BMJ Magyar Kiadás 2000;2:124.

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNYEK

Statisztikai fogalmak magyar elnevezése. XI. rész

 

Esélyhányados (Odds ratio)

Eset-kontroll vizsgálatokban a relatív esély mérésére használt mutató, mely a relatív kockázattal is szorosan összefügg. Megmutatja, hogy a betegségnek hányszor nagyobb az esélye az adott kockázati tényező mellett, mint a kockázati tényező nélkül. Az esélyhányados közelítő becslése a relatív kockázatnak.

Példa: A testtömegindexnek (testtömeg/magasság2) a magas vérnyomás kialakulásában játszott esetleges szerepét kívánják tisztázni, ezért 50 hypertoniás beteget, valamint életkor és nem szerint illesztett, más betegség miatt ugyanabban az időben és ugyanabban a kórházban ápolt személyt választanak ki egy eset-kontroll vizsgálatban (lásd: eset-kontroll vizsgálat). A kórházi felvételkor mért testtömegindex alapján megállapítják, hogy a hypertoniás betegek között 15, míg a kontrollcsoportban 5 túlsúlyos személy volt. A túlsúly esélye a magas vérnyomásúak között 15:35, a kontrollcsoportban 5:45, az esélyhányados tehát (15:35)/(5:45)=3.857. Ennyiszer nagyobb a túlsúly mint kockázati tényező esélye a hypertoniások körében a normális vérnyomásúakhoz viszonyítva.

 

Eset-kontroll vizsgálat (Case-control study)

Valamely betegség vagy klinikai állapot előidézésében szerepet játszó tényezők (kockázati tényezők) felmérését, azonosítását célzó vizsgálat. Jellemzője, hogy a vizsgálat résztvevőit a tulajdonképpeni kimenetel (például az illető betegség megléte vagy hiánya) alapján választják ki, gyakran retrospektív módon (lásd retrospektív, utólagos vizsgálat). Az esetcsoportba a vizsgálni kívánt betegségben szenvedőket vonják be, majd e szempontból egészséges személyeket választanak melléjük, akik reprezentálják azt a populációt és időszakot, ahonnan a betegek származnak (kontrollcsoport). Mindkét csoportban felmérik a vizsgálni kívánt kockázati tényezők gyakoriságát – ebből következtetnek a kockázati tényező és a betegség közötti kapcsolat erősségére.

Példa: Budapesti középiskolások 10 000 fős, reprezentatív csoportján megvizsgálják, hogy milyen gyakori a krónikus hörghurut előfordulása. Az adott populációt és időszakot reprezentáló csoportból véletlenszerűen kiválasztanak 100 személyt a pozitív esetek közül (esetcsoport), valamint 100-at a krónikus hörghurutban nem szenvedők közül (kontrollcsoport). A kiválasztott 200 iskolás kérdőíves felmérésével megállapítják, hogy az esetcsoportban 40, míg a kontrollcsoportban 20 iskolás dohányzik rendszeresen (nem valós adatok!). Az esélyhányados (lásd: esélyhányados) ezekre az adatokra kiszámítva 40/60:20/80=2. Ez azt jelenti, hogy a krónikus hörghurutban szenvedők körében kétszer nagyobb a dohányzás esélye, mint a nem betegek körében. Az eredmény azt a feltevést támasztja alá, hogy a dohányzás jelentősen növeli a krónikus hörghurut kialakulásának kockázatát.

 

Követéses vizsgálat (Follow-up study) lásd Kohorszvizsgálat

 

Kohorszvizsgálat (Cohort study)

Valamely betegség vagy klinikai állapot előidézésében szerepet játszó tényezők (kockázati tényezők) felmérését, azonosítását célzó vizsgálat. Jellemzője, hogy a vizsgálni kívánt betegségben még nem szenvedő résztvevőket választanak (a kohorsz szó eredeti jelentése: római légiók egysége, melyhez a jelen értelmezés úgy kapcsolódik, hogy itt is egységes alapelv szerint választják ki a résztvevőket, a nem beteg emberek valamilyen csoportját). A kockázati tényezők hatásának kitett, illetve ettől megkímélt személyeket egy vagy több későbbi időpontban megvizsgálva megállapítják, hogy kik kapták meg a kérdéses betegséget. Ha a vizsgált kockázati tényezőnek kitettek körében a kérdéses betegség incidenciája (lásd: incidencia) nagyobb, mint a kockázati tényezők hatásaitól megkímélt személyeknél, akkor feltételezhető, hogy a vizsgált tényező növeli a betegség kialakulásának kockázatát.

Példa. 1. Krónikus hörghuruttól mentes, 14 éves budapesti fiatalok közül kiválasztott 1000 dohányzó és 1000 nem dohányzó állapotát követve a kutatók meg akarják vizsgálni, hogy a dohányzás valóban kockázati tényezője-e a krónikus hörghurutnak. A kiválasztott személyeket három év múlva újra megvizsgálják, és kiderül, hogy a két csoportban összesen 120 fiatal betegedett meg (80, illetve 40). A relatív kockázat kiszámításával (80/1000:40/1000=2) megállapítható, hogy a dohányzás folytán kétszeresére nőtt a krónikus hörghurut kockázata.

 

Lograng próba (Logrank test)

Független csoportokban mért túlélési idők (lásd: túléléselemzés) összehasonlítására szolgáló nem paraméteres módszer. Nullhipotézise az, hogy az összehasonlítandó csoportok a várható túlélés tekintetében ugyanabból a populációból származnak. A próba alapja az egyes csoportokban bekövetkezett események (például halálozások) tényleges számának összehasonlítása azok várható értékével. Ez utóbbi mennyiséget a különböző időpontokban (időintervallumokban) észlelt események számának és az aktuális (időben változó) csoportlétszámnak a figyelembevételével határozzák meg.

A lograng próba kettőnél több csoport összehasonlítására is alkalmas. Ha azonban a csoportok rangsorolhatóak valamely természetes szempont szerint (például korcsoportok, valamely betegség különböző stádiumai stb.), akkor alkalmasabb a lograng próba azon változatát alkalmazni, amely azt vizsgálja, hogy van-e a túlélés tekintetében valamilyen trend (irányultság) a csoportok között.

Példa: Egy infarktusprevenciós klinikai vizsgálat célja két készítmény hatásának összehasonlítása. Alanyként olyan betegeket választanak, akiknél nagy az infarktus kockázata, majd véletlen besorolással beosztják őket az A vagy a B kezelési csoportba. Hároméves megfigyelés után az A kezelési csoportban 5 beteg kapott infarktust (az esemény bekövetkezéséig eltelt idők: 5, 12, 13, 14 és 24 hónap), míg a B kezelési csoportban 7 beteg kapott infarktust (a kezelés megkezdése után 3, 6, 13, 18, 21, 24, illetve 35 hónappal). A lograng próba számolása során növekvő sorrendbe állítják ezeket az időket (az így létrejött számsor 3, 5, 6, 12, 13, 14, 18, 21, 24, 35), majd a számsor bármely egymást követő két időpontjára kiszámítják az abban az időintervallumban bekövetkezett események számát, valamint a nullhipotézis teljesülése esetén várhatóan bekövetkező események számát. Ezek összehasonlítása alapján döntik el, hogy a két kezelés hatása egyformának tekinthető-e.

 

Relatív kockázat (Relative risk)

Egy betegségnek valamely kockázati tényező jelenlétében, illetve hiányában mért előfordulási gyakoriságainak (lásd: incidencia) hányadosa.

Példa: Az új vérnyomáscsökkentő hatását egy standard szeréhez hasonlítják egy véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatban. Az új szerrel 100-ból 20, a standard szerrel 100-ból 30 betegnél nem sikerül a vérnyomás normalizálása. A relatív kockázat 20/100:30/100=2/3. Ez azt jelenti, hogy az új szerrel kisebb a kockázata annak, hogy nem sikerül a vérnyomás normalizálása, mint a standard kezelésnél, s a kockázatok aránya 2/3.

 

Relatív hazárd (Hazard ratio)

A relatív hazárd a relatív (pillanatnyi) kockázat megfelelője a túlélési típusú vizsgálatokban (lásd: túléléselemzés). A hazárd abban különbözik a kockázattól, hogy a bekövetkezett események (például halálesetek) számát annak várt értékéhez, nem pedig a teljes esetszámhoz viszonyítjuk. Ha két különböző csoport (melyek közül az egyiket kontrollnak tekintjük) hazárdjait elosztjuk egymással, a hányadosuk a relatív hazárd, amely cenzorált adatok hiánya esetén megegyezik a relatív kockázattal. Túlélési vizsgálatokban a relatív hazárd a kiindulástól eltelt idő függvénye, a várt értékeket például a lograng módszer (lásd: lograng) segítségével kaphatjuk meg. A relatív hazárd becslésére epidemiológia vizsgálatokban leggyakrabban a Cox-féle arányos hazárd modellt alkalmazzák (lásd: Arányos kockázati modell – Cox-féle regressziós modell), mely azt feltételezi, hogy a hazárdok aránya minden időpontban ugyanannyi. Ennek a modellnek az alkalmazása esetén a kapott regressziós együtthatók segítségével meghatározhatók a különböző vizsgált tényezők hatását jellemző relatív hazárdok.

Példa: Cox-féle arányos hazárd modell alkalmazásával különböző tényezők hatását vizsgáljuk a szívinfarktus okozta mortalitásra. A kódolt koleszterinszintre (magas: 1, normális: 0) kapott regressziós együttható (b érték) egyenlő 1-gyel. Ennek következtében a magas koleszterinszint relatív kockázata exp(1)= 2,73.