|
|
|
BMJ Magyar Kiadás 2000;4:195-6.
SZERKESZTŐSÉGI KÖZLEMÉNYEK
Változó társadalom – változó orvosszerep
Ne engedjük, hogy az igénybevétel túl nagy legyen
Az orvosok feladatköre és szerepe hatalmas változáson ment keresztül évszázadunk harmincas–negyvenes évei óta. Akkoriban egy háziorvosnak hihetetlen nagyszámú beteg ellátásával kellett megküzdenie körzetében. Manapság a betegek száma lényegesen kisebb körzetenként, elvárásaik viszont sokkal nagyobbak. Ezzel egy időben jelentősen csökkent az orvos társadalmi rangja is. A munka és a társadalmi helyzet e változásai új és nagyon ártalmas feszültségek forrásává váltak.
Saját vizsgálataink, melyeket a 80-as években a Swedish National Institute for Psychosocial Factors and Health keretei között folytattunk, azt mutatták, hogy az orvosok munkaideje általában hosszabb és jobban terheli őket a változó beosztás (például ügyelet), mint a más foglalkozásúakat, ugyanakkor munkájuk sokkal érdekesebb, változatosabb (1). Az orvosok azt is állították, hogy munkájuk legtöbb területét illetően elfogadható önállóságot, szabadságot élveznek – nagyobbat, mint más szakmák művelőinek többsége. Azóta a helyzet változott.
A svéd munkavállalók körében végzett legújabb felmérések tapasztalatai szerint az orvosok és orvosnők egyaránt igen nagy követelményekről számolnak be, és csak kis mértékben képesek befolyásolni munkájuk menetét a többi szakmához viszonyítva (2). A munkaszervezés szaknyelvén (3) ez túlfeszítettséget jelent. Jellemző még, hogy az orvosok és a többi egészségügyi dolgozó közti különbség is elmosódóban van, ugyanis a személyzet többi tagja is úgy értékelte: kicsi a beleszólási lehetősége saját munkájának irányításába. Úgy tűnik tehát, hogy az egészségügyben dolgozók mind egy cipőben járnak ilyen igényeiket illetően.
Különösen kemény kihívás a munka és a család összehangolása
Az orvosszerep egyik legfontosabb változása a nemek szerepével és a családi elvárások alakulásával függ össze. Miként lehet összeegyeztetni a hivatás támasztotta rendkívüli igénybevételt a normális családi élettel? A BMJ május 27-i számában olvashattuk Dumelow és munkatársai brit kórházi főorvosokkal végzett vizsgálatának eredményeit. Új terminológiát vezettek be annak leírására, milyen stratégiát alkalmaznak orvosok és orvosnők a család és a karrier összehangolására: elkülönítettek „karrierhangsúlyos”, „családra támaszkodó” és „családhangsúlyos” stratégiát.
A „karrierhangsúlyos” stratégiát követők (15% a nők és 3% a férfiak körében) azok, akik minden idejüket az érvényesülésnek szentelik, és családi életüket is ennek rendelik alá – ennek megfelelően egyedül vagy elváltan, gyermek nélkül élnek, az érvényesülésért folytatott küzdelem következtében. A „családra támaszkodó” stratégia (ide tartozik a nők 55, a férfiak 85%-a) lényege, hogy az orvos vagy az orvosnő a családi munkamegosztást úgy szervezi, hogy a lehető legtöbb idő jusson a szakmai érvényesülésre. A „családhangsúlyos” stratégia (ezt választja a nők 30, a férfiak 12%-a) jellemzője, hogy a hivatásbeli elfoglaltságot valamilyen módon úgy csökkentik, hogy a családra jusson több idő.
A megkérdezett nők úgy vélekedtek, hogy a „családra támaszkodó” stratégia volt a legalkalmasabb a család és a hivatás összeegyeztetésére, ezzel szemben a férfiak úgy találták, hogy ez kevés a családi élethez. A „karrierhangsúlyos” és a „családhangsúlyos” stratégia megítélése azonos volt a két nemnél: az előbbi jó a szakmai előrejutás szempontjából, de rossz a család számára, a második fordítva, jó a családnak, de elégtelen az érvényesülés szempontjából. A „családra támaszkodó” stratégia megítélésében mutatkozó nemek közti különbség éppen a családban betöltött eltérő szerepre utal, ami nagyon lassan változik. Az orvosnők általában sokkal zaklatottabb lelkiállapotban érkeznek haza a munkából, mint férfi kollégáik (6). A munkanap során naplószerűen rögzített érzelmi reakciók elemzése azt mutatta, hogy az orvosok munkája során sokkal nagyobb a pozitív és negatív érzelmi reakciók száma, mint más foglalkozások esetén (7), és ez különösen igaz a nőkre.
A nők sokkal érzékenyebbek a férfiaknál
A nemek közötti különbség általában is elárulhat valamit az orvosok szerepéről, mivel a nők a férfiaknál fogékonyabbak a betegek részéről tapasztalható érzelmi igények iránt. A régi időkben, amikor az egy orvosra jutó betegek száma nagyon nagy volt egy-egy körzetben, a rendszer nem engedte meg, hogy a betegek érzelmi világa is előtérbe kerülhessen. Mára a helyzet változott: a betegek elvárják, hogy az orvos együttérzést mutasson, és az orvosok (különösen a nők) erősen meg is élik ezt az igényt. Ez az egyik lehetséges magyarázata annak, miért hajlamosabbak nagyobb arányban öngyilkosságra az orvosnők, mint az orvosok (8). Olyan időszakokban, amikor az egészségügyre fordított költségek korlátozottak – ami napjainkban a nyugati országok többségére jellemző –, ezek az igények elviselhetetlen feszültséget teremthetnek (9).
Az életesemények felmérése azt mutatta, hogy az orvosok sokkal több negatív – halállal, közeli barát vagy hozzátartozó megbetegedésével kapcsolatos – élményről számolnak be, mint az egyéb foglalkozások képviselői (10). Ennek valószínű magyarázata az, hogy azok a barátok és rokonok is felkeresik betegségük esetén az orvost, akik egyébként a szociális kapcsolatok hálójában viszonylag távol állnak tőle, s akik a más foglalkozást végzők körében így nem is kerülnének, mint rokon vagy barát, az életesemény-elemzésbe. A nem hivatalos orvos-beteg találkozásokból nagyon szoros kapcsolat alakulhat ki, és ennek következtében az ilyen barátok és rokonok halálát vagy súlyos megbetegedését az orvosok gyakrabban sorolják fel a negatív életesemények között.
Ezekkel a feszültségekkel számolva, egészen napjainkig a nők hajlamosabbak voltak kevésbé érvényesülésorientált életmódot választani. A svéd munkaerőpiac még a 80-as évek végén is erős nemek szerinti megoszlást mutatott (11). Az orvosnők egyre növekvő aránya miatt azonban más megoldást kell találni: humánusabb helyzetet kell teremtenünk.
Töres Theorell, director
National Institute for Psychosocial Factors and Health, 171 77 Stockholm, Sweden
BMJ 2000;320:1417-8.