befolyásolja a második mérést.

Javasoljuk, hogy a jövőbeli vizsgálatokban minden vizsgálóhelyen független méréseket végezzenek az alkalmas, válogatás nélküli személyek körében. A hőmérők kalibrálása elengedhetetlen. Regisztrálni kell a mérési időt és (ha szükséges) a behelyezés mélységét, lépéseket kell tenni a hőmérők egyensúlyi helyzetének elérése érdekében, és ismertetni kell az elektronikus hőmérők használati módját. A hőmérsékleteket egyidejűleg vagy közvetlenül egymás után kell leolvasni és a mérések között eltelt időt dokumentálni kell. A minimális analízis feltétele a pontsort és a 95%-os egyezést megadó Bland-Altman-féle módszer (8) alkalmazása. Ha egy vizsgálatban ismételt mérések szerepelnek, akkor ezt figyelembe kell venni az analízisben.

Következtetések

Kimutattuk, hogy gyermekek és fiatal felnőttek esetében a hónaljban és a végbélben mért hőmérséklet viszonylag kis mértékben egyezik. Emiatt előfordulhat, hogy az alacsony lázat nem észlelik. Ez a tény nagy jelentőségű azokban az állapotokban, amikor a testhőmérséklet pontos mérésére van szükség. További kutatások szükségesek annak megállapításához, hogy az újszülöttek testhőmérséklete megfelelő pontossággal mérhető-e a hónaljban. Számos módszertani hibát találtunk az átnézett vizsgálatokban, amelyek befolyásolhatják az eredményeket.

Amit már eddig is tudtunk A gyermekek és fiatal felnőttek testhőmérsékletének mérési módszereivel már számos vizsgálat foglalkozott. A vizsgálatok módszerei és eredményei eltérők, mégis felmerül a kétely, hogy a hónaljban és a végbélben mért hőmérséklet nem egyezik egymással. Milyen új ismeretet ad ez a közlemény? Gyermekeknél és fiatal felnőtteknél a hónaljban mért hőmérséklet nem egyezik oly mértékben a rectumban mért hőmérséklettel, hogy erre támaszkodhatnánk azokban a klinikai helyzetekben, amelyekben fontos a pontos mérés. Az eredmények variabilitása összefüggést mutatott az életkorral és a hőmérőzés időtartamával. További kutatás szükséges annak eldöntéséhez, hogy az újszülöttek testhőmérséklete kellő pontossággal mérhető-e a hónaljban. A gyermekek hőmérőzésével foglalkozó jövőbeli vizsgálatok módszertanát szigorítani kell.

Köszönetet mondunk a vizsgálati adatokat rendelkezésünkre bocsátó szerzőknek és hasznos megjegyzéseikért a bírálóknak.
Munkatársak: J. V. Craig kidolgozta a protokollt, részt vett az elbírálás folyamatában, elkészítette a kéziratot és átnézte a közleményt, amelyért ő vállal felelősséget. G. A. Lancaster és P. R. Williamson segédkezett a vizsgálat tervezésében, a metaanalízisben és a kész közlemény átnézésében. G. A. Lancaster részt vett az adatgyűjtésben és az adatok ellenőrzésében. Catherine Lees segédkezett a vizsgálatok bevételének és minőségének értékelésében. R. L. Smyth volt az ötletadó, ő segített a vizsgálat megtervezésében, a kézirat elkészítésében és a végső változat átnézésében. Valamennyi szerző megjegyzésekkel egészítette ki a kéziratot.
Támogatás: J. V. Craig a Royal Liverpool Children’s NHS Trust Endowment Funds támogatását élvezi.
Érdekütközés: Nem volt.

Institute of Child Health, Alder Hey Children’s Hospital, Liverpool L12 2AP
Jean V. Craig, research associate
Rosalind L. Smyth, professor of paediatric medicine
Department of Mathematical Sciences, University of Liverpool, Liverpool L69 3BX
Gillian A. Lancaster, lecturer in medical statistics
Paula R. Williamson, lecturer in medical statistics

Correspondence to: R. L. Smyth
r.l.smyth@liv.ac.uk

BMJ 2000;320:1174-8.

Az eredmények további részletei megtalálhatóak a londoni BMJ angol nyelvű honlapján